Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-29 / 280. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. NOVEMBER 29., KEDD Öngyilkosságok a Vajdaságban Kutatják az okokat A szerbiai lapok fekete krónikáiban egyre gyakrabban jelennek meg tudósítások az öngyilkosságokról. Ez máshol sincs másképpen, déli szomszédainknál feltűnően sok az életének önkezével véget vető vajdasági, sőt az utóbbi két-három évben szinte ugrásszerűen megnövekedett a fiatal öngyilkosok száma. A szakemberek ezt elsősorban azzal magyarázzák, hogy a frontot önként vagy kényszerből megjárt fiúk hazatérésük után nem képesek túltenni magukat a harctéren tapasztalt borzalmakon, és az önmaguktól való menekülés útját az öngyilkosságban keresik. Az egyik neves újvidéki elme- és ideggyógyász szerint a Délvidéken évente átlagban 5000 ember kísérel meg öngyilkosságot, s közülük 11 százaléknak ez sikerül is. Az is feltűnő, hogy a férfiak sokkal „eredményesebbek” ezen a téren a nőknél. Az erősebb nem tagjai ugyanis a kötél, újabban tűzfegyver után nyúlnak, a nők pedig nagy adag gyógyszerrel próbálják magukat átsegíteni egy jobb világba. Az utóbbiak azonban csak elenyésző esetben vesznek be végzetes mennyiséget. Az okok kiderítésével kapcsolatos vizsgálat szerint, főleg az idős embereknél, a több mint rendezetlen szociális helyzet a végzetes döntés oka. Más szóval, az életük delén túl lévők egy pillanatban rádöbbennek, hogy gyakorlatilag nincs miből megélniük. Ha vannak gyerekeik, azok régebben, vagy a még dúló vérzivatar elől elmenekültek, tehát nem mindig nyújthatnak anyagi és egyéb támaszt szüleiknek. Az is az úgymond normális jelenségek közé tartozik, hogy az öngyilkosok egyharmada először alkoholba igyekezik fojtani keserűségét, de amikor egyértelművé válik a pohárka inkább romboló mintsem gyógyító hatása, előkerül a gyógyszer, a kötél vagy a pisztoly. A szaktekintélyek vizsgálódásai látszólag, önmaguknak is ellentmondanak az öngyilkosság okait kutatva. Említettük ugyanis, hogy a nyomor gyakran végzetes tettre készteti az embert. Nos, tavaly, amikor tombolt az infláció és mélypontra süllyedt az életszínvonal, nem kevesebb, mint 60 százalékkal csökkenti!) az öngyilkosok száma. Ezt azzal magyarázzák, hogy az emberek nap mint nap kénytelenek voltak megvívni saját kis harcukat a puszta lét- fenntartásért, és ez elvonta figyelmüket sorsuk mélyebb értékelésétől. Amikor megkezdődött a szociális helyzet néhány árnyalatnyi rendeződése, az öngyilkosság statisztikája újból elérte a korábbi szintet. Both Mihály Rám rivalltak. „Már te is ma- gyarkodsz?” Ezúttal elnézést kérek az Illetékestől, hogy közeli őseim magyarok voltak, bőgatyások, a barackpálinkás bütyköst is olykor meghúzó, látástól vaku- lásig dolgozó parasztok. Elnézést kérek azért, hogy már gyermekkoromban szívembe zártam a legnagyobb magyar költőt, Petőfi Sándort, a János vitézt, és soha nem felejtem el Benedek Elek apó „Magyar mesemonda világát”. Elnézést, hogy akkor rácsuktam tankönyvemet a „Medveölő Grisára” és a pioníroknak mesélő Vlagyimir Iljicsre. Elnézést, hogy először latin betűkkel írtam le: Magyarország, és azután cirill írással, de kijavíttatták Vengrijára. Elnézést, hogy mint kisdiák március idusán „ma- gyarkodni” merészeltem, amikor az anyám által varrott kokárdát feltűztem a kabátkámra és eltűrtem, amikor rám szóltak: „Pajtás! Minek az a kokárda? Na és hol van a piros nyakkendőd?” Elnézést, hogy már ifjúkorom óta szeretem a magyar irodalmat. Irt nekem a szülőföldemről ízesen magyarul Móricz Zsigmond, „Ha sokféle népek is élnek velünk e hazában, a nevünk egy: Magyarok vagyunk!” Elnézést, hogy szeretem az egyik legnagyobb magyar költőt, Radnóti Miklóst, akinek sorai a hazáról mindig fülemben csengenek: Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, / nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyermekkorom világa. / Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága... Elnézést, hogy a magyarságát, hazáját, anyanyelvét ápoló Illyés Gyulát említettem, akinek egyik gondolata gyakran eszembe jut: „Nem vagyok soviniszBihac az ENSZ és a NATO szégyene Tetőzik a délszláv válság Azonnali tűzszünetre szólította fel a Bihacnál harcoló feleket a boszniai békés rendezésen dolgozó nemzetközi ösz- szekötőcsoport. A szarajevói kormány vasárnap elfogadta az erre vonatkozó javaslatot, a boszniai szerbek azonban — lapzártánkig — még nem nyilatkoztak. ENSZ-források szerint, Karadzic katonasága az utóbbi 24 órában nem vonult beljebb a város központja felé, katonai szakértők szerint azonban a szerbek akkor veszik birtokukba a várost, amikor akarják, éppen ezért William Perry amerikai védelmi miniszter értelmetlennek tartja az újabb légicsapásokat. A szerbek egyelőre az ENSZ álAz Európai Unió külügyminiszterei tegnapi brüsszeli ülésükön lényegében áldásukat adták az esseni csúcs- találkozón elfogadásra kerülő kelet-európai csatlakozást előkészítő stratégia szövegtervezetére, jóllehet — miként az várható volt — egyes pontokon (különösen a PHARE-alap bővítésénél) az adott kérdést a jelek szerint „nyitottan” terjesztik majd az állam- és kormányfők jövő heti ülése elé, illetve csak részleges adatokban állapodtak meg. Mint szóvivői tájékoztatókból kiderült, az összesen tál védett övezetté nyilvánított térség egyharmadát tartják ellenőrzésük alatt, továbbá túszként tartanak mintegy 400 Un- profor-katonát. A nemzetközi összekötőcsoport újabb javalattal kíván megoldást találni, a kérdésben ismét fokozta aktivitását az USA-ra neheztelő orosz diplomácia, egyszersmind azonban Moszkva egyre inkább fontolgatja békefenntartó erőinek kivonását a volt jugoszláv térségből. Alain Jup- pé francia külügyminiszter követelte, hogy a nemzetközi közösség gyors és csattanós választ adjon, ellenkező esetben saját magát szégyeníti meg, a német lapok pedig a fejlemétizenegy főbb témakörből álló dokumentumnak — amely a Tizenkettek/Tizen- hatok kelet-európai politikáját a tervek szerint legalább az ezredfordulóig alapjaiban meghatározza majd — nagyobbik részét lényegében lezártnak tekintették, így például elfogadták azokat a bekezdéseket, amelyek a különböző szintű és gyakoriságú párbeszéd leendő intézményesítését csakúgy kilátásba helyezik, mint a kelet-európai piaci rendelkezések közösségi szabványokhoz való közelítését segítő EU-ajánlás („fényeket az ENSZ kudarcának minősítik. Mindezek ellenére a tény az, hogy Bihac, valamint 70 ezer lakosa magára maradt. Az Újvidéki Rádió tegnap késő délutáni híradása a Tan- jug hírügynökségre hivatkozva közölte, órákon belül várható a nemzetközi összekötőcsoport küldöttségének Belg- rádba érkezése, ezt követően Zágrábban és Szarajevóban folytatódnak a tárgyalások. Az előreküldött üzenetük lényege: tűzszünet, a frontvonalra pedig kéksapkásokat telepítenének. Más hír szerint, várhatóan az Európai Unió ultimátumot nyújt át a boszniai szerbeknek. g. p_ hér könyv”) jövő évi elkészítését. Tegnap Brüsszelben Orbán Viktor és Claude Desa- ma társelnökök vezetésével megkezdte munkáját az Európai Integrációs Ügyek Bizottsága, vegyes bizottság. A tanácskozáson — amelyen először találkoznak a májusi magyar és júniusi európai parlamenti választások nyomán megváltozott összetételű bizottság tagjai — magyar részről az Országgyűlés Orbán Viktor vezette európai integrációs ügyek bizottsága, valamint Szent-Iványi István külügyi államtitkár vesz részt. A nagyvilág hírei * II. János Pál pápa jövőre, várhatóan júniusban, ismét Szlovákiába látogat. A pápa programjáról a püspökök december 7-ei tanácskozásán döntenek. % A faltörő kos nem vállalta a ráosztott szerepet, így tegnapra minden jel szerint kifulladt a brit kormányfő ellen szervezkedő rebellis toryjobbszámy lázadása. * Az Európai Unió az elnöki tisztet betöltő Németország külügyminiszterén keresztül azzal vádolta Izraelt, hogy kihagyja a Ti- zenketteket a közel-keleti békefolyamatból — írta a Haarec című izraeli újság tegnap. Mintegy tízezer ember tüntetett vasárnap Torinóban az olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi mellett, aki e megmozdulás láttán a torinói La Stampa című lap tegnapi számában megjelent interjújában magabiztosan kijelentette: a megindító népi támogatás ad neki erőt ahhoz hogy ne hátráljon meg. % Megbénult a madridi repülőtér forgalma tegnap délelőtt a szakszervezetek felhívására. Vadsztrájk kezdődött, tiltakozásul amiatt, hogy az Iberia légitársaságtól el akarnak bocsátani 5200 alkalmazottat — jelentette az AFP a helyszínről. Ismertették az EU elvárásait VÉLEMÉNY Elnézést a magyarkodásomért ta. Ember vagyok, és minden ember szenvedése egyformán fáj. Ha családomé, nyelvtestvéreimé, a népé, amelyből kifakadtam, melyben élnem kell, egy fokkal jobban fáj.” Az írófejedelem Szabó Dezső szavai is elgondolkodtatóak: „Egyeseknek az fáj, hogy sok magyar él e honban. Erről valóban csak a magyar tehet. De tehet-e róla, hogy ezért gyűlölet legyen a jutalma?” Elnézést, hogy nem magyar forradalmárként említettem Kun Bélát, Szamuely Tibort, Landler Jenőt és társaikat, a „Lenin-fiúkat”, hanem gyilkosoknak, mint az egykori nyilasokat is. Elnézést, hogy az ő „magyar pantheonjuk” szemétdombjára hajítom Rákosit, Farkast, Gerőt, Péter Gábort, és kiszolgálóikat. Elnézést, hogy hősökként említem Bajcsy-Zsi- linszky, Kiss János altábornagy, Tartsay Vilmos nevét, és . forradalmármártírokként tisztelem Nagy Imrét, Maiéter Pált, Szilágyi Józsefet és felakasztott társaikat. Elnézést, hogy gyászolom a magyar irodalom mártírjait — Szerb Antalt, Radnótit —, és megvetem azokat* a törtető tehetségteleneket, nagyszájú kontárokat, akik azt a látszatot keltik, mintha az ő szellemük folytatói lennének és közben a magyar kultúrát sárba tapossák. Elnézést, hogy meghajtom fejem a háborúkban elesett magyar hősi halottak előtt, és éppen úgy azon honfitársaim emléke előtt is, akiket megfosztottak magyarságuktól, és haláltáborokban pusztultak el. Elnézést, hogy magyar létemre keveset tudok szülőföldem nevezetességeiről, de annál többet, hogy kinek mit jelent New York, a „Nyugat”. Esténként nyakamba zúdítják a magyarságtól idegen szappanoperákat, a negédes mindenféle zsákbamacskát, az öntömjénező csipkébe, bíborba bújt lányos pojácát, aki „talkalsójában” járványként terjeszti az ízlésficamot. Nesze neked, magyar! Eszed, nem eszed, nem kapsz mást! Sajnálom az üres zsebű magyar tévénézőt, akinek arcába röhögnek a villogó, hófehér műfogsoros reklámok, és kénytelen elviselni az ostoba kínrímeket, az ordító, artikulátlan férfi-, női hangokat és a magyartalanul beszélő, pöszögő, saccoló kikiáltókat. Elnézést, hogy magyar állampolgár vagyok a lassan már magyarságát elfelejtők között, és mindig elszorul a torkom a meghatódottságtól, ha a Himnuszt hallom, és tisztelettel meghajtom a fejem nemzeti zászlónk előtt. Tisztelt Illetékes vagy Illetékesek, ha mindezekért lenacionalistáztpk, lesovinisztáztok, leantiszemitáz- tok — mert már sokaknak a fejére olvastátok —, akkor ti nem vagytok magyarok. Egyvalamiért nem kérek elnézést, és főleg nem az Illetékesektől. Egykoron a magyarságtól mindig idegen marxi—engelsi—lenini vörös zászló alá álltam. Lehet, hogy érdekből, vagy mert úgy alakult. Egy biztos, nem meggyőződésből. Hát ezt a bűnömet ezért ne nézze el nekem senki. Lehet, hogy fenti gondolataimat a tisztelt Illetékesek rossz néven veszik és hátralevő életem értelmét elveszik, de egyvalamit nem tudnak tőlem elvenni: a magyarságomat. Végül hadd idézzem a „legnagyobb magyart”. Széchenyi István szólt így: „Jaj annak a nemzetnek, amely elárulja és meggyilkolja nemzeti géniuszát, mert ha ezt megteszi, akkor előbb-utóbb, de minden bizonnyal, az elaljasodás szurkaiba süllyed és aj?ban örökre eltemeti magát.” (Angyal János)
