Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-28 / 253. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. OKTÓBER 28.. PÉNTEK 13 Ünnepi meglepetéseim Egy olyan kedves OE) „meglepetéssel” kezdem, amely tu- v lajdonképpen már nem is az, nevezetesen a Pest Megyei Hírlap ünnepi száma, amely sokrétűen és olvasmányosan foglalkozik 1956 lényegével: Annál kellemetlenebb meglepetéssel tapasztaltam, hogy a váci városi ünnepségeken évről évre apad az ünneplő közönség létszáma. (Október 21-én az Esze Tamás Híradóezrednél Márk József alezredes, parancsnok ünnepi állománygyűlésen emlékezett az 1956-os forradalomról és szabadságharcról. Korrekt és tárgyszerű beszédében szólt mindarról, amit a mai kor magyar fiatalságának — s ha úgy tetszik — mai katonáinak is illene követni a 38 évvel ezelőtti iránymutatásból.) Visszatérve a városi, 22-i ünnepségre, a szónok, Fó- nay Jenő, a Pofosz elnöke volt. Szavait nem kísérte egyértelmű tetszés (főként egykori harcos, üldözött társai részéről!), ugyanis a megbékélést sürgette. Igaz, ennek előfeltételeként a — mindmáig elmaradt bocsánatkérést szabta meg... A Madách-gimnázium falán elhelyezett Brusznyay-emlék- táblánál dr. Rusvay Tibor keményebben fogalmazott: kimondta fenti keserűségemet is: mintha Vác polgárai is kezdenék elfelejteni 1956 dicsőségét!? Újszerű kezdeményezésként Forgó László vezetésével megkoszorúzták Pétery József egykori megyés püspök emléktábláját is, aki a Rákosi-rendszer üldözötté volt! Október 23-án, vasárnap délelőtt 10 óra után öt perccel bekapcsoltam a Kossuth rádiót. A Hitélet című adásban református istentiszteletet közvetítettek, melyen dr. Hegedűs Lóránt püspök hirdetett igét. Óriási — örömteli! — meglepetésemre prédikációját, az elsőtől az utolsó szóig, a nap történelmi jelentőségének szentelte. Természetesen beleszőtte beszédébe az isteni gondviselés jelentőségét is. Nem hiszem, hogy az ünnepnapon különb megemlékezés valahol is elhangzott volna az országban! Nota bene: jómagam nem vagyok kálvinista... Déli 1 órakor viszont a Petőfi adó Hírpercek műsorára kaptam fel a fejem. A hírolvasó szerint a rákoskeresztúri koszorúzáskor, amikor bemondták a koszorúzó miniszterelnök nevét, „nem hangosan ugyan, de hallható elégedetlenség hangzott fel a résztvevők soraiból”. Az elhangzottakat nem kommentálták. Délután 3 órára a Reg- num Marianum-templom egykori helyére mentünk, ahol a MIÉP és a Magyar Út Körök tartottak ünnepi megemlékezést. Fél háromtól kezdve folyamatosan hömpölygött a tömeg, végeláthatatlan sorokban a város minden irányából. Különösen örömteli volt látni a rengeteg fiatal résztvevőt. Csurka István ünnepi beszédében kimondta: Ha 1988—1990 között „csendes forradalmunk” volt, akkor napjainkban „csendes ellenforradalom” van kialakulóban ... Jelentős rendőri erők voltak jelen, de nem történt rendbontás! Kíváncsian vártam a fél nyolcas híradót. Érdekes módon a rádióshírt, Hornnal kapcsolatban, szemérmesen elhallgatták. Nika György szerint a MIÉP-ünnepségen 20002500 résztvevő volt. Bizonyára nem szeretne Nika úr annyiszor orra esni, ahány ezerrel többen voltak ott... Ezután még láthattuk Szabó Albert és népuralmista csapatának szereplését is, az Árpád-sávos lobogókkal. Egyet nem értek: a hatóságok sorozatosan kimondják, hogy Szabó Albert fasiszta, büntetőeljárásba fogják, mégis minden nemzeti ünnepünkön szabadlábon van, mi több, a nyilvánosság előtt szerepel. Úgy tűnik: bizonyos obscurus erőknek kifejezetten ez az érdeke!? Brezovich Károly Vác Gyémántdiploma f Gyémántdiplomát kapott az 1924-ben Budapesten orvossá avatott és a közelmúltban 95. születésnapját megért dr. Uhr Győző, nyugalmazott főorvos, aki jelenleg Tatabányán a Cseri-úti Idős Otthon lakója. Hosszú életpályája során a harmincas és negyvenes években Pest megyében, HISTÓRIA Érd régi épületei (I.) Ahol a királynak elpusztult a lova Amikor Pest megye községi, városi és megyei pecsétjeit gyűjtöttem, találtam egy érdi, pontosabban ham- zsabégi pecsétet, melyen a vésnök egy tornyot ábrázolt. Azóta nem hagy nyugodni ennek a toronynak a képe. Izgalmas volna azonosítani valamelyik érdi középkori épülettel. Sárkány Ambrus kastélya Egészen bizonyos, hogy a XV. században, Mátyás király idejében már. állt egy nemesi udvarház, egy kastély a középkori Érd falu feletti dombon. De az is lehetséges, hogy ennek az épületnek az előzményei a Zsig- mond-korra vagy még korábbra nyúlnak vissza. Ennek a kastélynak első okleveles említése 1519-ből származik, amikor is Sárkány Ambrus, Ferenc és János birtokosztályt hajtanak végre egymás között. Ekkor szerepel az ingatlanok sorában egy érdi ház és egy nemesi kőkúria. Teljesen nyilvánvaló, hegy II. Lajos király a szerencsétlen és tragikus kimenetelű mohácsi csatába indulva ebben a kastélyban töltött néhány napot. Broda- rics István királyi kancellár azt írja: „Azon a napon, mikor Budáról eltávoztunk, Sárkány Ambrus városon kívüli jószágához érkeztünk, két mérföldnyire Budától. Érdnek hívják azt a helyet. Itt a királynak hirtelen betegségében elpusztult az a lova, melyet valamennyi közül a legjobban kedvelt, mert a legkiválóbb volt. Hihetetlenül bántotta ez, sokan pedig rossz előjelnek tekintették. Várt itt a király jó néhány napig, de senki sem csatlakozott hozzá. Erre ugyanazzal a kis sereggel, mellyel odaérkezett, továbbment a szomszéd faluig, Ercsiig.” A király Budáról 1526. július 20-án indult el mindössze négyezer emberével. Brodarics István július 27-én levelet írt VII. Kelemen pápához, melyet így keltezett: „Érd közelében, a Duna mellett vert királyi táborból.” II. Lajos király Batthyány Ferenc horvát bánnak írt levelet július 24-én, melyet így keltezett: „Kelt Érden.” A két, némileg eltérő keltezés azt sejteti és valószínűsíti, hogy a négyezer fős királyi sereg letáborozott a Duna partján, ahol nyilván felállították a király sátorát is. Ugyanakkor a király és kísérete igénybe vette Sárkány Ambrus érdi kastélyát, aki ekkor nem volt jelen, mert csapatokkal Pé- tervárad ostromlott magyar helyőrségét kellett volna megsegítenie. Hamza bég szerája A török sereg mohácsi győzelme után 1526. szeptember 7—8-án érte el Buda környékét. Budára vonulása során természetesen birtokba vette a mohácsi csatában hősi halált halt Sárkány Ambrus országbíró érdi kastélyát. Mint tudjuk, ekkor a szultáni sereg még visszavonult az országból, azonban 1541-ben végleges szándékkal megszállta Budát és a hazánkból elfoglalt területeket Budával együtt a török birodalomhoz csatolták. Az érdi kastélyról, nemesi udvarházról nem rendelkezünk adatokkal 1526— 1541 között. A budai szandzsák 1559. évi összeírása szerint Érd falu a szekszárdi mirliva hász-birtoka, de a falu közelében lévő szeráj Hamza bég székesfehérvári mirliva birtokában van, aki azt a kincstártól vásárolta. Mindezekből arra következtethetünk, hogy Sárkány Ambrus kastélya karavánszeráj- ként működött tovább a török hódítás után. A székes- fehérvári Hamza bég legkevesebb 1546—1580-ig birtokolta Érdet és a kastélyt, mert még 1580-ban is az érdiek által használt Székelyegyház pusztát, mint Hamza bég birtokát jegyezték be az összeírásba. Úgy látszik azonban, hogy egy időre, 1562-től Kászim bég (talán azonos a nógrádi szandzsákbéggel) birtokában volt Érd és Hamza bég szerája. Mivel a birtokos megváltozása ellenére is Hamza bég szerájának nevezik az épületet, úgy véljük, hogy 1562-re ez a név már teljes mértékben rögződött. Hamza bég 1546-ra majorságot épített Érden, melynek központja Sárkány Ambrus kastélya lehetett, bár ezt akkor még nem említik. A gótikus magyar kastélyt nyilván át kellett alakítani, hogy karavánszerájként működhessen. Ez persze több évet is igénybe vehetett. A különböző építkezések ezután sem szünetelhettek, mert a majorság, kastély, palota és szeráj megnevezések mellett feltűnik a palánk, palánka, ami török erődítményt jelent. Hamzabég palánka Evlia Cselebi török világutazó 1663-ban Ercsiből jőve érkezett Érdre. „Innen északi irányban négy óráig menve Hamzabég palánkéra jutottunk. Ezt Szulejmán khán parancsára Simontor- nya várának bégje, Hamza bég építtette. Miután Zerin oglu ezt felégette, Iszmail pasa, budai vezír, mikor meghallotta, hogy a nagyve- zír a győri hadjáratra fog jönni, a rájákat és a népeket összegyűjtvén, újból felépítette. Parancsnoka, háromszáz katonája van. A várban húsz deszkatetejű ház és egy dzsámi van.” Az érzékletes leírásban, úgy véljük, több idősík pré- selődött össze, melynek feltárása, szétválogatása és részletes bemutatása meghaladja ennek a cikknek a kereteit. Most csak annyit, hogy I. Szulejmán szultán 1566. szeptember 6-án halt meg Szigetvár ostromlása közben, ágyban, párnák között. Ő nyugodtan adhatott építési parancsot a nagyon fontos Eszék—Buda útvonal erődítményekkel való megerősítésére. Maga Evlia Cselebi is ezen az útvonalon halad 1663-ban a „pa- lánkok”, „palánkák” során keresztül: Báttaszék palánVeresegyházon, majd Mári- anosztrán praktizált mint általános orvos és fogorvos. Hosszú időn át volt Nógrád-, majd Komárom megye vezető főorvosa, az egészségügyi osztály vezetője. Munkáját mindenütt szeretet és tisztelet övezte. Veresegyházon az idősebb generáció a kitűnő, jó szemű diagnosztát még ma is sűrűn emlegeti. Jó egészségnek örvend, de az október 21-i diplomakiosztó ünnepségen már nem tudott Budapesten részt venni. Egykori pályatársai és betegei szeretettel gondolnak rá és gratulálnak a gyémánt diplomához, amit mind kora, mind gyógyító munkássága révén megérdemelt. Fazekas Mátyás Veresegyház Többet várunk Előrebocsátom, hogy expópárti vagyok. Hogy miért? Ezt már nagyon sok szakember megindokolta. A T. Ház expóvitájában Soós Károly Attila pénzügyminisztériumi államtitkár szájából, mintegy mellékesen elhangzott: „Erre még akkor került sor, mielőtt az MDF vezette kormány tönkretette volna az országot”. Erről szeretnék most szólni azok nevében is, akik nem MSZP— SZDSZ kormányt szerettek volna. Az ilyen kicsinyes, ujjal mutogatós pocskondiázás- nál a T. Háztól már többet, bölcsebbet, okosabbat várunk. Egyáltalán nem szimpatikus a korábbi kormánynak ez a férfiatlan negédességgel és nem kevés iróniával előadott gyalázása. Azok a képviselők, akik így beszélnek a parlamentben, próbálják meg ország- gá-világgá kiáltott szakértelmüket, tehetségüket másra, jobbra, közhasznúbb célokra fordítani. Már csak azért is, mert a befutásuk érdekében tett ígéreteik elmaradása miatt őket is bírálni fogják, sőt lehet, hogy igencsak bárdolatlan stílusban minősítik majd őket utódaik. Hogy ez mikor következik be? Nincs meghatározható ideje. Kovácsné Mészáros Anna Püspökhatvan ka, Jeni-Palánka, Tolna palánka, Paks palánka, Pente- le palánka, Dsánkurtárán palánka, Ercsi palánka és Hamzabég palánka. Hamzabég palánkét „Zerin oglu”, azaz Zrínyi fia felégette valamikor, talán a tizenöt éves háború idején (1593—1606) és akkor Zrínyi Györgyről van szó. Szinán nagy vezír 1593-ban vonult Magyarország ellen, hadjáratának céljai között szerepelt Győr elfoglalása is, melyet végre is hajtott 1594. szeptember 29-én. Iszmail budai pasa tehát ennek a hadjáratnak az előzményeként építtethette újjá Hamzabég palánkját. Ha pedig ez így van, akkor a következőkre gondolhatunk. Az érdi török erődítmény, palánk a Belgrád— Eszék—Buda útvonal egyik szakaszának a biztosítására épült. Ezek a palán- kok nagyrészt gerendavá- rak voltak, természetesen kő, tégla, agyag stb. felhasználása mellett. Az út közelében álltak, Érd esetében ez az út a Duna közelében haladt mindig és sosem a terület magasabb részein. (Folytatjuk) Horváth Lajos A ceglédi uradalom. a kiegyezés időszakában Az óbudai apácák egykori ceglédi birtoka a 18. század végétől a vallásalaphoz került, mely 1848-ban, a forradalom alatt a felállított Vallás- és Közoktatás- ügyi Minisztérium Alapítványi Gazdasági Osztálya felügyelete alá tartozott — tudjuk meg Szabó Attila könyvéből. Területi átszervezés nem történt — az idő sem volt elég nagyobb reformokra. A forradalom és szabadságharc bukása után a ceglédi uradalom az Ideiglenes Kamarái Igazgatósághoz, került, közvetlen irányítója a Szolnoki cs. kir. Kerületi Pénzügyigazgatóság lett. Ezekben az években zajlott az örökváltsági ügyek lezárása, a különböző jellegű és jogcímű váltságok árának megállapítása — nem minden vita nélkül. Az uradalom közben 1861-ben az ismét felállított Helytartótanácskor, került, 1866. október 28-án hagyták jóvá az érdekeltek a döntést. Ez természetesen csak ideiglenes megoldás volt, hiszen folytak már a kiegyezési tárgyalások, és nyilvánvaló volt, hogy néhány hónapon belül az országnak ismét törvényes kormánya és szervei lesznek. Az úrbéri szolgáltatások csökkenésével kisebb személyzetre volt szükség, míg 1859-ben több mint 30 személy foglalkozott az uradalom ügyeivel, 1866-ban már csak 12 fő. Ez a tisztviselői létszám került azután a következő évben, 1867-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hatáskörébe, a még mindig tekintélyes uradalommal együtt. Pogány György
