Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-04 / 259. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDAKOROK 1994. NOVEMBER 4.. PENTEK Együtt a fenntartható agrárfejlődésért Lakos László földművelésügyi miniszter megnyitó beszé­de a III. országos agrár-, környezetvédelmi konferencián. Bevezetésként hadd emlé­keztessek egy másik nagy horderejű fórumra, az Euró­pai Mezőgazdasági Szövet­ség (CEA) kongresszusára. A 21 európai ország több mint 100 nemzeti és regio­nális szervezetét tömörítő, mintegy 15 millió mezőgaz­dasági üzemet képviselő szervezet szeptemberben — 60 év után először — is­mét Közép-Kelet-Európá- ban és Budapesten tartotta közgyűlését, amely alapve­tő célként a kelet—nyugati agrárgazdaság egységesíté­sét jelölte meg. Ennek kiindulópontját képezi — az Európa Ta­nács megbízásából a CEA szakértők által elkészített és a közgyűlés által elő­ször Budapesten megvita­tott — az Európa vidéki térségében élő emberek éle­tének jobbítását célzó karta. A szakértők elsősorban az Európai Unió vidéki problémáiból indultak ki, de hangoztatták, hogy a vi­dék gondjai Nyugaton és Keleten azonosak: minden­hol zuhantak az értékesíté­si árak, a mezőgazdaság jö­vedelmezősége csökkent, a falu megtartó ereje szinte eltűnt, a környezetszennye­zés mértéke a korábbi idő­szak sokszorosára növeke­dett. A CEA-közgyűlés meg­állapította, hogy a régiók­tól függetlenül jelentkező válság kezelése egységes, az összes európai országra kiterjedő intézkedéscsoma­got igényel. Az európai ál­lamok kormányainak min­dent el kell követniük a vi­dék modernizációjáért, a fa­lusi életkörülmények javítá­sáért. A világnak egységes európai mezőgazdaságra van szüksége, amely kör­nyezetével összhangban ál­lítja elő termékeit. E konferencia jelmonda­ta, az „Együtt a fenntartha­tó agrárfejlődésért” egybe­cseng a hivatkozott CEA- kongresszus céljaival. * * * Gazdaságpolitikusaink szá­mára a következő évtized legnagyobb kihívása, hogy olyan agrárpolitikát alakít­sanak ki, amely elsődleges céljául — a fenntartható fejlődés elvének megfelelő­en — a természeti erőforrá­sok hosszú távú megőrzé­sét tűzi ki; a fogyasztó szá­mára egészséges élelmisze­rekből megfelelő minősé­gű és összetételű ellátást biztosít; képes fenntartani az ágazat jövedelmezősé­gét; megteremti a vidék szociális biztonságát; előse­gíti a környezet állapotá­nak, a vidék arculatának megőrzését vagy javítását. Ezért az ágazat fejleszté­si és támogatási eszköz- rendszerében a természeti erőforrások védelmére kö­vetkezetesen érvényesíteni kell a fenntartható fejlődés alapelveit, különösen a „megelőzés” és a „szennye­ző fizet” elvet. A szankcionálás azon­ban nem lehet kizárólagos eszköz a környezet védel­mében. A degradált termő­föld, a sérült táj, a szennye­zett élővizek helyreállítása ugyanis lényegesen na­gyobb költséget igényel, mint az idejében tett kör­nyezetvédelmi intézkedé­sek. Létkérdés tehát, hogy a mezőgazdaság struktúrájá­nak átalakítása — különö­sen a környezetileg érzé­keny területeken — kör­nyezetbarát módon valósul­jon meg. Ágazatainkban a környe­zetvédelem és a gazdasá­gosság szempontjai egy­aránt a hulladékszegény, anyag- és energiatakaré­kos, a kemikáliák használa­tát részben biológiai mód­szerekkel felváltó termelé­si eljárások bevezetését sür­getik. A mezőgazdaság átalaku­ló tulajdon- és termelési vi­szonyai részben előmozdít­hatják, de önmagukban nem tudják megvalósítani a felsorolt elvek érvényesü­lését. A folyamatot az ag­rárkormányzat jogi és köz- gazdasági szabályozással, pénzügyi intézkedésekkel segíti. A konferencia tematiká­jával összefüggésben a leg­utóbbi évek jogalkotási munkájának eredményei­ből a termőföldről szóló törvényre, az erdőbirtokos­sági társulatról szóló tör­vényre, valamint az elfoga­Ötvenkét forint kilója Képünk egy budai kiskereskedő standjánál készült, ahol magasabbak az árak a pesti átlagnál. De mint azt az árcédula jelzi, még itt sem érte el az ötven fo­rintot a burgonya Vimola Károly felvétele Panelházak szorításában ko­szos kis pavilon áll, mely­nek ajtaja fölött hevenyé­szett pingálvány hirdeti: Zöldség és Gyümölcs Bolt. A kínálat nem túl biztató, hervadó káposzták, fony- nyadt répák és olyan saláta, mely rég megérett arra, hogy kidobják. Ezzel szem­ben az árak fölöttébb maga­sak, s a sunyi tekintetű, lom­pos főnökasszony szemláto­mást kihasználja, hogy nincs konkurencia a közel­ben. Két kiló burgonyát ké­rek. Szó nélkül kiméri. Az­tán, mintha maga is röstell- né, belesúgja a fülembe: az annyi mint száznégy forint, legyen máskor is szeren­csém. Nézek rá, nem hiszek a fülemnek. Előtte való nap kint jártam a Nagykőrösi úti majd a dányi nagybani zöldségpiacon. Mind a két helyen 27-28 forintért kínál­ták az első osztályú burgo­nya kilóját. — Maga milyen árréssel dolgozik? — kérdem a szuty- kos nőszemélytől, aki ez alka­lommal már nem suttog, ha­nem rikácsol. — Mi köze hoz­zá a kedves vevőnek?! Nem tartozom beszámolni senki­nek! Ha nem tudná, elmúlt már az az idő, amikor a masze­kot kötött árakkal szekálták. Nem vitás, azok az idők elmúltak. Csak a kora tava­szi hideg, a nyári tűző nap s az őszi esők maradtak. Amiben a paraszt megter­meli a búzát, burgonyát, káposztát, négyszeres rá­fordítási költséggel és fele haszonnal. A panelek is maradtak, benne a bérből, fizetésből élők, a munka- nélküliekről nem is beszél­ve. Maradtak a víz-, vil­lany-, gáz-, hőszolgáltatási díjakkal, no meg a minden­napi betevő falat gondjá­val. Ezeknek az emberek­nek fogalmuk sincs arról, hogy a termelő mennyiért adja el a javait a kiskeres­kedőknek. Csak azt látják, érzékelik, hogy a pénzük zsugorodik, s hovatovább nemcsak a húst, de a burgo­nyát sem tudják már meg­venni. Mit lehet tenni? Szidni a kormányt, Béké­sit, vagy magát az Úris­tent, jóllehet, ez mit sem ja­vít a helyzeten. Battyogok, viszem a bur­gonyát, s magamban düny- nyögök: szép, szép a de­mokrácia. De miért pont a szabadáras kereskedelem­ben nyilvánul meg? dás előtt álló élelmiszertör­vényre tértek ki. A termőföldről szóló új törvényt 1994 júniusában fogadta el az Országgyű­lés. A törvény a termőföld tulajdoni valamint haszno­sítási és védelmi szabályo­zásán túl — törvényi szin­ten első ízben — önálló fe­jezetben foglalja össze a ta­lajvédelem szabályait, rész­leteiben meghatározza az állam feladatait, a földhasz­náló kötelezettségeit, a ta­lajvédelmi hatóság jogkö­rét és feladatait, valamint rendelkezik a talajvédelmi bírságról. * * * Beszélnem kell arról, hogy miután hazánkban a földtu­lajdon privatizálása össze­kapcsolódik a kárpótlási in­tézkedésekkel, a törvények rossz végrehajtási techniká­ja miatt a több százezer földtulajdonos földterületei rendkívüli mértékben szét­aprózódnak a határban. A kialakult „birtokok” nagy része nem alkalmas önálló művelésre és az új tulajdo­nosok nagy része sem alkal­mas „gazdának”. Ezért az elkövetkező évek egyik leg­fontosabb feladata az éssze­rű nagyságú földbirtokok ki­alakítása és a mezőgazdasá­gi tevékenységgel foglalko­zó kör stabilizálása. Az erdőbirtokossági tár­sulatról szóló törvény meg­alkotásának célja a jogintéz­mény létrehozásával az erdő védelmének, a tarta­mos erdőgazdálkodásnak Növényorvos­képzés Először 1941-ben vető­dött fel az az igény, hogy az agrárképzés ke­retében a növényorvos­képzést is be kéne vezet­ni. A háborús viszonyok miatt végül nem került rá sor, a háborút követő évtizedekben pedig meg­feledkeztek róla. Ám szerencsére nem végleg. Az 1994-es tanévnyitón már a növényorvosi kar első évfolyamát is üdvö­zölték a Pannon Agrártu­dományi Egyetem keszt­helyi Növényvédelmi In­tézetében. Horváth Jó­zsef egyetemi tanár veze­tésével egy 14 fős cso­port kezdte el tanulmá­nyait. A képzési idő há­rom szemeszter. A felvé­tel feltétele agrár- vagy kertészeti mérnöki, illet­ve üzemmérnöki diplo­ma és minimum öt év szakmai gyakorlat. A majdani növényorvosok növény- és környezetvé­delmi feladatokat látnak el, az eddiginél maga­sabb elvárások szerint. Az oldalt írta: Matula Gy. Oszkár elősegítése átalakuló tulaj­donviszonyaink között. A korszerű minőségi nor­mák kialakítása az élelmi­szer-szabályozás területén is folyamatban van. Az új élelmiszertörvény szövege elkészült, azt az előző