Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-20 / 17. szám
\ 1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1995. JANUÁR 20., PÉNTEK 5 Megfelelni a változó igényeknek Tartják a liszt árát Az Első Pesti Hengermalom Rt. érdi üzeme az 1910-es években épült. Azóta folyamatosan termel — 1986-ban teljes rekonstrukció volt az üzemben, most hazai viszonylatban modem gépekkel és felszerelésekkel rendelkezik, a technológia korszerű. — Cégünk elődje — mondja Kemecsei Sándor üzemigazgató —, a Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat több üzemét eladta, s ami megmaradt, azt pályáztatták. Ma a részvénytársaság többségi tulajdonosai a dolgozók. Üzemünk kizárólag búza őrlésével foglalkozik, évente húszezer tonna a kapacitásunk. Közepes üzemnek számítunk, az itt dolgozók létszáma harminckettő. — Honnan szerzik be a búzát? — Az utóbbi években az ország egész területéről vásárolunk búzát. A legfontosabb szempont a beszerzésnél az, hogy az alapanyag jó minőségű legyen, s ha a környéken nem találunk, az ország más részein vásárolunk. — Kik alkotják a malom vevőkörét? — Főleg a magánpékek vásárolnak tőlünk, hatvan- hetven ilyen partnerünk van, ők rendszeresen tőlünk szállítanak, elégedettek a lisztünkkel. Termelésünk mintegy öt százalékát lakossági értékesítési formában adjuk el, közvetlenül az üzemből vásárolhatnak 15 kilogrammos kiszerelésben. Mindenféle lisztünk van, így finomliszt, rétesliszt, barna- és fehérkenyérliszt, teljes kiőrlésű liszt, sőt, még rozslisztet is forgalmazunk. Ez utóbbi nem a saját termékünk, hanem a tőlünk vásárló pékek kedvéért szerezzük be. — Az energiaár-emelés a liszt árát is érinti? — A költségeink nőnek, ennek ellenére az árak egyelőre nem változnak. Másfél év óta a liszt ára inkább lefelé mozog. A költségnövekedést igyekszünk kigazdálkodni, megpróbáljuk minél olcsóbban beszerezni a búzát és a rárakódó fuvarköltséget csökkenteni. Ha a betakarításkor vásárolunk, alacsonyabb az ára. Hétezer kétszáz tonnát tudunk tárolni az üzemben. Ez az éves felhasználás több, mint egyharmada. — A múlt éviik eredményes volt? — A részvénytársaságon belül minden üzem önálló üzleti tervet készít, csak így lehet folyamatosan figyelemmel kísérni az üzem gazdálkodását és eredményeit. A múlt évben túlteljesítettük a tervet, ez úgy lehetséges, hogy a terv munkanapokra készül, de az igényeknek megfelelően esetenként hét végeken is dolgozunk. Mivel alapvető élelmiszert állítunk elő nagy tömegben, az a legfontosabb, s a fejlesztéseink is arra irányulnak, hogy a további felhasználók minőségi igényeinek minden esetben meg tudjunk felelni. Ezek az igények nőnek, mi erre felkészülünk és alkalmazkodunk hozzá. P. M. Jogellenesen tartózkodnak hazánkban Adományt kapott a fogda Dunavarsány Erőspusztán található a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat menekülteket befogadó átmeneti otthona. Hatalmas raktárában a protestáns gyülekezetek nagyrészt Nyugat-Euró- pából származó adományait — ruha, élelmiszer — tárolják. Január közepén a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság megkeresésére, ebből a szeretetadományból juttatott el a szolgálat a több hónapja őrizetben lévő ismeretlen állampolgárságú, ám hazánkban jogtalanul tartózkodó férfiaknak, akiknek a rajtuk lévő öltözeten kívül semmijük sincs. Hazánkban sok jogellenesen tartózkodó, ismeretlen állampolgárságú külföldi él, akik előbb-utóbb a rendőrség „vendégszeretetét” kénytelenek élvezni. Szaknyelven szólva: idegenrendészeti őrizetesek. A világ menekültjei. Hónapokig őrzik őket. Lippai Vilmos rendőrőrnagy, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság fogdaparancsnoka gondjairól így beszél: — Visszatérő problémánk volt az utóbbi időben az, hogy az őrizetbe vett külföldieket ha fogdába kerültek, hónapokon keresztül senki nem látogatta. A konzul is csak elvétve. Ruházatuk csupán az, amiben bekerültek. Fogkefét, fogkrémet, borotvát, szappant mi biztosítunk a számukra. Akit a hozzátartozói nem látogatnak, ruhagondokkal is küszködik. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat dunavarsá- nyi átmeneti otthonának vezetője, Kováts Béla koordinátor. — Szolgálatunk 1989 óta foglalkozik menekültekkel. Van egy idegenjogi és menekültügyi tanácsadói irodánk Budapesten. Működik egy szociális irodánk Harkányban és hasonló munkát végzünk Nagyatádon is. — Szívesen adunk a világ menekültjeinek abból, amit a Nyugat-Európai protestáns egyházak gyűjtöttek. Két bála férfiruhát, 10 pokrócot és némi élelmiszert juttattunk januárban a fogdában tartózkodó bosnyákoknak, szerbeknek, románoknak, araboknak — vallási, nemzetiségi hovatartozásuktól függetlenül. A rászorultakon való emberbaráti segítség- nyújtást kötelességünknek érezzük. Nádor István A mezőgazdaság jövője nemzeti ügy Adjunktus a Tisztelt Házban Á Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerdán fejeződött be az a kétnapos kutatási és fejlesztési tanácskozás, melyen az MTA agrár-műszaki bizottsága szervezésében a mezőgépész szakemberek beszámoltak elmúlt évi munkájukról. A hagyományos rendezvényen mindig lehet új arcokkal is találkozni, de a legtöbben visszatérő résztvevők. Az utóbbiak közé tartozik Nacsa János, a GATE adjunktusa is, aki azonban tavaly pályát változtatott: országgyűlési képviselő lett az MSZP színeiben. A politikus gépész- mérnökkel arról beszélgettem, hogyan tudja korábbi kutatómunkáját hasznosítani a Tisztelt Házban. — Tíz év alatt többször olvashattam a tanácskozásokra készített összefoglalóját kutatásairól. A bennük megfogalmazott következtetések nemcsak a mezőgépész szakma számára voltak fontosak, hanem az agrárpolitika művelőinek is felvetettek megoldandó kérdéseket. Ön feladóból címzett lett. Hogyan képviselheti a politikus a szakmai követelményeket? — Ha a kérdés arra irányul, hogy országgyűlési képviselőként megjeleníthetem-e azt a szakmai felfogást, amit egyetemi oktatóként követtem, igennel felelhetek. Csak a kutatási eredményt és a közéleti munkát nagyon nehéz úgy szinkronizálni, hogy ne érződjék aktu- álpolitikai felhangja. Egyébként nem mindegyik tanácskozásra tudtam kiállítani posztert, mielőtt képviselő lettem, mert 1992-től csak lezárt kutatási anyagot lehetett megjeleníteni. Lezárt kutatást pedig nem könnyű produkálni választott témakörömben, amely az Erőgéppark műszaki tervezése című önálló tantárgy kidolgozását tűzte ki célul. De visszatérve a kérdésre, az első parlamenti hozzászólásom is ennek jegyében született. A mezőgazdasági bizottság alelnöke olyan elképzelést teijesztett be, melynek értelmében a mezőgazdasági fejlesztési alap pályázaton az elbíráltak között kapjanak elsőbbséget a munkanélküliek. Elmondtam, hogy milyen rossz irányba vezethet, ha csak azt a szempontot vesszük figyelembe az adott esetben, hogy az illető munkanélküli. A mező- gazdasági munka ugyanis nagyon komoly szakma. Aki ebből akar vállalkozóként megélni, annak szakismeretre van szüksége. Szaktudás nélkül a munkahelyét elvesztő pékinas, vagy kohász nem élhet meg másnaptól a kárpótlás révén szerzett földből, amint lehetetlen szaktudás nélkül a mezőgazdaság fejlesztése is. Azt akartam ezzel érzékeltetni, hogy az egyetemen megalapozott gondolatokat most is képviselem, s úgy érzem stratégiai megközelítéssel. Meggyőződésem ugyanis, hogy a magyar mezőgazdaság jövője nem csupán a kormány, és nem csak egy kormány felelőssége, hanem a magyar nemzetnek, a Magyarországon élőknek és dolgozóknak az ügye. — Hogyan lehet ezt levezetni az erőgéppark műszaki tervezéséből? — Magyarország hatmillió hektár mezőgazdasági földterülettel rendelkezik. Ha ezt hatvan hektáronként bontjuk meg, vagyis ekkora üzemméretet veszünk alapul, akkor százezer területet különítünk el, tehát százezer vállalkozóval számolunk. Egy üzembe legalább három traktor kell, de ha négy van, akkor még jobb. Szorozzuk be! Három-négyszázezer traktorra lesz szükség! Magyarország mezőgazdasági alaptevékenységét 50 ezer traktorral meg tudtuk oldani, műszakiak. Ki biztosítja a fedezetét a 3-400 ezer erőgépnek? Ki gondoskodik az előállításáról, a beszerzéséről, az üzemeltetéséről? Ki az energiahátteréről? Ha az üzemméretet a felére csökkentjük akkor 2-3 traktor kell vállalkozónként, s már ott vagyunk a nyugat-európai átlagnál, aminek a bekövetkezését én nem szeretném. Vigyázzunk! Ahogyan csökkentjük az üzem méretét, automatikusan átalakul a struktúrája. A talaj, az éghajlat nem változik a mérettel együtt, de teljesen más lesz a műszaki és a humán feltétel. Nem célszerű csak azért beállítani 600 ezer aratót, hogy kiváltsuk 10 ezer kombájn munkáját. Súlypontáthelyezéssel kell a mezőgaz- .daság szerves fejlődését elősegíteni. Megtartani a nagy hatékonyságú gépesítés előnyeit és növelni a továbbfel- dolgozási színvonalat. Nem munkaalkalmat, hanem megélhetést kell adni a mezőgazdaságban! Erről szólt a három évvel ezelőtti „tacepa- ónk”, poszterünk mondandója. — Az üzemméret csökkenésével csökken a mezőgazdaság eltartó képessége? — Nem. Átalakul. Hiszen akik az 500 ezer traktort létrehozzák, azok részt vesznek a foglalkoztatásban. Akik karbantartják, szintén. Ám olyan horribilis tőkeinjekcióra van szükség az egyik pillanatról a másikra, amellyel a nemzetgazdaság nem rendelkezik. Ha kunyhó helyett emeletes házat akarok építeni, nem bonthatom le akkor, ha csak 15 év múlva lesz pénzem téglát vásárolni. Az a normális, ha felhalmozom az építőanyagot, s akkor bontom le a régit a fejem felől, amiből a még használható anyagot félreteszem, s beépítem. Ma kilátás sincs arra a pénzre, ami a fent vázolt struktúraátalakításhoz kell. Három évvel ezelőtt arra figyelmeztettünk tehát, hogy időt kell hagyni a tőkefelhalmozásra. Érdemes tanulmányozni a nyugat-európai példát, a tizenöt év alatt tőkeinvesztá- lással, robbanásszerű gépesítéssel kialakult stabil mező- gazdaságot. — A „tacepaokészítés" után a honatyává lett kutató számára elérkezett a cselekvés lehetősége? — Most már nem kell kampányolni. Most három évig lehet nyugodtan, szakmailag megalapozottan dolgozni. A jövőkép megalapozása nem pártpolitikai, nem koalíciós és nem kormányzati előjog. Olyan váltás előtt állunk, hogy már nem tér vissza a régi, de azt sem lehet mondani, hogy minden tudományos eredmény, amit korábban felhalmoztak, értéktelen lom. Szintetizálni és integrálni kell. A több évtizedre szóló program kialakításához mindenkire szükség van, akinek mondandója, akinek tudása van. Ha levetjük az ideológiai sallangokat, s a hagyományok és az értékek mentén haladunk, akkor azt gondolom, hogy ki lehet alakítani ezt a jövőképet. Ezt szorgalmazom az MSZP agrártagozatának vezetőjeként. Nagy lehetőséget kaptunk, mert a 209 fős frakcióban közel 60 agrárirányultságú társam van, s természetesen valamennyi választókerületben van mező- gazdasági terület. Balázs Gusztáv Februárban száz dolgozót bocsátanak el Bizonyítani akar a húsüzem (Folytatás az 1. oldalról) Természetesen bizakodunk abban, hogy a hazai árak mielőbb elfogadhatób- bák lesznek számunkra. Egyébként a partnerek érezhetően bíznak a cégben, amelynek a Budapest Bank Rt. garantálja a pénzügyi hátterét. A napokban jelentős bérmunkaszerződéseket írunk alá. — Gyártanak-e árut amerikai megrendelésre? — Jóllehet az amerikaiak várják a készítményeinket, ám egyelőre nem gondolhatunk arra, hogy sonkát állítsunk elő nekik. Az USA-export és a magyar alapanyagár nincs összhangban, nagy a különbség. S a jelenlegi támogatással ez a tevékenység nem lehetne eredményes. A keleti piacon jóval kecsegtetőbbek a kilátásaink.-— Most az induláskor milyen készítményekkel kísérlik meg visszahódítani a vásárlóikat? — Viszonylag szerény választékkal indulunk a hazai piacon. Az egykor legkeresettebb vörös- és kenősáruinkkal, felvágottakkal, kolbász- és sonkafélékkel, s a közkedvelt starteres termékeinkkel szeretnénk újra visszaszerezni vevőink bizalmát. — Hány munkatárssal vállalkoznak e nagy kihívásra ? — Korábban a bizonytalan helyzet miatt a létszám négyszáznegyvenre fogyatkozott. Sajnos ebből a gárdából újabb száz kollégától kell megválnunk. Január 10-én kaptak egy előér- tesítést, amelyben tájékoztattuk őket, hogy február 10-étől kénytelenek leszünk felmondani nekik. Természetesen figyelembe vettük a szakszervezeti bi- zalmik .véleményét, s elsősorban szakmai szempontok alapján döntöttünk. Az volt az alapelvünk, hogy főleg a húsipari szakmunkások maradjanak. Mintegy háromszázhuszonöten folytatjuk majd tovább. A munkatársakkal nagyobb konfliktus nélkül rendeztük ezt az igazán nehéz és elkerülhetetlen ügyet. Akiknek el kell menni, az utolsó munkanapon egy ösz- szegben megkapját mindazt, ami jár nekik. — Azok, akik maradnak, aggódnak-e? — E néhány nap alatt még nem rajzolódott ki előttem a teljes kép. Amikor a bizalmikkal tárgyaltam, azt érzékeltem, hogy az emberek félnek, vajon pár hónap múlva nem ismétlődik-e meg újra az, amit valamennyien átéltünk. Ez két dolgon múlik: miként tudunk itthon gyökeret verni; s megvalósul-e az az elképzelés, amit mennyiségben és árbevételben célul tűztünk ki. Legalább ennyire fontos, hogy lesz-e ebben az évben új tulajdonos. Hiszen a Budapest Bank Rt. mindenképpen értékesíteni kívánja a céget. Az örvendetes, hogy a munkatársakban a félelem ellenére ott rejtőzik a bizonyítási vágy is. — Mivel lenne elégedett az első félévben? — Mintegy egymilliárd forintos árbevételt kellene elérnünk ahhoz, hogy a megfogyatkozott gárdát továbbra is megtarthassuk. Fontos lenne megtalálni az új tulajdonost is, mert csak akkor gondolhatunk nagyobb és távolabbi célokra. F. F.
