Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-16 / 295. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. DECEMBER 16., PÉNTEK 13 Köszönet a rendőrségnek Tisztelt Szerkesztőség! Ezúton lapjukon keresztül is köszönetemet és elismerésemet fejezem ki a Szentendrei Rendőrkapitányság, valamint a Pomázi Rendőrőrs minden illetékesének, gyors és lelkiismeretes munkájukért, segítségükért. Ugyanis az történt, hogy december 5-én, röviddel este 7 óra után feleségemet — munkából hazajövet — Budakalászon megtámadta három, nem magyar állampolgárságú, álarcos fiatalember. Válltáskáját, csomagjait, iratait, pénzét elrabolták, őt bántalmazták, ösz- szerugdosták, majd elmenekültek. Az eset után a szentendrei rendőrséget és a pomázi őrsöt értesítettük. Elismerésre méltóan, körülbelül 10-15 percen belül a rendőrség és a nyomozók a helyszínen voltak. Dicséretükre legyen mondva,' egy-két órán belül a tetteseket elfogták és előállították. N. E. Budakalász (Pontos név és cím a szerkesztőségben) Falurombolás szakértelemmel a Még emlékszünk yp arra az időre, ami- pjgjí kor nemcsak mi, ....—' magyarok, hanem a m űvelt világ is fel volt háborodva Ceau^escu tervezett falurombolása ellen. Nem múlt el nap, hogy valamelyik napilap, a tv vagy a rádió ne foglalkozott volna ennek nagyon is közeli veszélyével. Szerencsére közbeszólt a történelem, amely megpecsételte Ceaus,escu sorsát, és így nem volt módjában végrehajtani ördögi tervét. A buldózerek megálltak. Ceau^escunak nem volt fantáziája. A mód, amit választott, széles körben felhívta a figyelmet és maga ellen fordította nemcsak honfitársait, hanem ami ennél sokkal többet jelent, a nemzetközi hangulatot is. Bezzeg a mi szakértő uraink nem alkalmaznak ilyen durva és drasztikus megoldást. Sokkal finomabban és feltűnés nélkül óhajtják végrehajtani tervüket. Az egészet szépen csomagolva, úgy adják ezt nekünk, mintha karácsonyi ajándék lenne. Ők — mint mondják — az állampolgárok pénztárcáját kívánják védeni, éppen úgy, mint az expó lemondásával. Nincs szükség drága buldózerekre, drága üzemanyagra, a munkások bérére. Sőt amit terveznek, az csökkenti is a költség- vetési hiányt, s így — azt mondják — több jut az állampolgárok asztalára. Ehhez nem kellett más, mint az, hogy miniszteri tárcát kapjon két erős akaratú SZDSZ-es szakértő. Megszerezték a kulturális és a közlekedési tárcát. Igaz, hogy így egy Ceausescu helyett két miniszterre van szükség a falu- rombolás végrehajtására. Az egyik miniszter megszüntet 900 és ki tudja még hány kilométer vasútvonalat, a másik pedig körzetesíti az iskolákat. Mennyivel finomabb módszer ez! Nem látványos, nem kihívó, nem teszik ki magukat a világ közvéleményének. Fontos, hogy az eredmény ugyanaz. így is lehet falvakat rombolni. Ismerjük a korábbi körzetesítés és az 1968-as vasútvonal-megszüntetések eredményét. Kővári Antal Budapest Újabb leprabélyeg? Magyarországra újabb bélyeget készülnek sütni. Köztársasági elnökünk törvényt akar hozni a kisebbségek védelmében, most, amikor a többség is védelemre szorul. (...) Egyszer egy köpcös, kopasz ember már megpróbálta elhitetni erről a népről, hogy bűnös, fasiszta. Talán túl jól is sikerült neki. Csak nem ezt a vádat próbálják most ismét felmelegíteni? Akinek egy kevés érzéke van a gyermeki lélektanhoz, az tudja, hogy ha egy gyermeknek állandóan azt mondják, hogy ő rosszabb, mint az ördög, egy idő után ezt elhiszi magáról, és tényleg olyan lesz. Az önmagát beteljesítő jóslat törvényét akarják most kikísérletezni a magyarságon. Amikor aztán ő is antiszemitának, idegengyűlölőnek nevezi magát, csapdaásói sátáni kacajjal mondhassák: hát nem én mondtam, hanem te! így váltaná be a jóslat önmagát. Aki a magyar történelmet ismeri, az tudja, hogy a fiának intelmeket író Szent Istvántól egészen a zsidó menekültek védelmezéséig, mindig is befogadó nemzet voltunk. Mikor már egész Közép-Európa égett, hazánk még mindig a béke szigete volt. De hiszen éppen az a cél, hogy elfeledtessék velünk a magyar történelmet! Azt akarják elérni, hogy múlt és jövő nélkül élő, nem is gondolkodó tömeg legyünk. Más célt nem tudok kiolvasni az ilyen törvénytervezetből. A törvényjavaslatot éppen legfőbb közjogi méltóságunk kívánja beterjeszteni, akitől minimálisan elvárható lenne, hogy ne hajdani pártjának szócsöve legyen. De ő sajnos az! (...) Ezért moralizál az idegen szépségéről, amikor a magyar nép kétségbeesésében lassan már a saját ütőerét vágja fel. Én mélységesen elítélek mindenféle faji megkülönböztetést, akár bőrszín, akár vallási hovatartozás alapján történik is. Fel is kell lépni ellene, ahol ezt tapasztaljuk. De nem hiszem, hogy a nemzeti, faji, vallási kisebbségeket külön kellene védeni, a nemzet testéből kiemelten. Ahol az általános emberi jogokat komolyan veszik, ott törvényszerűen a kisebbségi jogok is védelmet élveznek. Ilyenformán ez a törvény- javaslat csak a gyűlöletkeltés eszköze lehet, és arra szolgál, hogy újabb „leprabélyeget” süssön, a magyar népre. Földes György Nagykőrös HISTÓRIA Az igazi demokrácia (III.) Szókratészt a bíróság halálra ítélte Nézzünk azonban néhány kérdést röviden, közelebbről! A törvényeket, rendeleteket, a városi testületek névjegyzékeit, a hősi halottak neveit, a pénzügyi okmányokat márványtáblákra vésve közszemlére tették, fára vagy papiruszra írva pedig irattárakban őrizték. A mai papirosgyártó világgal szemben (amikor a nyomtatott törvények és rendeletek gyakorlatilag hozzáférhetetlenek) a nagy méretű kőtáblák a köztereken többet jelentettek, mint pusztán a rajtuk látható és olvasható sorokat. Mint felirataik is mondják, azért állították fel őket, hogy bárki elolvashassa szövegüket. Azt jelképezték, hogy az igazi demokrácia nem titkokon és félrevezetéseken alapul. Ráadásul a kőbe vésett szöveg azt az érzést sugallja, hogy megváltoztathatatlan. Amint Euripidész drámájában, a Kérőkben, maga T'nészeusz, Athén rég volt királya mondja: amikortól kezdve leírták a törvényeket, attól kezdve a szegény és a hatalmas egyenlő lett a bíró előtt, és a gyengébb meg- védhette igazát az erőssel szemben is. Van azonban az írott törvényeknek egy hátránya is: nemcsak a gyengét és erőset teszi egyenlővé, hanem kevesek is kihasználhatják a többség ellen. Amikor Macedónia királya, II. Fülöp és fia, a későbbi Nagy Sándor 338-ban vereséget mért Khaironeiánál Athén és a vele szövetséges görögök seregeire, Athénban a demokrácia jövőjén aggódva meghozták a szigorú törvényt a tirannizmus ellen. A két példányban készült márványsztélé falirata szerint (képünk): Ha bárki is felkelne a démosz ellen a zsarnokság mellett, vagy szövetkezne a tirannusra törővei, vagy megbuktatná az athéni néphatalmat és demokráciát, azt, akárki is legyen az, bárki büntetés nélkül megölheti. Rendkívül gondos, sőt körülményes volt a bíróságok ülnökeinek kiválasztása. Szavazótáblákat (kleroterio- nokat) faragtak márványból (képünk és rajzunk). Ézen tíz függőleges sorban voltak nyílások, minden sör egy phylének. A tábla jobb oldalán egy bronzcső volt, benne fehér és fekete golyókkal. Az arra az évre megválasztott- lehetséges ülnökök egy nevükkel ellátott bronztáblácskát kaptak. A tárgyalás napján az ülnökök megjelentek a termek elé kitett szavazótábláknál. Ott volt tíz kosár, minden phylének egy, és az ülnök a phyléje kosarába dobta táblácskáját. Majd egy hivatalnok a táblácskákat kivette az első phylé kosarából, és berakta őket a szavazótábla első függőleges sorába, a második kosárból a második függőleges sorba, és így tovább. Ekkor elcsavarták a cső zárókarját, és kiesett egy márványgolyó. Ha ez fehér volt, akkor a legfelső vízszintes sor tíz jelöltje (mindegyik más phyléből) ülnök lett. Ha a golyó fekete volt, Krisztus előtt 200 körűiről származó szavazótábla rekonstrukciója A bürökméreg mérésére szolgáló kis pohárkák akkor a sor tíz jelöltje mehetett haza. Egy golyó, egy sor, így mentek végig a vízszintes sorokon, és abból a sorból lehettek bírái (legalább 201), amelynél fehér golyó esett ki. Ezt követően az ülnököket kisorsolták az egyes bíróságok között, majd azt is, hogy melyik csoport melyik teremben, mely ügynél fog bíráskodni. A rendszer gyakorlatilag lehetetlenné tette a megvesztegetést, ugyanakkor egyenlő jogokat biztosított minden phylének. Azt mutatja, hogy az athéniak sem időt, sem pénzt, sem erőt nem sajnáltak attól, hogy értelmet adjanak a működő demokráciának, kizárják a korrupciót, és biztosítsák a tényleges jogegyenlőséget. A demokrácia egyik lényege a törvény előtti egyenlőség, nem zárhatja azonban ki a tévedést. A történelemből tudjuk, hogy az athéni demokrácia népuralmának talán legnagyobb tévedése volt, amikor istentelenség és az ifjúság megrontásának vádjával 339-ben egy, a fenti módon választott 501-es bíróság 221:280 arányban (a bíróság tehát teljes létszámú volt!) bűnösnek találta a nagy filozófust, Szókratészt, és — ismeretlen arányban — halálbüntetést szabott ki. Az athéni agóra sarkánál feltárt nagy épületben sejtik az állami börtönt. Ennek egyik részében előkerült 13 olyan kis bögrécske, amelyekben a bürökből sajtolt mérget merték ki az ítélet végrehajtásához. Szókratész utolsó perceiben a lélek halhatatlanságáról, az embertársak szolgálatáról, a jóreménységről beszélt barátainak. így volt ez eddig mindig: még a legtökéletesebb demokrácia is elpusztította azt, aki a legtöbbet akarta érte tenni. Ez már előrevetítette nemcsak az athéni demokrácia bukását, hanem az ókori civilizáció válságát is, amelyből majd csak a Megváltó, az Emberfia megszüPeriklész elleni cserépszavazat letése, szenvedése, keresztre feszítése és feltámadása emelte ki a világot. Azért, hogy a megváltás révén eljöjjön hozzánk az igazi'demokrácia is. (Vége) Makkay János a történettudomány doktora Etelka December 16.: Etelka napja. E szép női név keresztapja Dugonics András volt, 1788-ban jelent meg először Etelka című regénye. A könyv kivételesen nagy siker volt, Dugonics életében még két alkalommal jelent meg — ami a 18—19. században még nagyon ritka eset volt. Az Etelka tehát az első magyar sikerkönyv. A kortársak elsősorban politikai utalásai miatt kedvelték. Az ébredező nemzeti érzés kifejezése volt az, ami miatt olvasták, de persze hozzájárult az érdekes történet is. Dugonics történeti regényt írt, a cselekmény a honfoglalás körüli években játszódik, az akkoriban felfedezett finn—magyar nyelvi rokonság alapján a helyszín részben a messzi Karélia, Etelka valójában Árpád elcserélt leánya. Szerelme Etele, a karéliai magyarok vezére. Gyula vezér azonban Zalánfihoz kényszeríti feleségül, ám Etele hadával legyőzi Zaiánfit, kiszabadítja szerelmét. Dugonics pár évvel később a regény politikai utalásait is megírta; igaz, ez az írása csak 1883-ban jelent meg nyomtatásban — persze a kor- társak pontosan tudták, ki Róka, a gonosz tanácsadó mintája. Etelka bevonult a divatba is: a hölgyek a regény női főszereplőjének Dugonics által elképzelt öltözetét kezdték viselni. Hatása a megye- gyűlések retorikájában is megjelent. Pest vármegye ülésén így szólt az egyik úr Dugonicshoz: „Uram! Amiket itt mondunk, mindnyájan Etelkábul puskáz- zuk. Kérjük az urat, el ne hagyja ezután is írásaiban Magyarországot, ébressze fel magyarainkban a nemes bátorságot.” Pogány György