kor­mány és az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága ■megtárgyalta, 1995 első fél­évében kerül az Országgyű­lés elé. A törvény készítésé­vel egyidejűleg felgyorsult a Magyar Élelmiszerkönyv — EU előírásaival harmoni­záló — kidolgozása. A Ma­gyar Élelmiszerkönyvet az ipari és kereskedelmi mi­niszter, valamint a környe­zetvédelmi és területfejlesz­tési miniszter egyetértésé­vel adja ki a földművelés- ügyi tárca. Ily módon az élelmiszer-szabályozásban a környezetvédelmi és egészségügyi szempontok egyaránt érvényesülnek. Az agrárgazdasági kör­nyezetvédelemmel össze­függő közgazdasági szabá­lyozásából a földművelés- ügyi alapok jelenleg folyó korszerűsítését emelem ki. * * * Az elkülönített állami ala­pok helyébe jövő évtől az egységes mezőgazdasági alap kerül, melynek követel­ményrendszerébe beépül­nek a környezetvédelem szempontjai is. Segítik pél­dául a termelésből kivont termőföld pótlását, minősé­gének védelmét, az átalaku­lás során létrejövő új vállal­kozások szakszerű működé­séhez szükséges szaktaná­csadási tevékenységet, a bi­ológiai alapok fejlesztését, az erdők fenntartását, a ki­termelt faállomány pótlását. Támogatást nyújt a kedve­zőtlen termőhelyi adottságú termőföldek racionális, kör­nyezetkímélő hasznosításé-, hoz, mezőgazdasági infra­struktúra fejlesztéséhez, a regionális és kistérségi fej­lesztési programokhoz, ame­lyek segítik a mezőgazda­ságból élő lakosság helyben történő foglalkozását. A Magyar Tudományos Akadémia együttműködésé­vel most készül a földműve­lésügyi tárca új agrár-kör­nyezetvédelmi koncepcióját és intézkedési programját tudományosan megalapozó tanulmány. Az agrárgazdaság fenn­tartható fejlődés koncepció­jának és intézkedési tervé­nek megvalósítását — össz­hangban az európai vidéki chartával és az Európai Unió közös mezőgazdasági politikájának reformjával — a minisztériumokban fo­lyó munkák összehangolása és a területi szakigazgatási szervek operatív együttmű­ködése alapozza meg. Ehhez kérem a közös munkában érintett valameny- nyi minisztérium alkotó köz­reműködését, és egyben kö- szönetemet fejezem ki a társ­tárcák vezetőinek és szakem­bereinek, hogy átérezve az együttműködés jelentőségét, ez évben is hatékony segítői voltak az agrár-, környezet­védelmi konferencia meg­rendezésének. MEGHÍVÓ Az Első Dánszentmiklósi Gazdakör november 5-én, szom­baton almafesztivált rendez a helyi Művelődési és Sport­házban. A rendezvénysorozat délben kezdődik árubemuta­tóval és vásárral, majd 20 órakor veszi kezdetét a kultúrmű­sor és bál. A részt venni kívánók az 53/371-494-es telefonon jelez­zék asztalfoglalási igényüket Kocsisnénál. Nem csatlakoztak, közösen végezték Az október 21-én megjelent Sertés- és szarvasmarhajelző rendszer című cikkünk beve­zetőjében — a fórumon el­hangzottak alapján — a kö­vetkezőket írtuk: A Földművelésügyi Mi­nisztérium agrárrendtartási hi­vatala és a Gazdakörök Or­szágos Szövetsége aláírta azt a közös megegyezést, mely a sertés és szarvasmarha folya­matos jelzőrendszerének lét­rehozását célozza az ország egész területén. Az akcióhoz csatlakozott a Parasztszövet­ség és a Mezőgazdasági Szö­vetkezők és Termelők Orszá­gos Szövetsége is. Ezzel szemben a szöveg így helyes: A Földművelésügyi Mi­nisztérium agrárrendtartási hi­vatala, a Gazdakörök Orszá­gos Szövetsége, a Mezőgaz­dasági Szövetkezők és Ter­melők Országos Szövetsége, a Parasztszövetség aláírták azt a közös megegyezést, mely a sértés és szarvasmar­ha folyamatos jelzőrendszeré­nek létrehozását célozza az egész ország területén. Amiből az derül ki, hogy a Parasztszövetség és a Mező- gazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsé­ge nem csatlakozott, hanem közösen végezték a szóban for­gó feladatot. Túl nagy jelentő­sége nincs a dolognak, annak viszont őszintén örülünk, hogy a három szövetség e kér­désben szót tudott érteni. Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége, 2100 Gödöllő, Ganz Ábrahám u. 2. sz. Telefon- és faxszám: (06-28)-310-288. Fáy András Alapítvány 219-98007 OTP Rt. Pest Megyei Igazgatósága, 760-000960

Next

/
Oldalképek
Tartalom