Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-05 / 233. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. OKTÓBER 5., SZERDA 5 Kényszerleszállás Némediben Szerencsés baleset kérdőjelekkel (Folytatás az 1. oldalról) Z. M.-ről személyiségi okok miatt nem ejtünk szót, viszont a két kiskorú szülei nem zárkóztak el a nyilvános­ság elől. (A földi irányítás azonnal észlelte, hogy a gép eltűnt a látótér­ből, ezért egy sárkányrepülőt küldtek a felkutatására, majd autókkal mentek a baleset színhelyére. Ekkor már a négy sérült elhagyta a gépet és útban voltak a reptérre. Az utasok arra a kér­désre, hogy óhajtanak-e orvosi ellá­tást, nemmel feleltek. Csaba és Ba­lázs visszagyalogolt a reptérre, felül­tek a robogóikra és hazamentek Né- medibe. A reptér személyzete megtet­te az ilyenkor kötelező intézkedést, je­lentették az esetet a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI) diszpé­cserének. A térség rendőrkapitánysá­gát viszont a szülők értesítették, ezt követően — már a késő esti órákban — történt meg a rendőrségi vizsgálat, a gyerekek orvosi ellátása és a pilóta vérvétele a némedi orvosi rendelőben. Gödöllei Gedeon szerint minden el­járás a szabályoknak megfelelően tör­tént. Igaz, a repülőtéri eseménynapló­ba a három utasról nem esik említés, de mint mondotta, ezt nem írja elő a szabályzat. Arról, hogy a balesetet szenvedettek közül miért csak a piló­tát jelentette az LRI-nek, nem kaptam egyértelmű választ, viszont azt határo­zottan állítja, kiskorúak szülői bele­egyezés nélkül is repülhetnek a saját felelősségükre. Egyébként, mint mon­dotta, az egész ügynek nincs jelentősé­ge, úgy a szülők, mint a rendőrség túl­lihegték a dolgokat. Varga Csabát és Borbély Balázst külön-külön hallgattam meg a szülők jelenlétében, a két fiú elbeszélése min­denben fedi egymást. Közös megegyezéssel mentünk a reptérre azzal a céllal, hogy sétarepül­jünk. Tudtuk, hogy egy 15 perces út ezer forintba kerül személyenként, ezért megkérdeztük a pilótát, mi a helyzet, ha nincs meg a létszám. Azt mondta, akkor is csak ezret fizetünk, de csak a repülés végén. A harmadik utas menet közben csapódott hoz­zánk, ő ült a pilóta mellé, mi pedig há­túira. Alighogy felemelkedtünk, a pi­lótajelezte, valami baj van a kormány­nyal. Ezt követően a motor leállt, süly- lyedni kezdtünk. Még éreztük, ami­kor a kerék a földhöz csapódott, s már át is fordultunk. A két gyerek viszonylag nem vesz­tette el a lélekjelenlétét. Az egyik fiú kirúgta az ajtót, kimászott és segített a másiknak is kimászni, majd mind­ketten elfutottak 20-25 méter távol­ra. Mint mondják, féltek, hogy a gép felrobban. Balázs erősen vérzett, a jobb füle felszakadt. Csabának a fej­bőre sérült meg, míg Sz. M. — a Jáhn Ferenc Kórház véleményezése szerint — nyolc napon belül gyógyur ló sérüléseket szenvedett. Ettől elte­kintve a helyszínre érkező Gödöllei és társai nem tartották fontosnak, hogy a sérülteket — függetlenül at­tól, hogy kívánják vagy nem — orvo­si ellátásban részesítsék, jóllehet ez egy közúti balesetnél is kötelező. Hagyták, hog/ a két fiú visszagyalo­goljon a reptérre, sőt megkísérelték őket rávenni, hogy otthon azt mond­ják, felborultak a motorral. Senkiben nem merült fel, mekkora felelőtlen­ség két sokkos fiút hagyni felülni a motorra, és felügyelet nélkül elen­gedni. A baleset súlyosságát illető­en, úgy látszik, még a reptériek véle­ménye is megoszlott. Egyesek „kato­nadolognak” minősítették, mások vi­szont azt mondták, no fiúk, mától új dátumot írhattok a személyitekbe, mert ma újra születtetek. Vasárnap menjetek el a misére és mondjatok hálát az Istennek. Mint azt az elején írtam, nincs okom és jogom egyik fél szavahihető­ségét sem megkérdőjelezni. Azt vi­szont igen, vajon létjogosult-é az olyan vállalkozás, mely magában rejti az életveszélyt is. Szabad-e kockáztat­ni emberek épségét ezer forintért, s vajon mennyire biztonságosak ezek a mezei repterek? Válaszra vár az a kér­dés is, hogy repülhetnek-e kiskorúak a'szülők jelenléte és hozzájárulása nél­kül. (A két fiú szülői beleegyezéssel és a szülőktől kapott pénzzel indult re­pülni.) Szeretnénk tudni, be kell-e je­gyezni az utasokat felszállás előtt a re­pülőtéri naplóba, s ha nem, minek az alapján azonosítják az áldozatokat egy halálos kimenetelű baleset követ­keztében. Tisztázásra szorul az élet- és balesetbiztosítás is, kit lehet ilyen esetben perelni. Fölöttébb érdekel, hogy sétarepültetésnél van-e számla­adási kötelezettség, s ha igen, miért mulasztotta ezt el a pilóta. Azt ugyan­is erősen kétlem, hogy a mai pénzszű­ke világban valaki csupán nagylelkű­ségből három vadidegen utassal fel­röppen. A némediek elmondása sze­rint az őszi búcsú alkalmából meghir­detett sétarepülések is 600 forintba ke­rültek, valótlan tehát az az állítás, hogy a repülőtér csak sportcélokat szolgál. Nem hallgathatom el azt a tényt sem, hogy a hétfői szakértői vizsgála­tot lefolytató illetékes — vélem, az LRI embere — nyomatékosan figyel­meztetett, sőt megfenyegetett, a vizs­gálat lezártáig ne merjek írni az eset­ről. Tette ezt azzal a hátsó gondolat­tal, hogy mire a vizsgálat lezárul, az ügy elveszti jelentőségét, s feledés borul az esetre? Kit érdekel már ez hetek múltán, függetlenül attól, hogy történt-e mulasztás, s kit milyen mér­tékben terhel a személyi felelősség? Merjük remélni, hogy mind ez nem áll fent, és az okfeltárás az egyik var­jú nem vájja ki a másik szemét elv mellőzésével történik. Mint ahogy azt is, hogy a némedi önkormányzat felülvizsgálja a reptér működtetésére kiadott egyéves, ideiglenes engedé­lyét. Már ami az efféle sétarepülése­ket illeti. Matula Gy. Oszkár Előadássorozat Gödöllőn Az ember és környezete Humánökológia — mittakarezaszóösz- 4Mrrg£ szetétel? A lexikon szerint „az ember és környezete kölcsönös egymásra hatásával foglal­kozó tudomány”. Akiket közelebbről is ér­dekel ez a téma, azokat öt előadásból álló sorozatra várják a gödöllői művelődé­si központba. A sorozat házigazdája, szervezője Varga Ferenc, a gödöllői Petőfi Sándor Álta­lános Iskola igazgatója, aki maga is rendelkezik humán­ökológus szakképesítéssel. — Az 1920-as években jelent meg a humánökoló­gia kifejezés — tájékoztat. — Azonban akkor még ko­rántsem volt ez önálló tudo­mány, a legkülönbözőbb tu­dományágakon belül kez­dett fejlődni. A humánöko­lógia filozófiája azon alap­szik, hogy az ember kapcso­latban áll a természeti, kul­turális és társadalmi környe­zetével. Keressük a választ, hogy mi az, ami az utóbbi­akból értékként, örökség­ként leginkább felhasznál­ható. — Az ember érdeke és a környezet védelme ellentét­ben állhat-e egymással, s ha igen, melyik a fonto­sabb? — Mindkettő fontos. Az ember a környezetével együtt fejlődik. A tudo­mányágnak is két alappillé­re van: a humanizáció és az ökologizáció. A mostani már a második előadássoro­zat, melyet a tárgykörben szervezek. Középpontba most az antropológia és a táplálkozástudomány került. — Sokat foglaloznak ma azzal, hogyan táplálkoz­zunk helyesen. A humánöko­lógia, az első' előadásban szereplő „piramiselv ” mit vall erről? — Nem tud egyedül üd­vözítő táplálkozási módról. A „piramiselv” lényege egy piramis, melyben a kü­lönböző szinteken a külön­böző tápértékű ételek elhe­lyezkednek. Mi csak szem­léletet szeretnénk közvetíte­ni, gondolatokat átadni, me­lyek vagy megérintenek va­lakit vagy nem, aztán ha igen, maga dönti el, neki mi a megfelelő. Olyan gon­dolkodásmódra törekszünk, melyben a részek egésszé állnak össze. Egy példa er­re: ha beteg valaki, nem elég a gyógyszerterápia, nem csupán a beteg szervet kell gyógyítani, hanem az egész szervezetet. A humán- ökológiát felforgató tudo­mánynak is nevezik. Túlha­ladva a partikuláris tudomá­nyokon a globalizáció a cél­ja­— Milyen támogatásra számíthatnak? — Előadássorozatunk a Művelődési és Közoktatási Minisztérium egyik pályáza­tán elnyert támogatással jö­hetett létre. Az ELTE Ter­mészettudományi Karán négy féléves humánökoló­giai képzés folyik, mely má­soddiplomát ad. Magyaror­szágon mintegy nyolcvan humánökológus dolgozik ma, legtöbbjük az oktatás­ban vagy környezetvédelmi felügyelőségeknél. Egyes esetekben szakértőnek ké­rik fel őket. Számomra azért jelentett sokat, hogy humánökológiai képzésben részesültem, mert új szemlé­letet nyújtott a számomra. Némi fogalommal ajándéko­zott meg arról, hogyan kel­lene élni, ám azzal is szem­besített: messze vagyunk a helyes életmódtól, talán le­hetetlen is, hogy elérjük. Megakadályozza az, hogy fogyasztói társadalomban élünk, a sokféle stressz, a megélhetési gondok. Itt ná­lunk, a Petőfi-iskolában el­indult valami. Már megvaló­sult „zöld büfével”, zöld ud­varral „zöld iskolát” szeret­nénk kialakítani. A gyere­keknek átadni a humánöko­lógiának azt az elvét: a ter­mészet fontosabb, mint a gazdasági haszon. Az előadássorozatról: Első­ként ma — 17 órakor — Az egészséges táplálkozás — a piramiselv címmel hallhat­nak előadást. Október 19-én „Nincs a földön oly hitvány anyag, mely így vagy úgy ne szolgálná javad”, november 2-án „A humánökológia mint önálló tudomány vetüle- te az oktatásban”, november 16-án „Az emberi biologi- kum”, november 30-án „A természetvédelmi területek állapotfenntartásának problé­mái” című előadások hangza­nak el. N. A. Bárki nyugodtan sétálhat Nincs maffia Cegléden (Folytatás az 1■ oldalról) A tavalyi nyolc hónap­hoz viszonyítva, az idei ha­sonló időszakban három­százzal. kevesebb bűncse­lekményt követtek el a terü­letünkön. A súlyosabb ese­tek — például a tavaszi dánszentmiklósi fegyveres és a közelmúltbéli álarcos rablás (Patkós Irma mű­vésznő sérelmére követték el) — tetteseit kollégáink felderítették. Szerbek és uk­ránok... Persze hogy van­nak itt is. De ők mindenütt felbukkannak az országban. Kiutasított alakok Kecskeméti László: —- Két­ségtelen, hogy Cegléden és környékén több külföldi ál­lampolgár telepedett le. Né- hányan élelmiszer- vagy ru­házati boltot nyitottak, s napjainkban is üzemeltetik azt. Persze, nem mindenki becsületes szándékú. Egye­sek bűnözésből élnek meg. Velük szemben keményen fellépünk. Felderítettünk il­legálisan itt tartózkodó, ál­talában román, s pár ukrán és orosz állampolgárt. A nemkívánatos alakokat ki­utasítjuk. „...az ominózus étterem főnöke az egykori Jugoszlá­via területéről jött át. Azt suttogja a város, esténként a bolt tele van gengszterek­kel, és az egyszerű polgá­rok már be se mernek men­ni. ...a múlt hét pénteken a jó szimatú tulajdonos zárva tartotta a találkahelyet. Nem véletlenül, hisz a rend­őrök épp aznap hajtottak végre egy nagyszabású raz­ziát. Nagy valószínűséggel a vendégkör jó néhány tag­jának gondjai lettek volna az igazoltatással, mivel nem stimmel a tartózkodási engedélyük. ” Kecskeméti László: — A Rákóczi úti pizzéria tulajdo­nosa valóban jugoszláv ál­lampolgár, aki a Magyar Köztársaság törvényei sze­rint működteti a létesít­ményt. Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy nem fordulnak meg nála bűnö­zők — akár külhoniak is —, akik szórakoznak. Az említett pénteki „razziát” én irányítottam. Jártam a te­rületen. Egyébként az üzlet üzemelt, ugyanis ez egy közlekedési akció volt, ami­től miért féltek volna az ál­lítólagos maffiózók. Megje­gyezném, hogy idegenren­dészeti tevékenységünk so­rán július 1-jétől huszonhét személyt — többségében román állampolgárt — uta­sítottunk ki a területünkről, akik engedély nélkül dol­goztak. Néhány ukránnak és orosznak pedig lejárt a harmincnapos tartózkodási engedélye. Kisebb szabály­talanságért hat külföldit fi­gyelmeztettünk. Három ör­ménnyel szemben büntető- eljárás folyik. Mert a kiuta­sítási határozat ellenére nem hagyták el az országot. „...úgy másfél hónapja pesti pénzbehajtók egyik ak­ciójuk keretében megbéní­tották Cegléd belvárosát. Szemtanúk elmondása sze­rint legalább tíz-tizenöt au­tóval jöttek, legalább öt vé­nén voltak. Állítólag egy gazdag vállalkozót kerestek meg, akitől négy kiló ara­nyat vettek el... ” Utasi Tibor: — Augusz­tus 3-án az esti órákban a Pest Megyei Rendőr-főkapi­tányság ügyeletén rögzítet­tek egy bejelentést. Misze­rint éjszaka Cegléden meg­támadják H. I. házát. Ezért a rendőrök figyelték az ott­honát. Ahol megjelent egy holland, majd egy magyar rendszámú személygépko­csi (az utóbbi BMW típu­sú) és egy Mercedes. Körül­belül egy óra múlva az egyik kolléga meglátta eze­ket a kocsikat a Rákóczi úton, a sörbár előtt parkol­tak. Kivonultunk nagyobb rendőri erővel, s igazoltat­tuk a személyeket. Átkutat­tuk mindhárom autót. A Mercedes ülése alatt talál­tunk egy lemezkazettát, -amivel az illetők nem tud­tak elszámolni. Ezért előál­lítottunk három törököt — valamint egy szerbet, aki­nek lejárt a tartózkodási en­gedélye —, akiktől megtud­tuk, hogy a kazetta H. I. tu­lajdona. Telefonáltunk a vállalkozónak. O hozta a kulcsot, kinyitotta a ládi- kát, amelyben arany éksze­rek voltak. H. I későbbi val­lomásából kiderült: vásá­rolt egy. személygépkocsit, amiért nem tudott fizetni. Ezért zálogba odaadta az aranytárgyakat — a súlyuk egy kilót sem nyomott —, amelyeket akkor kapott vol­na vissza, ha majdan . ki­egyenlíti a tartozását. Ugye, három gépkocsi alig­ha béníthatta meg a forgal­mat. Egyébként a négy sze­mélyt — akiket behoztunk a kapitányságra — a mellet­tünk lévő' tér padján hatan- heten várták. Még inkább figyelnek „A város már most tele van ukránokkal, szerbekkel és mindenféle nációval, a 4-es út mellé minden este innen indulnak strichelni a lányok. ” Dávid Lajos: — Cegléd körzetében a 4-es és 40-es út keresztező­désében korábban egy hölgy — akit budapesti „futtatója” hozott le — két­szer próbált strichelni. Az­tán eltűnt. Hiába, itt nem jött össze a biznisz. Min­denesetre igyekszünk meg­tisztítani a terepet az illegá­lisan környékünkön tartóz­kodó szerbektől, ukránok­tól és másoktól. ígérhetem, Cegléden bárki nyugodtan sétálhat ezután is az utcá­kon, parkokban az esti és az éjszakai órákban. Egyébként hozzánk eddig pletykaszinten sem érke­zett jelzés pénzbehajtó tár­saságokról, kommandók­ról. Váltig állítom: nem lé­tezik maffia a városban. F. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom