Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-03 / 2. szám
12 PEST MEGYEI HÍRLAP VELEMENY 1995. JANUAR 3., KEDD Elnémuló telefonok... A z esztelen, indokolatlan és antiszociális áremelés egyik markáns példája a telefondíjak újévi ajándékként „kiosztott” radikális emelése! Bizonyítható, hogy egy kiépített (működő) telefonhálózat akkor rentábilis, ha az előfizetők arra használják, amire hivatott, vagyis „távbeszélgetnek” rajta. Az is bizonyítható, hogy a hálózat (össz)fenntartási költségei (beleértve az energiafogyasztást és az amortizációt is) nagyságrenddel kisebb mértékben növekszenek, mint az átlagos inflációs ráta. Ennek ellenére a távbeszélődíjak emelése lassacskán gyakoribb lesz, mint a benzinkutak vagy a postafiókok elleni fegyveres rablótámadások száma. Kezdetben a háromhatvanas (kenyeres), elvtársi időszakban gyakorlattá vált az a felfogás, hogy az uralkodó (munkásosztálynak nincsen szüksége telefonra, teljes mértékben elegendő, ha a helyettük gondolkodó, értük élő (és haló), valamint az ő érdekükben távbeszélgető párt- és állami hatalmasságok számára biztosítják a belföldi városi fővonalakat, a „K” vonalakat, a BM vonalakat, a HM vonalakat, a titkosított „VCS” vonalakat, a közvetlen „A” vagy „M” vonalakat és a mobil hálózati vonalakat. Ezért az egy-egy főre eső telefonvonal- és (elkülönített vagy zárt) központ dömping miatt kellett várni a plebsnek 10-15-20-25 évet arra, hogy saját pénzén hozzájusson egy ikresí- tett vonalkához vagy egy fővonalhoz. Ezért nem volt évtizedekig normális telefonhálózati fejlesztés, mert akik döntési jogosítvánnyal rendelkeztek, azok nem érzékelték az országos problémát, hiszen több telefonvonaluk volt, mint gatyájuk. Napjainkban gyökeres változásoknak vagyunk szemtanúi és áldozatai. Az elmúlt évtizedek hiányosságait pótlandó távbeszélő-fejlesztés következtében egyre többen juthattak (és juthatnak) „telefonhoz”, viszont a privilegizált helyzetben lévő szolgáltató úgy és akkor emeli a telefondíjakat, amikor úri-elvtársi kedvéből kifolyólag jónak látja. Mivel a telefon — többek közt — a kapcsolattartás egyik eszköze (sokaknál egyedüli lehetőség), ezért a villanyáram, a gáz, de főként a vasúti díjszabás emelésével nagyfokú szociális érzéketlenség volt a telefondíjak emelése. Emellett indokolatlan is, mivel a szolgáltató költségei nem emelkedtek! Ha pedig ennek az ellenkezője fedné a valóságot, akkor önvizsgálatot kellene tartaniuk, mert rosz- szu! és szervezetlenül gazdálkodnak! Ezt másként nem lehet magyarázni, csupán a „bizonyítványt” magyarázgatni! Merthogy az egyéni előfizetőktől ezek után sem fognak több pénzt bekasszírozni, mivel nincs és nem lesz miből adni. Növekedni fog a bevétel a közületektől, ami viszont gyakorlatilag azt jelenti, hogy az állam egyik zsebéből átvándorol a pénz a másikba. így lettek tehát kiszolgáltatva, becsapva és megrövidítve az egyéni előfizetők, így vették (és veszik) el a telefonvonalhoz jutás utáni örömüket, így tesznek „lakatot” a szájaikra. Mert csak az árak emelésében képesek gondolkodni! Még a „valós” bevételek sem érdeklik őket. Ez az igazság, igen tisztelt előfizetők. Most meggyőződhetnek arról, hogy „hallgatni arany”. De meddig lehet még hallgatni és tűrni? Hol lehet majd a sérelmeket szóvá tenni, ha a (ellenzéki) sajtót is tovább nyirbálják, hiszen a telefondíjak növelésével — óhatatlanul — csökkeni fog a sajtót megrendelők vagy vásárlók száma is! Luxussá válik (vagy már vált) az újságolvasás is! Luxus lesz minden! Ezért terheli luxus mértékű áfa azt a 3 perces telefonbeszélgetést, amelyet egy beteg nagymama folytat kis unokájával. V ajon ez fogja helyrebillenteni megroggyant gazdasági helyzetünket? Csakhogy ehhez sokat kellene beszélgetnünk, de nem biztos, hogy lesz partnerünk, mert sokaknak lassan választani kell, hogy mi maradjon meg: a kenyérke, a tejecske, a tévé, a villany — vagy a te- lefone-lőfizetési és beszélgetési díj. Szabad a választás! Lehet hallgatni is... Bokor Imre A Tündér ✓ A tokvert értelmiségiség. Az ember minden titkot meg akar érteni. De magam is így voltam. Leányom születése előtt elképzeltem, mint a legtöbb apa elképzeli, jogy „Ő is majd fiú lesz!” Nekem már bizonyos „támpontnak” — odaátról itt van legénysorban levő fiam, és itt van ötéves Bálintom. A mosolygás szívemre hirtelen rászaladt! Ha magam eddig nem bírtam el a sokszoros túlerővel, ha egymagám a sunyi árnyakkal eleddig nem bírtam, hát majd a három fiú! Győznek, győzzenek csak ők, mint a népmesékben!... Istenélmény kaparta a torkom. Álltam a klinikán, a szülészeti osztály engem megkettőző pepita kőlapjain, a mélységek felé, lentre tükröződve. Topogva az apai örömben. Hát persze, hogy szipogva. Naná, még szép! Ötvenéves fejjel... Amikor az újszülöttet kihozták a folyosóra nekem megmutatni, annak a kislánybabának ott, szavakat szerettem volna mondani. Nem gyerekszavakat, dehogyis bugyuta gügyögést! ,sNa, mi van, vagy tán megkukultam?” Énbelőlem nem jön ki hang azokhoz az elgondolt szavakhoz. Férfitársaim közül ezt csak az édesapák tudják, nem a sok bájgúnár! „—Isten hozott, Lányom!” — akartam mondani. De lehettem volna boldogabb akkor, ha szavakkal kimondom a szülészeti osztály hófehérre meszelt, visszhangos léptű folyosóján? Csakhogy én azt a kijelentő módban fogalmazott egyszerű mondatot nem bírtam kimondani magamból egy szuszra. Az ember, ha valamit nem ért, olyankor bólogat. „— Fő, hogy egészséges legyen!” — mondta feleségem otthon, még a szülőszoba előtti időben. Hát hogyne bólogattam volna, helyeslőleg! „Jó, jó — de azért, ha fiú, az mégiscsak egy fiú!” — gondoltam magamban. Továbbá mifelénk, Borsodban azt tartják: „Egy »szerszám« csak egyfélét tud.” Magamat gyötörtem: „Hát akkor meg? Mi dolog az, hogy ezt a baba csak leány!?” „—Gyönyörű lánya van, Tardi úr!” — mondta a műmosolyt viselő főnővér. Mint valami gyümölcsöstálat, arcom elé dugta a gondosan bepólyált újszülöttet. Tessék, lehetett örülni! „Tündér „Szivárvány ő! Biztos tudom, hogy az!” Nagyot lökött szívemen az öröm. Csakhogy nem könnyű ezt mégse kimondani. Már sokszor elgondoltam, mi fog majd történni. Szivárvány Kiindulok abból, Tündér Szivárványom nem lesz lealázó, mindenki mást megszégyenítő szép, hanem csak mint a vele egykorú akármelyik lányka. Azt is elgondoltam, hogy majd nem fogom én őt betegesen, hanem „csak” úgy fogom szeretni, mint akármelyik apa szeretheti lányát. Átkozott „értelmiségi” lét! A gondolataim, hogy elkalandoztak! A kórházfolyosón azt is elképzeltem, Tündér Szivárványom nem lesz a gyermekhalandóság martaléka, felnő! Ennél viszont megborzadtam. Ebben nemcsak az félelmes, hogy „Istenem, jaj, megérem-e azt, hogy 0 férjhez megy”? Nagyobb a „tét!” — az elveszít- hetőség! Vagyis majd jönni fog egy idegen martalóc, s rám mordul: „— Tardi, a lányodat!” Mármint hogy én, a Tündér Szivárványt? És csak úgy ukmuk- fukk, egy jöttment akárkinek? Hát nem! Azt én nem élném túl. Mert egy fiúgyerek, az mégiscsak más, legalábbis ebből a szempontból.” Nem csak én öregszem! Tündér Szivárvány már kicsi híján hároméves. Délelőtt van, magunk vagyunk. Ül a bilin. Térdére letolva az agyonnyüstölt kicsi farmernadrág, valakiről a Tündér Szivárványra maradt. Az ajándék nadrágocskával egyszerre letolva a csipkedarabkával díszített icipici „bugyim!” Tündér Szivárvány a legújabb, Jadriga nevű rongybabához beszél, tőlem kapta múlt szombaton. Beszél hozzá, szeretgeti éppen! Elnehezült szívem, de most pillekönnyű! Én most gyönyörködök. Belátom, hogy önző vagyok. Markomba fognám, szorongatnám az elszökdöső percet, hogy „Még, még! Vagyis, jobban mondva, hogy ne! Ne múljon el ez a percminutum tőlem. Kiáltoznék, kapkodnék utána...” Tündér Szivárvány megszólal, virágsziromhangon. „— Mondd apa, szeretnéd te látni a fenekem — pucéron?” Megzavart a kérdés. N em sejtem, hogy erre mit mondjak. Időbe telik,- míg meg tudok szólalni. Persze, tudom én azt, Tündér Szivárvány meg fogja kérdezni. Meg fogja kérdezni férfitől. Igen, de mért éppen éntő- lem, háromévesen? Mért nem majd a „martalóctól” inkább? Ez a kérdés még ráérne — gondoltam. Tíz-tizenöt évet még várhatna. „Igen, az jó lenne!” — mondtam, de csak nagy sokára. Lányom fölállt a biliről, és úgy kérdezte válla fölött visszanézve, hogy „— Szép?”. Tardi Sándor HIRDETÉS APRÓHIRDETÉS ADÁS-VÉTEL LADÁT, Daciát 5—10 évesig veszek. Tel.: (06-20)346-236. (213548/40K) MTZ—082 kerti kistrak- tor négyütemű japán motorral eladó. Telefon: (06-30)429-350. (214532/5K) ' ÁLLÁS MINISZTÉRIUM felvesz 30—40 év közötti, közgazdasági érettségivel rendelkező, a felsorolt valameny- nyi területre gyakorlott, készpénzes pénzügyi előadót, nagy forgalmú pénztárba forint-valuta főpénztárost, számítógépes ismerettel rendelkező bérszámfejtőt, felsőfokú tb-tanfo- lyammal tb-ellenőrt, középfokú tb-tanfolyammal tb- ügyintézőt. Érdeklődni lehet munkanapokon a 184-2189-es telefonszámon 8—16 óráig. (214375/1H) _____________ RE NDKÍVÜLI ajánlat igényeseknek! 160-4746 dél- előtt. (214551/3K)________ A POINT Vagyonvédelmi és Szolgáltató Kft. alapfokú vagyonőri tanfolyamot hirdet a biztonsági szolgálata utánpótlására. Jelentkezési határidő: 1995. január 10. Cím: 2600 Vác, Balassagyarmati út 46—48. Tel.: (06-27)-315-331/18 mellék. (214556/1K) □ UGYERBEN családi ház eladó. Cím: Léc-dűlő 4. Víz, villany van. ^ Irányár: 1 200 000 forint. Érdeklődni Szabó Albert, Nyársapát, Iskola u. 1. sz. alatt lehet. □ NYÁRSAPÁT, Ugyer- ben családi ház eladó. Cím: Ugyeri u. 34. Irányár: 500 000 forint. Érdeklődni lehet Szabó Albert Nyársapát, Iskola u. 1. szám alatt. KÖZLEMÉNY FÁJDALOMCSÖKKENTŐ, stresszcsökkentő gyógy- masszázs-terápiák! Tel.: 165-5520. (214518/1K) □ ELADÓ Iveco 65—10 tgk. 6,7 t összsúlyú, 87-es , kiadás, friss TIR vizsgával, 20 m3 dobozzal (hőszigetelt). Nagyon jó állapotban! Ára 750 000 forint. □ PONYVÁS, lehajtható garázst vennék sürgősen. Érdeklődni lehet a 24/330-509-es telefonszámon. LEVELEZŐLAPON ÉRKEZETT HIRDETÉSEK ajándékba típusú motorolajat Ha 4 vagy 5 literes Q8 motorolajat vásárol az ország bármely Q8 benzinkútjánál, egyliteres, ^ [fi ( azonos Keresse a vitorlát!
