Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-07 / 287. szám

vi r (Mii wí ________AA, P ESÍ WEG vejHÍRIAP XXXVIII. ÉVFOLYAM, 287. SZÁM Ára Telemagazinnal: 25,50 forint 1994. december i., szerda Tovább romlik Hosszú távú Misszió a magyarság helyzete elképzelések a leprásokért Tőkés László levele A polgármesterjelölt tervei Üzenet a Nílus partjáról (3. oldal) (6. oldal) (8. oldal) A pápa részvéte Angelo Sodano bíboros, vati­káni államtitkár táviratot kül­dött Seregély István egri ér­seknek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökének, amelyben azt írja: II. János Pál pápa fájdalommal érte­sült a szajoli vasúti szeren­csétlenségről, és mély részvé­tét fejezi ki az áldozatok hoz­zátartozóinak. A pápa szent­miséjében imádkozott az el­hunytak lelki üdvéért, a gyá­szolók részére pedig kérte az örök életbe vetett hit viga­szát, s szeretettel küldi mind­nyájunkra apostoli áldását — tájékozatta tegnap az MTI-t a Magyar Katolikus Püspöki Kar Sajtóirodája. Segély Bihacnak Az ENSZ Világélelmezési Programja 100 tonnányi sür­gős élelmiszersegélyt küld az ostromlott Bihac lakói számára — közölte a Reu­ter. Az ENSZ szakosított szervezete hétfőn este adott ki közleményt a nyugat­boszniai város támogatásá­ról. „Az élelmiszer-ellátás különlegesen sürgetővé vált a harcok sújtotta körzetben rekedt több mint 150 ezer ember számára,... minden tartalék kimerült...” — hangzik az ENSZ-közle- mény. EBESZ-ként ért véget az EBEÉ Elfogadták az értekezlet záródokumentumát Göncz Árpád köztársasági elnök zárszavával tegnap délután Budapesten befejeződött az EBEÉ csúcsérte­kezlete. Előzőleg a küldöttek — a korábbi vitában érintett pontok kivételével — elfogadták a záródoku­mentumot. A záró plenáris ülésen a tervezett napi­renddel ellentétben váratlanul vita tört ki, mivel az előkészítő bizottságokban konszenzus híján nem sike­rült elfogadni a Bihac ra, illetve a volt Jugoszláviában dúló konfliktusra vonatkozó részdokumentumot. Göncz Árpád szót. adott a felszólalásra jelentkező Mahir Hadziahmetovic- nak, aki Bosznia nevében kifejtette: a nagyhatalmak tudomásul vették és ezzel bátorították a Bosznia elle­ni agressziót, s ezzel elárul­ták Bosznia népét. A bos- nyák küldött kérte, terjesz- szék még egyszer a jelenlé­vők elé azt a szöveget, amelyet Bosznia javasolt elfogadásra. Amennyiben ez nem történik meg, Bosz­nia azon lesz, hogy a világ fudomására hozza: az EBEÉ nem tartja magát vállalt elveihez. Ezt köve­tően az orosz és a horvát küldött sajnálatát fejezte ki, hogy nem sikerült kon­szenzusos alapon doku­mentumot kidolgozni Bi- hacra és Boszniára vonat­kozóan, Horn Gyula pedig azt javasolta, a kérdést ille­tően ne EBEÉ-dokumentu- mot fogadjanak el, hanem a jelen lévő állam- és kor­mányfők intézzenek Buda­pestről felhívást a hadban álló felekhez, hogy hala­déktalanul szüntessék be a harcokat, léptessenek élet­be tűzszünetet és.tegyék le­hetővé a humanitárius se­gélyek célba jutását, a bos- nyák küldött azonban ezt a változatot elutasította. A vitában ezután Kohl kan­cellár indítványozta, fogad­ják el mégis a javaslatot, hiszen nem EBEÉ-doku- mentumról van szó, és Bi- hacban 250 ezer ember szorul sürgős segítségre. A horvát delegáció tagja is kérte a bosnyák küldöttet, fogadja el a terítéken levő javaslatot, mert ez lehetne az első lépés a rendezés irá­Kétszázmillió forintos beruházással készült el Cegléden az a piaccsarnok, ame­lyet tegnap adtak át (Tudósításunk a 4. oldalon) Erdősi Agnes felvétele nyába, amelyet a nemzet­közi közösség diplomáciai offenzívája követhetne. Lé­nyegében ezt ismételte meg az amerikai küldött­ség vezetője is. A vitát az- .zal zárták le, hogy Göncz Árpád levezető elnökként felkérte Horn Gyula mi­niszterelnököt: fogalmazza meg az általa javasolt felhí­vást, de ismételten hangsú­lyozta, hogy ez immár nem az EBEÉ hivatalos do­kumentuma lesz. Ily mó­don bocsátották ki azután felhívásként a Horn által az előbbiekben előterjesz­tett szöveget. A záródokumentumként elfogadott csomag tartal­mazza a budapesti csúcs résztvevőinek politikai nyi­latkozatát, a II. világhábo­rú befejezése 50. évfordu­lójának emléket állító nyi­latkozatot, valamint tizen- egy fejezetben taglalja a konferencia határozatait a szervezet fejlesztésétől kezdve a különféle regioná­lis konfliktusokon át a me­diterrán országokkal való együttműködés fejlesztésé­vel bezárólag. (Folytatás a 3. oldalon) Csurka az EBEÉ-ról A költségvetés részletes vitájá­nak párhuzamosra időzítése az EBEÉ-konferenciával a ma­gyar kormány szándékos csele­kedete volt — jelentette ki Csurka István, a MIÉP elnöke tegnap Budapesten tartott sajtó- tájékoztatóján. Elmondta: a nemzetközi konferencia idő­pontját ugyan nem tudta befo­lyásolni a koalíció, a költségve­tési vitával azonban megtehet­te. Az újságok lapjairól egy időre száműzték a parlamenti eseményeket. A hétfői Clin­ton—Jelcin szópárbajra utalva annak a véleményének adott hangot, hogy nem volt szeren­csés dolog a nagyhatalmi viták színhelyéül Budapestet válasz­tani. A MIÉP és a Magyar Út Körök Mozgalom memorandu­mot bocsátott ki a kárpát-me­dencei magyarság helyzetéről. Merénylet A Kossuth rádió tegnap reggeli adásában szomorú szenzáció hírét sugározta: az osztrák rendőrség figyel­meztette Éva Maria Bárki ügyvédnőt, ismert nemzetkö­zi jogászt, hogy a román titkosrendőrség emberei nem­csak figyelik, de meg is akarják ölni az erdélyi magyar­ság s a többi kisebbség jogaiért az összes nemzetközi fórumon keményen kiálló, Bécsben élő magyar szár­mazású asszonyt. Jómagam 1992 nyarán hallottam őt beszélni Buda­pesten, a Magyarok Világtalálkozójával párhuzamo­san megrendezett Erdélyi Magyarok Első Világtalálko­zóján. Akkor, Király Károly és több más romániai el­lenzéki politikus társaságában mondott beszédében nemzetközileg elfogadott jogi szabályokra hivatkozva egyenesen kulturális genocídiummal — népirtással — vádolta az Iliescu elnökletével működő román veze­tést, az erdélyi kisebbségekkel szemben tanúsított ellen­séges magatartása miatt. Mint köztudott, a diktatúra éveiben Ceausescu által személyesen ellenőrzött securitate a világ egyik legjob­ban szervezett titkosrendőrsége volt. Tagjai buldog­ként ragadták meg kiszemelt áldozataikat, s addig nem eresztették, míg meg nem ölték őket. A hetvenes évek végén Franciaországba menekült román író, Paul Goma csak az erőteljes nemzetközi nyomás hatására menekült meg kapcsos fogainak szorításából. A fran­cia elnök, Mitterand nemzetközi tekintélyét is felhasz­nálta védelmében. A diktatúra utolsó éveiben a román titkosrendőrség szervezte meg a müncheni székhelyű Szabad Európa Rádió román nyelvű adója elleni rob­bantásos merényletet, s ugyancsak ez idő tájt fenyeget­ték meg életveszélyesen Doina Cornea ellenzéki har­cos Belgiumban élő lányát és annak családját, hogy a professzornőt elhallgattassák. Kevéssel a romániai fordulat után a román városok falain olyan graffitik jelentek meg (például Iliescu = Ceausescu), amelyek egyértelművé tették, hogy a véres román forradalom nem az elesettek reményeit igazol­ta, hanem csupán hatalomátvételt, egyszerű személy- cserét eredményezett a román vezetésben. A hírhedt se- curitatét úgymond átszervezték, de a jelek szerint csu­pán a neve változott nemzetvédelmi alakulattá, alan­tas, gyilkos ösztönű módszereiben a régi secu maradt. Ezt a falkát most egy vétlen asszonyra, Éva Maria Barkira uszították, aki mint nemzetközi jogász nem akart egyebet, mint hogy az érvényes, nemzetközileg el­fogadott jogi szabályozás keretein belül jutassa érvény­re a Romániában élő nemzeti kisebbségek őket megille­tőjogait. Ilyen alantason szervezett háttérbiztosíték mellett utazott Ion Iliescu román elnök Budapestre, az Euró­pai Biztonsági és Együttműködési Értekezletre — együttműködni! Egyelőre nem tudjuk — de talán nem marad örök ti­tok —, miről tárgyalt zárt ajtók mögött egy órán át Horn Gyula és Ion Iliescu, az viszont e hír hallatán is világos, hogy abban az országban, ahol börtönbünte­tés jár a magyar zászló kitűzéséért, a magyar Himnusz elénekléséért, milyen szerepet szán a vezetés a határa­in belül élő, kétség és remény közt vergődő kisebbsé­geknek. A magyar diplomáciának az alapszerződés megköté­sekor az efféle hírekkel is számolnia kell. Hétfőn vasutassztrájk A vasutas-szakszervezetek arra várnak, hogy a MÁV Rt. vezetősége elfogadható béremelési javaslatot te­gyen, s mivel ez még teg­nap délelőtt nem történt meg, tovább folynak a tár­gyalások a tervezett decem­ber 12—14-ei 36 órás sztrájk részleteiről. Az állás­pontok egyelőre alig köze­ledtek: a MÁV Rt. a nemzet­közi személyszállító vona­tok 28,3, a belföldi vonatok 23 s a tehervonatok 16,6 szá­zalékát szeretné közlekedtet­ni a három nap alatt. A szak- szervezeti oldal eredeti állás­pontjából engedve már haj­lik arra, hogy a szomszédos országok viszonylatában egy-egy nemzetközi járat in­duljon, és a belföldi vona­tok 15, a tehervonatok 12 százalékát közlekedtetné. (A sztrájkkal kapcsolatos nyi­latkozat a 3. oldalon olvas­ható.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom