Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-10 / 290. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. DECEMBER 10.. SZOMBAT EU-csúcstalálkozó Essenben Európai egység a széthúzás jegyében A Ruhr-vidéken fekvő Essen városa látja vendégül az Európai Unió kétnapos csúcs- találkozóját. Az összejövetelen a tizenket- teken és a nemrégiben felvett Finnországon, Svédországon és Ausztrián, kívül jelen vannak a teljes jogú EU-tagságot áhítozó hat közép- és kelet-európai ország — köztük hazánk — állam-, illetve kormányfői is. Az esseni találkozó légkörét természetesen beárnyékolja az alig pár nappal ezelőtt Budapesten megtartott EBEE-csúcs kudarca, az ott felmerült amerikai—orosz érdek- ellentétek, illetve a tagállamokon belüli gazdasági és politikai széthúzás. Az európai földrészen belüli ellentétekre a legszembetűnőbb példa az Európai Unió soros elnökségétén három hét múlva búcsúzó Németország, illetve a latin államok, s ezek közül is elsősorban Franciaország és Olaszország között mutatható ki. Az Európai Unióban vezető szerepet játszó germán és latin országok ellentéte leginkább a gazdasági nyitás irányának elsődlegességében nyilvánul meg. Helmut Kohl, a jelenlegi világpolitika talán legnagyobb tekintéllyel bíró egyénisége elsősorban keleti irányban, a posztkommunista országok felé kívánja kiterjeszteni az Európai Unió határait. Kohl kancellárnak köszönhető, hogy a főleg francia ellenkezés dacára a kelet-európai társult hatok a legmagasabb szinten képviseltethetik magukat a mostani csúcson. Németország EU-elnöksége idején a kelet-európai országok — elsősorban hazánk és Csehország — messzemenően élvezték Kohl kancellár integrációra vonatkozó személyes kezdeményezéseit, iljetve aktív támogatását. Ezzel szemben Franciaország és Olaszország elsősorban az általuk egykor részben gyarmatosított mediterrán világgal kívánják szorosabbra fűzni a gazdasági és politikai kapcsolatokat. Róma és Párizs az észak-afrikai arab országokra, Izraelre, Törökországra, Ciprusra és Máltára gondol az EU gazdasági érdekszférájának a kiszélesítésekor. A latinok a kelet-európai poszt- kommunista államok integrációjának lelassítására vonatkozó próbálkozásaikat azzal is indokolják, hogy térségünkben a nacionalizmus felerősödése miatt komoly feszültség észlelhető. Sajnos ez olyan tényező, amely valóban kerékkötőjévé válhat az európai integrációnknak. Csakhogy Párizs és Róma érvelése sántít, ugyanis a nacionalista torzsalkodás terén az általuk prote- zsált mediterrán világban sem sokkal megnyugtatóbb a helyzet. Gondoljunk csak a ciprusi görög—török, a törökországi kurd—török ellentétekre, vagy az iszlám fundamentalizmus által előidézett egyiptomi és algériai polgárháborús állapotokra. Az izraeli—palesztin ellentétet ilyen vonatkozásban pedig teljesen fölösleges említeni. Az Európai Unión belül tehát többirányú érdekellentét, sőt egyértelmű megosztottság tapasztalható, amit kiegészít az is, hogy az Egyesült Államok a kelet- és közép-európai államok NATO-tagságát helyezi előnybe a gazdasági segítség helyett. Ebben a vitában valószínűleg a most lelépő bizottsági elnöknek, Jacques Delors- nak van igaza, aki szerint a kelet-európai új demokráciák számára jelenleg sokkal fontosabb lenne a gazdasági talpra állítás nyugat-európai segítséggel, mint az Oroszország által oly hevesen ellenzett NATO- tagság. Delors-ral mi is egyetértünk abban, hogy puskacső helyett térségünknek inkább a gazdasági infrastruktúra kiépítésére, azaz betevő falatra van szüksége. Horn Gyula miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter a tagállamok közti nézeteltérések légkörében, illetve a mindenáron való csatlakozás kívánalmával vesznek ma részt a hivatalos EU-csúcs befejezése utáni találkozón. A hatok többi társultjával együtt a magyar vezetők ezúttal is igyekeznek majd bebizonyítani a teljes jogú tagságra való gazdasági és politikai érettségünket. Eközben a már révbe jutott tizenötök pedig igyekeznek újabb gátakat emelni, elodázni a gazdaságilag lerongyolódott kelet-európai országok felvételét. Magyarán szólva: féltik tőlünk a második világháború utáni évtizedekben megteremtett bizonyos jólétet, társadalmi biztonságot. Hering József Amerikai csapatok Boszniában? A Budapesten megtartott európai csúcsértekezlet Boszniával kapcsolatban teljes kudarcot vallott, ezt azonban nem kell túl komolyan venni. Az EBEE-érte- kezlet idején Milosevic szerb elnök sorra fogadta külföldi vendégeit, nemkülönben a boszniai szerbek vezetőit, s úgy tűnik, a megoldás a háttérben kezd kibontakozni. Ennek lényege: amennyiben a boszniai horvát—muzulmán föderáció idővel csatlakozhat Horvátországhoz, akkor a boszniai Szerb Köztársaságnak is megadatott a joga, hogy belépjen a szerb—montenegrói államszövetségbe. Mindinkább logikusnak tűnik, hogy Kis-Jugoszlávia lemond a horvátországi szerbekről, az úgynevezett Krajinai Szerb Köztársaság Horvátország szerves része marad, teljes autonóm jogokat élvezve (s talán ezek a jogok illetik meg ezt követően a Szerbiában élő magyarokat és albánokat is), Bosznia viszont végérvényesen kettészakad, ameDél-Libanonban a síita Hizbullah szervezet csütörtökön éjjel újabb akciót hajtott végre az izraeli hadsereggel szövetséges Dél-libanoni Hadsereg ellen. A déllibanoni Tallúsza település közelében a Hizbullah nagy erejű pokolgépet robbantott fel egy elhaladó katonai jármű mellett. Az akció következtében életét vesztette a Dél-libanoni Hadsereg hat síita vallású zsoldoskatonája. Haszan Naszrallah, . a Hizbullah főtitkára a melyet majd egy szerb—hor- vát kiegyezés szentesít. Ilyen vonatkozásban meglehetősen késői mozgolódásnak minősíthetjük az USA azon kezdeményezését, hogy szárazföldi csapatokat küld a térségbe, mindenekelőtt az ENSZ béke- fenntartó erőinek biztonságos kivonulását elősegítendő. A kéksisakosok (esetleges) kivonása pedig egyértelműen a boszniai dráma végét jelzik, hiszen a Nyugat mindvégig leplezetlen szándéka egyszerűen az volt, hogy a háborút lokalizálja Bosznia határain belül. Ne feledjük, a Biztonsági Tanács csak próbaidőre függesztette fel a Jugoszlávia elleni szankciók egy részét, Belgrád tehát ura akar lenni a helyzetnek, ezt tudva még inkább érthetőbb, miért engedtek szabadon hirtelenében a boszniai szer- bek az eddig élő pajzsként fogva tartott közel háromszáz ENSZ-katonát és huszonhét katonai megfigyelőt. S. P. rénylet után Bejrútban kijelentette, hogy lejárt a szervezete által adott ultimátum, s ezek után „kivégzik” az Izraellel együttműködő libanoniakat. Az Antuan La- hed tábornok parancsnoksága alatt tevékenykedő és Izraellel együttműködő Dél-libanoni Hadsereg kötelékében dél-libanoni keresztény, szunnita, illetve síita muszlim polgárok harcolnak tisztes fizetség ellenében. H. J. A nagyvilág hírei Jk A japán—magyar kulturális kapcsolatok fejlesztése terén kifejtett tevékenységéért „Szeisun Rissi no So” kitüntetésben részesítették Rácz Istvánt, Magyarország tokiói nagykövetét Jk Erélyes szavakkal bírálta Willy Claes, a NATO főtitkára a nyugati védelmi szövetségben kialakult zavaros parancskiadási rendszert. Jk Az első hetek tapasztalata alapján akadályokba ütközik a náci üldözések egykori cseh áldozatainak kárpótlása. A kárpótlásért folyamodók ugyanis igazolni kötelesek, hogy maguk vagy családtagjaik részt vettek a nemzeti felszabadító harcokban. * Oleg Davidov orosz külgazdasági miniszter tegnap Genfien átadta országa hivatalos felvételi kérelmét a GATT utódszervezetébe, a Kereskedelmi Világszervezetbe (WTO). Jk Irak kínai támogatást kért az ellene elrendelt ENSZ-szankciók feloldásához. Mohamed Szaid asz-Szahaf iraki külügyminiszter négy hónapon belül immár másodszor keresi fel Pekinget ezzel a kéréssel. Jk Tizenegy ámbráscet vetődött partra és pusztult el csütörtökön a Skócia északi részén lévő Orkney-szi- geteknél. Mindeddig nem tisztázott, hogy a nagy testű — 15 méter hosszúságot is elérő — tengeri emlősök miért kerültek szárazföldre. Halálos merénylet Dél-Libanonban Kolozsvári tanácskozás Kolozsváron ma összeül a Romániai Magyar Demokrata Szövetség legfőbb döntéshozó szerve, a Szövetségi Képviselők Tanácsa. Az előzetes napirend szerint a szövetség „belső parlamentje” a legutóbbi, szeptemberi ülésszak óta eltelt időszak áttekintése mellett megvitatja a jövő májusra tervezett 4. kongresszus előkészítésével kapcsolatos kérdéseket. Nobel-díjak átadása Kitüntetés magyaroknak Hagyományosan minden év december lü-én, azaz ma —Alfred Nobel halálának évfordulóján — adják át Stockholmban a szakmai Nobel-díjakat és Oslóban a Nobel-békedíjat. A kémiai Nobel-díjat a magyar származású George Oláh (Oláh György) kapta, mert munkássága „újabb nagy lehetőségeket tárt fel a vegyipar előtt, többek közt szénhidrogén alapú új anyagok vagy komponensek előállításában. Eredeti és képzelőerőtől áthatott munkásságával bebizonyította, hogy a szénhidrogén-molekulák egyes fajtái stabilak és hosszú életűek lehetnek”. A közgazdasági Nobel- díj megosztva az Amerikában élő, magyar származású John C. Harsanyi (Harsá- nyi János), a szintén amerikai John F. Nash és a német Reinhard Selten birtokába jutott a játékelmélet terén kidolgozott elemzéseikért. A Nobel-békedíjjal Jász- szer Arafatot, a Palesztin Hatóság elnökét, Simon Pe- resz izraeli külügyminisztert és Jichak Rabin izraeli miniszterelnököt tüntették ki — megosztva —, elismerésül „a közel-keleti béke történelmi folyamatához való hozzájárulásukért”. Nem érvényesül az európai típusú demokrácia Duray Miklós Szlovákiáról A pozsonyi SZABAD ÚJSÁG idei 47. száma interjút közölt Duray Miklóssal, az Együttélés politikai mozgalom országos elnökével, aki elsősorban a szlovák belpolitikai életről nyilatkozott az idei parlamenti választások után. Amint közismert, a választásokat a Vladimir Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom nyerte majd 35%-os aránnyal. A győztes mozgalom elnöke azonban nem siet a kormányalakítással. Részletek az interjúból: „A választások eredménye alapján egyértelműen látni, hogy létezik egy éles határvonal a szlovák politikában. (...) Majdnem egyensúlyi arány jött létre (...) Ezzel az egyensúllyal azonban csaknem megoldhatatlan feladat elé került Szlovákia, ugyanis a szlovák parlamentben nem lehet olyan többséget létrehozni, amely megteremtené a biztonságos kormányzás feltételeit. (...) Ebből adódik pillanatnyilag Szlovákiában a belső destabilitás. Ehhez járul még zavaró hatásként, hogy ez a politikai polarizáció szociológiailag nincs alátámasztva. (...) A szlovák társadalomban a választópolgárok a szélsőjobbtól a posztkommunista baloldalig csapongó magatartást tanúsítanak. (...) A szlovákiai politikai élet legveszélyesebb mozzanata a politikához való nem értés. Többször is bebizonyosodott már, hogy a szlovák politikusok a bonyolult helyzeteket politológiailag nem tudják kezelni. (...) Tény az, hogy a demokráciákban mind a többségi, mind az arányos elvet alkalmazzák, azonban az európai demokráciákban (...) fokozatosan az arányossági elv és az egyeztetések, a konszenzus érvényesül. (...) Szlovákiában azonban pillanatnyilag nem ez a helyzet. A kormányzás lehetetlensége éppen abból adódik, hogy a parlamentben meghonosított többségi elvet nem akarják átvetíteni a kormányzásra. (...) Ez a magatartás ugyanis nemcsak azt bizonyítja, hogy ezek a pártok a politikai etikát nem ismerik, hanem azt is, hogy magát a politikai folyamatot, annak logikáját sem tudják felfogni. (...) Teljesen egyértelmű, hogy hatalmi harc folyik Szlovákiában... Azok a pártok is, amelyek most a demokrácia védelmében lépnek fel, tulajdonképpen a hatalomért küzdenek... a hatalom a hatalomért a tét. Nyilvánvaló, hogy Meciarnak is, mozgalmának is ez a fajta hatalmi harc a célja, nem pedig a kormányzás megragadása. S amikor már megszerezte a hatalmat, a kormányzás feladatai azután jönnek. Am azokat a hatalom birtokában már úgy oldja meg, ahogy neki tetszik, esetleg ahogy éppen tudja. (...) A győztes mozgalom meg akarja változtatni az ország alkotmányát, s a parlamentáris demokráciát egy sajátos elnöki rendszerrel kívánja helyettesíteni. (...) Meciar . . . azt akarja, hogy a kormányzás úgy legyen a kezében, hogy a parlament bármilyen összetétele esetében is, a parlamenttől függetlenül kormányozhasson egy személyben. (...) Ilyen tekintetben a hatalmi harc tovább szűkül, s nem a pártok közt folyik a küzdelem, nem a párt akar ellenőrizhetetlen hatalmat, hanem egy személy. Véleményem szerint, sajnos, ez a fajta hatalom is megteremthető Szlovákiában, de ez végérvényesen megpecsételné Szlovákia sorsát. (...) A demokrácia mostanra elért szintje semmi esetre sem elegendő ahhoz, hogy Szlovákiában európai típusú demokrácia érvényesüljön, ahol a szélsőség eleve perifériára szorul. ”
