Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-20 / 17. szám
_t PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1995. JANUÁR 20.. PÉNTEK 7 Csak megújulva lehetünk valódi néppárt Beszélgetés Gáspár Miklós kereszténydemokrata országgyűlési képviselővel Többeknek kell lehetőséget adni a kibontakozásra — mondta lapunk vendége, Gáspár Miklós ország- gyűlési képviselő, akivel Vödrös Attila főszerkesztő és Bánó Attila főszerkesztő-helyettes beszélgetett. — A Kereszténydemokrata Néppártról sokan azt tartják, hogy nem egy határozott karakterrel, arculattal rendelkező' párt. Egyetért ezzel a vélekedéssel? — Úgy látom, hogy a KDNP igazi politikai arculata az eltelt öt év alatt nem alakult ki. Az elmúlt kormányzati ciklusban a KDNP az MDF mögött meghúzódva nem tudta felmutatni azt az arculatot, amit ma egyesek joggal hiányolnak. A kormánykoalícióban helyet foglaló két párt között akkor beszélhetünk megfelelő viszonyról, ha egymást kiegészítik. Természetesen nem azt mondom, hogy a KDNP-nek a Magyar Demokrata Fórummal szemben kellett volna politizálni, hanem azt, hogy módot kellett volna találni arra, hogy mindkettő felmutathassa saját, önálló arcát. Ha a pártunk ennek megfelelően indult volna a tavaszi választásokon, akkor az MDF jelentős térvesztése egyúttal a mi gyarapodásunkat jelenthette volna. Az eltelt négy év alatt egyébként kevés lehetőséget kaptunk, s 'szinte egyetlen törvényjavaslat koncepciójának a kialakításában sem vettünk részt úgy, ahogyan az a kormányzati szerepkörünk alapján elvárható lett volna. Az akkori kormány által a parlamentnek benyújtott törvényjavaslatokat a KDNP parlamenti frackiója készen kapta az MDF-domináns kormánytól, és utána már csak az volt a kérdés, hogy megszavazzuk-e, vagy , sem. Módosítóindítványokkal igyekeztünk korrigálni a javaslatokon, de az fel sem vetődött, hogy alapvetően megkérdőjelezzük azokat. Az MDF és a KDNP egyenrangú együttműködésének az felelt volna meg, ha a kormány által kezdeményezett törvényjavaslatoknak a koncepcióját egyeztetik velünk. Sajnos azt kell mondanom, hogy pártelnökünk a kormányban nem annyira a Kereszténydemokrata Néppártot, hanem inkább az MDF-do- minanciájú kormányt képviselte a KDNP-vel szemben. Az SZDSZ kíméletlen harca — Vagyis ahhoz, hogy ezt a nem túl dicsőséges szerepet a KDNP tartósan megváltoztassa, egy új, az eddigitől jelentősen eltérő garnitúrára, politikai vezetésre lenne szükség? — Már az előző ciklusban, a parlamenti frakciónkon belül néhány ember megpróbált önálló fazont adni a KDNP politizálásának. így például az igazság- tételre vonatkozóan önálló törvényjavaslatot nyújtottunk be. Az ország érdekében szóvá tettük a kormányzat privatizációs gyakorlatának kritikus elemeit. Kifogásoltuk, hogy a földtörvényt késedelmesen terjesztik elő, ezen belül szorgalmaztuk a hazai termőföld tulajdonvédelmét, továbbá a szociális kérdések, így a munkanélküliség hatékonyabb kezelését. A határozottabb politikát sürgető felvetéseink, amelyeket Giczy Györggyel és másokkal együtt évek óta napirenden tartottunk, hiábavalónak bizonyultak, s nem találtak kedvező fogadtatásra a pártelnök részéről. A jelenlegi politikai helyzetben azt látjuk, hogy az SZDSZ kíméletlen harcot folytat a pozíciók megszerzéséért a szellemi élet, az oktatás, a kultúra, illetve a pénzügyek, a közigazgatás területén, és tovább szeretné bővíteni befolyását az államéletben az SZDSZ-es köztársasági elnök újraválasztásával, továbbá kizárólagossá kívánja tenni a befolyását a médiatörvény elfogadását követően a televízióban és a rádióban. Azt látjuk, hogy az MSZP nem teljesítette egyetlen választási ígéretét sem, és az MSZP irányítása alatt álló területeken egyre erőteljesebben nyomulnak előre az egykori MSZMP-s káderek. Ilyen körülmények között túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az országnak szüksége van egy olyan Kereszténydemokrata Néppártra, amely határozott alternatívát tud nyújtani az MSZP—SZDSZ-es kormányzattal szemben, de ugyanakkor jól megkülönböztethető a többi ellenzéki párttól is. Ezt a KDNP csak akkor tudja megvalósítani, ha az eddigi politizálásával ellentétben karakteres álláspontja lesz a társadalmat foglalkoztató valamennyi lényeges kérdésben. Most egy fontos nagyválasztmányi ülés előtt vagyunk. Ez egy tisztújító nagyválasztmányi ülés lesz, és remélem, hogy ezen olyan személyeket emelünk a KDNP élére, akik az eddigitől eltérő, új koncepcióval képesek kiragadni a pártot a jelenlegi szűk hatóköréből. A KDNP számára a legfontosabb célkitűzés ma az új politikai arculat, egy új stílus kialakítása. — Miként lehet ezt az új stílust megvalósítani a gyakorlatban ? — A feladat nem köny- nyű, hiszen a mai magyar tömegkommunikációról sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy KDNP-párti. Azonban állítom, hogy nem az volt a legnagyobb gondunk, hogy a tömegtájékoztatás minden esetben mostohán bánt vagy nem rokonszenvezett velünk, hanem az, hogy amikor módunk lett volna a lehetőségeket kihasználni és jól szerepelni, akkor nem éltünk megfelelően az alkalommal. Egy párt számára létkérdés az, hogy a számára fontos üzeneteket el tudja juttatni a társadalom széles köreihez, s hogy a választók rokonszenvét a párt felé fordítsa. Tehát nemcsak az volt a gondunk, hogy a tömegkommunikáció részéről csekély volt a fogadókészség, hanem az, hogy nem volt üzenetünk. Egy erős KDNP jó partner — A KDNP meglévő imázsát ön szerint eddig mi, illetve ki határozta meg? — Véleményem szerint mindenekelőtt a pártelnök személye. Gyakran mondják a Kereszténydemokrata Néppártra, hogy egyszemélyes párt. Ezt 'azért mondják, mert a tömegkommunikációban dominánsan a pártelnök szerepelt. Ugyanakkor az elmúlt években számtalanszor megesett, hogy fontos kérdésekben vagy nem nyilvánítottunk véleményt, vagy csupán késedelmesen. Az eseményeket nem alakítottuk, hanem futottunk utánuk. Amikor pedig véleményt nyilvánítottunk, akkor az nemegyszer elmosódó, semmitmondó volt. Ezen mindenképpen változtatni kell, mert a KDNP az elmúlt választásokon csupán 5-7 százalékos eredményeket ért el, és ebben szerepe van annak, hogy úgynevezett egyszemélyes párt vagyunk. Egy jó pártban kell 7-8 frontember, akik nemcsak határozottak, de más-más karaktert képviselnek, vagyis akik színesítik a pártot, s nagyobb választói rétegekhez képesek szólni, mint egyetlen pártvezető. Ez a párt belső élete szempontjából is fontos, hiszen egyfajta platformszabadságnak tekinthető. Ez a sokszínűség nemcsak a választók megnyerése, hanem a párt belső megújulása szempontjából is fontos. Természetesen az a jó platformszabadság, amely a meglévő értékrenden belül képvisel különféle árnyalatokat. Ha a tagság körében a vezető személyekhez kötődő árnyalatok kirajzolódnak, akkor ezekből hasznos következtetésekre lehet jutni, ami a heGáspár Miklós: Nincs olyan kapcsolódási pont, amelynek alapján számottevően együtt tudnánk működni az MSZP-vel és az SZDSZ-szel Talum Attila felvétele lyes politika kialakítása szempontjából rendkívül fontos. — Képes lenne-e a KDNP arra, hogy a nemzeti oldal meghatározó, netán vezető pártja legyen? — Van egy olyan programunk, amely véleményem szerint kiállja a minőségi ösz- szehasonlítás próbáját bármely nyugat-európai ország kereszténydemokrata pártjáéval. Ezek a nyugati pártok a jobbközép politikai mezőben integráló pártok tudtak lenni. Nekünk sem lehet más feladatunk, mint ez. A szövetséges ellenzéki pártok számára is sokkal jobb partner egy erős KDNP, mint egy gyenge, amely előbb-utóbb felszívódna ebben az együttműködésben. Előbb tehát magunkra kell találnunk, s azután eldönteni, hogy miként, s miben tudunk együttműködni a többi ellenzéki párttal. Mérlegre kell tenni: mi az ország, s mi a KDNP érdeke. Számítanunk kell arra — látva a jelenlegi kormányzat gazdaságpolitikáját —, hogy a jelenlegi kormánykoalíció népszerűsége rohamosan csökkenni fog a választópolgárok körében. Várható, hogy keresik majd azt a fogódzót, amely reményt nyújthat nekik a felemelkedésre. Tudjuk, hogy a választók jelentős része tavasz- szal nem azért szavazott a baloldalra, illetve a liberálisokra, mert az elkötelezettségük ezt diktálta, hanem azért, mert tőlük várta egzisztenciális helyzetének javulását. Ezek a tömegek várakozásaikban részben már csalódtak és a későbbiekben még inkább csalódni fognak. Nagyon fontos, hogy a KDNP ezeket a kiábrándult választókat meg tudja nyerni magának. Ha erre képesek leszünk, akkor egy kis rétegpártból valódi néppárttá válunk. — Amihez nagy szükség lenne egy valódi néplapra. — Erre valóban nagy szükség lenne... — Kik szavaztak eddig a KDNP-re? — Valamennyi eddigi választáson szinte ugyanazok a polgárok szavaztak ránk, tehát ugyanaz az öt-hét százalék. Szavazótáborunk szociológiailag úgy jellemezhető, hogy az idősebb emberek, ezen belül elsősorban nők, ezen belül elsősorban a gyakorló vallásosak, ezen belül főként katolikusok. Az átlag életkor 61 év. A többi parlamenti párt szavazóbázisához viszonyítva a mienk a legidősebb. Ha ezt a bázist nem tudjuk növelni, s továbbra is csak ezzel számolhatunk, akkor négy év múlva már 65 éves átlag- életkorral kell számolnunk. Vagyis ha ilyen szűk rétegpárt marad a KDNP, akkor gyakorlatilag versenyképtelenné válik. Égetően fontos az, hogy további szavazókat állítsunk magunk mellé, és nyitni tudjunk a középrétegek, a fiatalok felé. Ennek az eléréséhez nélkülözhetetlen a tagság akarata és részvétele, mert csak a tagjainkkal együtt vehetünk részt az új arculat kialakításában. A KDNP ötéves története során nem emlékszem olyan esetre, amikor az elnökség úgy számolt volna be a munkájáról a nagyválasztmánynak, illetve az intézőbizottságnak — tehát a tagság küldötteiből álló valamelyik testületnek —, ahogyan az általában szokásos, s ahogy kívánatos lenne. Gondolok itt az írásos anyagok időben történő kiküldésére, az érdemi viták megtartására az elnökség munkájáról, a párt politikai irányvonaláról, illetve arra, hogy mindezt valamilyen érdemi határozathozatal követte volna. A pártdemokrácia fontos feltétele az, hogy a tagság küldötteiből álló testületeknek a vezetőség felé az ellenőrzési, beszámoltatási joga a gyakorlatban is érvényesüljön. Szavazói tömböket szerezni — Mégis, milyen gyakorlati módszerekkel lehet elérni azt, hogy a szavazó- bázis az említett elképzeléseknek megfelelően növekedjen? — Célravezető lehet az, ha a nyugat-európai gyakorlatot követve a különféle társadalmi érdek- és szakmai szervezetek programját, elképzeléseit beépítjük a saját programunkba és képviseljük a parlamentben. Egy parlamenti pártnak ugyanis lehetősége van arra, hogy magas szinten képviseljen átfogó szakmai, szervezeti érdekeket. Ha a párt jól végzi a dolgát, akkor ezzel szavazói tömböket szerezhet magának a választásokon. Ez lehet a néppárttá válás egyik hatékony útja. — A KDNP-vel kapcsolatban az utóbbi időben meglehetősen furcsa és cseppet sem jóindulatú híresztelések röppentek fel. Ezek úgy hangzottak, hogy a párt az SZDSZ helyére lépve az MSZP koalíciós partnere lehetne a kormányban. Hogyan vélekedik erről? — A magam részéről nem tudok elképzelni semmiféle koalíciós együttműködést sem az MSZP-vel, sem az SZDSZ-szel. Az ország jövőjét illetően a programjaink annyira eltérőek, hogy nincs olyan kapcsolódási pont, amelynek alapján ily módon együtt tudnánk működni a két említett párttal. Persze az MSZP-n belül többféle irányzat figyelhető meg, s ennek tudható be, hogy van olyan, amely akár SZDSZ- es is lehetne, hiszen lényegében egy SZDSZ-es gazdaságpolitikát valósít meg az MSZP színeiben. Van egy másik irányzat, amit szakszervezeti lobbynak lehetne nevezni, és amely a kései Kádár-korszak osztogató gazdaságpolitikáját tartaná üdvözítőnek. Azután van egy harmadik, amely az MSZP-snek mondott gazdaságpolitikát képviseli — Hóm Gyula nevével fémjelezve — meglehetősen kompromittálódott múlttal, végül van a népinek nevezhető irányzat, amely az MSZP-n belül perifériára szorult. Ez utóbbiak közül többen valódi reformisták voltak az átmenet éveiben. Mindent egybevetve az MSZP-vel koalíciós együttműködést nem tudok elképzelni, mert az MSZP a Horn Gyula vezette pártot jelenti. Természetesen a népi szárnnyal el lehet képzelni bizonyos együttműködést, de ez nem jelenti a párt egészével való együttműködést. A KDNP-nek megvannak a megbízható, természetes szövetségesei, és visszatérve a megújulással összefüggő alapgondolathoz, a mi legfőbb feladatunk az építkezés, az erős alapokon nyugvó politizálás. Lehetőséget kell adnunk többeknek a kibontakozásra. Olyan embereknek, akik a KDNP-ben már évek óta bizonyították kereszténydemokrata elkötelezettségüket, politikai képességüket és rátermettségüket.
