Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-20 / 246. szám
/ $ PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. OKTOBER 20.. CSÜTÖRTÖK Beszélgetés a hatvanéves Durkó Zsolttal A kettős zenei szerkezettől a zeneszerző kettős életéig A magyar kulturális életben mindig voltak mértékadó alkotóművészek. Műveik minűsége és emberi tisztességük miatt kikezdhetetlenné váltak, mégha a sanda szándékú gáncsoskodás időnként őket is eléri. Közéjük tartozik a hatvanéves Durkó Zsolt, Kossuth-díjas zeneszerző. Négy évtizedes pályafutását itthon és külföldön díjakkal, kitüntetésekkel ismerték el. Műveinek előadása eseményszámba megy a világ legnagyobb koncertközpontjaiban. A hazai közönség a legnagyobb figyelemmel kíséri, bármit tesz. így volt ez a közelmúltbeli ünnepi szerzői estjén a Zeneakadémián és Flautocapriccio című darabjának bemutatóján a Bartók házban. És a sikert várjuk ma este is a Zeneakadémián, hegedűversenyének előadásán, amely Vásáry Tamás vezényletével, a Rádiózenekar és Szecsődi Ferenc közreműködésével hangzik fel. Az alkalommal élve Durkó Zsolttal pályájáról, közérzetéről, terveiről beszélgettünk. hatóság. Csakhogy ily módon a művészet tűrhetetlenül sérült. Beszűkülő művészet — Sokan idézik nosztalgiával a hatvanas évek elejét, amikor a Rómából hazatérő fiatal zeneszerző úgymond berobbant szellemi életünkbe. Alig harmincévesen, frontemberként feszítetette szét a szocreál zeneszerzésen megnyíló rést. Új hangú, elemeiben magyar muzsikájával túllépési lehetőséget kínált a huszadik századi nagy elődöktől kétségívül megkötött szakma számára. De hogyan is emlékszik visz- sza erre az időszakra?' — kérdeztük. — A bartóki tradíciók aligha akadályozhatnak meg valakit abban, hogy saját korát élje, és fokról fokra rátaláljon személyes stílusára és nyelvére. Magam is ennek a hagyománynak szerkezeti, dallamvilágbeli, harmóniabeli átértelmezésére törekedtem. Egyfajta kettős zenei szerkezet foglalkoztatott, amit psicogram- ma-organismo-nak neveztem. Utóbbi logikailag tisztázott dallami és harmóniai rend, amit úgy oldok és lazítok fel, hogy mindenkori közérzetemből fakadó pillanatnyi hangulatomat tükrözze. Mással nem pótolható művészet A hangulat, a közérzet soha nem direkt módon, hanem a muzsika nyelvén szólalt meg Durkó Zsolt műveiben. — Egy zenei gondolat legbelsőbb ereje a karakterében, dallamvonalában, ritmusvilágában, szubjektív voltában rejlik — mondja. A zene szuverén művészet, ami semmi mással nem helyettesíthető, s nem pótolható. A modem zene kifejezési skáláján az a belső lényeg jelenik meg, amelyet csak ez a kor mondhat ki, és amelyet korábbi korok nem tárgyaltak. A közlendő szoros kapcsolatban áll azzal az élményanyaggal is, amit a jelen társadalmában, a természetben, az emberek között érzünk. E „közlendő" majd’ 70 művet eredményezett az évek során. Köztük a B-A-C-H variációkat, a vonósnégyeseket, a Tumer-il- lusztrációkat, az Iconogra- phiákat, az Altamirát, a Halotti beszédet — hogy csak néhányat említsünk a hatvanas-hetvenes évek ünnepelt kompozíciói közül. De a szépségen túl vajon mi az, ami meghallgatásukra a koncerttermekbe vonzotta az embereket? — A modem közönséget a saját élményanyagával szólítottam meg, és hallgatóim reagálása máig nagyon bátorító számomra — vallja a szerző. — Műveimben a közönség talán ráismert arra a ritmikai és dallamvilágra is, ami a mi kultúránkra és zenei televé- nyünkre jellemző. És arra a történelmi megterhelésre, ami mindannyiunkra nehezül. — Ez az élményanyag a hatvanas-hetvenes években főként hangszeres kompozíciókra ihlette Durkó Zsoltot. Vokális zenét ritkán írt. És akkor is sajátosakat, szöveg nélkülieket. Alkata okán talán? — Súlyos lelki állapotban találtam a kor társadalmát és az embereket, akiket megszólítani kívántam. Azt gondoltam, hogy pusztuló ez a társadalom, és számomra nem marad más hátra, mint hogy leszálljak egy olyan zenei alaprétegbe, ahol a legegyszerűbb és talán a legvégső dimenziók jelennek meg. Ahol a hör- gésnek, a különálló vokálisnak is jelentősége lehet. Magyar díszítőelemek című kórusművemnek nincs szövege. Csak néhány izolált szó ismétlődik, és átmenetek egyik magánhangzóból a másikba. Kérdéses a világzene művészi értéke — E Durkó Zsolt-i „tégla" nem utolsósorban azt is magával hozza, hogy akkoriban megnőtt a komolyzene súlya a szellemi életben. A koncerttermek vonzóbbá váltak a nagyközönség — és közte sok-sok fiatal — számára, akik a minőségi zene sajátosan kifejezett — A modern hang azonban a kezdetektől sajátosan magyar zenei nyelven szólalt meg. Tudatosan, vagy ösztönösen ? — Hiába vannak prófétái és hangos propagátorai a nemzeti karakter nélküli világzene divatos irányzatainak, és hiába tetszetős a gondolat, hogy egységes világkultúrát kell építeni, az ilyen zene művészi értékét nem nagyon látom, és valódi értelmét sem. Nemzetközi zeneszerző pályázatok zsűritagjaként, lapozgatva a néha harminc országból is beküldött kompozíciókat, stilárisan az egyiket olyannak látom, mint a másikat. Mintha’ ugyanazokból a panelekből épült blokkházakkal találkoznék. Amelyek a világ minden nagyvárosában ott vannak, de a városkép értékéhez aligha járulnak hozzá. Magam úgy érzem, hogy sokkal inkább a nemzeti kultúrák kivirágoztatásának útján lenne fontos és kívánatos továbbmennünk, és a magunk szerény tégláját az épületbe letennünk. közlendőjétől fogékonyabbak, érzékenyebbek lettek. Amire manapság talán jobban szükségünk lenne, mint valaha. Mégis mintha nem töltené be a zene ugyanazt a szerepet életünkben, mint korábban... — A hatvanas-hetvenes évek társadalma számára valóbban fontosabb volt a kortárs zene, mint manapság. Itthon, a volt szocialista országokban és Nyugaton egyaránt. Kialakult egy értékrend, ami felelősséget rótt a zeneszerzőkre. Nem volt mindegy, hogy mit és hogyan fogalmaznak meg. A nyolcvanas évektől kezdve a helyzet megváltozott, és klülönö- sen az utóbbi négy-öt évben megbocsáthatatlan dolgok történnek. Mintha nem is a zenei érték lenne a fontos, hanem valami kozás útját. Ez a veszély kényszerítette rendszeres közéleti szerepre a magányos alkotómunkát korábban csak szükség esetén odahagyó Durkó Zsoltot? — És persze tűrhetetlenül sérül az emberek érdeke is. Ők joggal várnák el minden korban, hogy sorsproblémáikra a művészetied kapjanak eligazítást. Valakik ellenérdekeltek lennének ebben? — Hogy milyen zene terjed, az nagyrészt a kommunikáción múlik. A nyolcvanas évektől pedig fokozatosan olyan irányzatokat propagálnak, amelyek alig tartoznak a művészet körébe. Közéleti szerepben Durkó Zsolt zeneszerző: „Saját élményanyagával szólítom meg a közönséget. Ehhez keresek zenei kifejezéseket. A kutatás az, ami éltet...” Krekács Róbert felvétele közgazdasági tényező. Az eladhatóság, a szponzorálNéhány motívum és ritmus ismételgetésére alapozott stílus dívik, aminek szegényeségét legegyszerűbben irodalmi analógiával tudnám érzékeltetni. Shakespeare 25-30 ezer szóval fejezte ki magát, amivel szemben egy 500 szavas stílus már olyan beszűkülést jelent, amellyel bizonyos alapközlendőket talán ki lehet fejezni, de a világról, a korról, a természetről árnyaltan beszélni nem lehet. Illetve ha korunknak ez a legeredetibb újdonsága, akkor ez korunk ijesztő szegénységi bizonyítványa. — Az értékvesztett zenére a közönség a kortárs zene iránti közönnyel, a koncertektől való távolmaradással reagál. Veszélybe kerül a minőség, köztük a magyar zene is, amely pedig minden korban szervességet is jelentett, egyúttal kijelölve a szellemi kibonta— A zeneszerzés túlnyomó többsége Magyarországon kommunikációs stop alá került. Szinte megszűnt a kottakiadás és áz ezzel ösz- szefüggő promóció, és éppígy a lemezkiadás is. Számomra és számos kollégám számára mindenképpen. Ma hozzáférhetetlen az általam értékesnek ítélt kortárs zene 80 százaléka. A szükség vitt rá, hogy 1987-ben létrehozzuk a Magyar Zeneművészeti Társaságot. Hogy szembeszálljunk a közízlés romlásával, és segítsünk a vidék zenei elmaradottságán. Élményt adó hangversenyek szervezésére törekszünk, amelyeken egyébként meg nem szólaló, értékes műveket hallhat a közönség. Olyan csiszolt előadásban, hogy hatósugaruk nyilvánvaló legyen. Arra is törekszünk, hogy minden koncertünkön egy magyar mű is megszólaljon. — A szándék tiszta, mint az évek során mindig is az volt, amikor Durkó Zsolt megszólalt. Mégis, mintha egyre gyakrabban érnék támadások. — Különbséget kell tenni a támadások között — mondja nyugodtan. — Személy szerint azok közé tartozom, akinek életpályája mindennek ellenére döntő módon nem sérült. És ez sokakban irigységet vált ki. Olyanokban is, akiket nyilvánvaló méltatlanságok értek, de hát erről én nem tehetek. A zeneművészeti társaságot, és rajta keresztül engem érő támadások ugyanakkor többnyire egyes szervezetek azon hangadóitól erednek, akik kellő látókör híján meg sem értik törekvéseinket, vagy a művészetet gazdasági és jogászkodó stílus szerint kívánják irányítani. így nehéz velük együttműködni. De ezt nem is ambicionálom. Hiszen én csak e kedvezőtlen korban szeretném azokat az értékeket átmenteni, amelyeket felismertem, és amelyekben hiszek. Végszó nélkül Hogy „néhány erős legény megdobálja sárral”, különösebben nem zökkenti ki Durkó Zsoltot munkájából. Teszi a dolgát, hiszen még sok fontos meg- írandója van. — Azt fogom folytatni, amit eddig — mondja az elkövetkező évek terveiről. —__ A kutatás az, ami éltet. És az eddig még fel nem dolgozott gondolatok kimunkálása. D. Veszelszky Sára Arany-napok Irodalmi vetélkedő Arany-napot rendez a nagykőrösi önkormányzat szombaton, október 22-én a helyi Arany János Művelődési Központban, melynek keretében a költő nevét viselő országos irodalmi vetélkedő döntőjét is megtartják. A vetélkedő résztvevőit Kiss János polgármester köszönti, majd — a Tóth Tibor gimnáziumigazgató által vezetett zsűri előtt a csapatok (Nyékládháza, Mezőkeresztes és Kunbaracs) összemérik tudásukat. A délutáni órákban a résztvevők ünnepi műsort tekintenek meg, amelyen verset mond Bessenyei Ferenc színművész (a zsűri tagja), közreműködik a helyi Arany János Református Gimnázium kórusa, Végh Tiborné vezényletével. A díjkiosztást megelőzően a gimnázium igazgatója emlékbeszédet mondj a díjak átvétele után a jelenlévők megkoszorúzzák Arany János szobrát. A kora esti órákban irodalmikávéházi beszélgetésre kerül sor. Szentendrei vendégtárlat O Varga László, a néprajzi muzeológia és műemlékvédelem jeles tudósa kilencven éve született. A Néprajzi Múzeum néhai főigazgatójának budapesti lakóházán holnap emléktáblát avatnak ebből az alkalomból (Mikszáth tér 3.). A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum vendégkiállítással emlékezik meg a Fővárosi Néprajzi Múzeumban arról a tudósról, aki felbecsülhetetlen értékű, több mint húszezer fényképfelvételből és más dokumentumból álló gyűjteményét Szentendrének adományozta. A vendégtárlat egy hónapon át tekinthető meg.
