Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-31 / 307. szám

Latorcai János, az MDF, a Fidesz és a KDNP közös fő­polgármester-jelöltje (novem­ber 17.): Én nem látom azokat a már beindult nagy volumenű fejlesztéseket, programokat, amelyek egy csodálatos álla­pothoz vezetnének, én csak azt látom, hogy az eddigi inf­rastrukturális fejlesztések is jobbára a konzervatív kor­mány támogatásával és garan­ciavállalásával kezdődhettek meg. Habsburg Ottó, a Páneuró­pai Unió elnöke (november 30.): Ha az Európai Közösség politikai ereje és a belépni szándékozó népek együtt tud­nak működni, akkor gyorsan érünk célba. Ebben az eset­ben ez még az évezred vége előtt sikerülhet. Magyaror­szág esetében ez szinte biztos. Neumann Ernő temesvári főrabbi (december 2.): Kollektív bűnösségről be­szélni sem lehet. Az egyes emberek, a politikai tényezők voltak vétkesek. De azt nem lehet mondani, hogy a magya­rok összessége tapsolt volna a zsidók üldözésekor. Csáti György, a parlament külügyi bizottságának alelnö- ke (december 5.): Az expó lemondása hihe­tetlen mértékben rontotta a kormány, s vele együtt az or­szág hitéletét. A távoli orszá­gokban nem is annyira a ma­gyar kormányról, mint magá­ról Magyarországról alakul ki olyan vélemény, amelyek alapján megbízhatatlannak tartanak minket. Bőd Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke (de­cember 8.): A külügyi pénzügyi körök velünk szemben nem jó­vagy rosszindulatúak. Olya­nok, mint a kapufa, ahonnan vagy kifelé vagy befelé pat­tan a labda, Jól kell rúgni a labdát. Vendégeink voltak 1994-ben Tőkés László, a Királyhágó- melléki Református Egyház- kerület püspöke (január 3.): ...ahogy a kommunizmus eltanácsolta az egyházakat a közéleti szerepvállalástól és a politikai részvételtől, illető­leg csak a kedve szerinti bé­kepapi funkciókat tolerálta, ugyanúgy a mostani, magát előszeretettel demokratikus­nak, európainak és liberális­nak valló politika elutasítja az egyházaknak a fokozott közszerepvállalását és politi­kai részvételét. Szentgyörgyvölgyi Péter, a főváros köztársasági megbí­zottja (április 22.): ...a köztársasági megbí­zott a főpolgármesterrel szemben mintegy felülren­delt szerepben van, amit az el­lenzéki részről tapasztalható hatalmi törekvés nem képes elviselni. Ezt tükrözték azok a viták, amelyekből kiderült, hogy nem tűrnek meg semmi­féle kontrollt. Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés Politikai Mozga­lom elnöke (február 21.): Önmagunkban mi gyengék vagyunk. Az egyetemes ma­gyar politikának kell megje­lennie ezzel az elvvel: „Ma­gunkért mindent, mások el­len semmit!” Csúcs László, a Magyar Rádió elnöki jogkörrel felru­házott alelnöke (április 2.): ...büntetlenül és ily mó­don bátorítva lehet ócsárolni a magyar nemzetet,- lejáratni bel- és külföldön, ezzel mér­hetetlen anyagi kárt is okoz­va az országnak, és ugyanak­kor, ha valaki merészeli ne­vén nevezni ezt a jelenséget, vagyis hogy ez hazaárulás, becsületükben sértve érezvén magukat a hazaárulók, a bíró­sághoz rohannak, és minden esélyük megvan arra, hogy a Magyar Népköztársaságban alkotott törvények alapján az általuk bepereltek kijelentésü­kért elmarasztaló ítéletet kap­janak. Szokolay Sándor zene­szerző (március 19.): Az életemet egy pillanat­ra sem akarom elválasztani a nemzet szívdobbanásai­tól, és soha nem gondoltam arra, hogy elhallgassak. Hi­vatalok nélkül élek, ami fel­szabadította az energiái­mat, és most már valóban nagyobb felkészüléssel sze­retnék írni és szólni. Surján László, a KDNP elnöke (február 28.): ...mi nem üres kézzel, koldusként kopogtatunk Eu­rópa ajtaján, hanem bizo­nyos értékeket is viszünk oda. Ahogyan ez a térség kikínlódja a kisebbségek­kel való bánásmód, a ki­sebbségi jog érvényesülé­se, a területi elv, a regiona- lizmus minden kínját-baját, az kicsit előbbre is viszi a nyugat-európai gondolatot. Lakos János, a Magyar Országos Levéltár főigazga­tója (február 4.): Nem minden iratanyag került az Országos Levél­tár őrizetébe, így olyan ira­tok sem, amelyeknek régen itt volna a helyük. Ilyen a Belügyminisztérium 1945 utáni iratanyagának döntő többsége. Nálunk ennek csak foszlányai vannak. Tudjuk, hogy 1956-ban sok iratot elégettek. A ké­sőbbi pusztításokról nincse­nek információink, de azt például tudjuk, hogy a III/ III-as anyagok egy részét garantáltan megsemmisítet­ték Hasznos Miklós, a KDNP alelnöke (április 30.): Egy önjelölt „európai” szocialista azzal fenyegeti a társadalmat, hogy a volt ávósokat és a kirúgott rá­diósokat is visszaveszi. Kérdezem: honnan van erre neki