Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-06 / 286. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. DECEMBER 6., KEDD Kolozsvári rongálás Lebetonozták Kolozsváron a 16. századi erdélyi reneszánsz egyik párját ritkító műemlékét, a Wolphard-Kakas ház néven ismert épület úgynevezett zodiákus termét, és ezzel valószínűleg végérvényesen tönkretették. A műemlékrombolással kapcsolatban a Romániai Magyar Keresztény- demokrata Párt Kolozs megyei szervezete tiltakozást adott ki, rámutatva, hogy a Dacia Felix Bank, amely az épületet használja, semmibe vette az illetékes országos és helyi műemlékvédelmi intézmények szakvéleményét. Felfegyverzett koszovói szerbek Parázslik a gyújtózsinór Bonni miniszterek vitája Német csapatok külföldön? Az évszázad kétségkívül legpiszkosabb és legbrutálisabb háborúja Boszniában még be sem fejeződött, könnyen megtörténhet, hogy egy újabb kezdődik a Balkánon. A koszovói Szerb Ellenállási Mozgalom egyik vezetője, Miroszláv Solevics ugyanis a napokban kijelentette, hogy 1992-ben a szerbiai rezsim két alkalommal is fegyvereket osztott szét a rigómezei szerbek között. Eddig a hivatalos szervek nem cáfolták, de nem is erősítették meg a még tartó polgárháború embriójának is nevezhető ,joghurtforradalom” egyik „hősének” nyilatkozatát. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy Solevics nem hazudik. Mindebből pedig nem nehéz levonni a következtetést, hogy a koszovói szerbek birtokában államilag jutott harci eszközök vannak. Talán mondani sem kell, hogy a hivatalos megfogalmazás szerint azért, hogy megvédhessék „ősi családi tűzhelyeiket”. Emlékeztetőül mondjuk, hogy ugyanezt a szöveget hintették három évvel ezelőtt a horvátországi, tavalyelőtt pedig a boszniai szerbek is. A következményeket ismerjük. Vajon ez a nyilatkozat nem jelenti-e, hogy a szerbiai rezsim az egyre erősödő koszovói albán alternatívával szemben is alkalmazni szándékozza a már bevált receptet, noha a szóban forgó nemzeti kisebbség vezetése az ellenállás ghandista módját választotta. Tény azonban, hogy a központi, kőkeményen rezsimhű lapok egyre gyakrabban közlik azok nevét, akiknél a rendőrség engedély nélküli fegyvert talált. Más lapra tartozik, hogy a tudósítók szinte kéjelegve nevezik az albánokat siptá- roknak (mintha mi a szerbeket rácoknak neveznénk) és folyamatosan terroristaként mutatják be őket. Ezzel szemben az államalkotó nemzet tagainál talált fegyverek tulajdonosainak egy részét „gyűjtőknek”, szabálysértőknek nevezi. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a volt tartományban, de Szerbia más részein is az utóbbi időben egyre többen kénytelenek bíróság elé állni illegális fegyverbirtoklás miatt. Ez végül is nem záija ki annak lehetőségét, hogy egy (a rezsim számára) alkalmas pillanatban összetűzések robbanjanak ki a több mint kétmillió koszovói albán kisebbség és a szerbek között, ami óhatatlanul maga után vonja a Balkán e részének, ha nem az egész félszigetnek a lángba borulását. (b. m.) Volker Rühe német védelmi miniszter kizárta annak lehetőségét, hogy német csapatok utazzanak az egykori Szovjetunió területén fekvő, harcok sújtotta Karabah- ba — jelentette az AP, a Welt am Sonntag című hetilapra hivatkozva. Német újságok szerint Volker Rühe védelmi és Klaus Kinkel külügyminiszter között vita folyik ebben a kérdésben. Kinkel azon az állásponton van, hogy elevenebbé kell tenni az 52 országot átfogó EBEÉ szervezetét, amely a jövőben esetleg német és más nemzetiségű csapatokat küldhetné Kara- bahba. Ugyanakkor a német televízióban nyilatkozó külügyminiszter is kijelentette: jelen pillanatban ő sem támogatja német katonák Kara- bahba küldését. Rühe kevésSzlovénia választott A független jelöltek állnak az élen, maguk mögött hagyva a kereszténydemokratákat a Szlovénia függetlenné válása — 1991 — óta tartott első helyhatósági választások vasárnapi, első fordulója után — közölte a parlamenti választási bizottság. Az AFP jelentése szerint a vasárnap késő estig megszámlált szavazatok alapján mintegy ötven polgármesteri helyből tizenötöt függetíen jelöltek szereztek meg, 14 jutott az ellenzéki jobbközép Szlovén Parasztszövetség—Néppárt, 11 a kormányon lévő balközép Liberális Demokrata Párt és 10 a szintén kormányzó Szlovéniai Kereszténydemokrata Párt jelölteinek. bé áll ki az EBEÉ erősítése mellett, érvelése szerint egy nagypbb szerepet játszó EBEÉ csökkentené a NATO jelentőségét. Németország alkotmány- bírósága idén hozott döntésében kimondta: az ország küldhet külföldre csapatokat nemzetközi akciók keretében. Ezzel elvileg véget ért az a második világháború óta folytatott bonni külpolitikai irányvonal, amelynek keretében arra törekedtek, hogy Németország kimaradjon a nemzetközi viszályokból. A politikusok véleménye azonban eltér abban a tekintetben, hogy most milyen nemzetközi feladatot vállaljanak el a német csapatok. A NATO felkérte Bonnt, hogy küldjön vadászrepülőket a Bosznia feletti légtér Radovan Karadzic azzal fenyegetőzött, hogy a boszniai szerbek lőni fogják Zágrábot, amennyiben a horvát csapatokat nem vonják ki Bosznia területéről — közölte Paul Risley, az ENSZ-erők zágrábi szóvivője. A Borba című belgrádi napilap értesülései szerint Karadzic az ENSZ illetékeseivel folytatott paléi tárgyalásokon fenyegette meg Horvátországot. A szerbek egyszer, 1993 szeptemberében már lőtték rakétákkal a horvát főváros környékét. Szerb állítások szerint a Horvát Köztársaság egységei már több napja részt vesznek az északnyugatellenőrzésére, aminek révén Németország a világháború óta első alkalommal venne részt harci cselekményben. A vadászgépek Boszniába küldését azonban sok politikus — köztük Kohl koalíciós kormányának több tagja is — ellenzi, mégpedig a volt Jugoszlávia területén elkövetett náci bűncselekmények miatt. A hétfőnként megjelenő Der Spiegel című hetilap értesülése szerint, ha Boszniából kivonják az ENSZ kéksisakos egységeit, akkor német csapatokat is küldenek a térségbe — a NATO gyors reagálású erőinek részeként —, a kivonulás biztosítására. A német védelmi minisztériumban azonban tagadták, hogy német katonák Boszniába vezénylését terveznék. boszniai harcokban, s az ENSZ helyszínen tartózkodó megfigyelői is megerősítették, hogy a boszniai hor- vátok mellett a horvát hadsereg reguláris alakulatai is bekapcsolódtak a harcokba. Zágrábi jelentések szerint a horvát egységek a hét végén jelentős sikereket értek el a boszniai és krajinai szerbek elleni harcokban, s visszavonulásra kényszerítették az ellenséget Glamoc és Bosanska Grahovo irányába. Katonai elemzők szerint Bosanska Grahovo stratégiai jelentőségű település, mivel a városon keresztül halad a boszniai szerbeket és a knini szerb Krajinát összekötő főútvonal. A nagyvilág hírei * A németek és a britek többsége ellenzi az egységes európai valuta bevezetését, és azt kívánja, hogy népszavazáson szülessen döntés az ügyben — derül ki a Financial Times számára készült közvélemény-kutatásból. # Távozni készül a posztjáról Lloyd Bentsen amerikai pénzügyminiszter, és visszatér az üzleti életbe. A pénzügyminiszter nevéhez fűződik az új világkereskedelmi szerződés tető alá hozása. Kínában két évre megtiltották újabb könyv- és lapkiadók alapítását, továbbá videofelvételeket sokszorosító és forgalmazó egységek létesítését, íf Húsz évvel a vietnami háború befejezése után az Egyesült Államok hadserege felszámolja még meglévő napalmkészleteit — adja hírül egy katonai szóvivő bejelentése nyomán az AFP. A repülőróí ledobott gyújtóbombák a koreai és a vietnami háborúban váltak hírhedtté. % Hetvenéves korában Angliában meghalt Arthur Frank Shore profesz- szor, aki az Asszuáni-gát építésekor tagja volt a duzzasztott víz által fenyegetett óegyiptomi régészeti kincsek megmentésén fáradozó nemzetközi munkacsoportnak. Jichak Rabin izraeli kormányfő megerősítette, hogy megszakadtak a Szíriával folyt titkos tárgyalások az izraeli sajtóban megjelent „kiszivárogtatások" miatt — közölte az izraeli televízió. Boszniai szerb fenyegetés Izraeli újságíró Chrudinák mellett A néhány hónappal ezelőtt kezdődött hazai vehemens médiatisztogatás felkorbácsolta hullámok időnként még távoli országok partjaihoz is hozzácsapódnak. Izraelben az ottani magyar és héber sajtó érthető módon főleg a közel-keleti térség eseményeit lefedő, kommentáló magyarországi újságírókkal foglalkozik nagy előszeretettel. Ennek a „szőnyegbombázásnak” a történetét a szentföldi sajtó természetesen nem tálalhatja objektiven,' mert az információs források többnyire azok az itteni SZDSZ-es kultúrlegények, akik ugyancsak kivették részüket a mostani médiabeli állapotok kialakításának hadműve-, létéiből. A budapesti kávéházakból szerzett ismeretek alapján az izraeli sajtóban az elmúlt években állandóan visszatérő, gyűlölendő személyekről és műsorokról beszélnek. Olyan megveszekedett antiszemitákról, akik az arab—izraeli viszály ürügyén a hazai sajtóban szabadjára engedik a velük született zsidógyűlölő indulataikat. A kávéházak törzsvendégei a rendszerváltás körüli, de inkább utáni időszakban egyszer csak, szép lassan cionista öntudatra ébredtek, s egyre jobban óhajtják a médiákban elburjánzott Izrael-ellenes műsorok és személyek megszüntetését, illetve leváltását. Ezek az öntudatra ébredt emberek mostanában már kimondottan Izrael-barát ideológiai üzenettel telített műsorok sugárzását is szorgalmazzák. Mostanában ugyanis ez a divat, a jksövedelmezőbb és a kényelmesebb. Változnak az idők, s így a kávéházak ideológiai elkötelezettsége is változik. Elohim szerelmére, igazán nem szeretném, ha valaki félreértene, nem a cionizmussal van nekem bajom. A cionizmus ugyanis a sokat szenvedett diaszpórazsidóság filozófiai alapokra helyezett szabadságmozgalma. Magyarország pedig azzal is büszkélkedhet, hogy a modern kori cionista mozgalomnak két óriása is Budapesten született, Binjamin-Zeév Herzl (Herzl Tivadar) és Max Nordau (Nordau Miksa). A cionista gondolat vámszedői, meglovaglói, a kávéházi szájhősök ellen ágálok — a jelenség ellen, amikor Budapesten a cionizmus cinizmussá oldódik fel. Az Izrael-barát sajtó kialakításához a régi-új zsidó származású médiumosok nem egészen voltak alkalmasak, hiszen az elmúlt évtizedekben nem kimondottan a zsidó kultúra és a héber nyelv megismerésével voltak elfoglalva. Ezért aztán a rendszerváltás után szép sorjában kezdtek visszaszállingózni azok a „cionista hazatelepülök”, akik mindössze néhány hónapot éltek a Szentföldön, eközben izraeli állampolgárságot is szereztek. Ezek a visszatérők lettek az Izrael- és Közel- Kelet-szakértők médiaszerte. A néhány hónapos izraeli tartózkodás nem elég a héber nyelv elsajátítására, az eléggé szövevényes arab—izraeli viszály megértésére. Ennek ellenére a tévében, a rádióban a kipróbált régiek mellett ezek az új úriemberek lettek a közel-keleti térség csalhatatlan szakértői. A kék forradalom sikere közel-keleti ügyekben persze csak akkor válhatott egyértelművé, miután kiebrudalták azokat a magyarokat, akik korábban „antiszemita” propagandát terjesztettek. Mint tudjuk, e téren a kávéházi forradalmárok térdre kényszerítették a médiát, majd kék-fehérre mázolták át a tévéstúdiókat. A kék forradalom már annyira ízléstelenné vált, hogy az már az izraeli sajtóban is visszatetszést kelt. A Tel Avivban megjelenő A Hét Tükre című magyar nyelvű lap egész oldalt szentelt az Izraelt faképnél hagyó magyarországi Közel-Kelet- szakértőknek. Breuer Péter, izraeli újságíró szokatlan, szinte már szentségtörésnek is értelmezhető módon ítéli el a Budapesten végbement médiaháborút. Érdemes idézni Breuer úr mondatait, amelyek a megjelenés helyszínét figyelembe véve különös jelentőséggel bírnak: „Amikor az Izraelben néhány hónapot élt, az izraeli valóságot és politikai helyzetet nem ismerő, közel egy éve Magyarországon élő, sem héberül, sem angolul (mely nyelven Izraelről számos tájékoztató anyag elérhető) nem tudó újságíró, szakmai tisztességet és felelősséget felejtye, lejáratja a magyar újságírószakmát: közel-keleti szakértőként félretájékoztatja Izraelről a magyar olvasót. Természetesen ez nemcsak az ő, de a szerkesztők felelőssége is. Tisztelt — érintett — Szerkesztő Urak! A médiaháborúban épp a Közel-Kelethez értők estek el, hogy kénytelenek voltak a fent említettre fanyalodni? Nem kellene inkább az itteni tudósítók tollából közölni, avagy — ne adj’ Isten — a politikai állásfoglalását soha nem titkoló Chrudinák Alajos közel-keleti szakértését elfogadni?" Elgondolkodtató az izraeli hetilapban megjelent idézet, amelynek szerzője a hazai újdonsült Közel-Kelet- „szakértőket” elsősorban azért ostorozza, mert elhagyva a Szentföldet, a Kánaánt a kékre mázolt budapesti médiaberkekben kívánják megtalálni. P ersze számunkra is van üzenete Breuer Péter cikkének, amelynek mottója: „Mindenki lehet próféta a saját hazájában, csak a hazát kell cserélgetni.” A kérdés szinte felkínálkozik: mennyit érnek Kö- zel-Kelet-ügyekben a magyarországi sajtó számára az olyan emberek, akik Izraelben kibújtak a katonai szolgálat alól, s zsidóként és cionistaként egyaránt könnyűnek találtattak? Hering József Zágrábot is lohetik
