Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-09 / 263. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTLIRA 1994. NOVEMBER 9., SZERDA Fuszenecker Ferenc fotókiállítása Gödöllőn A múló idő pillanatai „íme, hát megleltem hazá­mat” — mondta a József Attila-verset Fuszenecker Ferenc fotókiállításának megnyitóján a gödöllői mű­velődési központban Mada­ras József színművész, aki maga is látható annak a so­rozatnak egyik képén, melybe a színészotthon „nyugalomba vonult”, régi sikerek emlékét hordozó la­kói jelennek meg. Vissza-visszatér Fusze­necker Ferenc a nyugalom­ba vonult emberekhez, kü­lönböző szociális otthonok­ban készült fotói követik egymást a tárlaton, megren- dítőn emlékeztetve rá: mi lesz az emberből. S mi lesz a helyszínek­ből, ahol emberek éltek? — kérdezte a kamera. Az elnéptelenedett falvakba, Gyűrűfűre, Korpádra még út vezet, de már elhagya­tott, az omladozó házakat, a feleslegessé vált kutakat egyre burjánzóbban körbe­fogja a természet, hogy majd teljesen visszafoglal­ja ismét a helyét, ahonnét valamikor száműzetett. Az egyik felvételről még egy szarvas is néz ránk, nem zavarja már emberi mozgás, lárma. Magyarország legki­sebb falvának, Szanticská- nak lakói még kitartanak, megjelennek a régi ajtó­Remsey Flóra, Gödöllő, 1992 Anyám, Budapest, 1913 Anyám, Gödöllő, 1991 ban, tesznek-vesznek az ódon tárgyak között. Vala­ki ebédet hozott nekik: az egyik képen két ételhordó áll a fűben a léckapu előtt. Emléket állítanak a fo­tók a 301-es parcellában el- temetetteknek, sírok közt bolyonghatunk, s látha­tunk egy halotti anyaköny­vi kivonatot, ráncos, öreg kezek takarják el félig, de azért annyit elolvasha­tunk: 195... 27 éves, kötél általi halál, akasztás. Az időt a fotóművész nem csupán az elmúlásban igyekszik megragadni, áb­rázolni. A változásban is, ahogy a gyermekből fel­nőtt lesz, a felnőttből szép öreg. Változnak családja tagjai — mint mindnyájun­kéi. . Anyám, Budapest, 1986 — az egyik fotó cí­me. Kétszárnyas, hatsze­mes ablak. Az egyik szár­nyat gépi csipkefüggöny fedi. A másik szárny leg­alsó szemén öregasszony néz ki. Haja fehér. Egyik oldalon átsugározza a fény. Boldog. Megvan any- nyi, amennyi neki a bol­dogsághoz kell. Már lát­ja: jönnek, akiket vár. Az idő múlik. Anyánk vár bennünket. „íme, hát megleltem...” Korképek a kiállítás cí­me, november 27-ig látha­tó. N. A. Színházi előadás Szentendrén Balassi-emlékkiállítás Noe! Coward „Magánélet” című kétrészes romantikus víg­játékát november 12-én, szombaton este 7 órakor mutat­ják be Szentendrén, a Pest Megyei Könyvtár színházter­mében (Pátriárka u. 7.). Ezen az estén Piros Ildikó, Sztan- kay István, Orosz Helga és Kautzky Armand fellépésével olyan színmű kerül a nézők elé, melyben az örök férfi-nő kapcsolatának szinte minden árnyalata megtalálható. A vígjátékot Lőte Attila rendezte. (A belépőjegyek ára 300 forint. Jegyek az előadás előtt válthatók a Pest Megyei Könyvtár jegypénztárában.) Balassi Bálintnak, a magyar reneszánsz költészet legnagyobb alak­ja születésének 440. és halálának 400. évfordulója alkalmából A végvári élet és Balassi Bálint vitézi versei címmel kiállítás nyílt hétfőn Egerben, a Dobó István Vármúzeum gótikus palotájában. Mint azt Praznovszky Mihály, a Petőfi Irodalmi Múzeum ve­zetője a tárlat ünnepélyes megnyitója alkalmával hangoztatta: Ba­lassi nem volt katonaköltő, hanem olyan katonáskodó magyar fő­úr, aki akkor állt zászló alá, amikor akart. Költészetében az „iste­nes és a szerelmes ciklusok mellett" elenyésző a vitézi élettel fog­lalkozó verseinek száma. Kárpáti fenyőgyertya Csutak Levente grafikája mellé Ilyen szörnyű egek alatt mi világíthatna más? Ha- rangkondító nagy idők­ben, mikor a mindent el­verő jégeső már csak egy szál imán múlik, mi ad­hatna jelet a megújulás­ra, megmaradásra, mint egy milligyertyányi fe­nyőélet! Az évszázados, ledön­tött törzs maradék csonk­ján ott sarjad ismét az élet — hát ez a kontinui­tás! Nagygondú, haragos egek alatt, halálra szánt földi gyökereken a leg­egyszerűbb kisded élet vállalja a jelentést, a je­lenlétet, hogy eltörpül­nek mellette a szimbólu­mok is. Lebukott katona mar­kolja így a földet holtá­ban, ahogy a kárpáti gyö­kerek teszik a művész — a brassói Csutak Levente grafikus — rajzoló tolla alatt. A rettenet ott az égihá- borúban, és roppan a ma­rok ujjai alatt a savanyú avar. Sebek, hegek elfehé- rednek, egek kitisztulnak minden bizonnyal — hi­szen létezik s lát az Isten —, hát fölnyújtózkodik egy csepp fenyőviláglás a nagy Kárpátokban, hol már s még csak ennyire futja a lármafaszerepek­ből a századok mélyéről. A krími tatár is fosztoga­tott, rabszíjra fűzött tíz­ezer erdélyi magyar asz- szonyt, leányt, azzal taka­rodott haza. Az idegen lé­lek nehezen bír megma­radni ebben a szorításban. Ezt a kárpáti fenyőpislá­kolást pedig helyezd, bar­átom, meleg szívburokkö- zelbe. Aronék, s odafönn Régináék mondják, igen jó hatása van nagy fa­gyokban az emberi gerinc tartására is. Czegő Zoltán Csutak Levente: Túlélés Könyvespolc A KGB irodalmi archívumából Nemrég jelent meg Spa­nyolországban Vitalij Csentalinszkij orosz köl­tő könyve „A KGB iro­dalmi archívumából” címmel. Csentalinszkij így beszél a könyvről (amely egyébként eddig oroszul nem jelent még meg): .Amikor elkezdő­dött a peresztrojka, ak­kor kezdett bennem éled­ni a remény, hogy meg­valósítom régebbi tervemet, és hozzájutok a KGB irodal­mi archívumaihoz. A KGB az élet minden területén jelen volt, az inkvizíció valószínűleg kevésbé szólt bele az em­berek életébe. Beférkőzött az emberek tudatába, mindent ellenőrzött.” A szerzőnek nem volt könnyű dolga az anyag előrende- zésekor sem. „Az archívumok anyaga — írja — ezer és ezer szállal kötődik a mai életünkhöz. Gyúlékony anyag ez, amely felrobbanhat. Az az igazság, hogy senki sem akarta tudni, hogy valójában mi is van az archívumokban. Amikor elkezdtem részleteket megjelentetni az „Ogo- nyok” című folyóiratban, kiderült, hogy senki nem kíván­ja az igazságot. Az embereknek nem a történelem nagy igazságára van szükségük, hanem a saját kis igazságukra, vagy egy csoport, egy párt igazságára. Az igazság tükre el­tört. .. A KGB irodalmi archívumaiból Csentalinszkij nem­csak kihallgatási jegyzőkönyveket közöl, hanem más, ott talált írásos anyagokat is. Néhány híresebb esetet érdemes felvázolni. Például Iszaak Babel esetét, akit 1939. május 16-án tartóztattak le villájában, kilencdossziényi anyagot foglaltak le nála, ezenkívül a moszkvai lakásában 18 füze­tet, 517 levelet, képeslapot és táviratot. 1939. május 29—30—31-én hallgatták ki, három nap és három éjsza­ka, megállás nélkül. Babel többek közt ezt mondta kihall­gatóinak: „Úgy vélem, hogy a letartóztatásom a véletlenek fatális egybeesésének az eredménye, valamint alkotói tehe­tetlenségemé. Az utóbbi években egyetlen fontos művet sem publikáltam, és azt a szovjet viszonyok közt szabo­tázsnak lehet tekinteni, az írás megtagadásának.” Később ugyanerről így vall: ,A trockistákkal való állan­dó kapcsolat kétségkívül nagyon rossz hatással volt a mű­vészetemre. Ez a kapcsolat hosszú éveken át elrejtette elő­lem Szovjetország igazi arcát, és okozója volt annak az er­kölcsi és irodalmi krízisnek, amelytől éveken át szenved­tem.” Babel még a műveit is megtagadja, majd bevallja, hogy 1933-ban, második párizsi útján André Malraux beszervez­te, hogy kémkedjen Franciaországnak. Ezt a vallomását később visszavonja, mint minden mást is. De azért halálra ítélik, 1940-ben kivégzik, majd 1954-ben rehabilitálják. Az elkobzott kéziratokból semmi nem maradt meg. Bulgakovot ugyan nem tartóztatták le, és nem is hallgat­ták ki, de 1926-ban elkobozták kéziratait és naplóját; s egyetlen sort sem publikáltak többé tőle. Bulgakov levelet írt Gorkijnak, így panaszkodik: „Minden művemet betiltot­ták, egyetlen sort sem adnak ki tőlem, nincsen munkám, nem kapok egyetlen kopejkát sem szerzői jogdíjak fejé­ben. Egyetlen intézmény, egyetlen ember sem válaszol a leveleimre, végső soron mindaz, amit tíz év alatt írtam, ösz- szeomlott. Már csak az hiányzik, hogy én magam is össze­omoljak, hogy végezzek magammal.” Bulgakov a kormánynak is írt: „Azt kérem a szovjet kormánytól, hogy csináljon velem, amit jónak lát, csak csi­náljon végre már valamit, mert előttem pillanatnyilag csak a szegénység, a kilakoltatás és a halál perspektívája áll.” Ez a levél megtette hatását. Sztálin személyesen hívta fel Bulgakovot, aki másnap visszakapta a kéziratait és mun­kát is kapott. Gorkijt nem üldözték, sőt a szovjet rezsim dédelgetettje volt. Mégis vaskos dosszié viseli a nevét a KGB archívu­mában. Csak levelezése egy egész kötetre rúg. Amikor Le­nin kérésére Gorkij 1921-ben elhagyja az országot, min­den lépését figyelik. Feljegyzik, kivel van kapcsolata, le­másolják és lefordítják a róla megjelent kritikákat és cikke­ket, figyelik leveleit. Gorkij haláláról összesen hét verzió létezik. A hivatalos, sztálini variáció szerint jobboldali trockista merénylet áldozata lett. Pedig a KGB archívumai­ban ott vannak Gorkij orvosi papírjai is, és azokból világo­san kiderül, hogy természetes halállal halt meg. Csentalinszkij könyvében további részletek találhatók Mejerholdról, Pilnyakról, Platonovról, Florenszkijről, Oszip Mandelstamról és más írókról, költőkről, művészek­ről, akik szintén közelről ismerték a KGB poklát. Xantus Judit (Madrid)

Next

/
Oldalképek
Tartalom