Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-29 / 254. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. OKTÓBER 29.. SZOMBAT 13 SS Őrizzük meg emléküket! Halottak napján megelevenedik a temető. Virágba öltöznek a sírok, életjelt adnak a néma halmok, melyek alatt szeretteink nyu- gosznak. Családtagok, barátok, ismerősök, ifjak és idősek, csoportosan yagy magányosan keresik fel a már csak emlékeikben élő elhunytakat. Furcsa, misztikus ünnep, amint megelevenedik a halottak városa. Ahogy az ünnepi díszbe öltözött halmok között lépkedünk, időnként feltűnik egy-egy elhagyatott, gyommal benőtt, gondozatlan sír. Látszik rajta, hogy évek, tán a temetés napja óta nem látogatta senki. Mint ahogy sokakat már életükben elfelejtenek, úgy másokra haláluk után borul a feledés homálya. Néha egy-egy idegen kéz virágot helyez a hantra, talán imát is mond az ismeretlenért. Milyen tiszteletre méltó ez a gondoskodás. Régebben, emlékezetem szerint, kevesebb volt az elfelejtett sír, a feledékeny ember. Modern világunk hedonista, kozmopolita agitátorai úton-útfélen a felejtésre buzdítanak. Nem számít senki és semmi, csak a jelen, a gátlástalan önzés, a bármi áron szerzett pénz, hatalom, jólét és élvezet. Sokszor már élőként is idegenek leszünk egymás számára. Mi lesz a világgal, ha elfelejt emlékezni? Honnan fogja tudni a jövő nemzedék, hogy merre menjen, ha nem tudja, honnan jött?! Ha elfelejtünk simogatni, ölelni, szeretni hajszolt életünk során, vajon hogyan fognak emlékezni ránk? Mindahányszor virágot viszek nagyszüleim sírjára, én is emlékezem. Megelevenedik a gyermekkor, újra átélem a sírban már talán elporladt egykori kezek meleg simogatását, ölelését, újra hallom a huszonéves, örökre elnémult hangot, az ágyam mellett elmondott mesét. Becsukott szemmel, ébren álmodom: Milyen jó volna, ha most is fognátok a kezem. Halottak napján korán esteledik, kigyulladnak a gyertyák, mécsesek. Parányi szentjánosbogarak módjára ezrével világítják meg a sötétbe boruló eget. Mintha meg akarnák hosszabbítani a nappalt az elhunytak lelkeit jelképező lángocskák. Mire hazaérünk, a parányi fényforrásokkal együtt sokak számára kialszik az emlékezés néhány perces lángja is. Az éjszaka sötétje ráborul az élőkre, holtakra egyaránt, a másnap pedig már újra a felejtésé. Örülök, hogy számomra megadatott az emlékezés tehetsége. Nemcsak pillanatokra, hanem a mindennapi élet fontosabb mozzanataiban is. A múlt, az emlék helyes értékelése nélkülözhetetlen segítséget nyújt a jövő tervezéséhez. Mindahányszor szeretteim sírjánál állok, eszembe jut az elhunytakat búcsúztató utolsó mondat: „Az örök világosság fé- nyeskedjék nekik.” Jó volna, ha mindannyian rendelkeznénk az emlékezés tehetségével, ha a világosság a mi eleven világunknak is folyamatosan fényeskedne, és Petőfi Sándor szavai szerint a szellem napvilága ragyogna be minden ház ablakán. Akkor bennünket, élőket sem boríthatna be időnként bénító és feledtető szemfedőjével a sötétség hatalma. Drága szeretteink, emléketeket megőrizzük! Unyi János Budapest Ki verte szét az országot? Megdöbbenéssel I olvastam Szabó I Zoltán levelét. Az egész írásban egyetlen félmondat igazság van: „A politikához nem értek”. Ez önmagáért beszél, de ez még nem volna baj. írója valószínűleg az én korosztályomhoz tartozik, tehát 60-70 év közötti lehet. írása HISTÓRIA Érd régi épületei (II.) Hadak járta föld volt Ezt a palánkot a legnagyobb pontossággal lokalizálni tudjuk, hiszen ma is áll a mináré, mely a mellette volt dzsámival együtt Ev- lia Cselebi tanúsága szerint Hamzabég palánkjában belül foglalt helyet. Evlia Cselebi ugyan csak a dzsámit említi, de ez nem jelenti azt, hogy a mináré 1663-ban nem létezett, hiszen az magától értetődően szervesen hozzátartozik a dzsámihoz. Mivel az érdi török palánk felépítését I. Szulej- mán szultán halála, 1566. szeptember 6. előttre tehetjük, ugyanerre az időre kell tennünk a dzsámi és a mináré felépítését is. A török helyőrség és a palánk körül megtelepült muzulmán lakosság vallásos életét szolgálta. A tizenöt éves háború (1593—1606) és az utána következő korszak már nemigen kedvezett a török építkezéseknek. A magyar- országi török építkezések virágkora az 1541—1593 közötti időszak volt. Bél Mátyás korában (az 1730-as években) még látszottak a török erődítmény romjai, és a dzsámi még használatban volt keresztény célra! „Érd község lakatlanná vált, a törökök azonban sáncokkal és árkokkal erősítették meg ezt a helyet, hogy ily módon is védjék Budát a keresztények portyázásai ellen, és segítsék a Budára irányuló élelemszállítást. Ennek az erősségnek volt a parancsnoka Hansa bég. Még ma is róla nevezik ezt a helyet, bár a romja is alig látszik már az erődítésnek, amely a Duna partján, lapos helyen állott. Megmaradtak azonban a török templom alapfalai és kecses tornya. A görög szertartásé szer- bek, akik a magyarokkal együtt a török kiűzése után telepedtek le itt, a maguk templomává alakították át ezt az épületet. Számosán vannak, és kunyhóik hosz- szú sorban állnak a mély fekvésű folyóparton. Ezért van, hogy már csekély áradáskor is elönti őket a Duna, mégpedig annyira, hogy csónakon kell közlekedniük egymás között.” Számunkra ebből az a nagyon fontos, hogy Bél Mátyás is igazolja, a török erődítés a „laposon” volt a dzsámival és mináréval együtt. Az Illésházyak kastélya Sárkány Ambrus kastélya átvészelte, úgy ahogy, a török hódítás korát. Bél Mátyás vagy az adatgyűjtéssel megbízott diákja látta még a Sárkány család címerének a töredékét az 1730-as években. Az egykori Sárkány-kastély képe így bontakozik ki Bél Mátyásnál: „A falu nyugati és déli része magasabb fekvésű és ennek lejtőjén házak épülnek. Itt van a földesúmak, Illésházy grófnak a kastélya is, a lejtő emelkedet- tebb részén. Ez az épület dísze a falunak, urasághoz illő pihenőhely, de egyszersmind gazdasági központ is. Négyszögletes, földszintes építmény, de magasabb fekvése miatt távolról emeletesnek látszik. A kastélytól jobbra, de kissé lejjebb áll a néhány évvel ezelőtt épült tempíom.” A templomra még visszatérünk. Az Illésházyaktól zálogjogon bírta Érdet és a kastélyt a Péterfy család, melytől 1750-ben az Illésházyak visszaváltották. Tőlük 1832-ben herceg Batthyány Fülöp vette meg a települést a kastéllyal együtt. Báró Sina György 1848-ban megvásárolta Erdet, maja ennek fia, Simon örökölte. Báró Sina Simon, ez a görög—osztrák—magyar mágnás „a régi százados eseményeket, viharokat látott uriíakok elbontatván, azt egy újabb, fényesebb, ő excellentiájának ■ századokra kiható, nevéhez méltó; s e hely történeti nagyságának megfelelő épülettel díszíté föl 1869-ik évben.” Báró Sina Simon elég nagy kárt is okozott ezzel az építkezéssel, ez valóban évszázadokra hat ki, mert megfosztotta Érdet, az ország közepét egy gótikusreneszánsz palotától, amelyiknek előzménye akár a XIV. században is épülhetett és a Sárkány család birtoklása idején, a mohácsi vész előtt érhette el virágkorát. Egy megfejteden pecsétkép Végigtekintettük Érdnek kiemelkedően fontos középkori, késő középkori magyar és török épületeit. Ezek egy magyar főúri kastély, egy útmenti török pa- lánkvár, benne dzsámi és mináré. És tételezzünk még fel egy középkori eredetű katolikus templomot is, bár erről nem szólnak a forrásaink. A XVII. század végéről, a XVIII. század elejéről előbukkan azután egy ostyapecsét képe, melynek a közepén egy nagyméretű, impozáns kaputorony látható dombos talajon. Boltíves bejárója fölött két álló téglalap alakú ablak, a torony csúcsán toronygomb díszeleg. Körötte az ablakokig érő gabonavetés (?) szemlélhető. Sajnos, csak egyetlen lenyomatát ismerjük ennek a pecsétnek, amelyiknek felirata is bizonytalanul olvasható: HAMZABÉG. Úgy véljük azonban, hogy a vésnök egy valóságos építményt ábrázolt, mely éppen jellegzetességénél fogva alkalmas volt arra, hogy összetéveszthetetlenül demonstrálja a települést, melynek községi pecsétjén szerepel. Először is nem látszik keresztény templomnak, legfeljebb minárénak foghatjuk fel, ha azt a vésnök elmondás után rajzolta meg. Közelebb járunk a valósághoz valószínűleg, ha a török palánk kaputornyának véljük és akkor a gabonavetés helyett nádas veszi körül. Tudjuk, hogy 1684. július 22-én Lotharingiai Károly támadást intézett Hamzsabégnél a török felmentő sereg ellen, mely Budáról akarta letörni a kehemzseg a demagógiától. Olyan ember lehet, aki mindent elhisz, amit a médiák és az újságok nagy része belesulykol. Milyen jogon meri azo- nosítai magát a néppel, ezen belül a munkássággal? Miért nem nevezi a forradalmat a pártállam kedvenc kifejezésével ellenforradalomnak? Úgy gondolja talán, hogy 1956. október 23-án, amikor Pestén kitört a forradalom, nem a nép vonult az utcára, hanem a volt kulákok, értelmiségiek, netán hazajöttek külföldről az arisztokraták? Akkor nem volt sem nemzedéki, sem foglalkozásbeli különbség, hanem egy elkeseredett nép kezdte meg harcát a függetlenségért, a szabadságért! Szabó úr szerint ez a forradalom verte szét az országot! Elfelejti, mi történt november 4-én hajnalban? Kik hívták be a szovjet hadsereget, amely vérbe fojtotta egy hős nép harcát? Kik vették fel a milliárdokat és adósítot- ták el hazánkat úgy, hogy még unokáink is nyögni fogják? Kádár János és pártjának vezetői. Hogy kérhet az ellenzék hetvenkétnapos vezetés után elszámolást a kormány munkájáról? — kérdezi a levélíró. Kinek volt sürgős beszámolót tartani hazánk gazdasági állapotáról? Horn Gyula miniszterelnök úrnak. Mert közelednek az ön- kormányzati választások. Üres kasszát vett át a mostani kormány? Szabó úr négy évet tévedett, mert az Antall-kabinet vett át valóban üres kasz- szát 1990-ben. Ki tárgyal most a nyugati országokban újabb kölcsönökért? Kinek a programja alapján emelkednek az árak drasztikusan 1995. január 1-től? 1995-ben vajon mennyivel fog növekedni a munkanélküliség? S a magyar nemzet százezreitől, akik 1945-től ártatlanul szenvedtek, vagy pusztultak el a börtönökben és a gulagokban, ki fog bocsánatot kérni? Kárteszi Istvánná Cegléd resztények ostromgyűrűjét. A győztes hamzsabégi csatáról Károly főherceg levélben értesítette I. Lipót császárt. Esterházy Pál győri prefektus ekkor 1000 gyalogossal és 1500 lovassal Hamzsabégnél, az „erdő mellett” megállította a török sereg felvonulását éjszakai csatában. Vagyis a török sereg jobb szárnya a hamzsabégi palánkra és a Dunára támaszkodott a csatában. Ekkor tehát az érdi török erőd még jelentős volt. Arra is gondolhatunk, hogy ez a kaputorony esetleg Sárkány Ambrus kastélyának a kaputornya, amelyik a kastély tömbjével egybeépült vagy esetleg a kastély kerítőfalában volt kaputorony. A források ugyanis utalnak rá, hogy ez a kastély is erődítéssé épülhetett át, hiszen hadak járta föld volt ez másfél évszázadon keresztül. A Belgrád— Eszék—Buda nemzetközi út a török palánk és a szemben lévő középkori magyar kastélyból kialakított, megerősített karavánszeráj között haladt keresztül. Ezek az épületek alkották a törökkori Érd központját. (Vége) Horváth Lajos Virilisták Vácon Vác városának közjogi helyzetét az 1871. évi 18. törvény szabályozta — sok más magyar városával együtt. A törvény létrehozta az ún. rendezett tanácsú városokat, amely azt jelentette, a település létrehozhatja önkormányzati testületét. Az autonómiát gyakorló képviselő-testület összetételét is a törvény írta elő, eszerint a képviselőknek csupán fele került tisztségébe választás révén, másik fele vagyona alapján lett tagja. Ez volt a virilizmus, azok, akik így lettek tagjai egy-egy testületnek, voltak a virilisták. Vác képviselőinek száma 120 volt a múlt század hetvenes éveiben, tehát 60 virilistája volt a városnak. A választott képviselők mandátuma 6 évre szólt, a virilistáké viszont csak egy évre: mivel az éves vagyonadó alapján lett valaki virilista, előfordulhatott, hogy más gyorsabban gazdagodott, így átvette a következő évben helyét a képviselő-testületben. A fennmaradt jegyzékek alapján érdekes társadalomtörténeti megfigyelésekre adódik lehetőség. Vác virilistáinak jegyzékét Alföldi Vilma tette közzé, az alábbiakban az ő adatait ismertetjük. A város leggazdagabb polgárai között nem volt az 1899-es lista szerint orvos, földműves, tanító és közjegyző, akik ilyen foglalkozást űztek, választottként lettek tagok. Ügyvéd 5 is akadt közöttük, de — érdekes módon — egy ügyvédet sem választottak képviselővé a váci polgárok. A 60 virilista közül 18 kereskedő, 10 iparos és 9 földbirtokos volt. Pogány György
