Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-27 / 303. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. DECEMBER 27., KEDD 7 Irodalmi lap és oktatás A Magyar Napló kopogtat az iskolák kapuján A Magyar Napló 1989-ben indult útjára a Magyar írószövetség lapjaként. Mondhatnánk, a rendszerváltás gyermeke. Kezdetben hetente jelent meg, majd rövid szünetelés után kétheti lapként folytatta pályafutását. 1994 szeptemberétől, újabb pénzügyi válság után, havilapként jelentkezik. A lap azonban a ritkább jelentkezés ellenére sem mond le arról, hogy — az írószövetség lapja lévén — eleven, napi kapcsolatot tartson a magyar irodalmi életMAGYAR tel. A friss művek, versek, novellák, esszék, verselemzések, könyvismertetések közlésén túl az irodalmi élet eseményeit is figyelemmel kíséri. Nemcsak a magyarországi, hanem a teljes magyar nyelvterület irodalmára kiterjed a figyelme. Az írószövetség és a lap szerkesztői egyaránt arra törekszenek — hangoztatta nemrég Oláh János főszerkesztő —, hogy a mai magyar irodalom és a közönség kapcsolatát szorosabbra fűzzék. A kapcsolattartásban a magyartanárok nyújthatják a leghatékonyabb segítséget, ők azok, akik a mai magyar irodalmat „bevihetik” az iskolákba, tanácsaikkal pedig segíthetik a Magyar Napló szerkesztőinek munkáját. A, szerkesztőség külön kérésére magyartanárok részére szívesen küld tiszteletpéldányt. A szerkesztőség címe: 1062 Budapest, Bajza u. 18. Telefon (kedd, csütörtök): 342-8768. (b.) A Magyar Történelmi Film Alapítvány ügyvezető irodájának nyilatkozata A Magyar Történelmi Film Alapítvány hozzáértésüket már bizonyított filmművészekből álló kuratóriuma megdöbbenéssel értesült arról, hogy az 1995. évi költségvetés tervezete az alapítvány pénzügyi támogatásának nem pusztán csökkentését, hanem teljes megvonását irányozta elő. Értetlenül állunk a kulturális kormányzatnak az alapítványt gyakorlatilag elhalásra ítélő döntése előtt. Elhatározását ugyanis két indokkal kívánja magyarázni. Az egyik szerint a Magyar Mozgókép Alapítvány mellett a Magyar Történelmi Film Alapítvány támogatása a több- csatornájú filmfinanszírozás meghagyása lenne, ami „az adófizetők pénzének elpocsékolásához, vezetne”. Ez az okfejtés akkor sem állná meg a helyét, ha másik csatorna kapná meg a Magyar Történelmi Film Alapítványra fordítandó támogatás összegét is. Erről azonban szó sincs. A kulturális kormányzás másik érve: „nem tisztviselők dolga” eldönteni, hogy a minisztérium milyen mértékben támogassa éppen a történelmi fdmeket, ezért nem tudja és nem is akarja „megcímkézni a történelmi filmek kategóriáját”. E tetszetősnek tűnő érvelés azonban sántít: az ilyen típusú filmek, ha velük kapcsolatban nem érvényesül pozitív megkülönböztetés, várhatóan kiszorulnak a filmgyártásból, de legalábbis annak perifériájára kerülnek. A Magyar Történelmi Film Alapítvány évek óta nyilvános pályázat kiírásával, gondos előkészítő munkával, demokratikus döntésekkel tette lehetővé értékes, főleg a magyar nemzeti múlt és közelmúlt történéseiből táplálkozó dokumentum- és játékfilmtervek és alkotások megszületését. A kulturális kormányzás döntése annál is inkább érthetetlen, mivel 1994. november 28-án az Országgyűlés kulturális bizottsága is az alapítvány támogatása mellett foglalt állást. Ez a döntés tehát erkölcsileg elfogadhatatlan, ugyanakkor gazdaságilag is káros, mivel a filmek egész sora marad befejezetlen, így nem mutathatják meg értékeiket. A Magyar Történelmi Film Alapítvány kuratóriumának tagjai tiltakoztak az alapítványt ért diszkrimináció ellen, és bíznak benne, hogy a magyar történeti tudat fejlesztését gátló és a filmművészet érdekeit is mélyen sértő •döntés még megváltoztatható. A Magyar Történelmi Film Alapítvány kuratóriuma nevében: Perjés Géza a kuratórium elnöke Műhely látó gat óban Kó' Pál szobrászművésznél Akinek ellenfele az idő Olykor a nevek önmagukért beszélnek. A művészembernél különösen. Kó' Pál szobrászművész jellemben hajlíthatatlan; szilárd, erős, kőkemény. Akárcsak a szobrai. Hacsak a mohácsi emlékpark magyarjait, törökjeit, szörnyűséges szenvedéseit fprmázta-faragta volna ki, már megtette volna a magáét. Ő azonban mindig elégedetlen — főleg önmagával szemben. Vele beszélgettem a karácsony előtti napokban. — Szerelmes hőseim mindig a jót akarták... Kergették a délibábot. — 1986-ban fogalmazott így. Most is így gondolkozik? — 1986-ban úgy éreztem, hogy félúton vagyok — válaszolta. Összegeztem a gondolataimat Ez annyira általános és megalapozott, megélt volt, végiggondolván az életemet, ez a gondolat mondatta velem ezt. Hőseim sokfoglalkozásúak, -életűek voltak. Hirtelen édesanyám jut eszembe, de előtűnik Somogyi József szobrász alakja is, akinek rengeteget köszönhetek, vagy akár Móricz Zsigmond példája is. A névsor folytatható, de nem végtelen, mert csak azokat tudom megnevezni, akik tették a dolgukat. Én ezt úgy fejeztem ki, hogy „kergették a délibábot”, mert jót akartak tenni. Vannak, akik elcsépelt szóval, csak a szépre emlékeznek, arra, miként tudták „megcsinálni” az életet. Ugyanígy mondhatom metaforikusán a teremtményeimre, szobraimra. Nem mindegy, mit testesít meg, mit ábrázol egy szobor. Ez a fajta szobrászat, amit én művelek, szüli ezeket a hősöket. — Heroizál? — Nem tudom, hogy heroi- zálok-e, vagy sem; sokan épp ellenkezőleg vélekednek; dehe- roizálok. Formáztam egy kukás embert. Akiben nagyon sok emberi vonást találtam. Ő nem egy „rendjeles”, rangos ember volt. Ember volt, szerencsétlen, s én ezt akartam megfogalmazni. A szerencsétlenséget is meg kell fogalmazni. A hőseim valóságos emberek, és megfogalmazott szoboremberek. Az én hőseim az én ábrándjaim. Ezek lehetnének akár novellák is, szoborolvasatok is. — Ismét önt idézem, valamikor ezt mondta: „Hitem szerint van tisztesség, és a munkát el kell végezni. ” Mit jelent a szobrászművész számára e romló világban a tisztesség? S a fegyelem: a munkát el kell végezni? — Nem változott bennem semmi. Ma is úgy érzem, kell lennie tisztességnek, munkához való jognak, amit el kell végezni. Apám, édesanyám, nagyapám mindig azt mondotta: a munkát be kell fejezni. Itt van a bökkenő, magamban, a magam gyötretése: mikor készül el a szobor. Nagyon lényeges, úgy érzem, nem tudom tovább folytatni, pedig lehetséges, hogy tovább kellene. Ám jobb példa, ha azt mondom, fölépült a ház Kiástuk az alapjait, fölhúztuk a falakat, bevakoltuk, becserepeztük, kész. A szobor nem ilyen. Az ember az idő szorításában él. Nekem az idő a legnagyobb ellenfelem. Határidőre kell befejezni a szobrot. Hát ez a nagy gondom. .. — Van Barátság, van Család, van Nemzet — ez a hitvallása. Kérem, mondja el nekem külön-külön, mit jelent önnek a barátság, a család, a nemzet fogalma. — Család: ebben a gondolatkörben kell maradnunk. A legnagyobb összetartó erő ugyanis a család. Anyai ágon nagyon szegények voltunk, de tizenket- ten. Édesapámék hatan voltak. Mégis erősek. Támogatták, taníttatták a gyermekeket. S a nemzettesten belül ez a legfontosabb. S ha van egy karizmatikus személy a családban, az akár lehet országfordító, -formázó személy is. Nekem ez a családmodell, amelyet megéltem, s máig is ez a példaképem. Tudom azt, hogy bármi baj érne, oda hazamehetek. Gondoljon bele: a tékozló fiút kitárt kezekkel várták. A barátság azért fontos, mert ugyanerről van szó, de nem vér szerinti az összetartozás. Ez egy igazi emberi találmány, nagyon nagy dolog. A barátság két hasonlóan gondolkodó ember kapcsolata. Ám Kő Pál: Tömöri Pál, kalocsai érsek (Kalocsa) sokszor elgondolkozom: próbára tették-e az én barátságomat? A nemzet fogalma a legszentebb. Ezt a sokat szenvedett, elöregedett nemzetet én hatalmas szilfához hasonlítom. Azért szilfához, mert a szilfa nagy korok tanúja. A nemzetfogalomnak számomra az a lényege, egy elöregedett, megfáradt nemzet akkor képes megfiatalodni, ha lesz hite, ha nem csak a napi politikában gondolkodik, mert ez a mostani nem kedvez ennek. És akkor nemzik a fiúkat, amikor háború van. Ne felejtsük el, amikor harc van. (És most az van.) Ez egy ősi, genetikai ábránd. Hogy mikor roppant ösz- sze a gerincünk — nem tudom, de azt igen. ez a nép soha nem volt nacionalista. Trianon ennek a népnek a tragédiája. És még nem is fájhat! Nagyon fáj ez... Banos János Szt. Gellért püspök és vértanú, 1980 (Vatikán) Kiállítóhelyiség Gödöllőn Ősképek, égi ékszerek Nagy László vers- és prózamondóverseny A Magyarok Világszövetsé(Folytatás az I. oldalról) Kocsi Mártát egy évvel ezelőtt a művelődési központban rendezett kiállításakor ismerte meg. Megismerte gondját is: nincs egy zug, ahol dolgozhasson. Kocsi Márta azóta irodaházuk egyik helyiségében díszíti népi bútorait. Ezentúl az állandó kiállítás révén Gödöllő kapujában, nem messze az autópálya lehajtójától, a városba látogatóknak az ősi, mitikus múltban gyökerező cigányfestészet és az ősi magyar virágozó festészet alkotásainak megtekintésére lesz lehetőségük. Nagyon boldog vagyok — ugyanezekkel a szavakkal kezdett ünnepélyes, ihletett megnyitójába Parcz Ferenc költő is. Barakkok és a szántóföldek között vagyunk, mondta, de hát sohasem palotában született meg, ami megvált minket. Három nőt köszönthetünk most, három nőt, akik szeretetükkel átlényegítik az anyagot. Ősképekkel, égi ékszerekkel, virágozott bútorokkal vagyunk körülvéve. Egy asztalon betlehem állt, felette feldíszített fenyő függött. Kisgyermekek énekeltek, s beszélték el, amint az evangéliumban olvasható, Jézus születését. Akkor ott, a gödöllői Városüzemeltető és Szolgáltató Intézmény legfelső emeletén, a tárgyalóban angyal lebegett. N. A. ge, az Anyanyelvi Konferencia és a Duna Televízió „a versben bujdosó” költő születésének 70. évfordulója alkalmából Nagy László vers- és prózamondóversenyt hirdet hazai, kárpát-medencei és a világ bármely táján élő 14—20 éves korú magyar fiatalok számára. A veseny döntőjét 1995. április 23-án Budapesten, a Magyarok Világszövetsége Semmelweis utcai székházában rendezik meg. A magyarországi elődöntők helyszíne Debrecen, Pápa és Budapest. A környező országok elődöntőit a helyi művelődési szervezetek: a Csemadok, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), a Kárpátaljai Pedagógus Szövetség, valamint a Vajdasági Magyar Nyelvművelő Egyesület tagjai szervezik. A versenyen egy legfeljebb ötperces időtartamú Nagy Éászló-verssel vagy -prózával lehet indulni. Az április 23-i döntő győzteseit külföldi úttal és értékes díjakkal jutalmazzák. A jelentkezéseket név, lakcím, életkor és a választott mű feltüntetésével 1995. február 1-jéig várják. A magyar- országiak az MVSZ címére (1068 Budapest, Benczúr u. 15.) küldjék a nevezésüket. A borítékra írják rá: Nagy László vers- és prózamondóverseny.
