Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-23 / 275. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1994. NOVEMBER 23., SZERDA Vácszentlászlónak nincs adóssága A falu, ahol községház sem volt A novemberi délután bágyadt napsütését felerősítette a vácszentlászlói tároló végeláthatatlan víztükre. Hiszen ez kész tenger! — sóhajtottam fel, amikor a gátról hiába kutattam a horizontot. Az ég és a víz összeolvadt a távolban. Ha egyetlen órába kellene foglalni Magyarország földrajzát, a tanár azt mondaná: a Gödöllóí-dombság vízben szegény terület. Hiába található a szomszédos Dány és Galgahé- víz határában is egy-egy víztároló! Jellemzó' egyébként, hogy az 1992-ben megjelent turistatérkép még Valkói- tárolóként tünteti fel azt, ami valójában Vácszentlászló- hoz tartozik. Talán azért, mert 1970-ben Zsámbokkal egyetemben Szentlászlót Valkó alá rendelték. A térkép még sok másról is beszél. Vácszentlászló földrajzilag nem tartozik sem a Galga, sem a Rákos mentéhez. A kettő között, a Hajta völgyében terül el, patakja a Tápiót hizlalja. De gondolná-e az idegen, amíg a határ déli részén elterülő „jól álcázott” tárolót nem látja, hogy a 200 méteres magasságot éppen csak elérő északi domboldalakról többször érte pusztító árvíz a falut? Kovács Sándor polgármester már emlékszik az 1963-as rettenetre, hiszen 47 éves. Mint mondta, a szövetkezet és az önkormányzat is épített azóta san- koló gátat a falu felső szélén, s immár nem kell tartani felhőszakadások alkalmával a kertek, házak elöntésétől. A természeti adottságok legfontosabbja a megélhetést adó zsíros termőföld. A községháza előszobájában a légi fényképen számos fóliasátor fehérük. Azt viszont csak geológus tudná leolvasni a fotóról, hogy a falu határában kőolajat rejt a föld mélye. Néhány éve lapunk is beszámolt egy fúrásról, azóta nincs hír a fekete aranyról. Nyitány fűrésszel Ahogy az erdőszomszéd Bagót, úgy Vácszentlászlót is 1394-ben, hatszáz évvel ezelőtt jelezte először okirat. A környék fordulatos történelmének volt részese az alig 1800 lelket számláló település. Tóth Imre nyugdíjét típusú tanácsrendszer bevezetése, 1970-ben az önállóság elvesztése, 1990-ben pedig — remélhetően utoljára és végérvényesen — a közigazgatás újraszervezése. — A községek összevonása a mi esetünkben sem volt sikeres — emlékezett toll nélkül kezdtük a négy évet. Kiselejtezett írógépeket kaptunk a Tákisztól, használt bútort a helyi téesz- től és a gödöllői egyetemtől. Azután vásároltuk meg a jelenlegi községházát, amelybe egyetlen irodai szekrénysort vettünk. A csillár egy barátomé volt. Nagy eredménynek tartom, hogy idáig eljutottunk, s két számítógéppel is rendelkezünk. Igaz, a házon még csak alapvakolat van, de fontosabbnak tartottuk ennél azt, hogy közvetlenül a község gyarapodjon. — A visszanyert önállóság jelentkezett-e a vác- szentlászlóiak mindennapjaiban ? — Szorgalmas, tettre kész Ingyen kapják a tanulók a könyveket és füzeteket vissza Kovács Sándor hivatali szobájában. — Mivel itt éltem, bármikor vállalom azt a megállapítást, hogy két évtized — s főként az 1970—1980 közötti évek — kiesett a fejlődésből. Akkor lett kicsivel több beleszólása a falunak, amikor 1985-ben megalakult az elöljáróság. — Az önkormányzati választás egyben a község önállósulását is elhozta. Hogyan kezdték a munkát? — Az első teendők közé Pályázaton nyert pénzből épült a híd jas tanár szerint — akinek kezdeményezésére a minap kopjafákat emeltek második világháborús tömegsírok mellett a temetőben, s erről lapunk is beszámolt — az utóbbi fél évszázadnak három jelentős eseménye volt. 1950-ben a szovA szerző felvételei tartozott, hogy lefűrészeltük az egészségház tetőszerkezetébe belenőtt fűzfaágat. Nem volt községházánk, mert a régiből — átépítéssel, bővítéssel — óvoda lett. Az első időszakban ezért bérelt otthona volt az önkormányzatnak. Papír és emberek élnek itt, de nehezen mozdulnak ki a munka után otthonaikból. A közös tanács alatti évek még inkább zárkózottá tették a vác- szentlászlóiakat. Csak nehezen lehetett őket a művelődési házba hívni egy-egy rendezvényre. Lassan, de folyamatosan visszanyerik kezdeményezőkészségüket. A 42,6 millió forint mellett sok szorgos kéz kellett például a nyolc tantermes iskola építéséhez, amivel együtt felújítottuk a kultúrházat is. Az egybeépült két intézményben a fűtés automatizált. — Mennyi pénzből gazdálkodik az önkormányzat? — kérdeztem beszélgetésünk harmadik résztvevőjét, Kral László jegyzőt. (Nem véletlen egyébként, hogy bár szombaton ültem le Kovács Sándorral beszélgetni, munkatársa is ott volt. Óriási dolog, jegyezte meg a pol-. gármester, hogy kettőjük együttműködésében ismeretlen fogalom a munkaidő eleje és vége.) — Az idei költségvetésünk 48 millió forint bevétellel számol — válaszolta a 35 éves, a környéken is elismert közigazgatási szakember. — Ebből négymillió a tavalyi pénzmaradvány. Az intézmények működtetése mellett — ami nálunk is tetemes hányad — fontos fejlesztéseket is elhatározott a képviselő-testület. A szippantott szennyvíz tisztességes, környezetkímélő elhelyezése érdekében Dánnyal közösen korszerű tisztítótelepet építünk. Pályázat révén nyertünk pénzt az útalapból. Hidat készítettünk a Hajta patak felett a gyalogosoknak, akik a Túrái és a Val- kói úton is sár nélkül közlekedhetnek immár, mert az összegből járdalapozásra is tellett. — Fizetnek-e helyi adót a faluban ? — Eleget áldoztak az itt élők az elmúlt években, nem kívánjuk tovább terhelni őket* Hiszen a porták 80 százalékán igényelték a vezetékes földgázt. A hálózat- építéshez családonként 35 ezer forinttal járultak hozzá — ebből 15 százalékot visz- szakaptak —, s több mint háromszázan OTP-hitelt vettek fel. Ezért aztán nem vetett ki helyi adót a testület. Kisbíró és Pilács Gázzal fűtenek ma már az óvodában is. Az önkormányzat fizette a gázbekötést a parókiára. Valkóval közösen működtetik a vízmüvet; 1991 óta nem emelték a vízdíjat! Bár Vácszentlászlónak nincsen vasútja — a busz köti össze a falut Gödöllővel — a lélekszám gyakorlatilag nem változik. Itt is jellemző, ami a legtöbb községben kimutatható: a falu központja elöregszik, a fiatalok az újabb utcákban építkeznek. Elszakadnak egymástól a generációk. Mindenki megtalálja azonban a maga közösségét, s a negyedik éve megrendezett majálisokon talán a korosztályok közti különbA főtér a hősi emlékművel és az új iskolával ség is eltűnik. Érdekesség: az idén a fiatalok és az idősebbek egy-egy, a faluhatáron túlmutató jelentőségű rendezvény részesei voltak. Tavasszal országos gyermekszínjátszó verseny volt, másfél hete Pest megyei népdalkórusok találkozójának adott otthont a művelődési ház. A faluban két lapot is lehet olvasni. A Kisbíró az ön- kormányzat közérdekű újságja. Az iskolások Pilács címmel adnak ki diáklapot. A kórustalálkozóról már be is számoltak! Ám, mint Pető Vilmosáé igazgatónő elmondta, ezekben a napokban a felvételiversenyekre való készülődés tartja lázban a gyerekeket. Sok nyolcadikos pályázik erős középiskolába. Éhben talán annak is része van, hogy az önkormányzat minden évben ingyenesen adta át a tankönyv- és füzetcsomagokat a tanulóknak. Ez az idén 370 ezer forintot emésztett fel. Nyugodt éjszakák Král László fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a képviselő-testület munkájában nem volt csapongás. Amit az esztendő elején elhatároztak, ahhoz tartották magukat. Ügyanakkor, ha egy-egy újonnan elfogadott jogszabály érvénybe lépett, annak előírásait Vácszentlászlón határidőre teljesítették. Egyszerű filozófia ez, de minden bizonnyal hasznos — és az egyedüli tisztességes. Ugyanis így is elmondhatják magukról a négyéves számadás alkalmával, hogy a községnek hiteltartozása nincsen. Még bérhitelt sem kellett felvenniük. A helybeli vállalkozókkal, a szövetkezettel és a takarmánykeverővel kialakult kölcsönösen segítő kapcsolat viszont még kamatozik is. — Az egyik legnagyobb örömöm az — mondta búcsúzáskor Kovács Sándor, aki indul a decemberi választáson —, hogy nyugodtak az éjszakák a faluban. Három éve rendőre van a községnek, akinek helyi ösz- szefogással autót tudtunk vásárolni. A tóparti 99 zárt- kerttulajdonosnak is köszönhetően pedig polgárőrség működik Vácszentlászlón. Balázs Gusztáv Szukebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata. Vácszentlászló egyike azoknak a településeknek, amelynek nemcsak jellege, hanem a helye is módosult. A régi középkori templom, amely Szent László tiszteletére épült, a Valkói út torkolatánál állt, körülötte a középkori településsel. Az egykori falumag helyén álló mai újabb beépítése rendezetlen. A „nőtt” települések célszerű jellegét elveszítette. De elveszítette barokk jellegét a ma álló római katolikus templom is, amelynek alapkövét 1743-ban helyezték el, és mint elkészült új templomot, 1745-ben szentelték fel. Ekkor még nem volt tornya. Azt csak később, 1838-ban építették fel, majd 1867-ben kibővítették a templomot; illetve egy oldalkápolnát és egy kórusfeljárót építettek hozzá. 1912-ben azután megint felújították a templomot, és ekkor végképp eltűnt minden barokk jellegzetessége az épületnek; csak néhány szép szobor (angyalok és egy feltámadt Krisztus) idézi a templom eredeti stílusát. A régi középkori templom emlékét — amely 1697-ben még állt — csak az egyházi iratok őrzik. Abból, hogy kör alakú épületként írják le, arra kell következtetnünk, hogy eredete legalább a XIII. századig nyúlt vissza, amikor az ilyen típusú templom nem volt ritka hazánkban (XI., XII., XIII. század). Ma már nyoma sincs az épületnek, amely előtt állítólag kálvária is állt szobrokkal. A romos, régi templom köveit a plébániai pince és a túrái uradalmi istállók építéséhez használták fel. A még álló egykori barokk — de teljesen átépített — templomot a műemlék- jegyzék nem tartja számon. Ennek ellenére a barokk szobrok és még néhány régi felszerelési tárgy és festmény, valamint a régi miseruhák figyelemre méltó értékei a vácszentlászlói egyháznak. Pamer Nóra
