Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-26 / 278. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. NOVEMBER 26.. SZOMBAT Lélekhalászat folyik Ceglédi beszélgetés Tornai Józseffel 0 A hetvenedik születésnapját ünnepid ceglédi városi könyvtárban nemrég író-olvasó találko­zót rendeztek. Az est vendége, Tornai József, a Magyar írók Szövetségének elnöke József Atti- la-díjas író volt — a házigazda dr. Surányi Dezső. A találkozó után a mai írótársadalom megosztottságáról faggattam Tornai Józsefet. — Egyáltalán, a politi­kai erővonalak mentén ér­zékelhető ez az elkülönü­lés? — kérdeztem. — Esztétikai és politikai erővonalak mentén — kezdte válaszát Tornai Jó­zsef. — S igen erősen. Egy részük nem is áll szóba a másikkal. Mert más érték­rend szerint él, s egészen el­térő politikai elképzelései vannak. Bizonyos értelem­ben ez természetes. Csak az nem, hogy ellenfél he­lyett ellenséget látnak a má­sikban. Ez ésszerűtlen indu­latokat kelt. Alighanem több választás után fog ki­derülni: mindegyik párt ma­gyar, s nem akarja visszaál­lítani a diktatúrát. A féle­lemnek meg kell szűnnie. — Ez az ellenségeskedés árt-e az irodalomnak? — Ezt én nem tudom megítélni. Hiszen ettől még jó művek születhet­nek. Egyszerűen csupán ar­ról van szó, mintegy hat­van lap és legalább ötszáz kiadó létezik, s az egysé­ges magyar olvasó eltűnt. — Az írók az előző rend­szerben az ellenzéki gondo­latot jelenítették meg a ha­talommal szemben. Ez most is igaz? — Erre nincs semmi szükség. Annak ellenére, hogy az értelmiségi min­dig ellenzéki volt. Hiszen a mindenkori hatalom gyarló; nem tudja tökélete­sen megvalósítani a célja­it. Az értelmiséginek az a dolga, hogy nevén nevez­ze a gyereket, és rámutas­son azokra a szörnyűsé­gekre, amelyek megtörtén­nek, s megvalósíthatatlan­ná teszik a demokratikus berendezkedést. A gondol­kodó ember ebben az érte­lemben minden rendszer­ben ellenzéki. Természete­sen nem kell mozgalom­má szerveződni, mint ahogy a diktatúra idején létrehoztuk a népnemzeti tábort. — Jó néhány ismert mester — akinek munkás­sága érettségi vizsgatétel (volt) — elkezdett politizál­ni. Lesz-e esélyük a vissza­térésre? — Nagyon kevés esélyt látok erre. Ezeknek az íróknak a személyisége át­alakult. Ha valakit egyszer még a hatalmi játékok ér­dekeltek az életben, nem valószínű, hogy olyan lát­szólag hiábavaló dologgal foglalkozik, mint az iroda­Erdősi Agnes felvétele lom. Mert az utóbbi egy nagy ráadás, s nem prakti­kus. Jean Cocteau is azt kérdezi magától: Mire való a költészet? Mert nél­külözhetetlen, csak nem tu­dom, hogy mi ez. — Az utóbbi években igazán jelentős művek nem­igen születtek. Van-e presz­tízse a magyar irodalom­nak; nem halványították el a napilapok? — Először is: születtek jelentős művek. Másodsor­ban: valóban korábban — amikor két nyilvánosság lé­tezett Magyarországon — az irodalom hatása rendkí­vül nagy volt. Ugyanis csak az mondta ki az őszin­te szót. Megjelentek az egyházak. A pszichológia, parapszichológia azzal fog­lalkozik egy-egy kiadvány­ban, miként juthatunk kap­csolatba természeten túli lényekkel. S hasonló köny­veket adnak ki a vallási csoportok. Harekrisna- és buddhista hívek gyülekeze­te halássza a lelkeket. Óri­ási lélekhalászat folyik. Én ezt az irodalom profanizá- lódásának nevezem. Egyébként a napilapok a politikával foglalkoznak, mert szabad... — Számos kiadó létezik, rengeteg silány „alkotás” jelenik meg. Az írószövet­ség elnökeként miként tud­ja menedzselni a mai ma­gyar irodalmat, a jó műve­ket? — Csak annyi a lehetősé­günk, hogy bemutatjuk ezeket a könyveket; vitaes­teket rendezünk, konferen­ciákat tartunk, illetve olyan rendezvényeken ve­szünk részt, ahol az irodal­mat értékeljük. Ez ma a legnehezebb. Annál is in­kább, mert értékzűrzavar van. Mindezek mellett — és ez örvendetes tény —, a határainkon túli magyar irodalom is beáramlott. En­nek a hatalmas anyagnak a beépítése — ezek más ér­tékrendszerben nőttek fel — az egyetemes magyar irodalomba rendkívül ko­moly feladat. — Mivel foglalkozik napjainkban ? — Most fejezek be egy verskötetet. Ugyanakkor leadom a kiadónak a Mág­lya és metafizika című esz- székötetemet. Fehér Ferenc Szoborterv Török Ignácról Török Ignác honvéd tábornok, aradi vértanú Gödöllőn született 1795. június 23-án. A vá­ros közönsége az önkormányzat támogatásá­val méltó szobrot kíván állíttatni a bicentená- riumi ünnepségsorozatra. Tóth Béla szobrászművész elfogadott terve elfér egy diplomatatáskában. A fél­alakos bronzszobor a valóságban 165 centiméter ma­gas lesz és 180 centiméteres talapzatra kerül. A mű­vész a honvéd tábornokot térképpel a kezében ábrá­zolja, utalva arra, hogy Török Ignác hadmérnökként is kimagasló érdemeket szerzett az 1848/49-es sza­badságharcban. Balázs Gusztáv felvétele Két díjat nyert a „Woyzeck” Szász János „Woyzeck” című filmje a legjobb rendezés és a legjobb férfialakítás díját nyerte a november 11—20. között megrendezett thesszaloniki nemzetközi filmfesztiválon — tájé­koztatott a Magyar Filmunió sajtóirodája. A „Woyzeck” eddig már 10 fesztiválon kapott elismerést. Az alkotást jelölték az idei Felix-díj „Legjobb fiatal európai film” kategóriájában, amelyről holnap, november 27-én dönte­nek. Kiállítás és hangverseny az evangélikus gimnáziumért Az 1823-ban alapított evan­gélikus gimnázium már a múlt században a magyar ok­tatás és tudomány egyik fel­legvára lett. A háború előtti nagy korszakáról világhírű tu­dósok vallanak hálával és meghatottam Wigner Jenőtől Neumann Jánoson át a friss Nobel-díjas Harsányi Jáno­sig. A hagyományok olyan szellemi tőkét jelentenek, hogy 1989-ben, amikor újra­indították a Fasori Evangéli­kus Gimnáziumot, felsora­koztak az intézmény mögé a volt növendékek is, hogy az alma mater ismét az lehes­sen, ami fénykorában volt. Az iskola vezetése — Gya- pay Gábor, majd Vajda Fe­renc igazgató —: mindent megtesz, hogy az intézmény nevelési és oktatási elképzelé­sei maradéktalanul érvényre jussanak; ezért állítják helyre a nyolcosztályos képzési rendszert is. A Fasori Evangélikus Gim­názium anyagi lehetőségei szűkösek, ezért nagy összefo­gással jótékony célú hangver­senyt és kiállítást rendeznek ma, november 26-án. Este hat órakor a díszteremben je­les képzőművészek alkotásai­ból nyílik tárlat a gimnázium javára. Megnyitó beszédet mond Fekete György ország- gyűlési képviselő. Este fél nyolckor a gimnázium temp­lomában hangverseny kezdő­dik, amelyen közreműködik Achim Erzsébet (orgona), Ko­dály né Péczely Sarolta (ének), Bitskey Tibor (vers), Papp Sándor (brácsa), a Ma­gyar Rádió Gyermekkara Thész Gabriella vezényleté­vel, a Budapesti Vonósok Botvay Károly Kossuth-díjas csellóművész vezetésével, va­lamint a Fasori Evangélikus Gimnázium kórusa. A ren­dezvény fővédnöke: dr. Bogsch Árpád, az ENSZ Szellemi Javak VilágszöveF • ségének vezérigazgatója. 1 SZÍNPAD Shakespeare és Verdi Ünnepet ült a magyar operakedvelők tábora: az idei operaházi évad első bemutatójaként ismét színpadra vitték Verdi Otelló című zenedrámai költeményét. Az operát Vámos László rendezte, s az ünnep fényét csak növelte, hogy dirigense a világhírű olasz karmester, Lamberto Gardelli volt. És persze parádés volt a szere­posztás is, hiszen B. Nagy vagy Bándi János tenoiját a címszerepben, avagy a Jágót alakító Miller Lajos bariton­ját, hát még Desdemona szerepében Tokody Ilona párat­lan szopránját nem mindennap hallgathatja a hazai kö­zönség. És ha már a közönségről beszéltünk, egy kis kitérő erejéig ejtsünk néhány szót róla is, hiszen miatta él a ház (egyre nehezebben), érte dolgozik zenész és énekes. Nos, a magas helyárak ellenére megtelt ház némi szem­fényvesztést takar. Az előadás kezdete előtt vagy a szü­netekben a közönség között kószáló akár azt is hihetné, hogy a bécsi operaházban van, annyi a németül beszélő szép idegen. E jelenség s a magyar közönség számára te­endő korrekciós javaslat külön e.lemzést érdemel, ezért e kérdésről majd legközelebb. Most téljünk vissza az ünnephez, a két szellemóriás, Shakespeare és Verdi alkotásához. A tragédia prózaszín­padi változata Shakespeare egyik utolsó alkotása, mi­ként az ennek alapján írt zenei anyag is Verdi öregkori remeklése. Talán nem véletlen, hogy mindketten a rend­kívüli élettapasztalatok és szakmai tökély birtokában dol­gozták fel a témát, hiszen a lelki élet devianciájának olyan komplex jelenségét kellett kibontaniuk, mint ami­lyen a féltékenység. E kóros szenvedély a legerősebb jel­lemeket is képes elferdíteni, a legtisztább érzéseket is ké­pes bemocskolni, ringyóvá teszi a makulátlan szerelmet, megbecsteleníti az igazat, gyilkosság aljasítja a hőst. A féltékenységnek ez a megrendítő tragédiája tehát a leg­meredekebb végletek között zajlik, a magatartások és ér­zelmi ellenpontok legérdesebb felületeihez csapódva. Ezt a bonyolult tünetegyüttest hitelesen feltárni, a ví­rus megjelenésétől az agóniáig terjedően, roppant kihí­vás, óriási feladat. És mekkora lehetőség az alkotói zseni felmutatására! Ahány mozzanata a tragédiának, annyi szenvedéllyel átitatott zenei szín, annyiféle hangja a mu­zsikának, amely tudvalevőleg a legalkalmasabb művészi eszköz az érzelmek kifejezésére. Ezt a fölöttébb igényes feladatot oldotta meg szenzációsan az idős Verdi, s en­nek a tolmácsolására vállalkozott most az Operaház tár­sulata. A mű hihetetlen dramaturgiai lehetőségeket rejt magá­ban, így aztán Vámos Lászlónak alapos munkájába telhe­tett, míg társulatát átvezette a hagyományos, nemegy­szer statikus énekmódból a színpadi játékot sem nélkülö­ző, drámaiságra törekvő dinamikusabb stílusba. Tokody Ilona elismerten a kortárs opera egyik legeredetibb Des- demonája. A címszerepet éneklő Bándi Jánossal kapcso­latban felmerültek ugyan olyan kifogások, hogy szerepét bel canto énekli, de ezt az énektechnikát nem öncélúan alkalmazza, ostobaságot tesz, aki emiatt marasztalja el, hiszen a bensőségesebb lírai részek kifejezetten e techni­kát igénylik. Otelló nem csupán a nyers erő — az esen­dő, szánni való ember is ő. Az intrikus Jágó szerepében Miller Lajos emlékezetes alakítást nyújtott, erőteljes bari­tonja bármelyik világszínpadon helyet biztosít számára. Többeket zavart, rám jó benyomást tett Csíkos Attila színpadképének puritánsága, akárcsak Vágó Nelly egy­szerű, de korhű jelmezei. A rendkívüli sikerben oroszlán- része volt a kiváló Verdi-ismerő karnagynak, Gardelli- nek, aki a legapróbb részletekig bontotta ki s tárta elénk e bonyolult érzelmi töltetű muzsika teljes szövetét. Paizs Tibor Világsztárok Budapesten Operagála a Vígszínházban Világsztárok fellépésével tart operagálát az Interkon- cert Budapest Művészeti Rt. december 6-án, a Vígszínház­ban. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekez­let budapesti konferenciája tiszteletére rendezett áriaest fővédnöke a magyar kor­mányfő — közölte Nyikos István ügyvezető igazgató a programot ismertető sajtótá­jékoztatón, A műsorban fel­lép Marton Éva szoprán, Je­lem Obraixová mezzoszop­rán, Peter Dvorsky tenor, Sherrill Milnes bariton és Ni­colai Ghiaurov basszista; a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát Oberfrank Géza vezényli. Az operagálát Kerényi Imre rendezi. Az előadásról felvé­telt készít a Magyar Televí­zió, de a sugárzás időpontja még nem ismeretes. A kon­certiroda év végi programjai­ról a továbbiakban elhang­zott: Marton Éva karácsonyi hangversenyének a budavári ■ Mátyás-témpirim lesz a hely-j színe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom