Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-30 / 306. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDAKÖRÖK 1994. DECEMBER 30., PENTEK Túlkínálat és nyomott árak a gabonapiacon Év végi helyzetkép a mezőgazdaságról Az I. országos kertvetélkedo díjátadása Kertész legyen, ki boldogságra vágyik A díjkiosztás fő „attrakciója” ez a karalábé volt, amely elég lenne egy nyolctagú családnak ebédre Erdó'si Agnes felvétele Az FM Földművelésügyi Hivatalok Főosztálya által kibocsátott értékelés szerint a novemberi, tehát az őszi, meghatározó csapadékmeny- nyiség 11—65 mm közt változott, az országos átlag nem érte el az utóbbi 30 év középarányosát, vagyis az 55 mm-t. Hasonló rossz a helyzet az október—november hónapban lehullott össz- csapadék mennyiségét tekintve is. Ez az előző év azonos időszakához viszonyítva 50 százalékkal volt kevesebb. A betakarításokvalameny- nyi megyében időre befejeződtek. Az átlagtermések rendkívül nagy szóródást mutatnak. A kukorica terméshozama 0.5—10 t/ha értékek közt mozog. A kevésbé aszály sújtotta dunántúli megyékben a takarmánypiacon erőteljes túlkínálat alakult ki, a felvásárlási árak 8-9000 Ft/t, vagyis nyomottak. Az alacsonyabb termést betakarított alföldi és északi megyékben az árak magasabbak, 9-12 000 Ft/t közt mozognak, de számottevő felvásárlás itt sem történik. A felvásárlás stagnálásának fő oka az exportlehetőségek bizonytalansága, a belső takarmányfelhasználás csökkenése^alamint az a tény, hogy egyes felvásárlók még mindig jelentős, előző évről megmaradt készletekkel rendelkeznek. Több nagy felvásárló rendelkezik a FAK-országok- ba exportszerződéssel, ám a konkrét ár hiányában a kiszállítások leálltak. A cukorrépa termésátlaga bár széles intervallumban mozog — 20—56 t/ha —, némileg több, mint amit vártak. A cukorgyáraktól kapott információk szerint a feldolgozás december végéig mindenhol befejeződik. Jó tudni, hogy a jövő évi alapanyagot biztosítandó, a cukorgyárak már most megkezdték az 1995. évi termeltetési előszerződések megkötését. A visszajelzések alapján erősödik a cukorrépa-termesztési szándék majd’ minden megyében. Drága a burgonya Sajnos a helyzetelemzés nem tér ki a burgonyatermelés adataira, jóllehet a piaci helyzetképből arra kell következtetni, hogy e téren behozatalra szorul az ország. A pesti piacokon, sőt már vidéken is 50-60 forintért kínálják a burgonya kilóját. Az FM jelentéséből az tűnik ki, hogy az ország többi részén is csak némileg jobb a helyzet, az árszint 30—50 forint közt mozog, ami több a sokéves átlagnál. A gyökérzöldségek, a káposztafélék felszedésével mindenütt elkészültek, a tárolással úgyszintén. A piacokon a felhozatal jó, viszont a kereslet gyengébb, mint tavaly volt, ami a magasabb árakkal magyarázható. A fűszerpaprika feldolgozása körül csillapodtak a kedélyek, az idei termésből készült őrlemények zárjegygyei ellátva megjelentek a boltokban. Az ellátás zökkenőmentes, az időleges hiány nem okozott számottevő problémát. Úgy látszik, az őszi gyümölcsök közül csak az almát jegyzik az FM-ben és a szőlőt. Az almatermés 30 százalékkal maradt el az ötéves átlagtól, így az értékesítéssel nem volt probléma. Az étkezési alma exportja túlnyomórészt a FAK-országokba irányult. A nettó ár elérte a 22-24 Ft/ kg-ot. A belföldi étkezési alma termelői ára fajtától függően 22—45 Ft/kg közt mozgott. Ami viszont nem indokolja a pesti piacok árkínálatát. A kerületi piacokon 50-80 forintért mérik a közepes és jó minőségű almát, a kiskereskedők standjainál még ennél is drágábban. Az ipari alma felvásárlási ára 13—15 Ft közt mozgott. Ez — az FM szerint kedvező — a felvásárlási ár annak köszönhető, hogy a sűrítmények ára is rohamosan növekedik. Az más kérdés, hogy a kereskedelem visszajelzései kereset-visz- szaesésről adnak hírt. Kérdés: ki fogja megvásárolni az őszi szezonban készült mintegy 260 ezer tonna almalevet és sűrítményt? A szőlőtermelésről még ennél is kevesebbet közöl a jelentés, nyilván mert hiányos a felmérés. Annyit tudni meg belőle, hogy a szüreti idényben kialakult szőlőárak serkentőleg hatottak az árverésekre, illetve a részaránytulajdon kiadása során tulajdonba került szőlő művelésére. Vannak olyan ültetvények, ahol három évig nem volt számottevő gondozás, tulajdonosok kezelésbe vették e területeket, s igyekeznek a régi hagyományok szintjére visszaállítani a művelést. Az újbor felvásárlási ára 30 forinttól indul. Az állattenyésztésre most, év végén négy dolog a jellemző. Élénkült a kereslet az állati termékek iránt, s ezzel arányosan a felvásárlási árak is megugrottak. Ami a termelést illeti, mindenfajta takarmányból bőséges a kínálat, ez tehát nem okoz gondot. A termelők érdeklődését‘a tenyésztési támogatások mértéke foglalkoztatja, ettől teszik függővé a jövő évi terveket. Keresett a sertés A szarvasmarha-ágazaira a keresleti piac a jellemző. A tej átvételi ára nem változott. A mikrobiológiai alapon átvett extra tej ára 27—30 Ft, az I. osztályúé 23—38 Ft között változik. Egyes tejipari vállalatok beindították a jövő évi szerződéskötést, egyedi megállapodással. A termelő, aki még ez évben szerződik, decemberben egy forintot kap literenként felárként. A felmérések azt tükrözik, hogy a termelők jövőre a 35 Ft/1 szerződéses felvásárlási árat tekintik a kifizetődőnek, ugyanis a háztól való értékesítés már most ezen az áron történik. Több megyében' égető probléma az állománynövelés, ám az üresen álló istállók feltöltése csak állami segítséggel oldható meg. A vemhes üszők belföldi ára 110—125 ezer forint, a görög importőrök pedig 150 ezret is megadnak egy-egy vemhes üszőért. A selejttehén ára 110— 125 Ft/kg, azokban a megyékben, ahol kevés az állomány, a 130-140 forintot is elkérik. A növendék bika ára 160—180 Ft/kg, a növendék üszőé 120—150. Az árakból következtetve a sertéstenyésztőknek újra feljött a napja, a kész hízósertéseket keresik a feldolgozó üzemek. Az árak 5—10 százalékkal emelkedtek. A nagyüzemi sertések ára 155—180 Ft/ kg, a kisüzemié 150—160 Ft. A nagy súlyú sertések ára most a házi vágások idején 160—180 forintra is felszökött Pest megyében, sőt Budapest vonzás- körzetében túllépte a bűvös 200 forintot. Továbbra is nagy a malacok iránti kereslet, a választási malacok átlagára 200—240 Ft/ kg. A vemhes kocasüldők 20—25 ezer forintot érnek, de mint Hajdú-Bihar- ban, 40 ezret is megadnak értük. Az elmúlt évek nagy kivágásával aggasztóan csökkent a törzstenyé- szet-állomány. Ennek az a következménye, hogy a termelők a saját nevelésükből állítanak be szaporításra kétes értékű süldőket. A minősítés nélküli kanok felszámolásának érdekében egyre több önkormányzat nyújt be pályázatot a megfelelő tenyészértékű apaállat megvásárlására és tenyésztésbe állítására. Ösz- szességében a sertéságazatban pozitív elmozdulás tapasztalható, szögezi le az FM-jelentés. Az idei csapadékszegény és enyhe ősz jóvoltából a juhok sokáig kint lehettek a legelőkön. Ez olcsóbbá tette az év végi takarmányozást. Változatlanul kevés a bárány, az árak rendkívül magasak, a 13—16 kg-os kategóriában 370—380 Ft/kg, a 16—20 kg-os kategóriában 350—360, a pecsenyebáránynál 320 Ft/kg él* ősúlyban. A felvásárlók közt dúló konkurencia- harcban a piac teljesen áttekinthetetlenné vált. Senki nem nevel utánpótlást, mindenki exportra tartogatja a bárányait, ugyanakkor szeretne anyajuhokat és jerketoklyókat vásárolni. Egy-egy anyajuhért 7—11 ezer forintot kérnek, de még ezen az áron is nehéz hozzájutni. Van hitelalap beruházásra Az FM év végi felméréséből az is kitűnik, hogy a naposbaromfi úgyszintén hiánycikk, s ez a késztermékek árában is megmutatkozik. A vágóbaromfi 100— 150 Ft/kg áron cserél gazdát, a tojásért 9—15 forintot kérnek darabonként, térségtől függően. A magas árak mindenkor a fővárosi piacokon a jellemzők. Ami a közgazdasági, pénzügyi helyzetet illeti, e téren a mezőgazdasági termelők helyzete nem sokat változott az utolsó negyedévben. A gazdálkodók többsége az aszály miatt jóval szerényebb árbevételt ért el, mint amennyit tervezett. A kiesés főleg a kukoricánál és a napraforgónál jelentős, a szőlő- és gyümölcstermelőknél kisebb mértékű. Az őszi és tavaszi vetések előfinanszírozása a termelési rendszerek és a bankok ösz- szefógása révén rugalmasabbá vált, a legtöbb bank rendelkezik a beruházásokhoz szükséges hitelalappal is. Ám a jövő évi támogatási rendszer ismeretének hiánya akadályozza a beruházások alapos előkészítését, s ez már előrevetíti a határidők sorozatos csúszását. Mint arról hírt adtunk, a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetsége, valamint a melléjük felzárkózott 26 intézmény, szervezet és kereskedelmi vállalat közös szervezésében 1994-ben megrendezték az I. országos kertvetélkedőt, melyre a vártnál jóval több pályázó nevezett be. Még Erdélyből is jelentkeztek néhányan. Az örvendetes „pályázatdömping” nem kis fejtörést okozott a zsűrinek, a sok jó közül nehéz volt kiválasztani a legjobbakat. Mielőtt rátérnénk a napokban lezajlott eredményhirdetésre, tekintsünk bele a kertbarátmozgalom több mint négy évtizedes történetébe. Klubokba tömörülve 1968- ban kezdték a szervezkedést, de jogi személyiséggé csak a rendszerváltozás után, 1990-ben alakulhattak át. A szövetség 237 településen van jelen, s mintegy 20 ezer állandó tagot tart nyilván. Ám túl ezeken, a tömegbázist az 1,5 millió kertes házban lakó, az egymillió hétvégi és zártkertben ténykedő és az 1,4 millióra tehető kis- árutermeléssel foglalkozó család alkotja. A tagságon kívül tehát az ország összlakosságának egyharmadát kell ellátni tanáccsal, információval és szakirodalommal, amelyek nélkül manapság már a „műkedvelő” kertészkedés sem létezhet. Az önellátásban betöltött meghatározó szerep mellett markánsan megnőtt a mozgalom árutermelői és vállalkozói jellege is. Ez tette szükségessé, hogy a szövetség két szekcióba sorolja a tagságot. Külön az árutermelőket és külön a klasszikus kertbarátokat. A szövetség kiemelt feladatának tekinti a szociális gondok enyhítését, kezelését is. Ezen belül jogi tanácsadást nyújt azoknak, akik a kárpótlás során váltak földtulajdonossá, valamint szakmai felkészítésben részesíti azokat a nyugdíjasokat, nagycsaládos vagy munka nélküli tagokat, akik a háztáji, hétvégi kertek terméséből szeretnék pótolni a jövedelmüket. Hogy valójában milyen szerepet töltenek be a nemzetgazdaságban a kertészek és kertbarátok, arról Lakos László földművelésügyi miniszter adott pontos képet a kertvetélkedő eredményhirdetésen. Mint mondotta, az országban megtermelt zöldségfélék, gyümölcsök, szőlő és szőlőből nyert termékek több mint kétharmadát ezek az emberek állítják elő. Úgyszintén az ő érdemük, hogy elsők közt ismerték fel az új idők új kihívásait. Nevezetesen azt, hogy az egyre erősödő kereskedélmi verseny következtében ma már belföldön is eladhatatlan a silány áru, nemhogy külföldön. Tudatában vannak annak is, hogy az elvesztett keleti piacokat csak úgy lehet visszahódítani, ha kiváló minőségű és bő választékot kínálunk. Az is a díjazás során hangzott el: hazánk másfél millió kertjében nemcsak árutermelés folyik. A szónok idézte a régi mondást: „Kertész legyen, ki boldogságra vágyikMás szóval a művelt kert, a tiszta és rendezett porta az emelkedett gazdaszemlélet megnyilvánulása amellett, hogy hasznos és egészséges elfoglaltságot nyújt a szabad időben. Ezek után szóljunk a kertvetélkedő díjazottjairól, illetve a díjakról. A Földművelés- ügyi Minisztérium két fődíját Bakos István budapesti és Szvoboda László dunaújvárosi pályázó vehette át Lakos Lászlótól. A megyék közül különösen jól szerepelt Pest megye. Nagylaki István bugyi és Városi Jánosné sóskúti kertészeknek megyei díjat ítélt oda a Tomcsányi Pál akadémikus által vezetett zsűri. A szentendrei Bodony József a különlegességek kategóriában lett díjazott, a sóskúti Vidéki Ferencet pedig a szervezői különdíjra tartották érdemesnek a szervezők. A határon túlról pályázók közül Sándor Kálmán székelyudvarhelyi, Kolumbán Csaba kolozsvári és Kiss Árpád régem kertbarátok munkáját díjazták, s értékes szakkönyveket ajándékoztak a három erdélyi kertésznek. Az oldalt írta: Matula Gy. Oszkár Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége, Podmaniczky Béla elnök, Budapest, Városház utca 7. 1052. II. emelet 244. Telefon 118-0111/367-es mellék. Az egy napot megért idei hó nem fogott ki a birkákon, a Dömsöd környéki gazdák még nem hajtották be a téli szállásra a nyájakat Vimola Károly felvétele
