Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-15 / 268. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. NOVEMBER 15., KEDD 5 Virágkoszorúval díszítették a vácegresiek a halottak napján a hősi emlékmű katonaalakját. A virágok máig megőrizték szépségüket. Az 1933-ban állított emlékművet 1989-ben újították fel, ma mindkét hábo­rú áldozatainak nevét őrzi Balázs Gusztáv felvétele Gépszemle Dabason Felkészültek a télre A Budapesti Közúti Igazgató­ság dabasi üzemmérnöksé­gén már felkészültek a télre. Megtartották a gépek szemlé­jét, bevetésre készen állnak a hóekék és a hómarók. Rut- teschmid József gépészeti művezető elmondta, hogy hat hóekéjük van, amelyek egyidejűleg sózóanyag, illet­ve csúszásgátló kiszórására is alkalmasak, két rakodógép­pel tudják felrakni a kiszóran­dó anyagot a teherautókra, ezenkívül két hómaróval is rendelkeznek. Decembertől öt teherautót bérelnek még, amelyeket eké­vel és szóróberendezéssel szerelnek fel, s ezekhez is al­kalmaznak egy rakodógépet. Évek óta ennyi géppel vég­zik a területükön lévő utak téli karbantartását, s tapaszta­latuk szerint nincs is szükség nagyobb gépparkra. (p. m.) Több jelölt Kerepestarcsán Nem csak az ellenzék aktív Kerepestarcsa már csak néhány hétig marad egy köz- igazgatási egység. Mint arról az ügy folyamatában több­ször is beszámoltunk, a helyi népszavazás eredménye­képpen — a december 11-ei választások után — kéj ön- kormányzat áll fel a ma még egységes településen. így a kistarcsai és a kerepesi részeken külön kampányt foly­tatnak a politikai erők. Szombati számunkban je­leztük, hogy az ellenzék — négy párt egybehangzó véle­ménye alapján — a jelenle­gi polgármestert, Rapavi Jó­zsefet jelölteti a kistarcsai önkormányzat élére. E hí­rünk után keresett meg ben­nünket Gelencsér József ke- repestarcsai alpolgármester, hogy jelezze: nem csak az ellenzék aktivizálja magát a településen. — Mind a kistarcsai, mind a kerepesi részen már több képviselőjelöltet, sőt a polgármesteri teendők ellá­tására alkalmas személyt is megneveztek már a helyi pártok — mondta a jelenle­gi alpolgármester. — Csu­pán Kerepesen tudomásom szerint három embert tarta­nának alkalmasnak a hely­béliek a különváló közigaz­gatási egység vezetésére. Ami a kistarcsai részt illeti, itt kristályosodott ki a leg­tisztábban az ellenzék véle­ményével szemben álló ja­vaslat. Az Egyesület Kistar- csáért, a helyi Magyar Szo­cialista Párt és a függetle­nek egybehangzóan szemé­lyemet tartanák legalkalma­sabbnak a polgármesteri fel­adatokra. Gelencsér József kifejtet­te: az őt támogató pártok, il­letve társadalmi erők egyön­tetűen ügy ítélték meg, hogy az elmúlt években végzett munkája, a telepü­lés ügyeihez való hozzáállá­sa, igyekezete, ügyszeretete egyértelműen igazolja: ő, a jelenlegi alpolgármester mint polgármester is kitűnő­en tudná a község lakosai­nak érdekeit képviselni. — Hasonló kikristályoso­dott jelöltállításról, leg­alábbis ami a neveket illeti, nem tudok a kerepesi ré­szen. Ugyanakkor nincs is módomban neveket sorolni, hiszen nem tekinthetek bele az ottani aktákba. Azt azon­ban biztosan állíthatom: meglesz a jelenlegi kor­mányt támogató erőknek a kerepesi községben a meg­felelő jelöltje, mely az ellen­zékiek egyelőre kérdéses tá­mogatottságú helyi javasla­tára méltó válasz lehet. M. É. Rajtunk is múlik a sorsunk Jósol a parapszichológus # Nincs varázsgömbje, nem ül a vállán fekete macska, szerinte a jós­láshoz nem kell semmi más, csak tenyér, arc és kártya. Katalin Vor- pahl Szentendrén lakik jelenleg, és mint szellemi szabadfoglalkozá­sú, jóslást és parapszichológiái tanácsadást vállal. Magyar szárma­zású, 1964-ben ment Berlinbe a férje után, aki szerződéssel dolgozott ott mint zenész. Összevesztek, a férje hazajött, ő kint maradt. Elváltak, s Kata­lin évtizedekig élt Németországban, Osnabrückben. — Nagyon szerettem a férjemet, csak a makacsságom miatt váltam el tőle, és természetesen utólag nagyon megbántam — mondja. — A válás után kezdtem azzal a kérdéssel foglal­kozni, hogy miért történt ez így, és vajon így kellett-e történnie. Parapszi­chológiát, majd pszichológiát tanul­tam, s rájöttem, milyen nagy hibát kö­vettem el, amikor elváltam a férjem­től. Szeretnék segíteni másoknak, hogy okosabban irányítsák az életü­ket. ^ ^ — Mikor fordulnak jósnóihöz az em­berek? — Németországban ez már elfoga­dott dolog, komoly üzletemberek is minden lényeges döntésük előtt jósnő­höz mennek. A magyar emberek még tele vannak előítéletekkel. Úgy vet­tem észre, hogy itt a férfiak egyálta­lán nem érdeklődnek ez iránt, vagy ér­deklődnek, de szégyellik. Általában akkor fordulnak hozzám, ha bajban vannak, és ez nagy hiba. Nem akkor kell jönni, amikor már elvált az em­ber, hanem még válás előtt, amikor még lehet segíteni. Utána már késő. A nők nagy hibája, hogy nem veszik tudomásul a statisztikai tényt, mely szerint jóval többen vannak, mint a férfiak. A férfi válogathat, a nő nem. Aki huszonöt éves koráig nem talál férjet, utána már sokkal nehezebb a dolga. Válás után pedig alig van re­mény rá, hogy a nő még egyszer fér­jet kapjon. A három fő gond — Az egészség, a szerelem és a pénz — folytatja Katalin —, ezek a problé­mák foglalkoztatják az embereket. Hogy mikor melyik kap nagyobb hangsúlyt, az az életkortól függ. Húszéves korunkig éljük életünk tava­szát, ez a gyerekkor. Húsz- és negyven­éves korunk között minden lényeges dolog megtörténik velünk, utána hat­vanéves korunkig a betegségek foglal­koztatnak bennünket leginkább, e kor fölött pedig az lesz számunkra a leg­fontosabb, hogy békét kössünk a ha­lállal. — Az ön számára sokat mond az arc és a testtartás is. A szép emberek tulajdonságai jobbak? — Mi az, hogy szép? Mindenkinek az a szép, ami neki tetszik. Egy baba­arcú, törékeny lány biztosan nagyon kényes, és ez nem jó. Ma a nőnek ugyanannyi a joga, mint a férfinak, de sokkal több a kötelessége. Talpon kell állnia, kenyeret kell keresnie, el­sősorban nem szépnek, hanem erős­nek kell lennie. — Ha az utcán jár, figyeli az embe­reket? — Nem, az utcán nem figyelek, fá­rasztó is lenne. Ha valaki nagyon kü­lönleges, azt észreveszem. Az ember a természet egy darabja, látszólag egy marék por, de ha alaposabban megnézzük, különbözőek vagyunk. A természet nagyon sok különbséggel áldott meg bennnünket, és ez meglát­szik rajtunk. A sorsunk már akkor megpecsétel bennünket, amikor a vi­lágra jövünk, s már születésünk pilla­natában halálra vagyunk ítélve. Tudománytalan? — — A pszichológia és a parapszicholó­gia között az a fő különbség, hogy az egyik tudomány, a másik áltudomány. Mi erről a véleménye? — A parapszichológia sokkal ré­gebbi, mint a pszichológia. Nekem mindkettőből diplomám van, így ösz- sze tudom hasonlítani őket. A para­pszichológia jobb, szebb, és gyorsab­ban lehet segíteni vele másokon. Meg­győződésem, hogy egyetlen pszicho­lógus sem lehet jó szakember, ha nem ismeri a parapszichológiát. A pszichológus 20—40 órát „dolgozik” egy beteggel, én nem engedhetem ezt meg magamnak. Húsz percet szánok egy emberre, ennél többet csak ak­kor, ha különleges esettel állok szem­ben. — Milyen érdeklődésre számít Ma­gyarországon ? — Osnabrückben elismert jósnő va­gyok, sokat foglalkoztak velem a la­pok, rendszeresen tartottam rádióelő­adásokat, az RTL-ben is szerepeltem. Papnőnek neveznek ott, sok az erőm, amiből másoknak is tudok adni, ettől tisztulnak az érzések és a gondok. Nem az a baj, hogy vannak problémá­ink, szükségünk van rájuk, mert nél­külük nem érne az életünk semmit. A baj az, hogy sokszor nem is tudjuk, mi a bajunk. Németországban annyi­an kerestek, hogy már nem győztem, gondolom, itt sem lesz ez másképp. Tanít is — A tenyérjóslást könnyen meg lehet tanulni? — Minden tenyérben csaknem há­romszáz vonal van, és mindegyik je­lent valamit. Csak az tud megtanulni tenyérből olvasni, aki koncentrálni ké­pes, aki sokat meditál. — A kártya mit árul el önnek? — A kártya a régi araboktól szárma­zik, és egészen biztos, hogy az asztro­lógiából ered. A kártya sosem hazu­dik, de kell tudni érteni belőle. Sok embert tanítottam kártyából és tenyér­ből jósolni, de nem lesz mindenkiből jós, aki meg akarja tanulni. Kell hoz­zá olyan képesség, ami nincs minden­kinek. Nem jó mindent tudni előre, ez még rám is vonatkozik, nem szoktam túl sűrűn jósolni magamnak, csak ha nagyon fontos döntés előtt állok. — A jósnő előre látja a halált is? — Ha látja is, nem beszél róla. Sok ember azt hiszi, hogy eléggé erős hoz­zá, és tudni akarja, mikor hal meg. Nem szabad ezt senkinek megmonda­ni, még ha látja is az ember. Egy jó jósnő más dolgokról sem beszél, így ha kezdődik egy szerelem, de látni, hogy vége lesz, nem szabad ezt meg­mondani, nem szabad elvenni egy em­bertől a szép élményeket. Inkább fi­gyelmeztetni kell rá, hogyan őrizheti meg, s aki ezeket a tanácsokat megfo­gadja, esetleg változtat az életén. — Ezek szerint nincs előre eldöntve a sorsunk? — A jövőnk lehetőségei adottak, rajtunk is múlik, mit valósítunk meg belőle és mit kerülünk el. Pável Melinda Német nemzetiségi napok Budaörsön A németországi Bretzfeld- ből érkezett az a küldött­ség, mely két napot töltött — az elmúlt hét végét — Budaörsön. A két telepü­lés között öt évvel ezelőtt jött létre testvérvárosi kap­csolat. Budaörs sváb tele­pülés volt, s habár a lakos­ságnak már csak öt száza­léka sváb nemzetiségű, mégis nagy népszerűség­nek örvend a városban a „Német nemzetiségi na­pok” című rendezvény. Wittinghoff Tamás, a város polgármestere el­mondta, hogy egy évben két alkalommal kerítenek sort erre az összejövetel­re, ősszel a felnőtteknek, tavasszal pedig a gyere­keknek. — Igazi, baráti kapcsola­tot sikerült kialakítani a két város között — mond­ta. — Tőlünk is ellátogat hozzájuk minden évben egy kis csoport májusban, s erre az alkalomra a világ minden részéről érkeznek egykoron kitelepített buda­örsiek. Ez a nap tulajdon­képpen egy óriási búcsú­hoz hasonlítható, ahol ipa­rosbemutatótól a vásárig mindenféle látványosság és szórakozási lehetőség kí­nálkozik — mesélte. — El­mondhatom továbbá, hogy gyümölcsöző ez a kapcso­lat, ugyanis testvérváro­sunk két kamionnyi ruha­neműt küldött, hogy segít­sen a rászorulóknak, és kaptunk két tűzoltóautót is, aminek csodájára járt a környék. Megtudtuk, hogy a dele­gáció pénteken délután ér­kezett. Eljött a német vá­ros volt polgármestere és alpolgármestere, valamint a jelenlegi vezetők. A tár­saságot érkezése után foga­dáson látták vendégül a bu­daörsiek, ezt követte a Jó­kai Művelődési Házban a külön erre az alkalomra ké­szített műsor. Az esten a helyi dalkör lépett fel sváb dalokkal, a törökbálinti asz- szonykórus, és általános is­kolás csoportok. A szombati napot város­nézéssel töltötték, s ismer­tették velük, mi minden történt Budaörsön, amióta utoljára vendégeskedtek itt. Ezt követően megláto­gatták azt a helyi szőlős­gazdát, aki a nemrégiben tartott borversenyen elnyer­te az első helyezést. A bo­rospincében aztán a gazda mindegyik borából kósto­lót adott, ezért jó hangulat­ban telt az idő. Részt vettek a helyi evan­gélikus gyülekezet hálaadó istentiszteletén is délután, ami az építendő templom alapkőletételét előzte meg. Este hét órakor kezdődött a svábbál, s hajnali egyig tar­tott a mulatozás. Vasárnap reggel ült buszra a csoport, s indult hazafelé. Legköze­lebb tavasszal jön az újabb vendégsereg, akkor azon­ban a gyerekeket látják ven­dégül. (varga) Megváltozott telefonszámok A Magyar Távközlési Rész­vénytársaság Budapest Vi­déki Igazgatóságának közlé­se szerint november 11-től a szentendrei körzetben új távhívóközpontokat helyez­tek üzembe, s emiatt több településen változtak a tele­fonszámok. A körzetszám a régi maradt, a telefonszá­mok első három számjegye módosult. Az eddigi 323 he­lyett Leányfalun 383-mal, Pócsmegyeren és Surány- ban 395-tel, Szigetmonosto­ron és Horányban pedig 393-mal kezdődnek a tele­fonszámok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom