Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-03 / 231. szám
2 PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. OKTÓBER 3., HÉTFŐ |j Seuso-kincs Megtagadott fellebbezés Northampton márkija megnyerte a Seuso-kincs tulajdonjogáért vívott jogi csatáját, és szabadon eladhatja a római kori ezüstedényeket, melyek értékét 50 millió fontra becsülik — jelentette szombaton New Yorkból a The Daily Telegraph című lap. A tekintélyes brit újság tudósítója szerint a New York-i állami fellebbviteli bíróság megtagadta a Horvátország és Magyarország által beterjesztett fellebbezések tárgyalását. A tudósító nem jelölte meg értesülésének forrását, a fellebbezés elutasítását hírügynökségek még nem erősítették meg. A fellebbezéseket a márkinak kedvező korábbi határozatok ellen terjesztették be. Merénylet a kisebbségek ellen? Titkos román tervek (Folytatás az 1. oldalról) Hasonlóképp a tanügyi törvénytervezetnek a kisebbségek számára is megfelelő módosításáról, a Bolyai Egyetem visszaállításáról, az RMDSZ által javasolt, s a nemzetközi gyakorlatban hosszú évek óta sikerrel alkalmazott művelődési, oktatási, területi stb. ön- kormányzatról, a közösségi jogok elismeréséről. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy egyesek időnként felröppentik a rémhírt, amely szerint Magyarországról fegyvert csempésznek az erdélyi magyaroknak (ezt már az 1989. évi decemberi forradalom után Magyarországról érkező gyógyszer-, élelmiszer- és ruhaküldemények idején is hallani lehetett), hogy a magyarok azért tiltakoznak a Kolozsvár főterén elkezdett ásatások ellen, mert attól tartanak, hogy felszínre kerülnek a titkos föld alatti fegyverraktá- rak, hogy a hegyekben magyar katonai kiképzőtáborok működnek (egyesek ennek látják, vagy akarják láttatni az iskolások nyári cserkésztáborait) és így tovább. A román légierő helikopterei 1990-től, például a csík- somlyói búcsú idején, a magyar húsvét alkalmával, időnként és nyilvánvalóan „teljesen véletlenül”, épp az egybegyűlt tömeg vagy a székelyföldi városok fölött a mélyrepülést gyakorolják, hogy a Székelyföldön jó négy éve mind több laktanyát, katonai létesítményt emelnek. S ha erről az RMDSZ-képviselők a parlamentben érdeklődnek, semmiféle választ nem kapnak. A katonaság székelyföldi betelepítése pedig folytatódik. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a szomszédban immár több mint két éve véres etnikai tisztogató háború dúl. Mindezek között talán van valami összefüggés? Adja Isten, hogy ne legyen. Asztalos Lajos Kolozsvár „Öröködbe, Uram, pogányok jöttek és szent templomodat megfer- tőzíették. ” Ami a szívet illeti, a szív első dobbanása Csurka levelének olvasása után: „igen”. Mi sem lenne természetesebb annál, mint a fekete május után egy fényes decemberre készülni: eggyé forrni az ez idő szerint való kisebbségnek és magával ragadni a többséget. Mi sem bizonyítaná jobban a nemzet egészségét, mint az, hogy a helyi választásokon önmagára talál. Ez a szív szava, az érzelmi szféra reagálása. Csakhogy megszólal a fej. Megszólal és azt kérdezi: lehet-e bizonyítani annak a létét, ami nincs? Lehet-e bizonyítani a nemzet egészségét, amikor a nemzet beteg? Ringathatják-e illúziókban magukat éppen azok, akiknek forró szívére és hideg fejére éppen a gyógyuláshoz van szükség? Szeptember vége van; még nyílnak a völgyben a kerti virágok, ám alig nyolc hét, s már a november is búcsúzóban lesz, hogy észrevétlenül átcsússzunk karácsony havába. Meg lehet-e teremteni ennyi idő alatt a megosztott nemzeti erők egységét, elfogadni egyetlen alapvető irányvonalat, kiválasztani ezernyi településen a „Megmaradás Pártjának” polgármesterjelöltjét, képviselő-testületi jelöltjeit egy egyfordulós választásra? Át lehet-e hidalni a keresztül-kasul sötétlő bizalmatlanságárkokat? Ha csak Szokolay Sándoron, Nemes- kürty Istvánon, Püski Sándoron, Somodi Istvánon múlnék, minden bizonnyal. Ám akiken a valóságban múlik, a saját maguk szőtte rendszerstruktúrák foglyai. Még a szívek egységére is várni kell, s mégcsak azután következik a fejeké: a rációké és az akaratoké. Az emberség és a demokrácia rövid távon mindig vesztes az erőszakkal és a hazugsággal szemben. (Ősi tapasztalat; aki még ismeri, emlékezzék vissza az Igazság és a Hamisság meséjére.) Csurka a nemzet életére törő vezénylő vezérkart Harmadik a Magyar Koalíció Meciar ismét a legerősebb (Folytatás az I. oldalról) Meglepetésnek tekinthető a Szlovákiai Munkások Szövetségének (ZRS) 7,34 százalékos eredménye. A Vladimír Meciar korábbi, egyben potenciális partnerének tekintett Szlovák Nemzeti Párt (SNS) 5,04 százalékkal szintén bejutott a szlovák törvényhozásba. A várakozásoknak megfelelően a szlovákiai választásokon magas volt a részvételi arány. A Szlovák Statisztikai Hivatal igazgatója közölte, hogy összesen 2 876 458 érvényes szavazatot számoltak ösz- sze. Ez 76,65 százalékos részvételt jelent. Az első cseh értékelés szerint a választások nyomán nem vált világosabbá a szlovákai politikai színpad, amelyet most a győztes Kovács László az ENSZ-ben Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet elnökeként Kovács László magyar külügyminiszter szoros intézményi és személyi kapcsolatot kíván majd fenntartani Butrosz Gáli ENSZ-főtitkárral. Szándékáról szombaton tájékoztatta a világszervezet első számú vezetőjét New Yorkban. Kovács László hangsúlyozta, hogy megítélése szerint a világszervezet egyedülálló szerepet tölt be a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában. Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és ellenfelei, az elmúlt fél évben kormányzó pártok közt kialakult patthelyzet jellemez. Feltételezhető — írta a CTK cseh hírügynökség —, hogy az új kormány- koalíció megalakítása „nehéz dió” lesz, és nem kizárt, hogy hamarosan újabb választás kiírására lesz szükség. A CTK mindazonáltal a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) és a Peter Weiss vezette Demokratikus Baloldali Párt (SDL) együttműködésén alapuló koalíció létrejöttét tartotta legvalószínűbbnek. Duray Miklós, az Együttélés elnöke szerint a várakozásoknak megfelelő a Magyar Koalíció 10,18 százalékos választási eredménye. A szombati brit lapok meglehetősen gunyorosan számoltak be arról, miként várakoztatta hiába egy nagyhatalom elnöke egy kis ország kormányfőjét — Jelcin orosz elnök Albert Reynolds ír miniszterelnököt pénteken Dublinban —, de az esetet, legalábbis Jelcin részéről, nem tartották példátlannak. A The Times így írt: Reynolds hiába hűtötte a talpát a dublini Shannon re— Csak később derül majd ki, hogy ez 17 vagy 18 parlamenti mandátumot jelent-e. Sikerünk korántsem meglepő. Meglepetés viszont a baloldali tömb alacsony, 10,41 százalékos eredménye. Ez alatta maradt a várakozásoknak. Vladimír Meciar magas győzelme viszont nem tekinthető túlságosan nagy meglepetésnek. A kérdés az: hogyan indulnak meg a tárgyalások az egyes pártok között^ és mi lesz a kormányalakítás vezérlő elve. Már most körvonalazódik, hogy mindenképpen olyan kormányt szeretnének alakítani, amelyikben a magyar pártoknak nem lesz helye — mondta Duray. pülőtér betonján pénteken, mert a „beteg” Jelcin nem bújt elő az elnöki repülőgépből a tervezett csúcstalálkozóra. Rossz nyelvek azonnal föltették a kérdést: talán bizony Jelcin megint becsípett? Reynolds egyenest Uj- Zélandról utazott haza a találkozóra, és 15 percig várakozott, miközben a tisztségviselők kín-keservvel igyekeztek megmagyarázni, miért nem teszi Jelcin a lábát ír földre. A nagyvilág hírei * Kono Johei japán miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter meghívására tegnap kétnapos hivatalos látogatásra Tokióba érkezett Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter. Izrael elvben elfogadta az 1967-ban elfoglalt jor- dániai területekről való kivonulást, mely a Haszon jordániai trónörökös és Simon Peresz izraeli külügyminiszter között hétfőn New Yorkban tartandó tárgyalások fő témája — közölték felhatalmazott források tegnap Ammanban. f Llyd Bentsen amerikai pénzügyminiszter szerint Magyarországnak és Lengyelországnak további lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy az inflációt „meggyőzőbben csökkentse’', egyszersmind meggyorsítsa a tulajdon magánkézbe juttatását — jelentette az AP—DJ amerikai hírügynökség Madridból. 4«- Befejezte munkáját tegnap a lengyel Szolidaritás VI. kongresszusa. Marian Krzaklewski, a szervezet vezetője szerint a tanácskozás fontos eredménye, hogy megnyitotta a párbeszédet az államfővel és a Szolidaritásból kinőtt függetlenségi (radikális jobboldali) pártokkal Kínos percek Dublinban Elmaradt tisztelgés VÉLEMÉNY A levél baloldali elitnek nevezi. Téved. Ez nem „baloldali elit”, hanem fasiszta nagytanács. Magyarországon ma egy fasiszta diktatúra érik, mely egy népnek a megsemmisítésére tör. Nem gázkamrába hurcolja, hanem in situ semmisíti meg: ön- gyilkosságra indoktrinálja, elveszi életkedvét, olyan irányba manipulálja, hogy ne szaporodjék tovább, elveszi tőle zenei, tánc- és művészeti anyanyelvét, iljúságának azt sugallja, hogy tömegesen folyamodjék kábítószerhez, beteggé teszi, férfiak életük virágában pusztítja el tömegesen; üres frázisok mögött, levágott nemzetrészeinek elsorvasztását készíti elő, s ennek a lassú tömeggyilkosságnak tervezett szakaszaira talán hálóterve is van. Éveken át tartó világméretű rágalomhadjárata után megakadályozza, hogy nagyobb külföldi embertömegek saját szemükkel győződjenek meg arról, ami itt zajlik, ezzel szemben titkos lakótelepeket épít a pusztulásra szánt nép helyébe telepítendők számára, pontos terv szerint. Ez a fasiszta vezérkar csak álcázza magát baloldalinak. Ha van szélsőnél is szélsőbb jobboldal, akkor ennek a hatalomtól részeg kamarillának a tevékenysége az. Világosan meghatározott céljai, lobogó gyűlölet-szenvedélye, a titkos Übermensch-tudat — olykor kibuggyan egyesekből közülük — meggyőződöttsége kiválasztottságáról és szellemi fölényéről; határtalan ambícióinak mozgási energiát adó „üzemanyaga” — nos, ez teszi a „baloldalt” integráló erővé, amely pénzt, információt és manipulálható tömegeket képes saját céljainak érdekében egyetlen sávban mozgatni. A decemberi helyhatósági (nem visz rá a lélek, hogy kimondjam: önkormányzati) választások egy fasiszta szellemi és információs diktatúra manipulációjának eredményei lesznek. Ez a nép még nem szabadította ki magát az ólmos varázslat alól, mely rátelepszik, mely elzárja szemét és fülét minden egyéb információtól, ami nem a fasiszta vezérkar öngyilkosság-sugalló akaratproduktuma. Ezzel a bénító méreggel szemben csak egy magyar nemzeti integráló erő vehetné fel a küzdelmet. Ám ez az integráló erő ma még hiányzik. Tisztelet és becsület az agyonrágalmazott és mindenünnen kiszorított Csurka Istvánnak, amiért eleve kudarcra ítélt kísérletet tesz arra, hogy magára vegye az integráló szerepét. Ám azt neki is látnia kell, hogy ő nem az. Túlságosan demokratikus, túlságosan tisztességes; túlságosan indulat- és érzésvezérelte (túlságosan író, túlságosan őszinte, túlontúl premodem) volt ahhoz, hogy a köztudatban ma helyette ne hamisított fantomképe éljen, s ez a fantomkép, ez az „információs zaj” ne nyomja a szükséges szint alá sugárzó energiáinak hatásfokát. Az az integráló erő hiányzik, mely egy pillanatban Pozs- gay Imre volt, aki akkor eg$ számára (és a nemzet számára) kínálkozó ritka pillanatban egy egész népet tudott volna integrálni, szocialista szavazóbázist és nemzeti szavazóbázist egyetlen elsöprő többségben. A pillanat kihasználatlanul elröppent, Pozsgay energiafluxusa kihunyt, ma már ő is csak egy a levél címzettjei közül. Ám a nemzeti integráló erő valójában sohasem egyetlen személy. A személy csak megtestesít valamit: a nemzeti cél és a nemzeti akarat szimbóluma és eszköze, személy, akivel kommunikálni lehet, s akiben a céltudatában és akaratában megerősödni kívánó nemzet önmagára reflektál. A valóságos integráló erő tehát a nemzeti cél. Ebben a pillanatban nincs nemzeti cél és nincs lehetséges stratégia sem, mely ennek a célnak az elérésére vezethetne. A magyar nemzeti politikai szervezkedéseknek és nemzeti szellemi cél- és akarathordozóknak ezt kellene megérteniük: amíg nincs egységes és a nemzet egésze elfogadta cél, nincs nemzeti integráció sem. A mai hatvanöt-hetven év feletti évjáratok még részesei voltak integráló nemzeti céloknak: egyfelől a történelmi ország területi integritásának helyreállítása volt ez a cél (üvegkoporsóban fekszik, holtában is szép), másfelől az elavult társadalmi szerkezet, a parasztság kisem- mizettségének történelmi korrekciója, kontraneobarokk és prodemokrácia, új középosztály a nemzeti vezetőszintekre emelni szándékolt parasztságból. (Folytatás a 12. oldalon)
