Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-01 / 230. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. OKTÓBER SZOMBAT 5 Eladó a borászati üzem Döntésre várnak A Kertészeti Egyetem Tangazdaságának szigetcsépi teljes földteriiletét kárpótlásra jelölték ki. Budapest kárpótlási igényeinek kielégítésére szolgál majd. Az itteni dolgozók húsz aranykorona értékben kaptak területet, egy-egy embernek hatezer négyzetméter jutott. Az ösz- szes szigetcsépi szőlőből negyven hektár a húsz aranykoronásoké, nyolcvan hektár gazdasági kezelésben és bérleti viszonyban van, tizenöt hektár a szakcsoporti szőlőterület. Ezen felül van még mintegy háromszázötven hektáros szántóterület, ezt a múlt évben kivonták a művelés alól, elöregedett szőlő volt rajta, kivágták, így ezzel az új tulajdonosoknak nem kell majd bajlódniuk. Ide nem vetettek semmit, ami érthető, hiszen ki az az őrült, aki vet, ha nem biztos benne, hogy aratni is ő fog? A gazdaság szigetcsépi borászati üzeme eladó. Másfél éve vár vevőre, folyamatosan hirdetik, több pályázó is jelentkezett már, de mindegyik esetben meghiúsult az üzlet, az ÁVÜ nem hagyta jóvá. — Az itt dolgozók hogyan élik meg ezt a bizonytalan helyzetet? — kérdeztük Nyerges Zoltán borászati üzemvezetőtől. — Ugyanúgy dolgozik mindenki, mint eddig — választolta —, de azzal a tudattal, hogy bármikor gyökeresen megváltozhat a helyzet. Az emberek várják, hogyan döntenek róluk fönt... — Milyen bort termelnek itt? — Hordós bort értékesítünk, biankót, cserszegi fiú- szerest és kékfrankost. Nagyon jó minőségűek az itteni borok, az idén nyáron a Pest megyei borversenyen három arany-, négy ezüst- és két bronzérmet kaptak a boraink, az alföldi borok versenyéről két arany-, két ezüst- és két bronzérmet hoztunk el, az országos borverseny eredménye pedig egy arany- és négy ezüstérem. — Mennyi bort forgalmaznak? — Évi tizenhárom-tizen- négyezer hektolitert. Ez szép eredmény, ha tudjuk, hogy a cég kicsi. A Budapest környéki borászati üzemek forgalmához mérten is viszonylag nagy ez a meny- nyiség. — Nem tudná a gazdaság megtartani ezt az üzemet? — A gazdaság a földterületei egy részének eladásából ki tudná fizetni a meglévő adósságait, így továbbra is megtarthatná az üzemet, azonban a területeket kárpótlásba oda kell adni, s ezzel megszűnik a termelés feltétele. — A bérletbe adott szőlők esetében olyan szerződést kötött a gazdaság a bérlőkkel, amelynek értelmében a bérlők kötelesek a szőlőt a gazdaságnak leadni, a gazdaság pedig kifizeti nekik a szőlő vételárát. Minden bérlő visszaigényelhet 150 liter mustot. Természetesen a bérfeldolgozási díjat ki kell fizetniük.-—Igényt tartanak erre a bérlők? — A tapasztalat -azt mutatja, hogy nem. — Mekkora összeget fizet a gazdaság a szőlőért? — A felvásárlási árak megegyeznek az országos felvásárlási árakkal, sőt némelyik szőlőfajtánál még meg is haladják a hazai átlagot. — Ebben az esetben, amikor a terület már nem a gazdaságé, csak kezeli, kit illet a termés? — Természetesen azt, aki művelte, tehát a gazdaságot. A bérletesekkel más a helyzet. A szerződésben ugyanis vállalták, hogy a gazdaságnak adják le a szőlőt, tehát a bérlő művelte, de a szerződésben azt vállalta, hogy ide fogja leadni a termést. — Milyen ebben az évben a szőlő? A korábbiakhoz képest jobb vagy rosz- szabb lesz a bor minősége? — A szőlő cukorfoka magas, viszont egy része rohad az időjárás miatt. Emiatt mennyiségileg kevesebb lesz a bor, minőségileg sem lesz annyira jó, mint a jobb években, de hogy pontosan mire számíthatunk, azt csak a szüret után lehet majd megmondani. Pável Melinda Az árokásók ágya A nagyra törő álmok megvalósításához bizony tízezer lépés sem sok. Ki gondolta volna két — vagy már három? — évvel ezelőtt, hogy az önkormányzati szervezésben — mert más lehetőség nem kínálkozott! — elképzelt telefonfejlesztések „diplomatáinak” ki kell várniuk a távközlési törvényt, magukhoz kell édesgetniük a külföldi befektetőket, meg kell egyezniük a Matávval! Az emberek pedig úgy vélték, két telefonkészülék között csak a vezetéket kell kihúzni. A sok időrabló aprómunka mind elfelejtődik majd, ha megcsörren az első készülék. így Vanó András galgahévízi önkormányzati képviselő fáradalma is, aki fél napját áldozta arra, hogy ágyakat szerezzen az árokásó munkásoknak. Este lett, mire elújságolhatta a holdvilágos főutcán, hogy ma már be is rendezték a szobájukat. Most már a lapátosokon a sor... .. . Veresegyházon megnyugodtak a kedélyek Benépesült a gyermekliget Mottóként is szolgálhatna az alábbi írás, és a benne szereplő történet eié az a gondolat, melyet a napokban hallottam Kövi Árpádnétól, a veresegyházi általános iskola igazgatónőjétől. Eszerint: aki feleslegesen megnehezíti dolgát, az buta; ám akinek a dolgai-ügyei megnehezedtek, annak azon kell lenni, hogy ne növelje, hanem megoldja azokat. Csend van a veresegyházi gyermekligetben. Korán reggel elmentek már a gyerekek a megreggeliztetjük őket. Aztán, akinek mennie kell, azt út- rabocsátjuk. Ha valaki beteg, szűnhető, hogy ők már köny- nyebben elviselik az állami gondozásnak ezt a formáját, mint mi a korábbit. Kövi Árpádné szerint is menyugodtak a kedélyek Veresegyházon, sőt az iskolájában szintén. Ugyanakkor az igazgatónő nem titkolja: érthető volt az a félelem, ami kollégái között alakult ki annak a Borka Józsefné gyermekfelügyelő irányítja a terítést. Van mit tanulnia illemből, szokásból Zsoltnak, Gábornak, Péternek és Lászlónak „dolgozójukba”: a százkilenc állami gondozott fiatalból negyvenötén a helyi átalános iskolába indultak, hátukat az ugyanitt található három óvoda egyikébe szállították el. A többiek, a nagyok Vácra, Gödöllőre, Dunakeszire buszoz- tak, vonatoztak át: ők szakmát tanulnak az említett városokban. Alig egy-két gyermek maradt otthon a ligetben: ők a betegek, a gyengélkedők. Reggeli után visszamennek szobáikba, s szinte egész nap nem látni őket: pihennek, tanulnak. Nyugodt, természetes csend van a veresegyházi gyermekligetben: s alig jön már ide kíváncsi újságíró, kétkedő, cinikus ellenző, az ügyet csak lejáratni akaró laikus. A gyermekligetben hétköznapi élet zajlik. A sajtóban a nyilvánosság előtt is elcsendesült a veresegyházi vállalkozás ügye. Pedig micsoda vihar támadt egy időben körülötte: cikkeztek a gyerekek jogairól, az állami gondolkodás helyes és helytelen formáiról, politikaigazdasági döntések jogosságáról. Ma pedig már alig jelenik meg híradás erről a kis gyermekszigetről. A megbízott igazgatónő, Molnámé Berkó Márta szerint mindez azért van, mert mára már — szerencsére — megnyugodtak a kedélyek. Varga Misi gyengélkedik. Házvezetője, Klagyivik Pál szerint a hétvégi kékestetői kirándulás tett be neki és társának. Biztos kiizzadtak, s megfáztak a srácok — mondja Pali bácsi, aki feleségével, Katalinnal együtt felügyeli a Szeptember-ház kis lakóit. — A reggel a legmozgalmasabb — mondja Katalin, aki azért sem tartja nehéznek ezt a munkát, mert két saját fiút már felnevelt. — Keltjük s azt visszatessékeljük a szobájába, s gyógyszerrel látjuk el őt. Főznünk csak a hét végén kell a fiúkra, s mivel az otthonukat maguk takarítják, tartják rendbe, csak a mosás marad délelőtti munkának. Jobb szeretem magam végezni ezt, mint hogy a fiúkra bízzam — mondja mosolyogva az asz- szony. — Ellenkező esetben