Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-07 / 287. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. DECEMBER 7, SZERDA 3 Kékmikulás Édesapám nagyon sok mindenre felkészített gyer­mekkoromban az ötvenes évek végén. Testvéreim­mel együtt tágra nyílt szemmel, s nagy-nagy kacagá­sok közepette hallgattuk, hogy hogyan készítették az orosz fogságban a cigányok fuRnérlemezból és cu­korspárgából hegedűt, vagy hogy a rézcsapból ho­gyan lett aranygyűrű... Egy-egy történetet úgy gyerekek módjára több­ször el-elmondattunk vele, míg kívülről nem tudtuk az egészet. Jó kiképzés volt. Mindenre, mindenre fel­készített bennünket, ami csak érhet az életben. Egész életemben nyitva tartottam a szememet és szívtam magamba a tudnivalókat, hogy sohase ér­hessen váratlanul semmi sem. így is történt. Bejártam az országot, a világot. Megismerkedtem komoly emberekkel, voltam fent és nagyon lenn. Megéltem mindenféle nehéz helyze- teT. Nyugodtan elmondhattam volna mát magam­ról, hogy már semmi új vagy váratlan dolog nem tör­ténhet velem. És akkor megláttam a Kékmikulást. Úgy éreztem magam, mint akit pofon vágnak. Rettenetes látvány volt ez a Mikulás. Mert ez egy punkmikulás. Nem vicc, hanem a kéken virágzó liberalizmus burjánzása a pesti utcán. Még a Mikulást is elvették. Igaz, még egyszer pró­bálkoztak azzal, hogy átkeresztelték a Mikulást téla­póvá, vagy a karácsonyt (vörös fenyőfaünnepre). Most megint szegény Mikuláson van a sor. Piros nem lehetett már, zöld sem jó, mert az már a fenyő, így lett kék. Amúgy teljesen igazi, vattaszakállas, hócsizmás, zsákos szakszervezeti Mikulás, csak kék. Meseszennyező horrorvilág. Vajh, ki indította útnak. Bereczky Zoltán Zsámbék-Tök ✓ Tőkés László levele Göncz Árpádnak Tovább romlik a magyarság helyzete Tőkés László püspök sze­rint a magyar vezetők talál­kozásai Ion Iliescu román elnökkel „akaratlanul is” a romániai magyarság helyze­tének további rosszabbodá­sához vezethetnek. A Királyhágómelléki Re­formátus Egyházkerület saj­tóirodája tegnap nyilvános­ságra hozta azt a levelet, amelyet a püspök — aki egyben az RMDSZ tisztelet­beli elnöke — vasárnap in­tézett Göncz Árpád magyar köztársasági elnökhöz, azt követően, hogy nyilvános­ságra került: a magyar ál­lamfő különmegbeszélésen fogadja az Európai-csúcs al­kalmából Budapesten tartóz­kodó Ion Iliescu román ál­lamfőt. Tőkés László levelében azt írta, hogy a magyar—ro­mán államközi kapcsolatok terén az utóbbi időben mu­tatkozó pozitív fejlemények és a kétoldalú alapszerző­dés megkötése irányában történt kedvező lépések elle­nére — „és mintegy ezek cáfolataképpen” — Románi­ában „tovább romlik a ma­gyarság helyzete és belpoli­tikai téren egyetlen jel sem mutat arra, hogy a román félnek valóban őszinte szán­déka és politikai akarata volna az alapszerződés meg­kötésére, illetve — ennek alapfeltételeként — a ki­sebbségi magyarság sorsá­nak rendezésére”. A püspök utalt a legutób­bi hetek több olyan ese­ményére, amelyek —: mint írta — ezt az állítását bizo­nyítják, mint például a kor­mánypárt elnökének egyik nyilatkozata, a zászlótör­vény, a hírszerző szolgálat parlamenti jelentése. Tőkés szembeállította a román kor­mányzat „Európát megté­vesztő demonstratív látszat­politikáját az „ennek szöge­sen ellentmondó valós ha­zai helyzettel”. Mindezek alapján kifejtette, hogy a ta­lálkozónak „egyetlen indo­kolt célja és elfogadható ér­telme lehet, éspedig: az alapszerződés legfőbb aka­dályát képező romániai ki­sebbségi állapotok őszinte feltárása, illetve ezen meg­kerülhetetlen akadály elhárí­tásának a következetes szor­galmazása”. „Ellenkező esetben ön a legjobb szándé­ka ellenére is elősegítené a félrevezető román politikai manőverezések sikerét, és ezzel együtt akaratlanul is hozzájárulását adná a romá­niai magyarság helyzetének további rosszabbodásához” — írta tegnap közzétett le­velében Tőkés László. A püspök hétfőn — mi­után értesült arról, hogy Horn Gyula is fogadta a ro­mán államfőt — álláspontjá­ról azonos tartalmú levelet küldött a magyar miniszter- elnöknek is. Ennek szöve­gét a püspök sajtóirodája ugyancsak eljuttatta az MTI tudósítójához. EBESZ-ként ért véget az EBEÉ Vitákkal, de elfogadták a záródokumentumot (Folytatás az 1. oldalról) A valódi partnerség felé egy új korszakban címet viselő politikai nyilatko­zat hangoztatja: az EBEÉ állam- és kormányfői az­zal a céllal gyűltek össze a magyar fővárosban, hogy összegezzék a közel­múlt történéseit, áttekint­sék a jelen fejleményeit és tekintetüket a jövőbe vessék. Egyben megerősí­tik a Helsinki Záródoku­mentum és az azt követő EBEÉ-dokumentumok el­veit, mert azok olyan kö­zös értékeket tükröznek, amelyek irányt szabnak a tagállamok politikájának, egyénileg, és közösségi­leg is. Az EBEÉ olyan biztonsági struktúra — hangoztatja a nyilatkozat —, amely Vancouvertől Vlagyivosztokig magába foglalja az államokat. Az EBEE-nek meghatározó szerepet kell játszania a XXI. század kihívásainak kezelésében, az ebbéli el­határozás tükröződik ab­ban, hogy az EBEÉ mos­tantól az Európai Bizton­sági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nevet viseli. A térségben továbbra is előfordul, hogy katonai eszközökkel tesznek kí­sérletet a hegemónia meg­szerzésére, illetve a terü­leti terjeszkedésre. Az ag­resszív nacionalizmus, a rasszizmus, a soviniz­mus, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus és az etnikai feszültség pestise még mindig’ terjed, az em­beri jogokat és az alapve­tő szabadságjogokat to­vábbra is semmibe veszik Magyarország álláspontja Magyarország kész arra, hogy aláírja az Európa Tanács által elfogadott kisebbségi keretegyezményt, s reméli, hogy a közép- és kelet-európai országok is minél előbb aláírják ezt a dokumentumot — jelentette ki Hóm Gyu­la magyar miniszterelnök tegnap délelőtt a Parlament­ben, Daniel Tarschys-szal, az Európa Tanács főtitkárá­val tartott találkozóján. és diszkrimináció éri a ki­sebbségeket. Mindez ar­ról tanúskodik, hogy nem sikerült valóra váltani az EBEÉ elveit és kötelezett­ség-vállalásait. Együttmű­ködésre van szükség, hogy ezeknek érvényt le­hessen szerezni. A résztvevők tovább kí­vánják erősíteni az EBEÉ integrációs szerepét az ál­lamok biztonsági problé­mái megoldásának észkö­zeként s az összes tagál­lam valódi biztonsági partnerségét szándékoz­nak kiépíteni. Az EBEÉ célja, hogy az államok régi és új megosztottsá­goktól mentes közösségét alakítsa ki, amelyben tel­jes mértékben tisztelet­ben tartják minden egyes állam szuverén egyenjo­gúságát és függetlensé­gét, amelyben nincsenek befolyási övezetek, s amelyben szigorúan vé­dik minden egyes egyén emberi és alapvető sza­badságjogait, tekintet nél­kül az illető fajára, bőrszí­nére, nemére, anyanyelvé­re, vallására, társadalmi száímazására vagy vala­mely kisebbséghez való tartozására. Clinton—Jelcin találkozó Az MTI munkatársa az amerikai delegáció egyik tagjától úgy ér­tesült, hogy az előze­tes tervekkel és sajtó­híradásokkal ellentét­ben hétfőn Bili Clin­ton amerikai és Bo­risz Jelcin orosz el­nök mégis négyszem­közti megbeszélést folytatott. A Frankfur­ter Allgemeine Zei­tung tegnapi számá­ban azt közölte, hogy a megbeszélés húsz percig tartott, s a két elnök megállapo­dott multinacionális EBEÉ-békefenntartó csapatok Karabahba küldéséről. A résztvevők megálla­podtak abban, hogy a tag­államok kivételes körül­mények között hozhatnak olyan közös döntést, amely egy adott vitás kér­dést az az EBEÉ nevében az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa elé terjeszt. Adókedvezmény ? Nem sokkal este fél hét előtt, az szja-törvénymódosítások elbírálása során név szerinti szavazást kezdtek a képvise­lők a családi pótlékra jogosul­tak gyermekek után járó adó- kedvezményének ügyében. A név szerinti szavazást a KDNP kérte, javaslata sze­rint ugyanis a megállapított adóból gyermekenként havi 400 forint lenne levonható, il­letve 600 forinttal csökkent­hetnék adójukat gyermeken­ként a három- vagy több gyermekes családok. Újabb médiatörvény-tervezet Elkészült az Igazságügyi Minisztériumban a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvénytervezet legújabb válto­zata, s ma átkerül a Művelődési és Közoktatási Miniszté­riumba tárcaegyeztetésre — mondta el tegnap délután Csiha Judit igazságügyi minisztériumi államtitkár az MTI munkatársának érdeklődésére. Hozzátette: a kor­mánynak az a szándéka, hogy a dokumentumot még az idén beterjeszti az Országgyűlésnek. Nyilatkozat A Vasutasok Szakszerveze­te Kereszténydemokrata-Ke- resztényszociális Platform tanulmányi napot rendezett december 3-án Celldömöl- kön, amelyen a résztvevők a következő nyilatkozatot fogadták el: Mi, a platform tagjai fokozódó nyugtalan­sággal kísérjük figyelem­mel a vasútnál működő rep­rezentatív szakszervezetek és a munkáltató, valamint a tulajdonos részvételével fo­lyó tárgyalásokat. A sajtóban megjelent megnyilatkozásokból arra következtetünk, hogy a tu­lajdonosi oldal nem kon­szenzusra, hanem a másik fél hitelességének csökken­tésére törekszik. Ezt látszik igazolni az a tendenciózus­nak minősíthető adatközlés, amely a sztrájkfelhívásban megfogalmazott fő kérdé­sek érdemi megválaszolása helyett a különböző foglal­kozási ágakban dolgozók kereseti viszonyaira vonat­kozik. Megítélésünk szerint az álláspontok olyan mér­tékben távoliak, hogy cél­szerűnek látszik komoly megfontolás tárgyává tenni a hazai gyakorlatunkban új­szerű érdekegyeztetési mo­dell alkalmazását. Megítélésünk szerint nem legyőznie kell a felek­nek egymást, az eldöntésre váró fő kérdés helytelen megválaszolása Magyaror­szág közlekedését a triano­ni békeszerződésnél is na­gyobb mértékben csonkol­ná, hosszú távon a fejlődés lehetőségét gátolná. A pártvezérek felelősségéről Bárhova megy az ember, sorozatosan szembekerül a következő kérdéssel: a nemzeti pártok vezetői miért nem tudnak összefogni? Ezt kérdezi Budán a szom­szédasszonyom, s ezt kérdezi, ha pontosan nem is így (vagyis a nemzeti pártok kifejezést nem használva) a tanyasi parasztasszony, ezután érdeklődik a nógrádi Julis néni, akitől tejet és túrót szoktam vásárolni a Lehel piacon, s ezt a kérdést szögezzük egymásnak mi is, szinte naponta a szerkesztőségben. Az előbb említettek kérdései elől — lássuk be: eléggé el nem ítélhető módon — holmi sületlen válasszal, mint hogy tessék megkérdezni tőlük, meg hogy tán még nincs itt az ideje, szóval ilyenekkel szoktunk kitérni, bizony os­tobán. Itt bent a szerkesztőségben nap mint nap meg­állapítjuk, hogy az említett pártokból sugárzó büszke tartás, a szenvedélyes versengő vezérek fennköltsége és egyéb olyan tulajdonságok kerülnek szóba, ame­lyek sajnos Magyarországot már akkor is jellemez­ték, amikor a kalocsai érsek, Tömöri lovára ült, kar­dot rántott s egy kiáltással, hogy utánam, belerohant a török húsdarálóba. Ha most, december 11-én is a májusihoz hasonlóan a nemzeti pártok szervezetlen szabadcsapatai belerohannak a húsdarálóba (amely immár nem török), akkor bizony le kell vonni a vég­ső következtetést: a kompromisszumra képtelen és te­hetetlen pártvezetők tűnjenek el a politikai életből. Olyanoknak kell átadni a helyüket, akik pillanatnyi­lag a második vagy harmadik vonalban várnak, s egy-egy pártülésen vagy szót kapnak, vagy sem, de mégis ők azok, akik megpróbálhatják megteremteni azt a polgári egységet vagy nemzeti szövetséget, ame­lyik képes fölvenni a versenyt az egyik kormányzó párt jól szervezett és minden bizonnyal anyagilag jól megtámogatott kemény magjával, s képes versenyre kelni azzal a másik uralmon lévő párttal, amelynek a pártszervezésben, a pártbürokrácia kiépítésében negyven éven át egyeduralma volt. A mostani válasz­tások bebizonyíthatják, hogy nemzeti pártjaink te- sze-toszasága még meddig tűrhető, meddig kell el­szenvednünk azt, hogy teljesen esélytelen főpolgár­mester-jelöltek és polgármesterjelöltek feszítik magu­kat, megosztva ezzel azt a tábort, amelyik igenis hatá­rozottan, a jelenleg hibát hibára halmozó kormány- koalíció ellen szavazna az önkormányzati választáso­kon. (Vödrös)

Next

/
Oldalképek
Tartalom