Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-04 / 3. szám

12 PEST MEGYEI HÍRLAP VELEMENY 1995. JANUAR 4., SZERDA M ost, hogy a Gellért­hegy és a Sashegy lankáin folyó Tóth kontra Vincze & Csikós kokain­háború legújabb esemé­nyei után kiderült, hogy a rendőrség kábítószer elle­ni részlege előtt ismert volt az egész kiváló társa­ság (bár eljárás nem folyt ellenük — hadd lövöldöz­zenek és gyilkoljanak csak nyugodtan), én is visszarévedek egy régi történetre, amely csak közvetve kapcsolódik eny­he kábítószerhez. Egy jó­val békésebbnek tűnő, de belső feszültségeitől re­megő férfiúról van szó. Ő maga talán még nem is fo­gyaszt reggeltől estig ma­rihuánát, de azért előnyös­nek és hasznosnak látná, ha mi, egyéb magyarok, élnénk azzal. Olvasóink bizonyára kitalálták, Kon- rád Györgyről, a hírhe- dett íróról lesz szó, aki 1952 és 1956 között évfo­lyamtársam volt a buda­pesti bölcsészkaron. Sőt mi több, két, egymással határos Bihar megyei falu­ban éltük gyerekkorun­kat, ő Újfaluban, én De­recskén. Az alábbi apróság meg­írására Sándor András la­punkban megjelent írása (1994. október 19.) kész­tetett. Ő Konrádnak „A lá­togató” című regényéből nem humanizmust érez su­gározni, hanem perverzi­tást, hiszen Konrád „való­jában élvezte az eltorzult gyermek pszichopatologi- kus nyomorúságát; s most, amikor kábítószer­rel akarja megmérgezni az egész magyar ifjúsá­got, újfent ,látogató’ akar lenni, ...idióták és szelle­mi rokkantak százezrei­nek látványától szeretne megrészegedni,...” Jóllehet, mint említet­tem, évfolyamtársak vol­tunk az egyetemen, Kon­rád munkáit nem nagyon olvasgattam, mert gyen­gécske irodalomra nincs sem időm, sem kedvem. Véletlenül pillantottam bele 1991-ben megjelent könyvébe, Az újjászületés melankóliájá-ba. A 14. ol­dalon a következőket ta­Makkay János Borozgatás a sírkövön láltam az egyetemi évek­ről: „Elég korán tudomá­sul vettem, hogy ki va­gyok zárva a normális ál­lampolgárok, a beltagok közösségéből. Zsidó, pol­gár, osztályidegen, ellen­ség. Emlékeim között — írja Konrád — aranykeret­ben állnak a régi szép fe­gyelmi tárgyalások, ami­kor innen-onnan kizártak. Fényképem néz rám az egyetem szégyentáblájá­ról, ahogy belépek a ka­pun. Évfolyamtársaim többsége elfordult, ha szembetalálkoztunk. Húsz­éves voltam akkor...,” (N. B. azokban az évek­ben az egyetem rektora és a kar dékánja egyaránt zsi­dó volt, és emlékezetem szerint nem nagyon üldöz­ték őket. Legfeljebb ők ül­dözték Konrádot. Arra sem emlékszem, hogy bár­mikor elfordultam volna Gyuritól, de ha most talál­koznánk, aligha állnék vele szóba.) Apró történe­tem azonban azzal kapcso­latos, hogy mi lehetett az oka Konrád e nagy magá­nyosságának. Valóban az évfolyamtársak fordultak volna el tőle? Vagy netán a húszéves Konrád volt az, aki vissza sem kö­szönt? 1954 augusztusában az egyetemisták nyári kato­nai táborában voltunk a Debrecen melletti Csereer­dőben. Három ezred 24 századának vagy kétszáz sátra állott a ritkás erdő­ben a miniszteri út egyik oldalán. Lehet, hogy nem mindenki tudja, mi volt a miniszteri út: körülbelül 6 méter széles, kissé bemé­lyített, szabályosan egye­nes, bogárhátú földút, amelyet sárga homokkal szórtunk le, állandóan szedtük róla a falevelet és gereblyéztük. Rendelteté­se az lett volna, hogy ha egyszer majd jön a minisz­ter ellenőrizni, akkor ő fog ezen végiglépdelni, a legénység meg haptákban tekintetével kíséri. Ennek megfelelően a legalább 500 méter hosszan az egész tábor mellett hala­dó úton tilos volt átmen­nünk, el kellett slattyogni a végéig, hiszen a latrinák az út másik oldalán vol­tak. A szabályt az éjsza­kák kivételével betartot­tuk, de éjjel-nappal min­dig akadtak renitensek is. előttre emlékszem, csönd­re, virágokra és méhzüm- mögésre, amikor minden­ki azt csinált, amit a tábo­ron belül akart. Kivéve en­gem, mert éppen zászlóalj­ügyeletes voltam, tehát sima derékszíjban a 4. és 5. század között a minisz­teri út mellett lévő ezred- zászlónál kellett tétlenked­nem. A szép délelőttön Eljött azonban az egy hónapos táborozás egyet­len olyan vasárnapja, ami­kor az őrmesterek nem ad­tak semmiféle teendőt (volt, amikor a fatörzsek­ről kellett kaparni a mo­hot, csakhogy tényked­jünk; ténykedjen katona!, hangzott állandóan). Gyö­nyörű, napos, nyári dél­azonban még ez a ténfer- gés sem volt kimondottan kellemetlen. Talán a szo­cialista katonai táborok­ban oly szokatlan rendkí­vüli nyugalom az oka, hogy minden részlet élén­ken megmaradt az emléke­zetemben. Nos, amint üldögélek az ezredzászló melletti kis fapadon, és unalmam­ban hol erre, hol arra ve­tek egy pillantást (nagyon sok látnivaló nem akadt), egyszer csak nem akar­tam hinni a szememnek. Az első ezred legelején, tehát Debrecen felől jövet valaki a miniszteri út kel­lős közepén lépkedett. Lassan közeledett felénk, és láttam, hogy időnként kérdezett valamit a száza­dok legényeitől. Egyre kö­zelebb érVe kiderült, hogy az évfolyamunknál talán pár évvel idősebb, na­gyon csinos, sőt a táborla­kók szemével nézve esz­méletlenül gyönyörű fia­tal hölgyről volt szó, ma­gas sarkú cipőben és ele­gáns középlila kosztüm­ben, aki ügyet sem vetett arra, hogy cipellője a mi­niszteri út érinthetetlen fe­lületét tapodja. Haladását akár azon is észre lehetett venni, hogy ahol elvo­nult, megélénkültek az ad­dig szinte üres századkör­letek, és a legénység a szent út szélére tódult. (Kérem az olvasót, gon­doljon itt arra, hogy 24 századnyi 20 éves és kato­nai szolgálatra alkalmas egyetemi fiatal volt a tá­borban, akkor már aligha­nem a harmadik, sőt le­het, hogy a negyedik hé­ten.) A lila kosztüm végül odaért a mi századunk­hoz, és megállva feltette az ügyeletesnek a kér­dést: maguk a 4. század? Igenlő válaszomra határo­zottan közölte: „Pestről jö­vök, ... vagyok, Konrád Györgyöt keresem, ké­rem, szóljon neki.” Beki­áltottam Konrádnak a sát­rak közé, de nem jött vá­lasz. Odamentem hát a sát­rukhoz. Belépve, körülbe­lül a következőket mond­tam: Gyuri, egy hölgy ke­res Pestről. Konrád háton feküdt az ágyán, és olva­sott. Szavaimra fellebben- tette a sátorlapot, lustán kissé felemelkedve kipil­lantott, majd a következő­HIRDETÉS két mondotta: „Á, ő az. Mondd meg neki, hogy unom, és küldd el.” A fel­háborító elutasításra emlé­kezetem szerint éltem zászlóalj-ügyeletesi jogkö­römmel, és kiparancsol­tam Konrádot a vendégé­hez, akivel rövidesen el is ballagott a miniszteri út másik oldalán Debrecen felé. A zt hiszem tehát, hogy Konrád nem mond igazat az Újjászületés me­lankóliájában, és nem tőle fordultak el évfo­lyamtársai, hanem ő for­dult el azoktól. Lehet, hogy a Sándor András ál­tal megfigyelt tünetek már akkor jelentkeztek benne, mikor a lila kosz­tümös hölgyet a debrece­ni erdő közepén el akarta küldeni. Nem tudom! De azt tudom, hogy akkor és ott, mi diákok a jelenet más tanúival együtt bo­londnak tartottuk, semmi­képpen sem normális egyetemi polgárnak. Le­het, hogy ennek a Lonrádi gyűlölködő perverzitás­nak az egyéb tünetei közé tartozik egy másik köny­vének (Agenda, 1. Kerti mulatság, 1989) a rémisz­tő borítója is (ez Jováno- vics György grafikájának a felhasználásával ké­szült). A rajzon egy Kon­rád kertjében látható sír­kő áll, a könyv szerint azon szokott írni, meg a rajta látható palack sze­rint inni is. A sírkövön a kereszt egyértelmű. Arra gondolok, vajon mit szól­na akkor Konrád, ha jön­ne valami gyengeelméjű perverz, aki arra vetemed­ne, hogy a kertjében egy zsidó sírkő lenne az asz­tal, és azon borozgatna. Rájöttem, hogy egy ilyen eset elő sem fordulhat, mert Konrádon kívül alig­ha akadhat sok olyan per­verz és a másságot ennyi­re megvető valaki a föld­kerekségen, aki jó lélek­kel tudna valamely haj­danvolt embertársának a sírkövén írni, borozni, és talán marihuánázni. Azt hiszem, Sándor András jól látott bele Konrád be­teg leikébe. APRÓHIRDETÉS ADÁS-VÉTEL LADÁT, Daciát 5—10 éve­sig veszek. Telefonszám: (06-20)-346-236. (213548/41K) ____________ TÖ RÖTT, totálkáros autót vennék 1984-estől. Tele­fon: (06-30)-440-110. (214195/2H)_____________ EL ADÓ egy Super Ninten­do 4 játékkal 2 joyjal. Érd.: Esztergom (06-33)-315-200. (214645/1K) ÁLLÁS MINISZTÉRIUM felvesz 30—40 év közötti, közgaz­dasági érettségivel rendelke­ző, a felsorolt valamennyi területre gyakorlott, kész­pénzes pénzügyi előadót, nagy forgalmú pénztárba fo­rint-valuta főpénztárost, szá­mítógépes ismerettel rendel­kező bérszámfejtőt, felsőfo­kú tb-tanfolyammal tb-el- lenőrt, középfokú tb-tanfo- lyammal tb-ügyintézőt. Ér­deklődni lehet munkanapo­kon a 184-2189-es telefo­non 8—16 óráig. (214375/2H) _____________ A POINT Vagyonvédelmi és Szolgáltató Kft. alapfokú vagyonőri tanfolyamot hir­det a biztonsági szolgálata utánpótlására. Jelentkezési határidő: 1995. január 10. Cím: 2600 Vác, Balassa­gyarmati út 46—48. Tel: (06-27)-315-331/18 mellék. (214556/2K) _____________ AU TÓTULAJDONOSO­KAT keresünk fizetett rek­lámhordozásra! Jelentkezés válaszborítékkal Mobil Me­dia, 1053 Budapest, Veres Pálné u. 5. (214670/1H) VEGYES DABASON, lakótelepen há­romszobás öröklakás eladó, budapesti lakáscsere érde­kel. Irányár: 1 690 000 Ft. Telefon: (06-30)425-984. (214636/6K) _____________ HÁ ZASSÁG céljából meg­ismerkednék 43. évét meg­közelítő, gyerek nélküli hölggyel. Leveleket Göntér László, 7400 Kaposvár, Bla- ha Lujza u. 12. szám alá ké­rek. (214657/1K) KÖZLEMÉNY JOGA a mindennapi élet­ben, minden korosztálynak. Józsefvárosi SC, VIII., Ba­ross u. 121. Telefon: 134-0818. (214669/1H) LEVELEZŐLAPON ÉRKEZETT HIRDETÉSEK □ CSEPEL-SZIGETEN 65 százalék készültségi fokú családi ház eladó. (06-30)-426-879. □ ECSER központjában berendezett fodrászüzlet kiadó. Telefonszám: (06-29)-335-408. □ ELADÓ aprilia sport pro AF 1 125-ös típusú ut­cai gyorsasági motor. Hi­bátlan állapotú, 1993-as kiadású, kipufogóval és air box-szal szerelve. Ára 290 ezer forint. Fekete Csaba, 2700 Cegléd. Bu­dai út 13. Telefonszám: (06-53)-314-417. □ ÚJ tésztagyártó gép el­adó. Teljesítmény 70 kg/ óra. Garanciális. Cím: Üröm, Doktor u. 53. Te­lefonszám: (06-26)-334-228. f29-40 éves, • ------------\ ke reskedelemben jártas, Gödöllö-Hatvan környékén lakó, rendezett anyagi és családi háttérrel rendelkező férfi alkalmazottat keresek Fedezet, garancia szükséges. Fizetés: 30-50 000 Ft. ^Telefon: (06-60)315-762 j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom