Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-14 / 267. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. NOVEMBER 14.. HÉTFŐ Nagyváradi püspöki palota Ökumenikus hálaadás Ökumenikus hálaadó istentiszteletet tartottak tegnap a nagyváradi református püspöki palotában abból az alkalomból, hogy a bíróság az állammal folytatott pereskedésben nemrég első fokon a református egyháznak ítélte az épületet, amely jelenleg Tőkés László püspöki hivatalának és az RMDSZ megyei szervezetének, valamint a Sulyok István Református Főiskolának ad otthon. Ezernél több nagyváradi töltötte meg zsúfolásig ebből az alkalomból az épületet, hogy meghallgassa a történelmi magyar egyházak képviselőit — az igét hirdető Tőkés Lászlót, a Király- hágómelléki Református Egyházkerület püspökét, Tempfli József római katolikus megyés püspököt, Bütö- si Jánost, az amerikai református egyház püspökét, a magyar reformátusok világ- szövetségének elnökét, Máté Csaba evangélikus és Boda József unitárius lelki- pásztort, valamint a Sulyok István-főiskola rektorát, Mester Zsoltot, illetve az RMDSZ nevében felszólaló Varga Attila képviselőt. A püspöki palota 1936-ban épült a nagyváradi reformátusok közadakozásából, 1965-ben állami és politikai kényszerre volt kénytelen az egyház „odaadományozni” az államnak. Az 1989-es fordulat után az egyház visszakapta használatra, de az állam peres eljárás után visszaszerezte a tulajdonjogot. A Legfelsőbb Törvényszék vonatkozó döntése után viszont a legfőbb ügyész rendkívüli óvással élt, és visszautalta a nagyváradi bírósághoz a pert, amelyet első fokon a püspökség tehát megnyert. A püspöki palota — mondta el Barabás Zoltán, a Ki- rályhágómelléki Református Egyházkerület szóvivője telefonon az MTI tudósítójának — ezentúl a város 10. református gyülekezetének is otthont ad. A vasárnapi ökumenikus istentisztelet szónokai aggodalommal és elítélöleg szóltak a román képviselőház döntéséről, amellyel büntetendő cselekménynek minősítette idegen állam himnuszának eléneklését Románia területén, az erre megszabott hivatalos alkalmakon kívül. Moszkva természetben fizet Kubai lehallgatóközpont Kuba és Oroszország megállapodott arról, hogy Moszkva egyelőre tovább használhatja a Havanna közelében található rádiólehallgatóközpontot. Az erről szóló megállapodást Mihail Kolesznyikov orosz vezérkari főnök október végi havannai látogatása alkalmával írják alá. A megállapodás 1995 végéig érvényes, de ezt követően is évről évre megújítható lesz, amennyiben mindkét fél érdekelt marad a bérleti szerződésben — jelentette az Interfax orosz hírügynökségre hivatkozva az AFP. A lehallgatóállomás használatáért Oroszország évente valamivel kevesebb mint 200 millió dollárt fizet Kubának, természetbeni szállításokkal: üzemanyaggal, fával és különféle — köztük katonai — alkatrészekkel. A mikor állítólag piacgazdaság van és a vízért is a fogyasztás szerint kell — kellene — fizetni, akkor hiába rúgnak ki a hámból az elmeszesedett agyú munkást-őrzők, nincsen pardon: zárórakor rájuk ri- vall a tulaj, hajdani parancsnokuk: gyerekeim, mars haza, kéjre éhesen vár rátok az ágyban hercegnőtök, ide hallatszik az ének: „Hej puska, puska te!” Az ivó redőnye mögé szorult az ecetté erjedt műbor áporodott szaga, az eltelt nap szürke reménytelensége, fekete illegalitása, hiába igyekezett piros betűssé ordítani a néhány operettmunkás-paraszt, bűzösen szállingóztak hazafelé az esőben, szinte himbálóztak a novemberi szélben, mintha csillagjaikra akasztott próbababák lennének. Nyávogott a piros BMW távirányítású ajtaja, kinyílt, mint a jövő, magába fogadta a hajdani parancsnokot a modernizáció mélye és a piacgazdaság. Ha valaki nem tudná, november 7-én ugyanazok párologtatták magukat a rádióban és a tévében, mint november 4-én, az árulás napján. Ez a piacmicsoda sem sikerült igazán, a jól menő budai kocsma elszánt tulajdonosa is azon borongott autója mélyén, hogy visszaköszönni igyekszik a kommunizmus, pedig már semmi kedve hozzá, mert zuhog az eső, és szemből mégis locsolóautó közeledik, özönöltetve magából a vizet, amint azt megszoktuk a hiánygazdálkodás idején. November 7-e volt, a nagy esőzés napja, a vizet A cseh—német és a szlovák—magyar megbékélésről A Habsburgok Rákóczi városában Habsburg Ottó a Nemzetközi Páneurópai Unió elnöke és az Európa Parlament tagja megszakítva magyarországi látogatását, november 12-én, szombaton Kassára érkezett. Útjára elkísérte fia, György és a Páneurópai Unió Magyarországi Egyesülete küldöttsége, élén Bethlen Istvánnal, a magyar szervezet alelnöké- vel. A látogatáson részt vett Éva Mitrová, Szlovákia rendkívüli és meghatalmazott budapesti nagykövete. A vendégeket fogadta Rudolf Bauer főpolgármester, Süli János, az Óváros polgármestere, Juraj Pruzinsky, a Páneurópai Unió Szlovák Egyesületének első elnökhelyettese és Alojz Tkóc kassai megyés püspök. Német tőkeexport Az idei év első felében a Cseh Köztársaságban eszközölt német beruházások stagnáltak az egy évvel korábbi időszakhoz képest, miközben a Magyarországra irányuló német tőkeexport több mint harmadával nőtt. Egyebek közt ez derül ki a bonni gazdasági minisztériumnak a német tőkeexport megoszlásáról kiadott pénteki tájékoztatójából. Eszerint német cégek 1994 első hat hónapjában 347 millió márkát fektettek be a Cseh Köztársaságban, amely ezzel a 10. helyre került a német tőkeexport célországainak sorában, az Európai Unió néhány országa, az Egyesült Államok és Magyarország mögött. A sorban 9. helyet elfoglaló Magyarországon ez idő alatt 397 millió márkát tettek ki a német beruházások. A látogatás alkalmával a magas rangú vendég megkoszorúzta Márai Sándor emléktábláját, akit személyesen is ismert. Tisztelgett a holocaust áldozatainak emléktáblájánál, és koszorút helyezett el a Szent Erzsé- bet-székesegyház altemplomában nyugvó II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai koporsójánál. Ezt követően tárgyalt Bu- gár Bélával, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnökével és Kassa főpolgármesterével . A délutáni órákban lakossági fórumon vett részt. Ezen ismertette politikai célkitűzéseit Európa egyesítésével kapcsolatban, melyeket a nyugtalanító oroszországi fejlemények és a kiKönnyhullatás nélkül, általános közönytől kísérve kimúlt a legrégebbi olasz politikai szervezet: az Olasz Szocialista Párt (PSI). A Rómában zajló 47. kongresszusán a küldöttek elsöprő többséggel megszavazták szombat éjjel a párt önfeloszlatását. Áz olasz szocialisták új vezetővel, új néven kísérlik meg, hogy az 1892 augusztusában alapított párt ne tűnjön el véglegesen a politikai porondról. A pénteken kezdett 47. kongresszus döntése semmiféle meglepetést nem okozott. Az Olasz Szocialista Párt már akkor halálos sebet kapott, amikor 1992 végén az akkori főtitkárnak, a pártot 16 éve irányító Bettino Craxinak távoznia kellett a megvesztegetési botrányokban játszott szerepe miatt. Az azóta eltelt két év alatt kisebbségi jogok megnyirbálása veszélyeztethet. Néhány kérdés kapcsán kitért a cseh—német, illetve szlovák-magyar megbékélés lehetőségeire. Optimizmusát a német—francia példával támasztotta alá. De Gaule tábornok és Adenauer kancellár kezdeményezésére a francia fiatalok Németországban, a németek meg Franciaországban vakációzhattak. Megismerkedtek egymással és ilyen módon sikerült leszerelni az évszázados előítéleteket és ellenségeskedést. Habsburg Ottó olyan Európa mellett tett hitet, amelyben mindenki legalább három nyelven beszél, s ezek között a közvetlen szomszédoké is szerepel. Balassa Zoltán derült, hogy az első olasz köztársaság végleges bukását okozó kenőpénzbotrányban a szocialista vezetők főszerepet játszottak. Bettino Craxi, aki kétszer is Olaszország miniszterelnöke volt, jelenleg Tunéziában bujkál az olasz igazságszolgáltatás elől. Egy ügyben már 8 és fél évi börtönbüntetésre ítélték, három másik ügyben bírósági per, legalább húsz bűnesetben pedig vizsgálat folyik ellene. Három és fél évvel ezelőtt, a PSI Bariban tartott 46. kongresszusán még az volt a fő kérdés számára, hogy az ország miniszterelnöke vagy államfője legyén, ma az olasz közvélemény azt találgatja, hogy a korrupciós vizsgálatok vezéralakja, Antonio Di Pietro milánói ügyész Craxi hány titkos külföldi bankszámláját tudja megtalálni. A nagyvilág hírei * „Dolgozni kell és nem sztrájkolni” — jelentette ki Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök azt követően, hogy az olasz szakszervezetek a köztársasági Itália történetének legnagyobb szabású tiltakozó megmozdulását szervezték meg szombaton Rómában a kormány költségvetési terve ellen. ¥ Budapest szívében, a belvároshoz meglepően közel alakulnak ki valóságos nyomornegyedek — állapítja meg egy Bécsben kiadott kötet, amely építészeti és szociális szempontból elemzi Budapest főváros helyzetét, és hasonlítja össze Béccsel. * Thomas Klestil osztrák szövetségi elnök személyében az első ausztriai államfő kezdett látogatást tegnap Izraelben. ¥ Spanyolországba térítettek tegnap egy algériai repülőgépet, amely az észak-afrikai országban belföldi járatként közlekedett. A Fokker 27-es típusú gép Palma de Mallorca szigetén szállt le. * A Nemzetközi Valutaalap (IMF) több mint félmilliárd dollár összegű hitelcsomagot hagyott jóvá Vietnam gazdasági reformjainak és stabilizációjának támogatására — jelentette ki a UPI és a DPA. Jurij Luzskov moszkvai polgármester működési engedélyük megvonásával fenyegette meg azokat a benzinkutasokat, akik az immár két hete tartó üzemanyaghiányt kihasználva a csillagos égig emelik az árakat. Olaszország Feloszlott a Szocialista Párt VÉLEMÉNY A pufaj kától a díszmagyarig vízzel hígítók napja. Egyesekben belülről is feltört az áradás, mint a Kapu című haviban az ösztön: „A magyar nemzetet több ezer éve nem sikerült fölszámolni. Pedig, ha csak az utóbbi századot nézzük, megvolt rá a lehetőség. Trianon — Hitler, Szálasi; Párizs — Rákosi, Kádár, Antall... A fenti urak tevékenységének ellenére a magyar nemzet él, van, fejlődik.” Nos, hogy a cikk szerzőjének fogantatása milyen fogamzásgátló ellenében történhetett meg, megtudhatjuk, ha beletekintünk a Kacsa című haviból elementárisán felsüvítő vágytölcsérbe, melyből nem más, mint Horn Gyula emelkedik elő dicsőségesen, díszmagyarban, amint éppen az imént idézett Antall- szakértő kérdéseire válaszol: „Kérdés: — Haragszik-e azért, ha egyszer-egyszer csipkelődünk vagy kommunistázunk a lapban? — Válasz: — Sok alkalmam volt bizonyítani, hogy a csipkelődésért sohasem haragszom. A kommunistázás pedig azt minősíti, aki műveli, hiszen azt bizonyítja, hogy az illető még nem igazán európai.” Nos, ez a válasz igazi november 7-i üdvlövés. Mert: aki az európai normákat meggyalázó és a fasizmust is meghaladó totális diktatúrát — a kommunizmust — nem kedveli, s annak hívét, a kommunistát, európai módra nemhogy nem kedveli, de el is ítéli, nos: az Horn Gyula szerint „még nem igazán európai”. Gondoljuk, a távinteijú készítője szerint se, hiszen felkérő levelében írja: „... bízva az Ön politikai tisztánlátásában.” T ehát: miután szemrevételezhettük az esőt, a locsoló locsolóautót, a munkást megőrző BMW- mélyi jövőt és a munkás-paraszt operettportásokat, valamint a Hitler, Szálasi, Rákosi, Kádár és Antall József helyét az irgonc Stoffán György agyfészkében, ajánlanám: keressük meg az ő helyét Európában, mondjuk itt, Budapesten, mondjuk a miniszterelnökségen, Horn Gyula tudatában. Nagy és igazságos kényelem lakozik a paralelkurzusok színházának páholyában, ahonnan üdítőtisztán látható: ahogyan Horn Gyula fejlődését mutatja a fegyveres terrorszervezettől a demokráciáig megtett út, a pufajkától a díszmagyarig habzó divat, ugyanúgy aránylik ezen úthoz és módihoz Stoffán György csurigvágy útja, amit a Szentkorona című lap ízléshínárosától a Kacsa című úsztató-vályúig végigbúvárkodott — azaz bulvárkodott. Mindegyik út kezdetén és végén ott merevedik az esőverte karó — Petri György hasonlatával élve —, a Nagy Vörös Októberi. Balaskó Jenő