kompetenciája? Milyen alkotmányos jog alapján nyilatkozik így a pártvezér? Hát itt lóg ki a lóláb, elvtársak! Csurka István, a MIÉP társelnöke (május 3.): A gonosz bolsevista trükk ott van, hogy mindezt a nem­zeti kérdéssel, az úgymond nacionalizmussal, az embe­rek magyarságának megélésé­vel állították szembe. Mintha itt volna valami ellentét; mint­ha azért volna nehéz az élet, mert magyarok vagyunk; mert szabadok vagyunk. Torgyán József, az FKGP elnöke (május 4.): Ha a volt kommunista nó­menklatúra tagjai fogják a pi­acgazdaságot felépíteni, ak­kor senki ne csodálkozzon azon, hogy ebben az ország­ban a politikai és gazdasági válságon túlmenően olyan bi­zalmi válság keletkezik, amelynek az lesz a következ­ménye, hogy senki semmi­ben nem tud hinni. Szabó János földművelés- ügyi miniszter (május 4.): ...újabb gondok jöttek. A rendszerváltozással járó tulaj­donlebegés, a volt KGST-, fő­leg az orosz piacok elveszté­se, az egymást követő aszá­lyos évek, a belső fogyasztás 30 százalékos visszaesése és a nemzetközi recesszió. En­nek ellenére működőképesek maradtunk, és közben végre­hajtottuk történelmünk legna­gyobb tulajdonosi változását. Katona Tamás Pest me­gyei képviselőjelölt (május 13.): Azt a szocialista pártnak is tudnia kell, hogy a múltba való visszatéréssel nem lehet kitömi a jelenlegi helyzetből. Ha a szocialisták megpróbál­nak eltérni a realitásoktól, ak­kor ennek az országnak újabb, fokozatos eladósodása lesz a következménye. Boross Péter, az MDF kép­viselője (augusztus 22.): Semmi ellentmondás nincs abban, hogy hiteles tájékozta­tás és nemzeti szellem. Az MSZP annak idején az Aczél-vonulat részvétele nél­kül alakult meg. Most a szoci- álliberális koalícióba az SZDSZ-szel kívülről impor­tálták Aczél György szellemi embereit. Szörényi Levente zeneszer­ző (július 21.): Perceken belül beköszönt 1996, a nagy évforduló, és ma ott tartunk, hogy hamaro­san leköpik azt, aki kijelenti: mi már 1100 éve itt vagyunk. Ezért, bármilyen fájdalmas ez egyeseknek, hacsak raj­tunk múlik, 1996-ra megcsi­náljuk a Honfoglalás című fil­met is. Kádár Béla külgazdasági miniszter (július 14.): Rombolják az országké­pet, időzítés szempontjából pedig igen baljóslatú, hogy olyan évben, amikor az ex­port növelése alapvető, straté­giai jelentőségű, olyan átszer­vezéssel foglalkoznak, amely a külgazdaság erősítéséről te­reli el a figyelmet, az energi­át. Kónya Imre, az MDF he­lyettes frakcióvezetője (októ­ber 4.): A helyzet súlyos. A kor­mány a koalíciókötéssel szer­zett kivételes hatalmát nem arra használja fel, hogy az or­szág gondjait megoldja — ezekkel szinte nem is foglal­kozik —, hanem arra, hogy mégjobban kiteljesítse saját politikai hatalmát. Grosics Gyula, a „Fekete Párduc” (október 13.): Olyan gondolatokat ébresz­tett bennem e döntés, lévén 1996-ban lesz államiságunk 1100 éves évfordulója, hogy ezt az évfordulót el akarják bagatellizálni, agyon akarják hallgatni, holott az expóval együtt e kettős rendezvény a világ érdeklődésének közép­pontjába helyezhette volna ezt a kis országot. Ágoston András, a VMDK elnöke (október 14.): Az alapszerződésekkel kap­csolatban mi politikai állás- foglalást alakítottunk ki, s úgy látjuk, hogy e szerződé­sekkel nem oldható meg a Kárpát-medencében élő ma­gyar kisebbségek helyzete. Tolcsvay Béla vándorlan­tos (október 28.): Én belülről vagyok piros- fehér-zöld. A lelkemben, a lé­legzetemben, minden porci- kámban él ez az ország, s akik értik a szavam, akik ösz- szecsapják a tenyerüket, ők valamennyien nagy kötele­zettséget rónak rám. Für Lajos, az MDF elnöke (november 10.): Ma elengedhetetlen a parla­ment ellenzéki pártjainak az együttműködése, de azon kí­vül is az együttműködés mindazokkal, akik hasonló politikai gondolkozásúak, mint mi. Kosa Ferenc filmrendező, az Országgyűlés kulturális bi­zottságának alelnöke (novem­ber 16.): Ezt az országot nem azzal lehet megmenteni, ha állandó­an acsarkodunk egymásra, ha­nem azzal, ha megérezzük és meg is tiszteljük egymás gon­dolatait, amennyiben azok a gondolatok arra érdemesek. Szervátiusz Tibor szobrász- művész (november 25.): Tartani lehet attól, hogy nem olyan ünneplésre kerül sor, mint ami megilletné ezt a nagy évfordulót. Ez az or­szág immár 1100 esztendős, s ha meggondoljuk, hogy az Egyesült Államok még ne­gyedennyi időt sem mondhat magáénak, akkor elmondhat­juk, hogy egy ilyen kis or­szág, mint a miénk, nagyon is büszke lehet az 1100 esz­tendőjére, s elvárható tőle, hogy méltóképpen emlékez­zen meg az évfordulóról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom