Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-05 / 260. szám
2 ’ PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. NOVEMBER 5., SZOMBAT ^ A Éjszakai „tisztogatás”a szlovák parlamentben Beindult a Meciar-henger Az ENSZ közgyűlése csütörtökön megszavazta azt az indítványt, amely a Bosznia elleni fegyverszállítási tilalom feloldására sürgeti a Biztonsági Tanácsot, egyszersmind elítéli a boszniai szerbeket a rendezés akadályozása és a háború elhúzása miatt, Szerbiát és Montenegrót pedig a boszniai szer- beknek korábban nyújtott támogatásukért marasztalja el. A határozat nem kötelező érvényű. Magyarország a helyes irányban tett lépésként üdvözli, hogy a belgrádi kormányzat lezárta a boszniai—szerbiai határt, és egyúttal úgy véli, hogy a döntés logikus folytatása lehetne, ha Jugoszlávia és Bosznia kölcsönösen elismerné egymást — fejtette ki egyebek között Erdős André csütörtökön az ENSZ közgyűlésében elhangzott beszédében. A külügyminisztérium helyettes államtitkára a boszniai vitához szólt hozzá, amelynek végén a magyar küldöttség is megszavazta a témakörben elfogadott közgyűlési határozatot. Erdős André hangoztatta, hogy a közvetítőcsoport béketerve az egyetlen valóságos alternatívája a háború folytatódásának. Kijelentette, hogy a nemzetközi közösséget felelősség terheli az ENSZ kollektív biztonsági rendszerének a kudarcáért, a konfliktus lezáratlanságáért. Rendkívüli események történtek tegnap virradóra az új szlovák parlamentben. Vladimír Meciar nyílt és csendes támogatói — gyakorlatilag az ellenzék távollétében — számos kulcsfontosságú poszt éléről váltottak le embereket, köztük Ladislav Pittner belügyminisztert. Csütörtökön késő este — noha ezt csak péntekre tervezték — a Moravcík-kabi- net benyújtotta lemondását. Ezt az államfő elfogadta, de kérése értelmében az új kormány megalakulásáig Moravéíkék hivatalban maradnak. Az előrehozott lemondást az indokolta, hogy a parlament csütörtöki alakuló ülésének végén Meéia- rék a belügy- és a privatizációs miniszter leváltását indítványozták. Moravcíkék a kormány lemondásával ,a két miniszter leváltását mégsem tudták megakadályozni. Este tíz óra után a házelnök kihirdette, hogy megnyitja a parlament második ülését. Az ellenzéki képviselők korábban tiltakozásuk jeléül kivonultak, sérelmezve, hogy a Meciar vezette HZDS a pozsonyi Ko- mensky Egyetem nemzetközi tekintélyű rektorát, Juraj Svecet — akit korábban köztársasági elnöknek is jelöltek — a parlament oktatási bizottságából a környezetvédelmi bizottságba helyezte át. Pénteken reggelre a 150 tagú parlament szava- toltan Meciarral szavazó 83 képviselője leváltotta Ladislav Pittner belügyminisztert, Milan Janicina privatizációs minisztert, a legfőbb ügyészt, a Nemzeti Vagyonalap igazgatóját, és további kulcsfontosságú posztokon eszközölt személycserét. Az ellenzék első reagálásai szerint a történtek „minősíthetetlenek, és Szlovákia teljes elszigetelődésének rémét vetítik előre”. Duray Miklós úgy vélte: „kocsmát csináltak a parlamentből”. Ján Carnogursky „szégyenletesnek” minősíti a történteket. A The Times Iliescuról Chirac bejelentette elnökjelöltségét Indulatos gesztusokkal cáfolt Folyékony angol beszéde és nyájas mosolya ellenére „a régi rendszer illata lengi körül” a román elnököt, aki hajlamos a politikai ellenzéket a rend ellenségének bélyegezni, ugyanakkor változatlan bizalmat táplál a Ceuqescu-korszak vezető hivatalnoki gárdája iránt — írta tegnapi kommentárjában a The Times. A vezető brit napilap Ion Iliescu első londoni látogatásának zárónapjára időzített elemzésében fanyalogva idézi fel a román napisajtó lelkes beszámolóit „a teljes pompa közepette zajló állami látogatásról”, nem mulasztva el megjegyezni, hogy mindössze rövid munkavizitről van szó, amelynek keretében Iliescu elnök „néhány röpke percet töltött Major kormányfő, illetve Heseltine ipari és kereskedelmi miniszter társaságában”. Iliescu csütörtök este a Királyi Külügyi Intézetben Románia európai gyökereiről szólt, megemlítve a gazdaságban zajló reformokat és a NATO-partnerség iránti készséget, „nehezére esett azonban magába fojtania diktatórikus retorikáját” — állapítja meg a The Times, megemlítve a Helsinki Watch nevű emberjogi szervezet kifogásait, amelyek szerint Bukarest vaskézzel tartja kordában a legtöbb román néző egyetlen hírforrásául szolgáló tévécsatornát. Iliescu egyébként indulatos gesztusok közepette cáfolta a lapnak adott nyilatkozatában, hogy személyesen rendelte volna a fővárosba kér évvel ezelőtt a bányászokat a liberális reformok mellett tüntetők brutális szétkergetésére, s közölte, hogy nem ő a második Ceau§escu. A brit lap még ezt a kifakadást is a román politikus szemére veti, mondván: ez is tükrözi, milyen bizonytalan az elnök azon törekvése, hogy saját, ideológiától terhes kommunista múltjának árnyékát átlépve kormányozza országát a demokrácia és a piac- gazdálkodás felé. Vége a „képmutatásnak” Jacques Chirac, Párizs polgármestere és egyben a nagyobbik kormánypárt, az RPR vezetője tegnap hivatalosan is bejelentette elnökjelöltségét. Maga a tény nem minősíthető szenzációnak, hiszen mindenki tudta, hogy Chirac indulni akar a voksoláson; annál nagyobb meglepetést keltett azonban a bejelentés időzítése, hiszen még hat hónap van hátra a szavazásig, s mindeddig — érthető taktikai okokból — egyetlen igazi esélyes sem fedte fel kártyáit. Chirac nyilatkozatában azzal magyarázta tettét: véget akart vetni az eddigi „képmutatásnak”, azaz annak, hogy bár mindenki tudta szándékát, hivatalos nyilatkozat hiányában mégsem számított elnökjelöltnek. Nagy riválisának, Balladur miniszterelnöknek a hívei viszont a bejelentés után úgy vélték: akkor végre Chirac támogatói is véget vethetnének eddigi képmutatásuknak, s megmagyarázhatnák vezetőjüknek, hogy nem ő a jobboldal igazi esélyes jelöltje a választásokon. A közvélemény-kutatások szerint Balladur jóval megelőzi, s ha a kormány- koalíció eséllyel akarja felvenni a harcot a szocialisták valószínű jelöltje, Jacques Delors ellen, akkor a miniszterelnököt kell indítaniuk az államfői posztért. EGY HÉT A nagyvilág hírei % A boszniai szerbek két rakétája csapódott be csütörtökön az ENSZ által biztonsági övezetnek kijelölt biha- ci területen. A kéksisakosok szóvivőjét idéző pénteki Reuter-jelentés szerint hét személy megsebesült, köztük egy gyermek súlyosan. Cáfolta Elio Toaff római főrabbi a tegnapi olasz lapoknak adott nyilatkozatában, hogy jövő áprilisban, nyolcvanadik életévének betöltésekor távozni akarna hivatalából. A főrabbi megbízatása élete végéig szól, s soha nem volt szándékában távozni — hangsúlyozta Toaff. ^ Az elmúlt öt évben végbement bizonyos kelet-európai fejlemények dacára Kim Dzsong II, Eszak-Korea kijelölt vezetője rendületlenül bízik abban, hogy a szocializmus végül is diadalra jut. Erről tanúskodik a — most még csak — „kedves vezetőnek” a központi pártlap hasábjain megjelent értekezése. * Wole Soyinka nigériai ellenzéki írót a hatóságok megakadályozták abban, hogy elhagyja szülőföldjét. * Félmilliárd rubelt raboltak el tegnap reggel ismeretlen fegyveresek az orosz fővárosban, miután egy postahivatal előtt megtámadtak egy pénzszállító gépkocsit. Hável a rengetegben É gtek a gyertyák, pislákoltak a mécsesek, pompáztak a krizantémok — ki ne tudná felidézni az elmúlt napok temetői emlékeit. A jelenlegi magyar belpolitika azonban időt sem enged a megnyugvásra. Elodázták ugyan januárig, a fűtési szezon közepére az energiaár-emeléseket, itt van helyette a vámtarifa-módosítás következtében a drasztikus élelmiszer-drágulás. Arról nem is szólva, hogy a Dicsőséges Taxisblokád negyedik évfordulóján a benzin árát is felemelték. (’90-ben három napra elegendő olajtartaléka volt az országnak, most ez hatvan feletti. Ezt azok figyelmébe ajánlom, akik azon vetélkednek, mikor volt rosszabb a gazdasági helyzet, ’90-ben vagy most.) A kegyelet és az áremelések mellett az elszólások hetének is nevezhetnénk az elmúlt napokat, vezetőink igencsak meglepő kijelentéseket tettek. A pénzügyminiszter azt nyilatkozta, hogy ezernyi ki- sebb-nagyobb ügy mellett arra kellett rájönnie, hogy sokkal könnyebb egy programot kidolgozni, meghirdetni, viták után elfogadni, mint a gyakorlatban megvalósítani. Ez aztán a beszéd! Ha ezt nem a Népszabadság közölné, és nem Békési úr, a szakmailag elfogadott miniszter szájából, legyinthetnénk is rá. Ezt a bölcsességet azonban bármelyik középvezető is elmondhatná, ehhez nem kell miniszternek lenni. Az már csak a kijelentés diszkrét bája, hogy e magvas gondolatot a pénzügyminiszter csak beiktatása után százvalahány nappal fedezte fel. Különös dolgokat mondott a miniszterelnök is, amikor pártja parlamenti frakcióülésén számolt be a kormány első száz napjának tapasztalatairól. Mint kijelentette, tisztában van azzal, hogy vegyes kép alakult ki a kormányról. Nem értem, miért e honfibú, néhány hete a képernyőn még sokkal magabiztosabban fogalmazott. Pedig hihetne a közvélemény-kutatásoknak, ahol még mindig toronymagasan vezetnek a koalíció politikusai, a hadügyminiszter népszerűségi és alkalmassági mutatója egyenesen az egeket súrolja. Mi az, hogy vegyes a kép? Voltak jó és rossz döntések, nagyjából egyforma mennyiségben? Melyek azok? Vagy netán vannak, akik csak a jót, illetve csak a rosszat látják és ettől lesz vegyes a kép? Válasz ezekre nincs, azt viszont megtudtuk, hogy azért lassult le a döntéshozatal, mert a vártnál gyengébb a felsőbb szintű államigazgatás felkészültsége és alkalmassága. Mindezek okára is rávilágít a miniszterelnök: ez az elmúlt négy év kormányzati politikájának köszönhető, valamint annak, hogy a tehetségeseket elszívta a magánszektor. Világos beszéd. A szakértő kormány azért nem tud hatékonyabban dolgozni, mert az államigazgatásban csupa hű... bocsánat, kevésbé tehetséges ember ül. Hát akkor tessenek lépni, ennyi személycsere után ez is belefér, csacsik kifelé, szunnyadó tehetségek befelé, aztán felgyorsulhat a munka. Horn Gyula más oldalról is megvilágította a kérdést. Kijelentette, hogy a kormány munkáját lassítja a társadalommal folytatott párbeszéd, mely időigényes. Hogy én erre eddig nem jöttem rá! A párbeszéd valóban időigényes, különösen akkor, ha fű- nek-fának megígérték a tárgyalásokat. Ennek ellenére, bizonyára időspórolásból, az illetékes területi vasúti igazgatóságok csak az újságokból értesültek a tervezett vasútvonalmegszüntetésekről . A legmegrázóbb viszont az volt, amikor a kormányfő bejelentette, április 30-ig elkészül a kormány három évre szóló modernizációs programja. Ez aztán elszólás a javából! Mert ami áprilisra készül el az ma még nincs. Ha lenne, akkor ugyanis jövő szerdára is elkészülhetne. És még valami: most november eleje van, április vége még kemény hat hónap. Ha hozzávesszük, hogy baloldali kormányunk több mint három hónapja vezeti az ország szekerét, ez a legszigorúbb számítások szerint is kilenc hónap. Ez rengeteg idő. A szavazók méltán hihették, hogy gördülékenyebben megy majd minden. Beléjük sulykolták, mennyire rossz és dilettáns volt az előző kormány, de majd eljő a szakértelem, eljő a megoldás. Erre a pénzügyminiszter azt mondja, hogy a gyakorlatban nehéz megvalósítani a programot. Élhitették, hogy eljő szakértelem, eljő a megoldás, erre kiderül, hogy jövő áprilisig kidolgozzák a hároméves modernizációs programot. Ó, MSZP, ó, MSZP, hát nincs a tarsolyukban készen semmi? A kormányfő nemrég még lakossági fórumokra meg a Lehel piacra akart járni, az emberek közé, most meg időigényes az unalomig hangoztatott egyeztetés is. (És ne feledjük, gyenge képességű az államigazgatás.) Hazánk vendége volt a cseh államfő. Ki ne kedvelné Václav Havelt, aki jelképe volt a kelet-európai átalakulásoknak. Deutsch Tamás még a gumibotokra is emlékezhet, ami azért nem méz meg áfonya. Jelkép volt Havel csakúgy, mint Walesa is, az egykori hajógyári villanyszerelő. Nem tudom, mit szól ahhoz a szocialista parlamenti frakció, de még ’86-ban is életveszélyes volt Zakopanéból egy Szolidaritás-jelvényt hazahozni. S zóval vendégünk volt Václav, s a mi államfőnk is mondott egy érdekeset. Kettejük baráti viszonya közismert, így az oldott hangulatban úgy fogalmazott, hogy a világban úgy emlegeik őt, mint a magyar Havelt. Mostanában rohamosan kopik a humorérzékem, így kissé nehezen értelmeztem ezt a mondatot. Bizonyára így van, államfőnk legutóbb Mongóliában járt, bizonyára mongol szakértők ott is magyar Havelnek szólították. Számomra ez újdonság volt. Eddig tudtam, egy politikai hirdetés tanított arra, hogy Göncz = demokrácia. Most már azt is tudom, hogy ő a magyar Havel. Lehet is benne valami, mindketten drámaírók. Égtek a gyertyák, pislákoltak a mécsesek. Az élet rövid, de jaj, oly lassan múlik el — írta Kosztolányi. A társadalommal folytatott párbeszéd időigényes — mondta Horn Gyula. S mit mondhatna mindezekre — égnek a gyertyák — szegény Antall József? Székely Ádám Erdős-beszéd Washingtonban Határozat Boszniáról
