Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-25 / 277. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. NOVEMBER 25., PENTEK Akik Erkel Ferenc emlékét ápolják Az a „másik” Szózat Erkel születésének 184. évfordulója tiszteletére hangversenyt rendezett a gödöllői Erkel Ferenc Általános Iskola, mely ezzel egyben negyvenéves fennállását is ünnepelte. Az alkalomra megjelentették a 40 év iskolánk történetéből című kötetet. Az ünnepség színhelyén, az agrártudományi egyetem aulájában bizonytalanul emelkedtek fel a helyükről a közönség tagjai a nyitó énekszám alatt, míg mégiscsak mindnyájan állva hallgattuk végig az iskola ének-zene tagozatának kórusa által, Uj- váry Gézáné vezényletével előadott Szózatot. Nem „az” a Szózat volt, melyet jól ismerünk, ünnepeinken együtt éneklünk. Kevesen tudják, hogy nem csupán Egressy Béni, de Erkel is megzenésítette Vörösmarty költeményét. Most ezt hallhattuk. Gémest György, Gödöllő polgármestere köszöntőjében visszatekintett az iskola négy évtizedére. 1953-ban vált ketté a Petőfi Sándorról elnevezett iskola. Egyik feléből, az Imre utcai iskolából nőtt ki az Erkel iskola, mely hamarosan ének-zenei tagozatot indított, s feladatának tekintette Erkel Ferenc emlékének ápolását. Sok értékes, sőt, hírnévre szert tett polgárát bocsátotta ki kapuján a hazának, olyan embereket nevelt, akik számára egész életükben fontos amit iskolájuktól, s annak környezetétől, városuktól kaptak. Csak gazdagodásnak tekinthetjük, hogy újabb osztódásra került sor: római katolikus általános iskola szerveződött az eddig csak az Erkel iskolának helyet adó épületben. Minél több oktatási intézményük van, annál inkább feltárhatják, összefoghatják és közvetíthetik növendékeiknek a Gödöllő hagyományain alapuló értékeket. Ezután az iskolai énekkar Farkas Pál vezényletével a városi szimfonikus zenekarral együtt Erkel Ferenc Himnuszát adta elő. Az est további részében a zenekar bemutatta Erkel Ferenc „Hunyadi László” című operájának nyitányát; a mai magyar zeneszerzők műveit, majd Kodály Zoltán „Háry János” című dalművének Intermezzójával zárta hangversenyét. N. A. A gödöllői Erkel Ferenc Ál- művelődési központban ke- talános Iskola rendezésében rül sor a Pest megyei Erkel holnap, november 26-án Ferenc népzenei versenyre. délelőtt 10 órakor a városi Megelőzően 6 helyszínen válogatták ki Pest megye általános iskolásai közül a legjobb szólóénekeseket, hangszeres szólistákat, énekescsoportokat. A zsűri tagjai: Szvorák Katalin népdalénekes, Alföldy Boruss István, a Magyar Rádió népzenei osztály munkatársa, valamint Eredics Gábor, a Magyar Művelődési Intézet munkatársa. A versenyt dr. Gémesi György, Gödöllő város polgármestere nyitja meg. Szervátiusz Jenő: „A csodálatos mandarin” (dombormű 1965) XXVI. Arany Európa-díj Romániában nincs szükség műemlék-felügyelőségre A XXVI. Arany Európa-díj politikai kategóriájának elismerését Horn Gyula miniszterelnöknek, az életműdíjat pedig Zorán Sztevanovitynak ítélték oda; a német ARD televízió elismerését első alkalommal adják át Németország határain kívül. A Münchenben élő Mándoky László — aki 1980-ban és 1993-ban is elnyerte az Arany Európa-dí- jat — javasolta tavaly, hogy a berlini fal leomlásának ötödik évfordulója alkalmából a magyar fővárosban tartsák a díjkiosztó ünnepséget. A díjat a december 3-i budapesti ünnepségen adják át az újjáépített Vígszínházban. A politikai különdíjat egyébként kétévente adják ki, legutóbb Hans-Dietrich Genscher kapta meg. Mindezt Hegedűs László, az eseményt szervező Multimedia Kft. igazgatója mondta el csütörtökön tartott sajtótájékoztatóján. Bejelentették továbbá, hogy az év klasszika díját Monserrat Caballé spanyol szoprán énekesnő veheti át Budapesten. Az év trendje díjat a 2 Unlimited popegyüttes nyerte el. A nemzeti éleműdíjat Reinhard Mey német énekesnek ítélték, a nemzetközi életműdíjat pedig Cliff Richard veszi majd át a zsűritől. Az év együttese a Rolling Stones. Már 1992 novemberében- decemberében a Mátyás király szobrával kapcsolatos események idején — amikor azt a bizonyos táblát a polgármester önkényesen a talapzatra helyeztette és a város műemlékféltő polgárai egy hétig mindennap tüntetéssel tiltakoztak ez ellen — a műemlék-felügyelőség határozottan kiállt amellett, hogy e műemlékhez, akár a többihez, előzetes engedély és szakfelügyelet nélkül nem lehet hozzányúlni. Gheorghe Funar, a polgármester és társai ezt hevesen bírálták, és kilátásba helyezték, hogy addig nem nyugszanak, amíg ezt a „románellenes” társaságot föl nem oszlatják. Az idén nyáron említett felügyelőség ismét határozottan kiállt fenti álláspontja mellett. Időközben a Funar vezette Román Nemzeti Egységpárt kormánytámogatóból kormánypárt lett, a parlament pedig augusztusban nyaralni ment. Erre várt csak a Funarékkal „fölerősített” kormány. Augusztus 26-án, fölöttébb furfangosan fogalmazott 68. számú rendeletével „átszervezte” a műemlékvédelmet. A valóságban azonban a forradalom után újra létrejött Műemlék-felügyelőség összeállított egy meglehetősen átfogó jegyzéket, amelyet kiegészítés céljából a kolozsvári Kelemen Lajos műemlékvédő Társaságnak is elküldött, ezzel párhuzamosan pedig műemlékvédelmi törvénytervezetet dolgozott ki és nyújtott be a parlamentnek. Ez a honatyák „bokros teendői” miatt azonban mind a mai napig nem került terítékre. Az eszelős zsarnok annak idején azért számolta föl a felügyelőséget, hogy az ne akadályozza az „országépítésben”. A hatalom új urai most, ravaszabbul, de ugyanezt teszik. A rendelet elsősorban azt jelenti, hogy a már létező műemlékjegyzék többé nem érvényes. Vagyis ami eddig műemlék volt, az addig nem az, amíg nem veszik újból nyilvántartásba. Addig pedig gyakorlatilag azt tehetnek vele, amit akarnak. Talán ezzel függ össze az, hogy a XVI. században épült kolozsvári főtéri Ka- kas-Wolphard házban, a város talán legértékesebb reneszánsz műemléképületében — amelyet a polgármesteri hivatal a Dacia Felix Banknak adott el —, a nyári-őszi feltárómunka után a legszebb terem boltívét a napokban, műemlékszakértő véleményezése nélkül, betonnal „erősítették meg”. Asztalos Lajos (Kolozsvár) Udmurt festő Százhalombattán Százhalombattán december végéig tart nyitva az a tárlat, amelynek anyagát rokonnép festőművésze, az Ud- murtiából érkezett Vladimir Kovichev bocsátotta a helyi galéria rendelkezésére — amint arról lapunk olvasói értesülhettek Krekács Róbert felvétele Elhunyt Fónay Márta ^ * Ismét egy lesújtó hír: nincs többé Fónay Márta. Azt szokták mondani, egy színész népszerűségének legfőbb ismérve, ha csak úgy emlegetik, hogy vezetékneve elé névelőt biggyesztenek: „a” Honthy, „a” Rátonyi... Fónay Márta még ennél is többre vitte. Ő mindenkinek „a” Mártika volt. Hiába ért meg matróna-kort — az idén töltötte be a 80-at —, nem öregedett nénivé. A sors abban a szerencsében részesített, hogy sok tízezer kilométert zötyöghettem az országutakon Fónay Mártával és Gobbi Hildával. Egyidősek voltak, a színiakadémián hajdan évfolyamtársak. És amikor a fellépés színhelyén kiszálltak a kocsiból, a közönség odasereglett, hogy üdvözöljék „Mártikát és a Szabó nénit”. Gobbi Hildát ez persze bosszantotta. Egyszer, amikor az öltözőben egy autogramkérő gyerek is Szabó néninek szólította, Hilda így válaszolt: „Először írasd alá a Fónay nénivel. Ő az idősebb!” A gyerek szeme tágra nyílt: „Kivel???” Aztán kapcsolt: „Ja, a Mártikával?... Hiába, ez a Szabó néni mindig viccel!” Mártika haláláig Mártika maradt. Barátai, kollégái számára Lambika. Maga volt a kedély, a szeretet, az optimizmus. Derűjét mindenki ismerte, hiszen aligha akad polgár e honban, aki ne látta volna színpadon, filmen, tévében. Mindnyájan őrzünk róla egy-egy maradandó, kedélyes emléket. Legfeljebb az a különbség, hogy ki többet, ki kevesebbet. Ám az emlék- kép mindenkinek mosolyt varázsol az ajkára. Ezt a kedélyt csak a szeretet tudja kiváltani. Lambika nagyon szerette az embereket — s viszonzásul mindenki szerette őt. Nem „művésznőként”, hanem családtagként. És ez a viszontszeretet segítette őt abban, hogy meg tudta őrizni vidámságát élete legnehezebb időszakában is. A sors hosszú időre magányra ítélte. Rajongásig szeretett férjét a „felszabadítók” elvitték „szocialista megőrzésre”. Tíz évet töltött a Gulagon, ezalatt semmi hírt nem kaptak róla. A rokonok, barátok megsiratták, gondolatban eltemették. De Lambika várta. Érezte, tudta, hogy haza fog jönni. Hiába ostromolták házassági ajánlatokkal, nem lehetett megkömyé- kezni. Megvárta Lacit, akit aztán a Jóisten évtizedes szenvedés után hazasegített. Még hosszú, boldog házasságot élhettek. Laci néhány éve előrement..., Lambika most követte. Eltűnt életünkből valaki, aki azokat a tulajdonságokat testesítette meg, amire pedig mostanában olyan nagy szükségünk van: a derűt, a szeretetet, az optimizmust... Szegényebbek, sokkal szegényebbek lettünk. Szuhay Balázs sikerrel játszotta-énekel- te Jentét a „Hegedűs a háztetőn” című Bock- musicalben. Temperamentumát és humorát őrzik a filmszalagok. A mulatós kedvű Peczöli- nét a „Hintónjáró szerelem” című alkotásban formálta meg Fónay Márta. Játszott a „Mágnás Miská”-ban, a „Beszterce ostromá”-ban, valamint a „Fel a fejjel!”, „Budapesti tavasz”, „Tanár úr kérem”, Külvárosi legenda”, „Fűre lépni szabad”, „Légy jó mindhalálig”, és az „Isten hozta őrnagy úr!” című nagy sikerű játékfilmekben. (MTI) Nyolcvanéves korában, november 22-én, elhunyt Fónay Márta, Jászai Mari-díjas érdemes művész — tudatta a Fővárosi Operettszínház igazgatósága tegnap a távirati irodával. Fónay Mártát a Fővárosi Operettszínház saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek. Fónay Márta 1914 szeptemberében született Vácott. A színiakadémia elvégzését követően a Magyar Színházhoz szerződött 1935-ben. Játszott a későbbiekben Nagyváradon, Pécsett, Debrecenben, Kassán, valamint Szegeden is. 1945-ben lett a Művész, három évvel később pedig az Ifjúsági Színház tagja. A kiváló karakter- komika a Nemzeti Színház művésze volt 1950-től, majd 1964 és 1974 között a Fővárosi Operettszínházban lépett fel. Fónay Márta számos komikai szerepen kívül emlékezetes alakítást nyújtott például Millerné szerepében, az „Ármány és Szerelem” című Schiller-drá- mában. Éveken át nagy
