Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-09 / 263. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTLIRA 1994. NOVEMBER 9., SZERDA Fuszenecker Ferenc fotókiállítása Gödöllőn A múló idő pillanatai „íme, hát megleltem hazámat” — mondta a József Attila-verset Fuszenecker Ferenc fotókiállításának megnyitóján a gödöllői művelődési központban Madaras József színművész, aki maga is látható annak a sorozatnak egyik képén, melybe a színészotthon „nyugalomba vonult”, régi sikerek emlékét hordozó lakói jelennek meg. Vissza-visszatér Fuszenecker Ferenc a nyugalomba vonult emberekhez, különböző szociális otthonokban készült fotói követik egymást a tárlaton, megren- dítőn emlékeztetve rá: mi lesz az emberből. S mi lesz a helyszínekből, ahol emberek éltek? — kérdezte a kamera. Az elnéptelenedett falvakba, Gyűrűfűre, Korpádra még út vezet, de már elhagyatott, az omladozó házakat, a feleslegessé vált kutakat egyre burjánzóbban körbefogja a természet, hogy majd teljesen visszafoglalja ismét a helyét, ahonnét valamikor száműzetett. Az egyik felvételről még egy szarvas is néz ránk, nem zavarja már emberi mozgás, lárma. Magyarország legkisebb falvának, Szanticská- nak lakói még kitartanak, megjelennek a régi ajtóRemsey Flóra, Gödöllő, 1992 Anyám, Budapest, 1913 Anyám, Gödöllő, 1991 ban, tesznek-vesznek az ódon tárgyak között. Valaki ebédet hozott nekik: az egyik képen két ételhordó áll a fűben a léckapu előtt. Emléket állítanak a fotók a 301-es parcellában el- temetetteknek, sírok közt bolyonghatunk, s láthatunk egy halotti anyakönyvi kivonatot, ráncos, öreg kezek takarják el félig, de azért annyit elolvashatunk: 195... 27 éves, kötél általi halál, akasztás. Az időt a fotóművész nem csupán az elmúlásban igyekszik megragadni, ábrázolni. A változásban is, ahogy a gyermekből felnőtt lesz, a felnőttből szép öreg. Változnak családja tagjai — mint mindnyájunkéi. . Anyám, Budapest, 1986 — az egyik fotó címe. Kétszárnyas, hatszemes ablak. Az egyik szárnyat gépi csipkefüggöny fedi. A másik szárny legalsó szemén öregasszony néz ki. Haja fehér. Egyik oldalon átsugározza a fény. Boldog. Megvan any- nyi, amennyi neki a boldogsághoz kell. Már látja: jönnek, akiket vár. Az idő múlik. Anyánk vár bennünket. „íme, hát megleltem...” Korképek a kiállítás címe, november 27-ig látható. N. A. Színházi előadás Szentendrén Balassi-emlékkiállítás Noe! Coward „Magánélet” című kétrészes romantikus vígjátékát november 12-én, szombaton este 7 órakor mutatják be Szentendrén, a Pest Megyei Könyvtár színháztermében (Pátriárka u. 7.). Ezen az estén Piros Ildikó, Sztan- kay István, Orosz Helga és Kautzky Armand fellépésével olyan színmű kerül a nézők elé, melyben az örök férfi-nő kapcsolatának szinte minden árnyalata megtalálható. A vígjátékot Lőte Attila rendezte. (A belépőjegyek ára 300 forint. Jegyek az előadás előtt válthatók a Pest Megyei Könyvtár jegypénztárában.) Balassi Bálintnak, a magyar reneszánsz költészet legnagyobb alakja születésének 440. és halálának 400. évfordulója alkalmából A végvári élet és Balassi Bálint vitézi versei címmel kiállítás nyílt hétfőn Egerben, a Dobó István Vármúzeum gótikus palotájában. Mint azt Praznovszky Mihály, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője a tárlat ünnepélyes megnyitója alkalmával hangoztatta: Balassi nem volt katonaköltő, hanem olyan katonáskodó magyar főúr, aki akkor állt zászló alá, amikor akart. Költészetében az „istenes és a szerelmes ciklusok mellett" elenyésző a vitézi élettel foglalkozó verseinek száma. Kárpáti fenyőgyertya Csutak Levente grafikája mellé Ilyen szörnyű egek alatt mi világíthatna más? Ha- rangkondító nagy időkben, mikor a mindent elverő jégeső már csak egy szál imán múlik, mi adhatna jelet a megújulásra, megmaradásra, mint egy milligyertyányi fenyőélet! Az évszázados, ledöntött törzs maradék csonkján ott sarjad ismét az élet — hát ez a kontinuitás! Nagygondú, haragos egek alatt, halálra szánt földi gyökereken a legegyszerűbb kisded élet vállalja a jelentést, a jelenlétet, hogy eltörpülnek mellette a szimbólumok is. Lebukott katona markolja így a földet holtában, ahogy a kárpáti gyökerek teszik a művész — a brassói Csutak Levente grafikus — rajzoló tolla alatt. A rettenet ott az égihá- borúban, és roppan a marok ujjai alatt a savanyú avar. Sebek, hegek elfehé- rednek, egek kitisztulnak minden bizonnyal — hiszen létezik s lát az Isten —, hát fölnyújtózkodik egy csepp fenyőviláglás a nagy Kárpátokban, hol már s még csak ennyire futja a lármafaszerepekből a századok mélyéről. A krími tatár is fosztogatott, rabszíjra fűzött tízezer erdélyi magyar asz- szonyt, leányt, azzal takarodott haza. Az idegen lélek nehezen bír megmaradni ebben a szorításban. Ezt a kárpáti fenyőpislákolást pedig helyezd, barátom, meleg szívburokkö- zelbe. Aronék, s odafönn Régináék mondják, igen jó hatása van nagy fagyokban az emberi gerinc tartására is. Czegő Zoltán Csutak Levente: Túlélés Könyvespolc A KGB irodalmi archívumából Nemrég jelent meg Spanyolországban Vitalij Csentalinszkij orosz költő könyve „A KGB irodalmi archívumából” címmel. Csentalinszkij így beszél a könyvről (amely egyébként eddig oroszul nem jelent még meg): .Amikor elkezdődött a peresztrojka, akkor kezdett bennem éledni a remény, hogy megvalósítom régebbi tervemet, és hozzájutok a KGB irodalmi archívumaihoz. A KGB az élet minden területén jelen volt, az inkvizíció valószínűleg kevésbé szólt bele az emberek életébe. Beférkőzött az emberek tudatába, mindent ellenőrzött.” A szerzőnek nem volt könnyű dolga az anyag előrende- zésekor sem. „Az archívumok anyaga — írja — ezer és ezer szállal kötődik a mai életünkhöz. Gyúlékony anyag ez, amely felrobbanhat. Az az igazság, hogy senki sem akarta tudni, hogy valójában mi is van az archívumokban. Amikor elkezdtem részleteket megjelentetni az „Ogo- nyok” című folyóiratban, kiderült, hogy senki nem kívánja az igazságot. Az embereknek nem a történelem nagy igazságára van szükségük, hanem a saját kis igazságukra, vagy egy csoport, egy párt igazságára. Az igazság tükre eltört. .. A KGB irodalmi archívumaiból Csentalinszkij nemcsak kihallgatási jegyzőkönyveket közöl, hanem más, ott talált írásos anyagokat is. Néhány híresebb esetet érdemes felvázolni. Például Iszaak Babel esetét, akit 1939. május 16-án tartóztattak le villájában, kilencdossziényi anyagot foglaltak le nála, ezenkívül a moszkvai lakásában 18 füzetet, 517 levelet, képeslapot és táviratot. 1939. május 29—30—31-én hallgatták ki, három nap és három éjszaka, megállás nélkül. Babel többek közt ezt mondta kihallgatóinak: „Úgy vélem, hogy a letartóztatásom a véletlenek fatális egybeesésének az eredménye, valamint alkotói tehetetlenségemé. Az utóbbi években egyetlen fontos művet sem publikáltam, és azt a szovjet viszonyok közt szabotázsnak lehet tekinteni, az írás megtagadásának.” Később ugyanerről így vall: ,A trockistákkal való állandó kapcsolat kétségkívül nagyon rossz hatással volt a művészetemre. Ez a kapcsolat hosszú éveken át elrejtette előlem Szovjetország igazi arcát, és okozója volt annak az erkölcsi és irodalmi krízisnek, amelytől éveken át szenvedtem.” Babel még a műveit is megtagadja, majd bevallja, hogy 1933-ban, második párizsi útján André Malraux beszervezte, hogy kémkedjen Franciaországnak. Ezt a vallomását később visszavonja, mint minden mást is. De azért halálra ítélik, 1940-ben kivégzik, majd 1954-ben rehabilitálják. Az elkobzott kéziratokból semmi nem maradt meg. Bulgakovot ugyan nem tartóztatták le, és nem is hallgatták ki, de 1926-ban elkobozták kéziratait és naplóját; s egyetlen sort sem publikáltak többé tőle. Bulgakov levelet írt Gorkijnak, így panaszkodik: „Minden művemet betiltották, egyetlen sort sem adnak ki tőlem, nincsen munkám, nem kapok egyetlen kopejkát sem szerzői jogdíjak fejében. Egyetlen intézmény, egyetlen ember sem válaszol a leveleimre, végső soron mindaz, amit tíz év alatt írtam, ösz- szeomlott. Már csak az hiányzik, hogy én magam is összeomoljak, hogy végezzek magammal.” Bulgakov a kormánynak is írt: „Azt kérem a szovjet kormánytól, hogy csináljon velem, amit jónak lát, csak csináljon végre már valamit, mert előttem pillanatnyilag csak a szegénység, a kilakoltatás és a halál perspektívája áll.” Ez a levél megtette hatását. Sztálin személyesen hívta fel Bulgakovot, aki másnap visszakapta a kéziratait és munkát is kapott. Gorkijt nem üldözték, sőt a szovjet rezsim dédelgetettje volt. Mégis vaskos dosszié viseli a nevét a KGB archívumában. Csak levelezése egy egész kötetre rúg. Amikor Lenin kérésére Gorkij 1921-ben elhagyja az országot, minden lépését figyelik. Feljegyzik, kivel van kapcsolata, lemásolják és lefordítják a róla megjelent kritikákat és cikkeket, figyelik leveleit. Gorkij haláláról összesen hét verzió létezik. A hivatalos, sztálini variáció szerint jobboldali trockista merénylet áldozata lett. Pedig a KGB archívumaiban ott vannak Gorkij orvosi papírjai is, és azokból világosan kiderül, hogy természetes halállal halt meg. Csentalinszkij könyvében további részletek találhatók Mejerholdról, Pilnyakról, Platonovról, Florenszkijről, Oszip Mandelstamról és más írókról, költőkről, művészekről, akik szintén közelről ismerték a KGB poklát. Xantus Judit (Madrid)
