Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-03 / 284. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. DECEMBER 3.. SZOMBAT Horn Gyula vagdalkozik Magyarország eljátszott esélyeiről, a térség integrációs versengéséről, kormánya gazdasági céljairól és a szomszédokhoz fűződő viszony rendezésének feltételeiről beszélt Horn Gyula kormányfő a Lidové No- viny című cseh lapban tegnap megjelent interjújában. Az MTI értesülése szerint a beszélgetést még októberben készítette Lékó István, az LN munkatársa. — Magyarország az eltelt négy évben „nem használta ki abból adódó lehetőségét, hogy több mint húszéves tapasztalatokkal rendelkezik a magánvállalkozások és egyes piaci mechanizmusok működtetése terén. ígéretes induló helyzetünk lehetővé tette volna, hogy kevesebb bonyodalommal építsük ki a piac- gazdálkodást — mondta. Külpolitikai helyzetünk is jobb lehetne, mivel öt éve a nyugati kapcsolatok kiépítését nem a nulláról kellett kezdenünk, mint a környező országok többségének. Igaz, hogy mára gyakorlatilag azonos szinten tartunk, mint a Cseh Köztársaság és Lengyelország — jelentette ki Horn. Véleménye szerint a térségben mégis „Magyarország vezet, mivel társadalmi-gazdasági átalakulásának eredményei mélyebbre hatóak”. Rómában járt az izraeli külügyminiszter Bányász Kató, lapunk tudósítója jelenti Rómából: Az izraeli külügyminiszter, Simon Peresz kétnapos hivatalos látogatást tett a héten Rómában, ahol találkozott az olasz politikai vezetőkkel és II. János Pál pápa is fogadta a Vatikánban. Peresz látogatása az Izrael és Itália közti meglehetősen hideg diplomáciai kapcsolatok megmelegítését szolgálta, miután az első olasz köztársaság inkább arabpárti volt, a második kormányában pedig helyet kapott az újfasiszta pártból született Nemzeti Szövetség néhány tagja, aminek Izrael természetesen nem örült. Peresz nem találkozott Rómában e párt képviselőivel, viszont igen gyümölcsöző megbeszélést folytatott elsősorban Silvio Berlusconi-kormányfővel és Antonio Martino külügyminiszterrel. A közel-keleti békét építő Izraelnek ugyanis valamennyi ország támogatására szüksége van és Peresz igen elégedett a római látogatás eredményével, mint az újságíróknak mondotta: „az olasz—izraeli kapcsolatok jelenleg a legmagasabb szintre jutottak, a Berlusconi kormány megalakulásakor azt mondtam, hogy majd tettei alapján fogjuk megítélni és most megállapíthatjuk, hogy igen pozitívan működik a Közel-Kelet érdekében.” II. János Pál pápával immár harmadszor találkozott Simon Peresz, először 1992. október 23-án, másodszor pedig az idén március 17-én Rabin miniszterelnök kíséretében. A két évvel ezelőtti első találkozás mérföldkő volt a Szentszék és Izrael diplomáciai kapcsolatai normalizálásának útján. Az erre vonatkozó megállapodást 1993. december 30-án írták alá Jeruzsálemben a két állam képviselői. A diplomáciai kapcsolatok felvételét jóváhagyó hétoldalas dokumentumban a Szentszék kötelezi magát, hogy nem szól bele Izrael konfliktusaiba és területi vagy határvitáiba. Izrael pedig elismeri a katolikus egyház jogát vallásos, morális és nevelő intézményei ápolására Izraelben, leszögezve a szoros együttműködést a két állam között a rasszizmus, az antiszemitizmus és a terrorizmus bármilyen formája elleni harcban. A Vatikán szigorúan elítél mindenkit, aki megsérti a holocaust emlékét, Izrael pedig az emberi jogok, a vallás- és lelkiismereti szabadság tiszteletben tartására kötelezi magát. Egy nyitott kérdés maradt: Jeruzsálem, amely számára a Vatikán különleges statútumot szeretett volna a három nagy monoteista vallás szent városaként, nemzetközi garanciával és ellenőrzéssel. Izrael viszont örök fővárosának nyilvánította és nyilvánítja, amiről semmiképpen sem akar lemondani. A pápa és Peresz csütörtöki találkozása során ez a kérdés is megoldódott. A megbeszélésről kiadott hivatalos kommünikében ugyan nem szerepel, de Joaquin Navarro Valis vatikáni szóvivő nyilatkozatából érthető, hogy a Vatikán hajlandó elismerni Izrael fővárosaként Jeruzsálemet, lemondva a rendkívüli státus igényéről. Simon Peresz pedig biztosította a pápát, hogy Jeruzsálem „nyílt város” lesz valamennyi vallás számára. Peresz definíciója szerint Jeruzsálem „politikai város”, és mint ilyen, Izrael vitathatatlan fővárosa és egyúttal „szent város”, és e minőségére vonatkozólag az izraeli állam kész meghallgatni valamennyi vallás kérését. Csak abban tér el még mindig a Vatikán és Izrael véleménye, hogy ki biztosítsa a szent helyek mindenki számára való megközelítésének lehetőségét. A Vatikán nemzetközi ellenőrzést szeretne, Izrael pedig maga akarja garantálni a szent helyek területenkívüliségét és a zarándokok szabad mozgását. De ahogy eddig sikerült megoldani a vitás kérdéseket, bizonyára ebben is meg tudnak majd egyezni a két állam képviselői. Peresz leszögezte, Izrael nem akarja, hogy afféle berlini fal emelkedjék Jeruzsálemben, a városnak vallási szempontból nemzetközivé és pluralistává kell válnia. Vatikáni látogatása során Peresz megújította a pápa Izraelbe való meghívását, ami immár többször megtörtént. Először két évvel ezelőtt az izraeli külügyminiszter első vatikáni látogatása alkalmával. A szemtanúk vallomása szerint ez az első alkalom rendkívül megható volt, pápasága kezdete óta e meghívásra várt II. János Pál szemében könnyek csillogtak és Peresz is meghatódott, különösen, amikor a pápa azt mondta, hogy minden reggel imádkozik a békéért, és ebbe az imába mindig belefoglalja Izraelt. A pápa jeruzsálemi látogatására azonban még nem kerülhetett sor, és a megújított meghívást hálásan megköszönt II. János Pál még nem tudja, mikor tehet eleget a meghívásnak, már csak azért is, mert közel-keleti zarándoklatát ki akarja bővíteni, az egész Szentföldet és Ábrahám helyeit is meglátogatva, ami az iszlám országok átszelését is jelenti. Erre azonban még várni kell. A nagyvilág hírei ■ A Matica Slovenská ismét a szlovákiai magyarságot hátrányosan megkülönböztető nyelvtörvény megalkotására ösztönzi a szlovák törvényhozást, és azt állítja, hogy a jelenlegi állapotok a nemzetalkotó szlovákokat diszkriminálják. ■ Izrael nem tesz újabb engedményt Szíriának — jelentette ki Joszi Beilin izraeli külügyminiszterhelyettes tegnap Hafez Asszad szíriai elnök előző napi kijelentéseire reagálva. Asszad az egyiptomi elnökkel való találkozója után úgy fogalmazott, hogy inkább a jelenlegi állapotot választja, mint az izraeli követelések elfogadását. ■ „Az ígéretek és lehetőségek Szküllája és Kha- rübdisze között” címmel számolt be a tekintélyes moszkvai napilap, a Nyezaviszimaja Gaze- ta a magyarországi belpolitikai fejleményekről. A szerző, Alek- szandr Kuranov, az újság közép-európai tudósítója írásának alcímében azt emelte ki, hogy a ,jólét ismét a jövőre halasztódik”. EGY HÉT A kotta parancsa A vendégvárás izgalmas napjait éljük, akarom mondani élhetnénk, hiszen hamarosan rajtunk a világ szeme. Budapestre érkezik a földkerekség politikusainak színe-java. Örülhetnénk is ennek, mint ahogy normális esetben egy olimpiának vagy teszem azt, egy világkiállításnak is örülni lehetne, de ez az öröm nincs sehol. Hiába van már advent, a lélek belső nyugalma, ha közben kampány is van, zajos és félrevezető, állandósult koalíciós veszekedés van, sztrájkhelyzet is van, nyögvenyelős érdekegyeztetés is van, egyszóval minden van, csak a lényeg nincs sehol. Hiába jön ide a világ, mi a vendégvárás izgalmas napjaiban hamisított paprikát égetünk, sztrájkokkal fenyegetőzünk, költségvetési vitát folytatunk (üres házban), magyarázunk, cáfolunk, lemondatunk, azaz gőzerővel folyik a rendszer-visszaváltoztatás, madámyelven az ország rendbetétele. Ez egy sokszereplős dráma, kell hozzá egy mindenre elszánt kormány (van), amely kitalálja és végrehajtja döntéseit, kell hozzá egy szolgálatkész sajtó (van), amely beadagolja a dózisokat, s természetesen nélkülözhetetlen ehhez a nép, az istenadta, akin csattan az ostor. Vendégvárás lenne tehát, de ez az egyre gyakoribb hazai maszatolás (expóban, kampányban, koalíciós veszélyben) arra sem hagy időt, hogy legalább ablakot pucoljunk. Hazánkban járt a Világkiállítások' Nemzetközi Irodájának elnöke. Philiphson úr tudta, nagyori is tudta, hogy nem azért jön Budapestre, hogy sétát tegyen a leendő kiállítás területén, szemrevételezze az épülő pavilonokat, tájékozódjon a határidők betartásáról, netán tanácsokat is adjon a lelkes magyaroknak. (Ó, Sevilla!) Azért jött, hogy tudomásul vegye, hogy Magyarország mégsem kíván expót rendezni. Azt persze bizonyára nem magyarázta el senki a magas rangú vendégnek, hogy az 54 százalékos MSZP választási ígéreteiben még a kiállítás sikeres megrendezése szerepelt (tehát hazudtak), míg a 18 százalékot elért koalíciós partner mindig is ádáz ellensége volt az expónak. De hagyjuk ezt a keserves és szerencsétlen históriát, elég csak a legutolsó mozzanatot nézni. Keddi sajtótájékoztatóján Philiphson úr így fogalmazott: A BIE-ben tömörült 48 tagország nevében mondhatom, sajnálattal könyveljük el azt a tényt, hogy Magyarországon nem lesz két év múlva világkiállítás. Majd kifejtette, hogy természetesen megérti a kormány szándékát, miszerint az anyagiakat a gazdaság erősítésére kívánja fordítani, így hazánkat törlik a nyilvántartásból. Az idézett mondat őszinteségében nem kételkedem, úri modor, nemes gesztus és egyben vigasztaló üzenet is: 48 tagország sajnálja, hogy elmarad a rendezvény. Ha hozzávesszük, hogy a nyáron még a magyar lakosság döntő többsége is expópárti volt, már döbbenetesebb a kép. Csaknem félszáz nemzet óhaját a Mérleg utca le tudta söpörni! Még elképesztőbb, hogy a fenti mondatnak — 48 ország sajnálja — se híre, se hamva a magyar sajtóban. Képtelen volt akár a Népszabadság, akár a Magyar Hírlap arra, hogy megemlítse. Premissza tehát kilőve, s jött helyette a magyarázkodás, mások is lemondták már (ez igaz), egy sikertelen rendezvény még rosszabb lenne (ez is), de hát miért kell ennyit maszatolni? Az már csak mellékes a kommunikációs forradalom évtizedében, hogy a Nép- szabadság két, a Magyar Hírlap egy p-vel írta a BIE elnökének nevét (mi meg ph-val, de mindegy), szóval nem lesz világkiállítás. Zajlik a választási kampány is, a szocialisták olcsó lisztet árulnak, a győri SZDSZ-es polgármester pedig kenyeret osztogat. Ezzel az erővel, a négy folyó városában, még halakat is szaporíthatna. (A rossz nyelvek szerint az előbbit aláírásokért tette. Az utóbbi, mármint a halak, biztos nem jutott az eszébe.) De, miként májusban is történt, itt van teljes fegyverzetben a Szemere-ükunoka Magyar Bálint, minden kampányok főnöke. Történt még, vagy két hete, hogy egy Fidesz-sajtótájékoztatón elhangzott, hogy Demszky Gábor a kertek alatt jár, mivel alig vesz részt nyilvános megmérettetésen s ehelyett inkább az állatkertben a zsiráfokkal fényképezteti magát. Jött is a dörgedelem, az ükunokái, hogy a főpolgármester most is dolgozik, nem ér rá kampányolni. E héten is szóvá tette a Fidesz, hogy Demszky úr legutóbb is lemondott az utolsó pillanatban két olyan nyilvános közszereplést, amelyen a többi főpolgármester-jelölt részt vett. A válasz megint csak az volt, hogy Demszky úr dolgozik. Ám azt is szóvá tette a Fidesz (amely, mint tudjuk, a nagy reményű polgári szövetség tagja volt még május előtt), hogy a Budapesti Piac nevű újságban — nyomatják valakik minden fővárosi postaládába — külön Demszky-melléklet áradozott főpolgármesterünk négyéves dicsőséges tevékenységéről. Minden kampányok főnöke erre úgy reagált, hogy ez fizetett hirdetés volt, ezt más is megteheti, illetve megtehette volna. Ez az érvelés már ismerős. Amikor áprilisban kék zászlós-madaras lett minden fővárosi híd, számtalan felüljáró és főút, s már a gyomra kezdett el forogni a lakosságnak, akkor is ezt hallhattuk. Más is megtehette volna. Az pedig mellékes, hogy később a magyar sajtó jóvoltából megtudhattuk, hogy más pártokhoz viszonyítva az SZDSZ milyen keveset költött a kampányra. A május előtti nagy reményű polgári szövetség tagja, a Fidesz mást is mondott. Elnökségi nyilatkozatukban finom iróniával leszögezték, remélik, hogy Horn Gyula miniszterelnök egy, a rendszerváltás előtt megírt nyilatkozatát olvasta fel Varsóban Pawlak kormányfővel tartott közös sajtóértekezletén. (Magyarán intenzív párbeszéd Moszkvával, eloszlatandó a félelmeket és a félreértéseket.) Nem tudom, mit kezd a kormányfő ezzel a kijelentéssel, mindenesetre a Népszabadság úgy segített a miniszterelnök és széles olvasótábora idegállapotán, hogy ezt sem közölte. Félteni kell, dúdolhatja a szerkesztőség, még a biztosat is, félteni kell, ez a kotta parancsa. Pedig ebben a nyilatkozatban minden benne van, ami egy kormány, egy négy hónapja vergődő kormány megbuktatásához szükségeltetik. (Bizonyára ezért nem hozta le a Népszabadság.) Iváncsán vagy Karcagon még lehet szabadon beszélni, legfeljebb letromfolja a Mérleg utca. Külföldön azonban stílus és tartalom is szükségeltetik, különben odakoppint Klaus vagy a világsajtó. T isztelt elnök úr, akárhány p-betűvel is írja a nevét, szomorúan jelentem, hogy lemondtuk az expót. Azt azért kürtölje világgá, hogy nálunk az SZDSZ költi a legkevesebb pénzt a választási kampányra. Azt pedig, hogy a szakértő kormány feje, Horn Gyula felolvas, régen tudjuk. Most csak abban reménykedünk, hogy öt évvel ezelőtti a szöveg. Székely Ádám
