Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-01 / 230. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. OKTOBER SZOMBAT A zene világnapján Október elseje a zene világnapja. Szerte az országban ünnepélyes megemlékezéseket és hangversenyeket rendeznek, melyekből a televízió főműsoridőben élő egyenes adásban közvetít, a szokásos filmecskék és vetélkedők helyett. S noha a legszélesebb körben fogható közszolgálati Kossuth adó egyetlen komolyzenei műsora, a világnapi megemlékezés, éjjel tizenegykor kezdődik, az URH egész napos összeállítást sugároz zenei csemegékből, vetélkedőkből, színesekből — ahogy műsorajánlójukban írják: „mindenki kedvére”. Mert magukénak vallják Kodály életgyakorlattá emelt célkitűzését: „Legyen a zene mindenkié!” Az ünnep igazi tartalmát ennek a szép szándéknak a megvalósítása és nem a görögtüzes megemlékezések és á kivételesen nagy számú hangverseny adná meg. De vajon tudatában vannak-e mindennek a (zenejkultúra megőrzésére és terjesztésére felesküdött országirányítók? Vajon tudatában van-e a kultusztárca főosztályvezetője, aki minap egy megnyilatkozásával — néhány nappal épp a zene világnapja előtt —, sokunkban kételyeket ébresztett? A kijelentés a zeneiskolák igazgatóinak országos értekezletén hangzott el. Az elmúlt három évben — mondotta — több mint kétszeresére emelkedett az önálló zeneiskolák száma. Nem biztos, hogy ennyire az országnak valóban szüksége van. Ezért amennyiben egy zeneiskolát az önkormányzat nem tud fenntartani, jogában áll megszüntetni — hallották a résztvevők, nem kis riadalommal. Az elmúlt négy évben — kormányzati támogatással — valóban örvendetesen gyarapodott az alapfokú zenészképzők száma. És általa gyarapodott a növendékek száma, s a muzsikához közelebb kerülő szülők száma is. Olyan nagy baj lenne, ha a zene szeretetében és értésében úgymond „túl sokan lennének”? Mert azt tudjuk, hogy most még nem vagyunk túl sokan. S ha a fejkvóták megspórolásában gondolkodó illetékesek az önkormányzatoknak a „fölösleges” zeneiskolák bezárását sugallnák, bizo-. nyára nem is lesznek. Akkor viszont kinek tartunk majd itt zenei világnapot? D. Veszelszky Sára kácsi Sándor, Sáska Mihály kocsmáros szerepét Fe- renczy Csongor, fiát, Gáspárt Őze Áron alakítja. Ágnes leány szerepében Götz Anna lép színpadra. Tamási 1936-ban írt komédiája ízelítőt ad a székelység nyelvéből, humorából, és számot ad személyes igazságérzetéről. A darab ősbemutatója a Kolozsvári Magyar Színházban volt ötvennyolc évvel ezelőtt, Kádár Imre rendezésében. Három évvel később a budapesti Nemzeti Színház tűzte műsorára Németh Antal irányításával. A népi komédiát játszották többi között Hódmezővásárhelyen, Sepsiszentgyör- gyön, Marosvásárhelyt, illetőleg Veszprémben. Tamási Áron színháza címmel kiállítás nyílik a Várszínház Galériában a premier előtt. A tárlókban helyet kaptak többek között a Tamási-kötetek, valamint műveinek színházi „pályafutásáról” az 1940-es évektől az 1990-es évekig áttekintést adó fényképek, díszlet- és jelmeztervek is. Tamási Áron „Tündöklő Jeromos” című népi játékát mutatja be ma a Várszínház. A gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt szóló komédiát Ivánka Csaba állította színpadra, a díszleteket Zsögödi Nagy Imre: Tamási Áron (linó) Kemény Árpád tervezte, az előadás jelmeztervezője Torday Hajnal. Tündöklő Jeromost Szas Reguly Antal szobrot kapott Erden Az értékteremtés folytatódik Szoborparkká nőtt a múzeum fennállásának egyetlen évtizede alatt az érdi Magyar Földrajzi Múzeum kertje. Megvalósult Balázs Dénesnek, a múzeum megálmodójának kívánsága: az majd élő intézmény legyen, ahol folyamatos értékteremtés folyik. Minap Reguly Antal finnugor nyelvész, őshazakutató, az Urál hegység északi vonulatának nemzetközi tekintélyű feltérképezője bronz mellékszobrának avatására gyűltünk össze, a kert fölé boruló, immár termését, bámult lombját hullajtó hatalmas vadgesztenyefa alatt. Reguly születésének 175. évfordulójára készült el az alkotása Domonkos Béla szobrászművésznek, akinek az egy Körösi Csorna Sándor-szobron kívül a szoborpark mind a többi darabja a keze munkája és adománya a város, lakóhelye, Érd számára. Harmath Béla, Érd polgármestere a városért áldozatot hozók érdemeit méltató mondatai után Für Lajos történész, országgyűlési képviselő mondott avató beszédet. Beszélt arról, hogy Reguly Antal is ama nagy magyar világutazók sorába tartozik, akik sajátos, csak a magyar utazókra jellemző okból keltek útra. A mi utazóink közül sokan azt a titkot szerették volna megfejteni, hogy honnét származik ez a társtalan, magányos nép, melyet a sorsa ide, a Kárpát-medencébe vetett. Reguly Antal, a magyar reformkor gyermeke megszálottként tanult nyelveket, hogy elindulhasson rokon népeket keresni. Alig négyévnyi utazás eredményeként óriási életművet hagyott maga után, melynek feldolgozása jórészt utódai feladata lett, hiszen ő, nem utolsósorban a megfeszített munka következtében már súlyos beteg volt, s a negyvenedik életévét sem érte meg. Marosi Sándor a Magyar Földrajzi Társaság elnökeként méltatta Reguly Antal munkáságát. Őt több tudományág művelői is előfutárnak tekinthetik. Geográfusi teljesítménye az Eszak- Urál feltárására határainkon túl is elismertséget szerzett neki, s rajta keresztül a magyar tudósoknak. Kubassek János, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója a szobrászt és alkotását mutatta be. Domonkos Bélának köszönhető, hogy a néhány éve még elérhetetlennek tűnő álom megvalósult: példát mutató életű és munkásságú magyar fölrajztudósok, utazók szobrai népesítik be a múzeum kertjét. Sokan, egyre többen érdemesnek tartják ma már elzarándokolni e kiemelkedő jelentőségű szoborpanteonba. Áz avatóünnepség alkalom volt rá, hogy Marosi Sándor átadja a Magyar Földrajzi Társaság és a Magyar Földrajzi Múzeum közelmúltban alapított díját, a Teleki Sámuel-emlékérmet — melyen a dombormű szintén Domonkos Béla munkája — Somogyi Sándornak, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézete tudományos kutatójának. Az ünepet műsor tette még emlékezetesebbé. Don- kó Ignácné Illyés Gyula „A havazásban” című versét mondta el. Az Érdi Bukovinai Székely Népdalkor Káka Rozália vezetésével olyan népdalokat válogatott, adott elő, melyek a vándorlásról, az idegen földre kerülésről szólnak, az alkalomhoz is illőn, de azon is túl elgondolkodta- tón, szívünkbe markolón. Miként az elöljáróban felcsendülő Himnusz, a befejezésként elhangzó Szózat hallgatása közben is felmerülhetett bennünk, inkább érzésként, mint valóban megválaszolásra várón: honnét is jöttünk és miért vagyunk itt? Nádudvari Anna Reguly Antal mellszobra — Domonkos Béla alkotása "Vimola Károly felvétele Kassai levél Tiborc panaszától a zsidók kórusáig Szeptember 23-án nagy napja lehetett volna Kassának. Ezen a napon átadták végre, hét év után az Állami Színház épületét a közönségnek. Az esemény lefolyását ismét feltételes módban kellene ismertetnem, mert több újságírót meggátoltak abban, hogy bejusson az épületbe, és így nem lehetett szemtanúja annak az ünnepélyes jelenetnek, amikor Lubo Roman, Szlovákia kultuszminisztere szimbolikusan átadta a színház kulcsait Michal Kováé köztársasági elnöknek. A középkorban ezen a helyen állt a kereskedők háza, majd egy kétszámyas épület, melynek egyik szárnyá-* ban volt a kaszinó, s a másikban működött a színház, ahol a kassai magyar társulat 1833. február 15-én először adta elő nemzeti drámánkat, Katona József „Bánk bán”-ját. A múlt számeg az épület tervei is. A színházat egy watt energia nélkül szellőztette egy föld alatti folyosó, mely az épület előtti parkba vezetett, és egy kis kútszerű építmény zárta. Ebbe építették be a számítógéppel irányított parkbeli szökőkút műszaki részét, s így megszűnt a természetes úton biztosított szellőzés, ami bizony komoly gondokat okozott. A színház északi homlokzata előtti szép parkot már korábban tönkretették, mert alatta húzódnak a föld alatti létesítmények. Hiába írta nekünk az akkori polgár- mester, hogy eredeti állapotába helyezik vissza a területet. Ma csak egy sivár, jellegtelen zöld terület csúfítja Kassa főterének ezt a részét. Az egykori kassai színház épülete zad második felében e falak között játszott a Latabárok több generációja, de az épület állaga leromlott, s így azt lebontották. Az utolsó előadást száz éve, 1894. március 19-én tartották meg az 1788 és 1790 között épült régi színházban. Az új eklektikus — neobarokk, neoreneszánsz és szecessziós elemeket egyesítő — épületet Lang Adolf (1849—1913) és Steinhard tervei alapján Répászky Mihály (1834, Korpona — 1909, Kassa) emelte, aki a müncheni akadémián tanult. A bemutató előadásra 95 évvel ezelőtt került sor. 1899. szeptember 28-án, a budapesti Nemzeti Színház drámai együttese díszelőadásban ismét a „Bánk bán”-t játszotta és avatta föl az új épületet, melyet Európa tíz legjobb akusztikájú terme között tartottak számon. Az első bécsi döntés után, 1938. november 11-én ismét Katona József remekművét láthatta elsőként a politikai változások után a közönség. 1945 után már csak elvétve hangzott el magyar szó erről a színpadról és a fel- szabadulásként emlegetett eseményeket követően, az épületből kiszórtak minden magyar nyelvű nyomtaté ványt. így semmisültek Az épület előtt egy oszlopon, melyet a szolnoki születésű Árpád -Racko készített, négy nyelven foglalták össze a színház rövid történetét. Szlovákul, angolul, németül és „magyarul”. Idézőjelek közé kellett tennem a szót, mert Kassa nevét csak szlovákul, idegen testként írták be a szövegbe. Az eredeti függönyt a háború után egy szocialista mű váltotta föl. Ä néhai rekonstruálására sem fog sor kerülni, hanem egy modem főnixmadarat ábrázoló kerül helyére, melyet Csehországban szőnek. Kíváncsiak vagyunk, miképp fog illeszkedni majd az eklektikus térbe. A mostani megnyitó előadáson Verdi „Nabucco”- ját adta elő a szlovák társulat olasz nyelven. A belépőjegy ára bizony borsos volt, nyolcszáz koronát tett ki. Mégha most* a politikai és kulturális élet nagyságai a kassaiakkal együtt meg is töltötték a nézőteret, később kérdéses, hogy nem fog-e a színház gyakran szinte üres nézőtér előtt játszani, mint korábban. Verdi operája mindig is a bilincsben raboskodó nemzetek szabadságigényének volt a kifejezője. A zsidók kara az előadás alkalmával is felszólított: Szállj gondolat. .. s az elröpült Tiborc panaszáig. ßa|assa Zoltán Ismét Tündöklő Jeromos Tamási Áron a Várszínházban
