Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-20 / 246. szám

/ $ PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. OKTOBER 20.. CSÜTÖRTÖK Beszélgetés a hatvanéves Durkó Zsolttal A kettős zenei szerkezettől a zeneszerző kettős életéig A magyar kulturális életben mindig voltak mértékadó alkotóművészek. Műve­ik minűsége és emberi tisztességük miatt kikezdhetetlenné váltak, mégha a sanda szándékú gáncsoskodás időnként őket is eléri. Közéjük tartozik a hat­vanéves Durkó Zsolt, Kossuth-díjas zeneszerző. Négy évtizedes pályafutását itthon és külföldön díjakkal, kitüntetésekkel ismerték el. Műveinek előadása eseményszámba megy a világ legnagyobb koncertközpontjaiban. A hazai kö­zönség a legnagyobb figyelemmel kíséri, bármit tesz. így volt ez a közelmúltbe­li ünnepi szerzői estjén a Zeneakadémián és Flautocapriccio című darabjának bemutatóján a Bartók házban. És a sikert várjuk ma este is a Zeneakadémi­án, hegedűversenyének előadásán, amely Vásáry Tamás vezényletével, a Rá­diózenekar és Szecsődi Ferenc közreműködésével hangzik fel. Az alkalommal élve Durkó Zsolttal pályájáról, közérzetéről, terveiről beszélgettünk. hatóság. Csakhogy ily mó­don a művészet tűrhetetle­nül sérült. Beszűkülő művészet — Sokan idézik nosztalgi­ával a hatvanas évek elejét, amikor a Rómából hazatérő fiatal zeneszerző úgymond berobbant szellemi életünk­be. Alig harmincévesen, frontemberként feszítetette szét a szocreál zeneszerzé­sen megnyíló rést. Új han­gú, elemeiben magyar mu­zsikájával túllépési lehetősé­get kínált a huszadik száza­di nagy elődöktől kétségívül megkötött szakma számára. De hogyan is emlékszik visz- sza erre az időszakra?' — kérdeztük. — A bartóki tradíciók aligha akadályozhatnak meg valakit abban, hogy sa­ját korát élje, és fokról fok­ra rátaláljon személyes stílu­sára és nyelvére. Magam is ennek a hagyománynak szerkezeti, dallamvilágbeli, harmóniabeli átértelmezésé­re törekedtem. Egyfajta ket­tős zenei szerkezet foglal­koztatott, amit psicogram- ma-organismo-nak nevez­tem. Utóbbi logikailag tisz­tázott dallami és harmóniai rend, amit úgy oldok és lazí­tok fel, hogy mindenkori kö­zérzetemből fakadó pillanat­nyi hangulatomat tükrözze. Mással nem pótolható művészet A hangulat, a közérzet soha nem direkt módon, ha­nem a muzsika nyelvén szó­lalt meg Durkó Zsolt művei­ben. — Egy zenei gondolat legbelsőbb ereje a karakte­rében, dallamvonalában, rit­musvilágában, szubjektív voltában rejlik — mondja. A zene szuverén művészet, ami semmi mással nem he­lyettesíthető, s nem pótolha­tó. A modem zene kifejezé­si skáláján az a belső lé­nyeg jelenik meg, amelyet csak ez a kor mondhat ki, és amelyet korábbi korok nem tárgyaltak. A közlen­dő szoros kapcsolatban áll azzal az élményanyaggal is, amit a jelen társadalmá­ban, a természetben, az em­berek között érzünk. E „közlendő" majd’ 70 művet eredményezett az évek során. Köztük a B-A-C-H variációkat, a vo­nósnégyeseket, a Tumer-il- lusztrációkat, az Iconogra- phiákat, az Altamirát, a Ha­lotti beszédet — hogy csak néhányat említsünk a hatva­nas-hetvenes évek ünnepelt kompozíciói közül. De a szépségen túl vajon mi az, ami meghallgatásukra a koncerttermekbe vonzotta az embereket? — A modem közönséget a saját élményanyagával szólítottam meg, és hallga­tóim reagálása máig na­gyon bátorító számomra — vallja a szerző. — Műveim­ben a közönség talán ráis­mert arra a ritmikai és dal­lamvilágra is, ami a mi kul­túránkra és zenei televé- nyünkre jellemző. És arra a történelmi megterhelésre, ami mindannyiunkra nehe­zül. — Ez az élményanyag a hatvanas-hetvenes években főként hangszeres kompozí­ciókra ihlette Durkó Zsol­tot. Vokális zenét ritkán írt. És akkor is sajátosakat, szö­veg nélkülieket. Alkata okán talán? — Súlyos lelki állapot­ban találtam a kor társadal­mát és az embereket, aki­ket megszólítani kívántam. Azt gondoltam, hogy pusz­tuló ez a társadalom, és szá­momra nem marad más hát­ra, mint hogy leszálljak egy olyan zenei alapréteg­be, ahol a legegyszerűbb és talán a legvégső dimenziók jelennek meg. Ahol a hör- gésnek, a különálló vokális­nak is jelentősége lehet. Magyar díszítőelemek című kórusművemnek nincs szö­vege. Csak néhány izolált szó ismétlődik, és átmene­tek egyik magánhangzóból a másikba. Kérdéses a világzene művészi értéke — E Durkó Zsolt-i „tég­la" nem utolsósorban azt is magával hozza, hogy akko­riban megnőtt a komolyze­ne súlya a szellemi életben. A koncerttermek vonzóbbá váltak a nagyközönség — és közte sok-sok fiatal — számára, akik a minőségi zene sajátosan kifejezett — A modern hang azonban a kezdetektől sajátosan ma­gyar zenei nyelven szólalt meg. Tudatosan, vagy ösz­tönösen ? — Hiába vannak prófétái és hangos propagátorai a nemzeti karakter nélküli vi­lágzene divatos irányzatai­nak, és hiába tetszetős a gondolat, hogy egységes vi­lágkultúrát kell építeni, az ilyen zene művészi értékét nem nagyon látom, és való­di értelmét sem. Nemzetkö­zi zeneszerző pályázatok zsűritagjaként, lapozgatva a néha harminc országból is beküldött kompozíció­kat, stilárisan az egyiket olyannak látom, mint a má­sikat. Mintha’ ugyanazok­ból a panelekből épült blokkházakkal találkoznék. Amelyek a világ minden nagyvárosában ott vannak, de a városkép értékéhez aligha járulnak hozzá. Ma­gam úgy érzem, hogy sok­kal inkább a nemzeti kultú­rák kivirágoztatásának út­ján lenne fontos és kívána­tos továbbmennünk, és a magunk szerény tégláját az épületbe letennünk. közlendőjétől fogékonyab­bak, érzékenyebbek lettek. Amire manapság talán job­ban szükségünk lenne, mint valaha. Mégis mintha nem töltené be a zene ugyanazt a szerepet életünkben, mint korábban... — A hatvanas-hetvenes évek társadalma számára valóbban fontosabb volt a kortárs zene, mint manap­ság. Itthon, a volt szocialis­ta országokban és Nyuga­ton egyaránt. Kialakult egy értékrend, ami felelős­séget rótt a zeneszerzőkre. Nem volt mindegy, hogy mit és hogyan fogalmaz­nak meg. A nyolcvanas évektől kezdve a helyzet megváltozott, és klülönö- sen az utóbbi négy-öt év­ben megbocsáthatatlan dol­gok történnek. Mintha nem is a zenei érték lenne a fontos, hanem valami kozás útját. Ez a veszély kényszerítette rendszeres közéleti szerepre a magá­nyos alkotómunkát koráb­ban csak szükség esetén odahagyó Durkó Zsoltot? — És persze tűrhetetle­nül sérül az emberek érde­ke is. Ők joggal várnák el minden korban, hogy sors­problémáikra a művészet­ied kapjanak eligazítást. Va­lakik ellenérdekeltek lenné­nek ebben? — Hogy milyen zene ter­jed, az nagyrészt a kommu­nikáción múlik. A nyolcva­nas évektől pedig fokozato­san olyan irányzatokat pro­pagálnak, amelyek alig tar­toznak a művészet körébe. Közéleti szerepben Durkó Zsolt zeneszerző: „Saját élményanyagával szólí­tom meg a közönséget. Ehhez keresek zenei kifejezése­ket. A kutatás az, ami éltet...” Krekács Róbert felvétele közgazdasági tényező. Az eladhatóság, a szponzorál­Néhány motívum és ritmus ismételgetésére alapozott stílus dívik, aminek szegé­nyeségét legegyszerűbben irodalmi analógiával tud­nám érzékeltetni. Shakes­peare 25-30 ezer szóval fe­jezte ki magát, amivel szemben egy 500 szavas stí­lus már olyan beszűkülést jelent, amellyel bizonyos alapközlendőket talán ki le­het fejezni, de a világról, a korról, a természetről ár­nyaltan beszélni nem lehet. Illetve ha korunknak ez a legeredetibb újdonsága, ak­kor ez korunk ijesztő sze­génységi bizonyítványa. — Az értékvesztett zené­re a közönség a kortárs zene iránti közönnyel, a koncertektől való távolma­radással reagál. Veszélybe kerül a minőség, köztük a magyar zene is, amely pe­dig minden korban szerves­séget is jelentett, egyúttal kijelölve a szellemi kibonta­— A zeneszerzés túlnyo­mó többsége Magyarorszá­gon kommunikációs stop alá került. Szinte megszűnt a kottakiadás és áz ezzel ösz- szefüggő promóció, és épp­így a lemezkiadás is. Szá­momra és számos kollé­gám számára mindenkép­pen. Ma hozzáférhetetlen az általam értékesnek ítélt kortárs zene 80 százaléka. A szükség vitt rá, hogy 1987-ben létrehozzuk a Ma­gyar Zeneművészeti Társa­ságot. Hogy szembeszáll­junk a közízlés romlásával, és segítsünk a vidék zenei elmaradottságán. Élményt adó hangversenyek szerve­zésére törekszünk, amelye­ken egyébként meg nem szólaló, értékes műveket hallhat a közönség. Olyan csiszolt előadásban, hogy hatósugaruk nyilvánvaló le­gyen. Arra is törekszünk, hogy minden koncertünkön egy magyar mű is megszó­laljon. — A szándék tiszta, mint az évek során mindig is az volt, amikor Durkó Zsolt megszólalt. Mégis, mintha egyre gyakrabban érnék tá­madások. — Különbséget kell ten­ni a támadások között — mondja nyugodtan. — Sze­mély szerint azok közé tar­tozom, akinek életpályája mindennek ellenére döntő módon nem sérült. És ez so­kakban irigységet vált ki. Olyanokban is, akiket nyil­vánvaló méltatlanságok ér­tek, de hát erről én nem te­hetek. A zeneművészeti tár­saságot, és rajta keresztül engem érő támadások ugyanakkor többnyire egyes szervezetek azon hangadóitól erednek, akik kellő látókör híján meg sem értik törekvéseinket, vagy a művészetet gazdasá­gi és jogászkodó stílus sze­rint kívánják irányítani. így nehéz velük együttműköd­ni. De ezt nem is ambicio­nálom. Hiszen én csak e kedvezőtlen korban szeret­ném azokat az értékeket át­menteni, amelyeket felis­mertem, és amelyekben hi­szek. Végszó nélkül Hogy „néhány erős le­gény megdobálja sárral”, különösebben nem zökken­ti ki Durkó Zsoltot munká­jából. Teszi a dolgát, hi­szen még sok fontos meg- írandója van. — Azt fogom folytatni, amit eddig — mondja az elkövetkező évek terveiről. —__ A kuta­tás az, ami éltet. És az ed­dig még fel nem dolgozott gondolatok kimunkálása. D. Veszelszky Sára Arany-napok Irodalmi vetélkedő Arany-napot rendez a nagy­kőrösi önkormányzat szom­baton, október 22-én a he­lyi Arany János Művelődé­si Központban, melynek ke­retében a költő nevét viselő országos irodalmi vetélke­dő döntőjét is megtartják. A vetélkedő résztvevőit Kiss János polgármester köszön­ti, majd — a Tóth Tibor gimnáziumigazgató által ve­zetett zsűri előtt a csapatok (Nyékládháza, Mezőkeresz­tes és Kunbaracs) összemé­rik tudásukat. A délutáni órákban a résztvevők ünne­pi műsort tekintenek meg, amelyen verset mond Besse­nyei Ferenc színművész (a zsűri tagja), közreműködik a helyi Arany János Refor­mátus Gimnázium kórusa, Végh Tiborné vezényleté­vel. A díjkiosztást megelő­zően a gimnázium igazgató­ja emlékbeszédet mondj a díjak átvétele után a je­lenlévők megkoszorúzzák Arany János szobrát. A kora esti órákban irodalmi­kávéházi beszélgetésre ke­rül sor. Szentendrei vendégtárlat O Varga László, a néprajzi muzeológia és műemlékvé­delem jeles tudósa kilenc­ven éve született. A Népraj­zi Múzeum néhai főigazga­tójának budapesti lakóhá­zán holnap emléktáblát avat­nak ebből az alkalomból (Mikszáth tér 3.). A Szent­endrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum vendégkiállítással emlékezik meg a Fővárosi Néprajzi Múzeumban arról a tudósról, aki felbecsülhe­tetlen értékű, több mint húszezer fényképfelvétel­ből és más dokumentumból álló gyűjteményét Szentend­rének adományozta. A ven­dégtárlat egy hónapon át te­kinthető meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom