Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-10 / 290. szám
JÜ PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. DECEMBER 10., SZOMBAT 3 Kellenek a falugazdászok! A földművelésügyi miniszter szerint nem kellenek a falugazdászok. Ezen persze nincs sok csodálkoznivaló, az MSZP mindvégig ellenezte a kényszertéeszek lebontását, a magángazdaságok térhódítását a világszínvonalú mezőgazdaság szétveréseként ítélte el, s Lakos László maga is sok évig tsz-elnök volt. Nyilván akkor sem rajonganának az egyéni gazdák támogatására létrehozott tanácsadó-hálózatért, ha az nem az előszeretettel lekicsinyelt előző kormány ötlete lett volna, de miután az, eggyel több ok a felszámolásra. Igen ám, de a falugazdászok rövid fél év alatt is elismerést arattak, munkájukra minden felmérés szerint nagy szükség van. Az önkormányzatok elsöprő többsége ragaszkodik hozzájuk, sőt igen sok felépülés éppenséggel amiatt panaszkodik, hogy nincs saját gazdásza. Raskó György, az agrártárca volt közigazgatási államtitkára szerint az általuk megkérdezett háromezer, illetve a választ adó 1890 önkormányzatból mindössze 27 szerint nincs szükség rájuk, 1200 önkormányzat viszont saját agrárszakembert szeretne. Még a Szonda-Ipsos felmérése is azt mutatja, hogy az érintett vidéki lakosság többsége ismeri a falugazdászokat, s eddig végzett munkájukkal általában elégedett. Ennyi ember közös akarata persze komoly nyomást gyakorol a döntéshozókra, elvégre demokráciában a tömegek szándékaival homlokegyenest ellenkezőleg legfeljebb ideig-órá- ig lehet kormányozni. S akik a vidék hangját a minisztériumban érzékelik, nem maradhatnak teljesen közömbösek a népóhaj iránt. Az új közigazgatási államtitkár végül kilátásba helyezte, hogy a tárca költségvetési előirányzatában mégiscsak beterveznek 600 millió forintot a hálózat legalább részleges fenntartására. A tárca el is kezdte ama 400 falugazdász kiválasztását, akivel januárban újra szerződést köthet. Ha azonban az önkormányzatok is részt vállalnak a költségekből, további 400 szakember alkalmazása lehetséges. A lejárt szerződések helyett azonban egyelőre nem lehet újakat kötni. Minden attól függ, a képviselők mikor fogadják el a jövő évi költségvetést, s ennek keretében jóváhagyják-e a 600 millió forint e célú felhasználását. A pártpolitikai érdekek nem ezt segítik, épp ezért fontos, hogy az ön- kormányzatok, gazdakörök, vállalkozói szövetségek, egyéni gazdák az utolsó pillanatig folytonosan sürgessék a kormányt, a minisztert és a képviselőket — kivált a választókörzetük érdekeit képviselni köteles egyéni szocialista képviselőket —, hogy pártérdekeiken és egyéni ízlésükön felülemelkedve szavazzanak a parasztság érdeke szerint, támogassák a falugazdász intézmény fennmaradását. Zempléni Olivér Menesztik a civileket Nyílik a NATO-kapu A nagy költségvetési sietségben mindeddig elkerülte mindenki figyelmét két tétel. Az egyik: a tárcákból és közintézményekből mintegy 1630 személyt bocsátottak el, többségüket még szeptemberben, a kormány azonban megfeledkezett a végkielégítési ösz- szegről, amelyet csak jövő év januárjában folyósítanak, a célirányos és „kifelejtett” 1,6 milliárd fofint viszont költségvetési tehertételként jelentkezik. Mindez furcsa fényt vet a kormányzati munka összehangoltságára — hangzott el a tegnap megtartott sajtóbeszélgetésen. A politikus felhívta a figyelmet arra a számadatra is, miszerint a magyar kormány az 1995. évi költségvetési törvény szövege alapján 6,9 milliárd forintos hitelt nyújt Indiának. Ezt az „üzletet” még Békési László kötötte meg 1989-ben, most aktivizálták, a célja az, hogy két-három magyar nagyvállalatot átmentsenek, hiszen a pénzhitelt India úgymond levásárolja Magyarországtól. Az EBÉÉ budapesti csúcsértekezletét elemezve úgy fogalmaztak, hogy Magyarország számára kedvező alkalom kínálkozik a NATO-hoz való csatlakozásra, míg az Európai Unióba való felvételre minden bizonnyal jóval tovább kell várni. Vélemények szerint Jelcin energikus elhatárolódása inkább belpolitikai célzatot szolgált, Horn Gyula reagálása tehát felesleges volt, annál inkább elgondolkodtató, hogy a honvédelmi tárcából egyre-másra menesztik a civil szakértőket, holott a Nyugat erre fokozottan és érzékenyen ügyel. Ami pedig az EBEÉ-t illeti, amely immár az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetre (EBESZ) változtatta nevét, szemmel láthatólag nehezebben találja meg szerepkörét, mint a más európai szervezetek. Cselekvőképességét mindenképpen gátolja a konszenzus gyakorlatához való ragaszkodás; a határozatok meghozatalához és akciók levezetéséhez a többségi jóváhagyást kellene érvényesíteni. (s. p.) Megteremtették a felnőttképzés etikai alapjait Értékelik a színvonalat A Felnőttképzési Vállalkozások Kamarája (FVK) tegnap sajtótájékoztatót tartott, melyen a megalakulásuktól eltelt két esztendő eredményeit foglalták össze, s a jövőre vonatkozó célkitűzéseiket ismertették. Pedagógussztrájkhangulat A pedagógusok, közöttük a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete tagjainak jelentős része megalázónak és elfogadhatatlannak tartja az Érdekegyeztető Tanácsban született béralkut és az intézmények helyzetét, ezért körükben egyértelmű sztrájkhangulat alakult ki. Ezt Molnár Péter, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvivője jelentette ki a szervezet országos választmányának tegnapi ülését követő sajtótájékoztatón. Molnár elmondta: a testület úgy határozott, hogy megvizsgálja, milyen fogadtatása lenne a pedagógusok körében egy esetleges sztrájkfelhívásnak, illetve hogy be- vonhatóak-e az akcióba a közalkalmazottak más csoportjai is. Az alapbérkategória 8500 forintra emeléséről szólva kifejtette: annak mértéke a pedagógusok számára elfogadhatatlan. Mindenképpen szükségesnek tartják, hogy a további emelésről még a jövő év folyamán megállapodás szülessen. A kamara elnöke, Arany Ferenc megelégedettségének adott hangot, mikor arról számolt be, hogy alapvető terveik többségét sikerült megvalósítaniuk. így az FVK megerősödtével az 1992-es évhez képest a taglétszám megötszöröződött, s a megmaradás gondjaival immár nem kell számolniuk. Létrehozták az etikai bizottságot; e testület elkészítette az etikai kódexet, amely nélkülözhetetlen a munkanélküliek át- és továbbképzésével foglalkozó, a kamarához tartozó magánvállalatok, intézmények, vállalkozók esélyegyenlőségének megteremtése szempontjából. Egy minősítési rendszert is kidolgoztak, s ez év őszétől már megindult a képzést végző vállalkozások színvonalának az értékelése. A kamarába tömörülő közel kétszáz tag információigényét pedig a havonta megjelenő Hírlevél című kiadvánnyal elégítik ki. Jelenleg három regionális és két szakmai (számítástechnikai és informatikai, valamint nyelvoktató) tagozatuk létezik. A Számítástechnikai és Informatika Képzők nevében Tringer Éva, a tagozat vezetője szólalt meg, aki örömmel nyugtázta, hogy a kamarai tagság ötven százalékát teszi ki e szakmai tömörülés. Elsődleges célként a képzési tevékenység jogi körülményeinek megteremtését, a minisztériumokkal való jó munka- kapcsolat kiépítését emelte ki. Ez utóbbinak köszönhetően — folytatta — minisztériumi jóváhagyással és egyetértéssel láttak neki a vizsgakövetelmények és tantárgyi tematikák kidolgozásához. Ez azért is fontos, mert az Országos Képzési Jegyzék által felsorolt „hivatalos” szakmák esetében gyakorta hiányoznak a kidolgozott vizsgarendszerek és számon kérhető alapkövetelmények, valamint a tantárgyak sem felelnek meg mindig a valós foglalkoztatási igényeknek, magyarán feleslegesek. Az előbbi problémakör is reprezentálja azt a feszültséget, mely az állami és a magánvállalkozási átképzések érdekszférái között felmerül. Az állam a legnagyobb megrendelő és szolgáltató a felnőttképzésben, ez azonban az esélyegyenlőség ellenében mutat. Mint Arany Ferenc megjegyezte: az állam által támogatott átképző intézmények (egyetemeken, főiskolákon, középiskolákban működnek ilyenek) és regionális központok (melyek világbanki hitelekből pazarlóan gazdálkodnak) fenyegetik a kisebb, át- és továbbképzéssel foglalkozó vállalkozások létét. A kamara általi érdekvédelem fő feladata tehát az, hogy a két szféra verseny- semlegességét kiharcolja, s a feleket a minisztériumok bevonásával érdekegyeztető tárgyalások megrendezésére késztesse. N. V. Arany- és ezüstpénzek a Korona Szállóban A Magyar Nemzeti Bank által 1990-ben alapított Magyar—Osztrák Kereskedelmi Részvénytársaság (WIMNB Rt.) IV. karácsonyi érmekiállításának és vásárának megnyitása alkalmából tegnap a budapesti Korona Szállóban bemutatták az MNB 1994-es kibocsátású arany és ezüst pénzérméit. A ma és holnap nyitva tartó kiállítás és vásár során korábbi kibocsátású érméket is láthatnak, illetve megvehetnek az érdeklődők. Az idei érmék közül — egyet aranyból, ötöt ezüstből vertek — kiemelkedik az úgynevezett „aranytúzok”, amely ötezer forint névértékű. Felirata: Veszélyeztetett állatvilág 1994, Túzok. Képeinken a megnyitó résztvevői a kiállításon, illetve az ötszáz forint névértékű, Integráció az Európai Unióba, 1994. feliratú ezüstpénz (bánó) Krekács Róbert és Gedai Csaba felvételei Előttünk járt a Magyar Fórum Ifjú kollégáin, Füge Bálint valóban elkövette azt a hibát, hogy Haider pártja (FPÖ) és a Szabad Demokraták Szövetsége intim kapcsolatfelvételéről írt cikkében említésen kívül hagyta, hogy ezt a témát a Magyar Fórum című hetilap kezdte el szellőztetni. Ez tényleg hiba, hiszen a Pest Megyei Hírlap a Magyar Fórum nyomán lépett akcióba, s kísérelt meg az ügyről bővebb információt nyújtani olvasóinknak. Füge Bálint írása, a Héjanász a zavarosban című, december 2-án jelent meg, s aznap fölhívott valaki a Magyar Fórumtól, s figyelmeztetett tévedésünkre. Mi annak rendje és módja szerint másnapi számunkban helyreigazítást közöltünk, s tévedésünket belátva megírtuk, hogy a Magyar Fórum ebben a témában már adott hírt. Éppen ezért vettem meglepetten tudomásul, hogy helyreigazításunkat figyelmen kívül hagyva a legfrissebb Magyar Fórum szerzője (Szőcs) ismételten, nem kifejezetten barátságos módon írja meg lapunkról, hogy mily módon hagytuk figyelmen kívül a Magyar Fórum korábbi közlését. Ez az eljárásuk nem elegáns, hiszen ha egy szóbeli figyelmeztetés után írásban helyreigazítunk, akkor azt követően már nem illik említett hibánkat ily módon szemünkre hányni. (Vödrös) Tüzépesek aggodalma Aggódnak a szombathelyi székhelyű Nyugat-dunántúli Tüzép Rt. dolgozói, hogy a Vas és Zala megyében tíz telephellyel működei, évi 1,2 milliárdos forgalmú nyereséges cég két éve húzódó privatizációs folyamatából vesztesen kerül ki az általuk alapított MRP-szer- vezet és elveszítik munkahelyeiket. Erről tegnap Szombathelyen tájékoztatták a sajtó képviselőit a Tüzép vezetői és dolgozói. A ma még állami cég kollektívája azt várja az ÁVÜ-től, hogy az MRP-pá- lyázatát fogadja el, mivel ez biztosítaná csak a két megye mintegy 600 ezer lakosának alapellátását építő-,. és tüzelőanyagból, valamint a jelenlegi, évente 100 milliós költségvetési befizetést.