bizony összemosódna egy alsónadrág és egy színes zokni, hogy rosszabbat már ne is mondjak. — Mi tagadás, a lányokkal nehezebb lenne — veszi át a szót félje, aki e ház vezető- gondnoka is. — Talán saját családunk is segített bennünket ahhoz, hogy a fiúkkal hamar szót értettünk. Bár egy ideig még visszasírták korábbi otthonaikat, egykori haveijai- kat, ma már úgy látom, kezdenek kibontakozni. Jó névvel veszik jelenlétünket is. Őszintén mondom — bólint mondanivalójához a férfi — , lehet velük bánni. Nem igaz, hogy akár egy is bűnöző lenne közöttük. Ők valamennyien szerencsétlenül járt fiatalok. Határozottan állítom, hogy e néhány hét alatt odáig jutottunk egymással, hogy ma már a fiúk is átérzik: mi, gyermekfelügyelők csakis az ő segítségükre vagyunk itt. — Teljesen igaz, amit Pali bácsi mond — szólal meg Misi, amint a ház vezetője elhallgat. — Sokáig visszaemlegettük Vácdukát. Magam hat évet éltem ott, s bizony a barátaink ottmaradtak. Ma már azonban nem cserélném fel ezt a szép otthont. Nagyon jól érezzük itt magunkat: jó, hogy együtt élünk, tudunk egymásnak segíteni. S az is tetszik, hogy kisebbekkel egy táborban lakunk: nem utolsósorban a mi jelenlétünknek, segítségünknek is köhímek a hallatán, hogy állami gondozott gyerekek költöznek a községbe, s az iskoláskorúak ebbe az intézménybe járnak majd. — Túl a pedagógiai megfontoláson, az iskola befogadóképességét is féltettük a gyerekektől. Sajnos amúgy is meglehetősen . szűkösen élünk: minden egyes kis ter- mecskét ki kell használni a osztályokba járnak, s ez okozza a helyi pedagógusoknak még ma is a legtöbb gondot. Ugyanakkor a viszonylag kis létszámú új diákok kényelmesen eloszlanak a nyolc évfolyamon. Mindemellett az iskola vezetése — egy korábbi terv szerint — már nagyon várja, hogy megkezdődjön az a bővítés, melynek eredményeképpen további 4-6 osztály- lyal gazdagodna a jelenlegi építmény. — Még csak egy hónap telt el a tanévből — magyarázza az igazgatónő —, így nehéz még általánosítható tapasztalatokat levonni arra vonatkozóan, hogy okozott-e gondot nevelőinknek az állami gondozásban élő gyerekek beiratkozása. Azt azonban már most látjuk, hogy a kimenő osztályokba került nagyokkal nehéz lesz a pályaválasztás kérdését megoldani. Ugyanakkor magam is tanítok egy ligetes gyermeket, aki szorgalmas, jó eszű diák: vélem, még sokra viheti az életben. Nem lehet, jiem szabad általánosítani. Buta, aki a saját dolgát nehezíti meg: s ha már amúgy is megnehezültek teendői, hát lássa el előbb azokat — búcsúzik e szavakkal az igazgatónő. — Könnyedén mondom ma már ki — fogad a gyermekligetben Molnámé Berkó Márta megbízott igazgató —, • hogy nehezebbre számítottunk, mint amilyen körülmények között most élünk. Lassan valamennyien berendezkedtünk, megtaláljuk helyünket. A gyerekek is, nevelőik is megszokták az új szerepkört, s beindulhatnak a hétköznapi viharoktól, vitáktól. bontott órák megtartásához, s akkor még nem szóltam az udvarunkról, az ebédlőnkről. Hétszáz gyermekünk vám, s megijedtünk az újabb száz befogadásának várható nehézségétől. A gyakorlat azonban másképp alakult: a veresi általános iskolába mindössze negyvenöt állami gondozott fiatalt írattak be. Tény, hogy legtöbben a hetedik és a nyolcadik különleges nyilvánosságtól mentes dolgos hétköznapok a ligetben. Örömmel nyugtáztuk épp a napokban kollégáinkkal, azokkal, akikkel a költözés, az átállás nehéz heteit, hónapjait végigcsináltuk, hogy ma már nyugodtak a kedélyek Veresegyházon, s a gondozottjaink is jól érzik magukat a gyermekligetben. Mallár Éva A gyermekliget immár csendes: nem zavarják a hétköznapi munkát hívatlan látogatók Wfl Káwly fe[Mi
