Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-18 / 15. szám

J> PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1995. JANUÁR 18., SZERDA 5 Kedves ajándékot kaptam egyik barátomtól: Györffy Ró­zsa író és színművész legújabb könyvének, a Magyar kör­táncnak dedikált példányát. Akár a többi, ez is szerzői ki­adásban jelent meg, ami azt jelenti, hogy önmaga teremtet­te élű a kiadás költségeit Ismerve anyagi helyzetét, nem ki­zárt, hogy az ékszereit adta el, vagy bankkölcsönt vett fel. Rózsától kitelik. Hogy honnan ez a konok akarás, az apró örömökről való lemondás árán is kicsiholt áldozati tűz? Az egész élete áldozatok és lemondások sorozata volt s most hogy átlépte a hetedik X-et, a múló idő még inkább arra ösztönzi: bármibe is kerüljön, leírja a vele megtörtént dol­gokat. Melyek többsége egy olyan korszakban zajlott, ami­nek a megélői közül egyre kevesebben élnek. — A születésünk körülmé­nyeit vagy a rokonainkat nem mi választjuk meg, s nem mi vagyunk az illetékesek az emiatti pironkodásra. Ameny- nyire az eseményeket isme­rem, anyám csak annyiból volt hibás, hogy idő előtt en­gedett apámnak. Nagyapám tehetős vállalkozó volt, hida­kat épített. Anyámnak a jegy­ző fia udvarolt, félig-meddig már jegyben jártak. Aztán az Olt megbolondult, elvitt egy nagyapám által tervezett hi­dat. Az ezt követő perre és kártérítésre ráment mindene, az anyám hozománya is. Ezek után már nem voltak jó a jegyző családnak, jóllehet, akkor én már útban voltam. Ráadásul apám még az én megszületésem előtt tüdő- gyulladásban hirtelen meghalt. Az anya szégyenében Bras­sóba menekült, sorsára hagy­va gyermekét. A rokonoknak sem kellett, illetve a százöt éves üknagymamára bízták a féléves kislányt. Egy nap úgy nyitott rájuk egy szomszédasz- szony, hogy a leányka kacag­va, gügyögve a halott ükma­mával játszott. — Egy román pakulár csa­lád vett magához, tizennegye­diknek a tizenhárom gyerek mellé. Az asszonyt Vioricá- nak hívták, azt a kisfiút, aki­vel egy kosárban aludtunk, Jü­annak. Ezekből az időkből két dolog dereng fel. A sárga színű puliszka és a vörös szil­valekvár. Többnyire csak ezt ettük. Vioricától tanultam meg beszélni: románul. Há­roméves koromig neveltek. A következő stáció Zer- nest-ipartelep, Brassó mellett — a soron következő nevelő­szülők a Györffy házaspár. — Mariska mamának nem lehetett gyereke, ezért vett magához. Lajos, a félje nem akart, a végén úgy megszere­tett, hogy miattam települtek át Magyarországra. Ugyanis felbukkant anyám, s a roko­nok sugallatára visszaköve­telt, pontosabban zsarolni pró­bálták Györffyéket. Nevelőa­pám otthagyta a biztos állá­sát, szolgálati lakását, és mind a hárman feljöttünk Pestre, a bizonytalanságba. Sokat nélkülöztünk, még éheztünk is, de ha az utcára kimentem, nem volt miért szé­gyenkeznem. Anyám és apám — következetesen így Sorskeringők Élete lemondások sorozata volt hívtam őket, s az emlékem­ben ma is így őrzöm őket — mindent megtettek, hogy ren­des ruhában, cipőben járjak. Ahogy önmagamat meg tu­dom ítélni, én sem voltam rossz gyerek, mindenben segí­tettem. Egyetlenegyszer száll­tam szembe az akaratukkal. Amikor otthagytam a havi 100 pengős állásomat a Párisi Nagyáruháznál, és elmenten színinövendéknek. Ez 1938- ban volt. Az Erdélyi Mihály által vezetett Erzsébetvárosi Színházhoz vettek fel színinö- vendéknék: mondanom sem kell, ösztöndíj nélkül. Uram Isten, milyen ramazurit rende­zett az anyu! És hányszor tal­paltam végig Lőrinctől Erzsé­betig az utat, mert nem telt villamosra. Mégsem adtam fel, s színésznői pályafutá­som egyik felejthetetlen élmé­nye volt, amikor a vizsgaelőa­dáson anyu és apu tapsolt a legjobban. Mi következett ezután? A kezdő színészek kálváriája. Vidéki turnék harmadosztá­lyú társulatokkal. A megvál­tást a bécsi döntés hozta. Kré- mer Ferencet, volt tanárát ki­nevezték a bácskai magyar színházhoz igazgatónak. — Elsők közt engem szer­ződtetett havi 250 pengős gá­zsival, majd megtoldotta még százzal, mert a bácskai sikere­imre egy pesti direktor is felfi­gyelt, s megpróbált elcsalni. A bácskai sikerekért, tapso­A szerző felvétele kért később mindketten ke­mény árat fizettek. Krémer és Rózsa is. 1945 után mindenki gyanús volt, aki a háború ide­jén megfordult Bácskában. Krémer — aki időközben fe­leségül vette Rózsát — hóna­pokig rettegve várta, mikor hívják be az Andrássy útra. — 1950-ig kínlódtunk, tár­sulatokat szerveztünk, jártuk a vidéket. Volt úgy, hogy szí­nésznő, pénztáros és takarító­asszony egy személyben vol­tam. Monoron ünnepeltük Feri 25 éves jubileumát, ami­kor kézhez kaptuk az értesí­tést: a színházakat is államosí­tották. Lefoglalták a kelléke­ket, kosztümöket, ráment a pályánk, s a házasságunk is. A történtek után állandó to­rokfájással, rekedtséggel küz­döttem, ami pszichés alapon lépett fel. Móricz Zsigmond körtéri népbüfé. A nemrég még ünne­pelt színésznő üres korsókat, poharakat szed le az asztalról, mosdatlan szájú, részeg ala­kok fogdossák. A „felívelést” a budai Mecsek cukrászda je­lenti, itt már presszóslány. Az­tán jött 1956, s ő is rajta volt azon a képen, ami a Sztálin- szobor ledöntését örökítette meg. ^ — Úgy éreztem, többet is tehetnék. Jelentkeztem a Pé- terffy utcai kórházba ápolónő­nek. Felvettek. Mentőkocsi­val, golyózáporban száguldoz­tunk a pesti utcákon, kerestük a sebesülteket. Később, már a forradalom leverése után, el­vetődtem a Dózsa György út­ra, s a Sztálin-szoborból meg­maradt csizmákat látva kese­rűen gondoltam: ez a jelképes orosz csizma taposta el a ma­gyar szabadságharcot. Hónapokig bujkált, cserél­gette a lakását. Az őrjöngő bosszúállás valahogy elkerül­te, könyvárus lett egy utcai standon. Az átélt izgalmaktól kiújult a torokfájása. Filléres gondokkal küszködött, színes babszemekből fűzött bizsuk­kal házalt. — 1961-ben kerültem visz- sza a pályára, a Déryné Szín­házhoz szerződtettek fellépti­díjasként. Innen átmentem a KISZ Központi Művészegyüt­teshez, én írtam az összekötő szöveget. Az írói pályafutás a Szent József című novellával kezdő­dött. A sikeren felbuzdulva sorra írja novelláit a szentek­ről, ezekből születik meg a nemzetközi visszhangot kivál­tó Új magyar legendárium című könyve, — A Szent Ferencről írt novellámat sugározta a Sza­bad Európa katolikus adása. Ez 1982-ben volt, a mostani férjemmel mi is kint voltunk Münchenben. A müncheni szereplés után, Nagyboldog­asszony napján, székely nép­viseletben kiálltam a Bazilika főoltára elé Szent Istvánt mél­tatni. Rá néhány napra felke­resett egy „úr”, s miután ösz- szeszedte a kézirataimat, ezekkel a szavakkal távozott: „Semmi írás és semmi felol­vasás, szereplés. Sem itthon, sem külföldön!” Hol van már az az „úr”, és hol vannak, akik küldték? Ró­zsa 1989-ben megélte élete legnagyobb sikerét. Párizs­ban, a Magyar Katolikus Misz- szió meghívására a Franciaor­szágban élő magyarok százai előtt mondhatta el a maga írt Szent Gellért-áldást. — Miért adtad az életrajzi könyvednek ezt a különös cí­met? — kérdeztem Rózsától búcsúzáskor. — Mert nem csak rólam szól. Százezer, sőt millió ma­gyarra volt jellemző a hason­ló sorstánc. Itt, e tájon, ebben a században. M. Gy. O. Ha Ön megfogadta, hogy az új évben kétszer Is meggondolja mire adja ki a pénzét, most kínálkozik egy jó lehetőség. A Westel és a NOKIA közös akciójában a NOKIA 150 mobiltelefonhoz 30 000 Ft+ÁFA-val olcsóbban juthat hozzá január 16. és február 4. között. Keresse fel ügyfélszolgálati irodáinkat, ahol élhet kedvező lízing-konstrukcióinkkal, melyekben már akár 20% előleg befizetése után magával viheti a készüléket. És még egy szokatlan januári hír: A WESTEL Rádiótelefon Kft. saját hatáskörében előfizetőit érintően 1995. január 1-től nem változtatta tarifáit. m BALATONVILÁGOS: M7-ES ENYINGI ELÁGAZÁS TEL: (88) 380644 RÁDIÓTELEFON: (0660)327100 • BÉKÉSCSABA: 5600 CYÓNI C. U.íl. TEL.:(66) 447-111 RÁDIÓTELEFON :(06 60) 384000 m BUDAPEST: Ilii KARINTHY FRIGYES ÚT 21. TEL.: 265-8023 RÁDIÓTELEFON: (06 60)327088 m DEBRECEN: 4026 KÁLVIN TÉR 2/A. TEL: (52) 418-038 RÁDIÓTELEFON: (06 60) 327800 m GYŐR: 9022 PÁLFFY DÉNES U. I. TEL: (96)318-896 RÁDIÓTELEFON: (06 60) 327400 m MISKOLC3530 SZÉCHENYI U. 70. TEL: (46)411-550 RÁDIÓTELEFON: (06 60) 351000 m NAGYKANIZSA: 8800 DEÁK TÉR 12. TEL: (93) 310-460 RÁDIÓTELEFON: (06 60) 327408 4» PÉCS: 7621 RÁKÓCZI UTCA 19. TE.: (72) 225-111 RÁDIÓTELEFON: (06 60) 327900 SZEGED: 6720 TISZA LAJOS KRT. 2-4. TEL: (62) 421-575 RÁDIÓTELEFON: (0660)327600 • SZÉKESFEHÉRVÁR: 8000 PROHÁSZKA ÚT 17. TEL: (22) 328-717 RÁDIÓTELEFON: (06 60) 327200 « SZOLNOK: 5000 BAROSS U. 1. TEL: (56) 422-232 RÁDIÓTELEFON: (06 60) 386001 m SZOMBATHELY: 9700 WELTHER KÁROLY U. 14. TEL: (94) 524420 RÁDIÓTELEFON: (06 60) 377000 ((»)))))) WESTEL RÁDIÓTELEFON KFT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom