Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-28 / 253. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJUSAÍ 1994. OKTOBER 28.. PENTEK Megmaradtam olyannak, amilyen voltam Beszélgetés Tolcsvay Béla vándorlantossal Az 1956-os forradalom elő­estéjén láthattuk a televízió­ban a Tolcsvay fivérek már­cius 15-i koncertjét. A ké­pernyőn ritkán látható Tolcsvay Bélát ezúttal a nemzeti ünnepeinkkel kap­csolatos gondolatairól, a múltról és a jelenről kérdez­tük. — Miként gondol az 1956-os forradalomra és az 1848-as szabadságharcra? — Az Ötvenhatos forrada­lom idején tíz éves voltam. A Táncsics Mihály utcába jártam iskolába, Táncsics bör­töne közelében. Nekem ’48-ról eszembe jut a Nemze­ti Múzeum, a Pilvax, a sajtó, az ifjúság, a tavasz, a kokár­da és persze a szerelem. A másik forradalom közel van a születésnapomhoz, s az őszt idézi. Október 23-án csellóórára mentem, amikor a Moszkva téren láttam az át­vonuló tömeget. Kivágott, lyukas zászlót vittek szem­ben a forgalommal. Édes­anyám otthon nagyon izga­tott volt, mert az édesapám, aki a Bezerédi utcai általános iskolában énektanár volt — ez a Köztársaság tér sarka — sötétedés után jött haza. El­mesélte, hogy az Országház előtt összegyűltek az embe­rek és amikor eloltották a lámpákat, a náluk lévő papí­rokat — a Tizenkét ponttal — meggyújtották és fényár­ban úszott a tér. Emlékszem a lövöldözések hangjára, ar­ra, hogy a pincében voltunk, hiszen közel laktunk az Or­szágos Levéltárhoz, amely több mint egy héten keresz­tül lángokban állt. Emlék­szem a november 4-e után megjelenő szovjet tankokra, a két napon át tartó szüntelen puskaropogásra, s azután a hi­hetetlen csendre. A Széna té­ren láttam olyan kirakatot, órákkal és ékszerekkel, ahol egy papíron ez állt: Ez a mi­enk, vigyázzatok rá! Előtte egy fiatalember állt nemzeti­színű karszalaggal, s őrkö­dött. És ezek a napok minde­nekelőtt a nemzeti színek megjelenését jelentették ne­kem, hiszen korábban min­dig piros nyakkendőt kötöt­tünk. — 1956-ot nem lehetett megünnepelnünk. A ’48-as szabadságharc ünneplése is kétféleképpen történt: hivata­los és nem hivatalos formá­ban. Ön hogyan ünnepelt? — Az az igazság, hogy be­lülről. Sohasem öltöztem pi- ros-fehér-zöldbe, manapság sem teszem. Én belülről va­gyok piros-fehér-zöld. A lel­kemben, a lélegzetemben, minden porcikámban él ez az ország, s akik értik a szavam, akik összecsapják a tenyerü­ket, ők valamennyien nagy kötelezettséget rónak rám. Amíg fiatal voltam, addig csak az ünnepek külsőségeire figyeltem. De figyeltem a fel­nőttekre is. Szerettem a fel­nőttek társaságát, s hallgatni, hogy mi a véleményük a dol­gokról. Jó szellemű közössé­gekben nevelkedtem. Gimna­zista voltam, amikor egy osz­tálytársam a Dunába dobott egy vörös zászlót. Meg is kapta érte a büntetését. Ha egyesek nem tették ki a ko­kárdát, akkor nem álltunk szóba velük, kiközösítettük őket. Az ünnep napjaiban a levegőben volt, hogy lehetne csinálni valamit. — Ön meglehetősen kilóg a mai zenészek sorából. Kis­sé emlékeztet a régi lantosok­ra, akik az országot járták, s otthonosan mozogtak az egy­szerű emberek körében. — Ezt vállalom. — Beszéljünk a megélhe­tésről. Nyilván voltak jobb napjai. — Igen, voltak. Amikor megnyertük a Ki mit tud-ot, és a tűrt kategóriából a támo­gatott kategóriába kerültünk. 1970 és 1973 között — a KITT Egylet tagjaként — be­jártuk egész Kelet-Európát, s a slágerlisták elején szerepel­tünk. Azután jött egy nagy robbanás a mutatványos üz­letben, nemcsak külföldön, hanem természetesen itthon is, és ez a mi esetünkben is vi­tákat hozott a felszínre. — Mi volt e viták kiváltó oka? — Az öcsémmel is nézetel­térésem támadt, mivel én azt akartam, hogy valamiféle bal- ladisztikusabb, a mi népi kul­túránkhoz közel álló zenét csináljunk, és ne azt, ami ha­tásvadászó, ami a slágergyár­tás körébe tartozik. Szeret­tem volna megmaradni an­nál, amit valamikor az Illé- sék elkezdtek. Ez volt az az időszak, amikor a Hangle­mezgyártó Vállalatnál kemé­nyen beindult a biznisz. Tánc­dalfesztiválok, Pepita Orosz­lán, a Made in Hungary-k, a Tessék választani-k időszaka volt ez. A saját dalaink saj­nos sohasem lettek olyan nép­szerűek, mint amikor valakit kísértünk. — Ezt mivel magyarázza? — Örökös másodikok vol­tunk. Erdős Péter azt mond­ta: nők kellenek. így kerül­tünk össze Koncz Zsuzsával, Kovács Katival... — Vajon a nagyhatalmú Erdős Péter értette, hogy önök mit akarnak? — Hogy én mit akarok, azt nagyon jól tudta. — S hogyan fogadta? — Ez kiderült akkor, ami­kor a Fonográf együttes meg- alkult a Tolcsvay és az Illés együttesből. Az erdélyi utam után meg akartam zenésíteni az Égig érő fa című népme­sét. A televízióban egy kakas- di asszonnyal fel is léptem. Ő mondta a mesét, én pedig éne­keltem a Gyimesből hozott dalokat. Másnap Erdős azt mondta, hogy borzasztó, amit én ezzel az öregasszony­nyal művelek a televízióban. — A Fonográf által is megteremtett hazai country­irányzatból ön jórészt kima­radt. — Ebben nem vettem részt, csak amikor már nem volt mit ennem. Azután meg­csináltuk a Tolcsvay Triót Czipó Tibivel és Pomázi Zoli­val. Húsz éven át ezen az úton haladtam és ebből az időszakból mindössze egy ka­zettára való rádiófelvétel ma­radt meg. Meg tudom mutat­ni a papírokat, amelyek a nó­táimnak a rádióból, a lemez­gyárból való kiutasításáról szólnak. — Ez bizonyára komoly anyagi veszteséggel járt. — Valóban, s csak úgy tud­tam megmaradni, ha őrült so­kat utaztam és koncerteztem. Volt olyan hét, hogy harminc alkalommal léptem fel, gyak­ran gyerekműsorokban, nem magas gázsiért, mindig csak annyiért, amennyit éppen ad­tak. Cserébe viszont megis­mertem az országot, az embe­reket, együtt utazva velük vo­naton, autóbuszon vagy akár autóstoposként. Voltak fénye­sebb pillanatok az életemben, de azt hiszem megmaradtam olyannak, amilyen voltam. — Az elmúlt négy év alatt hogyan alakult a pályája? — Azt hittem, hogy jobban fog menni. A mutatványos üz­let talán keményebben jelent meg, mint valaha. Előtérbe ke­rültek azok, akik egyik napról a másikra milliókat keresnek. Nekem ez nem adatott meg, de jólesett, amikor ez év tava­szán átvehettem a Magyar Köztársaság Kiskeresztjét az Országház kupolacsarnokában. (bánó) TIGAZ A TIGÁZ Rt. Diósdi Kirendeltsége tájékoztatja Tisztelt Fogyasztóit, hogy az alábbiakban felsorolt települések lakói a gázkészülékeikkel kapcsolatos hibák esetén javítási igényeiket a következő helyeken jelenthetik be: Diósd, Budakeszi, Budaörs, Kamaraerdő, Nagykovácsi, Törökbálint Diósd, Petőfi S. u. 40. Telefon: 06-23-382-394 (éjjel-nappal), 392-395 • • • Százhalombatta, Érd, Tárnok, Sóskút, Pusztazámor Százhalombatta, Gesztenyés u. 7. Telefon: 06-23-354-682 (éjjel-nappal), 354-809 • • • Szentendre, Pilisborosjenő, Budakalász, Pomáz, Üröm, Solymár, Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Csobánka, Pilisszántó, Piliscsaba Szentendre, Paprikabíró u. 16. Telefon: 06-26-310-032 (éjjel-nappal) • • • Szigetszentmiklós, Halásztelek, Tököl, Ráckeve, Szigetcsép, Szigethalom, Szigetbecse, Makád, Lórév, Szigethalom-üdülőterület, Szigetszentmiklós-Lakihegy Szigetszentmiklós, Gyári u. Telefon: 06-24-365-562 (éjjel-nappal), 367-701 A Dunaholding-Vác Kft., mint a Híradástechnikai Anyagok Gyára Rt. F. a. felszámolója, nyílt pályázat útján értékesíti a társaság következőkben felsorolt vagyonelemeit Az ingatlan megnevezése: __________Pályázati alapár (nettó), E Ft: F őbejárati épület 19 200 Irodaépület 9 000 Üzembiztonsági épület 1 Elektronikai üzem ) 9 000 Papírraktár J Igazgatósági épület 25 000 Laboratóriumi épület 11 000 Üdülő (Balatonszárszó, Bartók Béla út 16.) 5 600 A pályázatokat személyesen vagy meghatalmazott útján, 3 példányban, 1994. december 15-én 13 és 14 óra között kell benyújtani a Dunaholding-Vác Kft. irodájában (Vác, Széchenyi út 10-12. 2600). A pályázatot tartalmazó, lezárt borítékra írják rá a megpályázott egység megneve­zését. A vételi szándék bizonyítására, a pályázati alapár áfával növelt értékének 10%-át, bánatpénzként, a benyújtás határidejéig letétbe kell helyezni a Dunaholding-Vác Kft. pénztárába. Az erről szóló igazolást a pályázatnak tartalmaznia kell. A pályázat tartalmazza a pályázó nevét, címét, adószámát, cég esetén 30 naposnál nem régebbi cégkivonatát és a képviselő címpéldányát, az ajánlott vételár össze­gét, a fizetés módját. A pályázat eredményéről minden pályázót írásban értesítünk, 1995. január 15-éig. A kiíró több pályázat esetén, versengő ajánlattételre szólíthatja fel a pályázókat. Az ajánlati kötöttség 60 nap. A nyertes pályázó az adásvételi szerződést az ajánlati kötöttség lejártát megelőzően tartozik aláírni. A vételárat készpénzben vagy átuta­lással, az adásvételi szerződés megkötését követő 30 napon belül kell kifizetni. Pályázni lehet az ingatlanok egészére, egyes csoportjaira és az egyes önálló ingatlanokra. Pályázati feltétel a tenderfüzet megvásárlása - 10 000 Ft + áfa vételáron -, a Dunaholding-Vác Kft. irodájában (Vác, Széchenyi út 10-12. 2600). Az értékesítendő vagyonelemekről érdeklődni lehet Vájná Sándornál és Baksza Imrénél, a (27)-315-594-es telefonon, a balatonszárszói üdülő esetében pedig Tefner Tibornál, a (84)-340-338-as vagy a (84)-362-960-as telefonszámon. Felhívjuk az elővételre jogosult hitelezőket, hogy az elővételi szándékukat írásban jelentsék be, a pályázati határidő lejárta előtt. Tolcsvay Béla: Én belülről vagyok piros-fehér-zöld Talum Attila felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom