Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-18 / 244. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAC 1994. OKTOBER 18.. KEDD A mezőgazdasági termelők védelmében Hitel a nyúltenyésztoknek Határ a csillagos ég Sokoldalú segítség Megalázó intézkedéssorozat szenvedő alanyaivá váltak a magyar mezőgazdasági termelők az ólmozott piros­paprika-őrlemény bűnügyben. Mint gyanúsított szemé­lyeket — hitelüket rontva — bélyegezték meg őket s az első intézkedések ellenük irányultak azzal, hogy a házi őrlésű és csomagolású terméküket piacokon, vásárcsar­nokokban nem árusíthatták. Micsoda megalázása és kára ez a becsületes ter­melőknek, akik reggeltől estig azon fáradoznak, hogy a lakosság ellátásán kívül még exportra is jus­son a mezőgazdasági ké­szítményekből. Mikor ki­derült a hamisítás, a szél­hámosság, a csalás, a szer­vezett belföldi és külföldi paprikamaffia emberi egészséget és életet veszé­lyeztető manipulációja, el­felejtették a becsületes termelők mentesítését a képtelen gyanúsítgatások alól, s a bocsánatkérés is elmaradt. Miután a kormány ezt nem tette meg, most én, mint egyszerű magyar ál­lampolgár a kormány he­lyett kérek bocsánatot va­lamennyi magyar termelő­től a megaláztatásokért, az okozott anyagi és er­kölcsi károkért és arra ké­rem a jó Istent: adjon erőt és egészséget a hazai ter­melőknek, hogy megbíz­ható, áldásos tevékenysé­güket zavartalanul folytat­hassák nemzetünk javára! Az ólmozott pirospapri­ka ügye mellett nyomasz­tó teherként más jellegű gondok is nehezednek a magyar termelők vállára. Ezek már lassan elviselhe­tetlen súlyúak. A zöld­ség-gyümölcs széles vá­lasztékát termelik meg igen magas költséggel a gazdák. Mire piacra kerül az áru, a szállítási költség­gel együtt sokszor ráfize­tésesnek bizonyul munká­juk. A hasznot mindig azok húzzák, akik a szabá­lyozatlan lánckereskede­lem haszonélvezőiként szabadon tevékenykednek a szabadáras, szabadpia­ci, „mindent szabad” piac- gazdaságunkban. Közben rohamosan csökken a vá­sárlóerő, a termelők sok esetben nem képesek elad­ni árujukat, így hatványo­zott veszteség éri őket. Az állattartókat még na­gyobb gondok sújtják, mi­vel napjainkban ez igen költséges tevékenység. A tejtermelők például nem értik, hogy néhány évvel ezelőtt 10 ezer forintért még levághatták tehenei­ket a kormány rábeszélé­sére, mert sok volt a tej az országban. (Pedig ab­ban az időben jelentősen visszaesett az egy főre eső tej és tejtermékfo­gyasztás hazánkban!) Az­tán rájöttek arra, hogy a sok tej tulajdonképpen ke­vésnek bizonyul, s máris adták az exporttöbblet fel­árat, majd júniusban a Földművelésügyi Minisz­térium a tehéntej felvásár­lásának és feldolgozásá­nak támogatását rendeleti­leg szabályozta. Eszerint az elsőosztá­lyú tehéntejért (MSZ 3698) a felvásárló 23 fo­rintot kap literenként, ami a szabvány szerinti 3,6 százalékos zsírtartal­mú tejre vonatkozik. Ezen felvásárlási összeg literenkénti 1 forint „kom- penzálási felárat” is tartal­maz, melyet a felvásárló az adóhatóságtól vissza­igényelhet. A termelő neveli és tart­ja el egyre nagyobb költ­ség mellett a tejelő tehe­neket, viseli az állatorvo­si költségeket, megvásá­Családi látogatás az Opelnél Családi programra hívta meg a szentgotthárdi Opel- gyár vezetése dolgozóit és családtagjaikat a hét végén. A hozzátartozóknak lehetőségük nyílott, hogy megte­kinthessék, hol készülnek az Opel Astrák és a személy- gépkocsikba szerelendő motorok MTl-felvétel rolja a tejtartályokat, kan­nákat, fejőgépeket, bizto­sítja a megfejelő takar­mányt, fizeti az adókat, vállalja a szállítási költsé­geket, a tej minősítési, vizsgálati megemelt díja­kat. Ezek után megdöb­benve tapasztalja, hogy a 23 forintos 3,6 százalékos tej hogyan „változik át” fogyasztói termékké, s mi­lyen magas áron kínálják. Több forgalmazó cég újabb áremelést hajtott végre a tej és tejtermékpi­acon. így szenvedő ala­nyai vagyunk az új fo­gyasztói áraknak, melye­ket egyelőre csak feltéte­lezni lehet, de a szabad­áras rendszerben azok nyilvánvalóan még fel­jebb kúsznak majd. Meddig emelkednek még az árak? Nem gon­dolnak arra, hogy számos nyugdíjas és többgyerme­kes család nem képes megvásárolni az alapvető élelmiszereket? Mi lesz a termelőkkel és a hazai élelmiszerfeldolgozókkal, ha további drasztikus fo­gyasztói keresletcsökke­nés következik be az elvi­selhetetlenül magas fo­gyasztói árak hatására? Nehéz gazdasági helyze­tünkben — legalábbis az átmeneti időszakban — a gazdaság megélénküléséig feltétlenül szükség mutat­kozik arra, hogy a kor­mány megfelelően dotálja az alapvető élelmiszere­ket. A magyar búzát és te­jet — a feldolgozást köve­tően — államilag meghatá­rozott fix áron értékesít­sék, a jelenlegi fogyasztói áraknál minimum 30-40 százalékkal olcsóbban. Vagy oldják meg, hogy a nyugdíjasok és nagycsalá­dosok olcsóböan juthassa­nak hozzá e két alapvető élelmiszerhez. Móré Csaba József Kedvezményes, egy eszten­dei türelmi idő után két év alatt törlesztendő, bruttó nyolcszázalékos kölcsönnel támogatja a lajosmizsei nyúl- vágóhíd a tenyésztők egyik legköltségesebb beruházá­sát, a ketrecvásárlást. A pénzintézetek közreműködé­se nélkül az alapanyag-ter­melés fejlesztéséhez nyúj­tott hitel napjainkban a ma­gyar mezőgazdaság egészé­ben is ritkaságnak számít, a nyúlágazatban pedig egyelő­re egyedülálló kezdeménye­zés. A csaknem három évvel ezelőtt Olivia Kft. néven ala­pított nyúlvágóhíd, a közel­múltban elkezdett kölcsön­zésen kívül, sokoldalúan se­gíti a vele szerződésben álló tenyésztőket. Következete­sen tartja magát a létrejötte­kor tett ígéretéhez, hogy ez a húsüzem hangsúlyozottan szem előtt tartja a termelői érdekeket is, ellenükben sem bel-, sem külföldi cé­gekkel nem tömörül árkar­tellbe. Az alapítástól eltelt időszak tapasztalatai igazol­ják, hogy az üzem hosszú távú stratégiájaként megfo­Haladékot kértek A korábban bejelentettel szem­ben nem állt le a termelés az Almásfiizítő Timföld Kft. úgy­nevezett nedvesüzemében, noha működtetésére termelésé­nek veszteségessége miatt ko­rábban csak október 15-éig ka­pott haladékot. Az Állami Va­gyonügynökség és a Hungalu Részvénytársaság ez irányú ja­vaslatával szemben az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium haladékot kért a kormánytól. Képviselői ugyanis tárgyaláso­kat folytatnak egy szlovák partnergyárral. Amennyiben egyezségre jutnak, akkor a nedvesüzemben bérmunkát végeznek a szlovák félnek. Pénzügyminisztériumi jelentés Nőttek a megtakarítások A lakosság nettó megtakarí­tásai augusztus végéig mint­egy 200 milliárd forintot tet­tek ki, ez körülbelül 78 milli­árd forinttal nagyobb a tava­lyi azonos időszakban mért összegnél. Mindez a Pénz­ügyminisztérium közelmúlt­ban kiadott, az ez évi gazda­sági folyamatokról szóló tá­jékoztatójából derül ki. A lakosságra vonatkozó információk a jelentés sze­rint azt mutatják, hogy a re­álkeresetekben tapasztalható emelkedés döntő részben a megtakarításokban jelentke­zik, de az év egészére vonat­kozóan valószínűsíthető a fo­gyasztás 1-2 százalékos nö­vekedése is. Az év első hét hónapja alatt a nettó kerese­tek nominálértéke több mint 25 százalékkal, reálértéke mintegy 6 százalékkal halad­ta meg az elmúlt év hasonló időszakában mért szintet. A fogyasztói árak az első nyolc hónap alatt 18,1 száza­lékkal emelkedtek, az év egé­szében várhatóan a koráb­ban prognosztizált 18—20 százalékos sávban marad­nak, mivel az energiaárak, valamint a forgalmiadó- kulcs-emelésére csak a jövő évtől kerül sor. Az ipari termelői árak héthavi átlagos növekedése 8,7 százalékot ért el. Az év egészét tekintve valószínű­leg 13-14 százalékos ár­emelkedés következik be az ipari termelői áraknál a ko­rábban előre jelzett 10-12 százalékkal szemben, mivel az előzőleg számításba vett­nél nagyobb mértékű forint- leértékelés elsősorban az ipari árakat érinti. A mező- gazdasági felvásárlási árak körülbelül 23 százalékkal nőttek az első nyolc hónap során. galmazott ígéret teljesítése meghozta eredményét. A baromfi-, juh-, sertés-, szarvasmarha-állomány nagy mértékű megfogyatkozását is megelőzte ugyanis a vágónyu- lak számának csökkenése, aminek következtében a ha­zai nyúlvágóhidak többsége a kihasználatlan kapacitás gond­jaival küszködik. A százszáza­lékosan svájci tulajdonban lévő lajosmizsei feldolgozó viszont képes volt a korrábbi tenyésztési szint fenntartásá­ra, sőt emelésére. Három év­vel ezelőtt a hazai nyúlállo- mány 12 százalékát, jelenleg már 30 százalékát e Bács-Kis- kun megyei kisváros vágóhíd- jára szállítják be. Az Olivia Kft. nem a többiektől hódítot­ta el a tenyésztőket, a távolsá­gok miatt erre eleve nem is tö­rekedhetett, hanem székhelyé­től száz kilométeres körzeten belül saját termelői bázist ala­kított ki. Az évente másfél millió nyulat feldolgozó cég terme­lői hátterének a már említett fejlesztési hitelen kívül öt esz­tendőre szóló értékesítési biz­tonságot garantál, mégpedig választási lehetőséggel: vagy a szabad árakhoz alkalmazko­dó — idény szerint hullámzó —, vagy egész évre rögzített felvásárlási ár mellett dönthet a termelő a szerződéskötés­nél. Mindkét változatra érvé­nyes, hogy az árakat minden esztendőben az infláció figye­lembevételével emelik. A kockázatos tenyésztés biztonságának előmozdítása érdekében a lajosmizsei cég a szerződött partnereknek díjta­lan szakmai tanácsot ad, jövő­re pedig bevezetik a mestersé­ges megtermékenyítést és megszervezik a technológiai berendezések —■ etetők, önita- tók — szervizét. A termelőknek nyújtott se­gítség egyébként — mondta Molnár János ügyvezető igazgató — nem csupán a ka­pacitás kihasználásában ka­matozik, hanem a minőség­ben is. A svájcin kívül más nyugat-európai országokba, főként belga, francia, hol­land és német megrendelők­nek szállító lajosmizsei vágó­híd immár csaknem harminc­féle termékének minőségét már az európai összehasonlí­tásban az első három között jegyzik. A szó elszáll... Az újságíró szinte naponta találkozik olyan törté­netekkel, amelyeknek a tanulsága az, hogy a munkavállaló nem ismerte a törvényadta jogait, illetve kötelességeit, s emiatt hátrány érte. Erről szól a következő' eset is, amelynek esetleges kár­vallottja az egyik ismerősöm. Esetleges, írom, hi­szen, ahogy sportnyelven szokták mondani, ez a meccs még korántsem lefutott... Történt pedig, hogy ismerősömet, aki egy buda­pesti nagyvállalatnál dolgozik, július elején av­val fogadta a főnöke, hogy ne jöjjön be többet a munkahelyére, mert megszűnik a munkaviszo­nya. A bejelentés az ismerősömet érthető módon megviselte, hiszen már 19 esztendeje dolgozik a vállalatnál. Azonnal kiíratta magát az orvosával, így aztán amikorra az írásbeli értesítést is meg­kapta, már betegállományban volt. A fejleményt a munkaadója tudomásul vette, s a felmondást a fövény értelmében visszavonta. Albeteg volt, aki betegállományba menekülve kívánta elkerülni a felmondást, gondolja bizonyá­ra számtalan olvasó. Ez esetben azonban nem er­ről van szó. S ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a betegállomány lejárta után annak rendje és módja szerint bement a munkahelyére, leadta a táppénzes papírját, majd szépen haza­ment. S itt követte el a hibát. Úgy vélte ugyanis, hogy a munkaviszonya a jú­liusi felmondással megszűnt, s annak visszavoná­sa csupán a betegállomány idejére szólt. Hamaro­san meg is kapta az újabb, immár rendkívüli fel­mondást tartalmazó levelet, amelyben azonban már nem a létszámleépítés szerepelt indokként, hanem a munka fel nem vétele. Végül is nem. mindegy az ismerősömnek, hogy miképpen mondanak föl neki, rendes, avagy rendkívüli felmondással? Egyáltalán nem, ugyanis az egyik után jár végkielégítés, a másik után nem. Márpedig a sokéves munkaviszony után járó körülbelül 140 ezer forint nem elha­nyagolható összeg a szűkös anyagi körülmények között élő, három kiskorú gyermekét eltartó isme­rősöm számára. Éppen ezért ügyvédhez fordult, aki szerint van esélye a végkielégítés kézhezvéte­lére, csupán tanúkkal kell igazolnia, hogy annak idején arra utasították: ne jöjjön be többet... A kérdés most már csak az, hogy van-e a mun­katársaiban elegendő bátorság a tanúskodás­hoz... Hardi Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom