Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-11 / 238. szám

1

PEST MEGYEI HÍRLAP

SZŰKEBB HAZÁNK

1994. OKTÓBER 11., KEDD 5

Kitüntetik a máltai győzteseket

Az egyik szót emel, a másik válaszol

Nincs döntés a komp ügyében

A múlt heti önkor- ;l| mányzati ülésen rV sem született dön- tés a százhalombattai komp ügyében. Lapunk hasábjain számtalanszor olvashatták már, hogy Tököl és Százhalombatta között jó ideje nincsen utasszállítás a Dunán. A nemrég kiírt pályázatra hárman adták be jelentkezésüket, de mivel mindhárman önkormányzati támogatást kértek a komp üzemeltetéséhez, a képviselő-testületre szállt a döntés joga. A tököli önkormányzat kijelentette: a finanszírozásnak csak harminc százalékát hajlandó vállalni. Kilátásba helyezték azt a lehetőséget is, hogy a dunai hajózást a két önkormányzat közösen oldja meg, de Tököl csak kétszáznegyvenezer forinttal tud hozzájárulni a komp, a hajó és a többi szükséges eszköz megvásárlásához, ami nagyon kevés. A képviselő-testület nem tudott döntést hozni, a kérdést elnapolták.

Érkezett Százhalombattára egy felhívás a Pest megyei önkormányzat részéről, melyben felkérik a képviselő-testületet, jelölje ki azokat a személyeket, akik érdemesnek bizonyultak ebben az évben a Pest megyei testnevelés- és sportdíjra. A képviselők három személy mellett azokat is javasolták, akik részt vettek a Játék határok nélkül vetélkedő máltai fordulóján, és meg is nyerték azt.

Közel 6,5 millió forintot osztott ki az önkormányzat helyi támogatásként, illetve 2,2 milliót vissza nem térítendő kölcsönként. Ez utóbbiból azok részesülhettek, akik az első lakásvásárlás előtt állnak.

V. cs.

Pályamódosítás

Néhány éve, amikor Kispestre költöztünk, alighogy lepakoltunk, csöngettek. Egy kreol arcú, vigyorgó férfiú állt a kapuban, s közölte, ő a környék mindenese. Kőműves, víz- és villanyszerelő, bádogos, asztalos, szobafestő, valamint mázoló. Egyszóval nincs olyan dolog a ház körül, amivel ő meg ne birkózna.

Attilát — mert így hívják — az idők folyamán többször is elhívtuk, s javára szóljon, valóban mindent elvállalt, mi több, meg is csinálta. Idővel annyira benfen- tes lett a házunknál, hogy tavasszal hívás nélkül jött, kitakarította az esőcsatornát, felásta a kertet, lepingálta a kerítést. Az asszonnyal többször is elmondtuk, ha minden cigány ilyen korrekt és szorgalmas volna, nem lenne ennyi etnikai probléma.

Ám emberünk hirtelen felcsapott autókalmámak. Hétközben az újsághirdetéseket böngészte, felhajtott egy-két kivénhedt rozsdatemetőt. Kikozmetikázta őket s szombaton kiállt velük a piacra. Ezek a tranzakciók 20-25 ezer forint haszonnal jártak, ami után sem adót, sem tb-járulékot nem fizetett, viszont míg le nem járt, kapta a munkanélküli segélyt is.

Tőle tudom, egy idő óta az autópiac rosszul megy, pontosabban kezd veszélyessé válni. No nem, mert a magyar hatóságok felfigyeltek a nyugatról keletre tartó kocsitranzitra — Attila újabban Svájcból és Hollandiából hordta be a kocsironcsokat —, hanem mert feltűnt az ukrán maffia. Attila állítja, az a két „úr”', aki kétszer is figyelmeztette, egymásközt oroszul gajdolt. Viszont a másik négy, aki a babcsárda mögött elcsípte, szó nélkül elverte. Az inszinuáció — érthető okokból — nem lett jegyzőkönyvezve.

A fentiek okán joggal feltételeztem, hogy Attila visz- szatér a kevésbé kockázatos mindenességhez. Amiért is a minap üzentem, jöjjön és tegye rendbe a pincénket. Attila jött, egy hatalmas kocsival, de csak azért, hogy közölje, más irányú elfoglaltsága miatt nem tud eleget tenni a felkérésemnek. — Régiségkereskedő lettem, kiváltottam a vállalkozói engedélyt — mutatott a hathengeres, húszéves Ford Sierrára, melynek oldalán öklöm- nyi betűk hirdetik: Raffael Attila régiségkereskedő — alatta cím és telefon.

Őszintén szólva most tudtam meg, hogy Attilát Raffa- elnek (is) hívják. Eleddig — s lefogadom mások is — csak Attilaként ismertük. — No és mivel kereskedik? — kérdezte nejem. — Antik bútort, szőnyeget, hangszert, képeket veszek-adok. Igaz is, érdekelne az a három festmény, ami a nagyszobában lóg. Szívesen megvenném — tette hozzá Attila.

Nem sok képünk van, de az a három történetesen katalógusban nyilvántartott kép, családi örökség. Ossze- néztünk az asszonnyal. Vajon honnan tudja Attila, hogy épp erre a háromra érdemes alkudni?

A képek maradtak, egyelőre nincs szándékunkban megválni tőlük. Talán majd később. Ki tudja, még sor kerülhet rá. Kivárom, amíg az életszínvonal lefelé, az Attila csillaga felfelé ível. , ..

Levélváltás egy cikk kapcsán

A szeptember 10-én megjelent Ki juttatta Pécelt a csőd szélére? című írásunkra Teleki Gyula, a nagyközség felfüggesztett polgármestere válaszban reagált és helyreigazítást kért. Lévén, hogy levelében olyan vádaskodások is szerepelnek, melyek személy szerint érintik a polgármesteri teendőket pillanatnyilag ellátó Márkus János alpolgármestert, ezek tisztázása céljából megkerestük az érintettet és tételes választ kértünk az állításokról.

Tekintettel Teleki Gyula és Márkus János leveleinek terjedelmére, ezekből csak a lényegi dolgokat emeltük ki. Közreadásukkal a témát a magunk részéről lezártnak tekintjük.

Teleki Gyula levele

1. Valótlan az az állítása Márkus János alpolgármesternek, hogy 1994. szeptember 2-i testületi ülésen kirohanásom lett volna vele szemben.

Valós viszont, hogy kértem a testületet tűzze napirendre a gazdálkodás hiányosságait, mert a tartalék- alapot Márkus Jánosék többszörösen elköltötték a testületi többség segítségével. Kirohanás helyett kértem továbbá a napirendek között megtárgyalni Márkus János úr törvénysértő pénzátutalását saját családtagjának, a piactéri műtárgy engedély nélküli és magánszemélynek történő építését, valamint a vízmű területén történt több mint száz fa értelmetlen kivágását. A napirendre való felvételtől a testületi többség elzárkózott. így röviden egyes témában csak a napirendi pontok előtt volt módomban észrevételt tenni képviselőtársaimmal együtt.

2. Valótlan rágalom az is, hogy Teleki Gyula fáradhatatlanul járja a települést, és igyekszik Márkus Jánost lejáratni a helyhatósági választások küszöbén.

3. Valótlan Márkus János azon állítása is, hogy az önkormányzat a tervezett bevételek 71,33 százalékát bekasszírozta. Valós viszont, hogy az önkormányzat a pénzmaradványával együtt — mely az áthúzódó beruházásokra maradt — 58,5%-os bevételt ért el a tervezethez viszonyítva, és kifizette az áthúzódó beruházásokat, ami már a második félévben nem terheli az önkormányzatot.

4. Valótlan Márkus János azon állítása is, hogy önkormányzatunk az állami támogatások 74,77%-át kimerítette Teleki Gyula irányítása alatt.

Valós tény viszont, hogy az állami hozzájárulások (támogatások) 58,32%-a folyt be az önkormányzathoz, mely a tervezettnél több feladatot is magában foglal. Az állam minden hónapban a pénz 1/12-ed részét utalja át az éves támogatásból az ön- kormányzatnak, így a második félévben is a feladatokkal arányos mértékben érkezik a támogatás az ön- kormányzatunkhoz.

5. A fentiekből adódóan valótlan az az állítás is, hogy július 6-án a polgármesteri hivatalba lépett Márkus János az éves költségvetés 25%-át örökölte volna. Valós viszont, hogy az éves költségvetési rendeletben foglalt feladatoknak arányában és kb. 7 millió Ft készpénzzel vette át a hivatalt. Valós továbbá az is, hogy a költségvetés tartalékkeretét többszörösen elköltötte Márkus János, a képviselő-testületi többség jóváhagyásával. Igaz az is, hogy az általam el nem fogadott költségvetési rendeletben a képviselő-testület a település fejlesztésére nem fordított összegeket 1994-ben.

6. Valótlan Márkus János azon állítása is, hogy a második félévben a pénzügyi nehézségek miatt minden beruházást felfüggesztett a testületi többség. Valós viszont, hogy az

1994. évi költségvetési rendeletben új önkormányzati beruházásokat a testületi többség nem fogadott el kérésemre sem, s az áthúzódó beruházások pedig ez év első felében befejezést nyertek, s ki lettek fizetve. Jómagam a költségvetési rendelet elfogadása előtt több mint százmillió forintot láttam szükségesnek a fejlesztési feladatokhoz. Márkus úrék ezt leszavazták, így a mostani hivatkozásai megalapozatlanok és valótlanok.

7. Valótlan Márkus János azon állítása is, hogy Teleki Gyula polgár- mester becsületsértési pereket finanszírozott közpénzből. Valós viszont, hogy a köztisztviselői törvény értelmében az igazgatási szerv köteles a munkaügyi eljárás és per költségeit megfizetni, ha a munkáltató elveszíti a pert. A munkaügyi pert (felfüggesztést) és nem becsületsértési pert Pécel Nagyközség képviselő-testülete másodfokon is elveszítette Teleki Gyulával szemben 1994. szept. 7-én. Valós továbbá az állítással szemben az is, hogy a képviselő-testület többsége közpénzből finanszírozta az általa megbízott pert vesztett ügyvédjét is. Az ügyvédek költségei meghaladták a 200 000 Ft-ot. Valós továbbá, hogy a képviselő-testület határozatba foglalta, hogy sajtó- és egyéb pereihez a település pénzét kívánja használni, továbbra is az ügyvédi megbízások révén.

Márkus János válaszlevele

Ami a családtagjaim részére történő törvénysértő pénzátutalást illeti: fiam és felesége mindketten munka- nélküliek, az egy főre eső jövedelmük kb. 4000 Ft. Ennek ellenére nem engedtem meg, hogy segélyért folyamodjanak az önkormányzathoz, vagyis hátrányként kell megéljék, hogy az apjuk közéleti ember a községben. A fiamék lakást vásároltak, melyhez az önkormányzattól kértek 150 ezer Ft kamatmentes lakásvásárlási támogatást, hogy visz- szafizethessék a vásárláskor felvett magánkölcsönt. Kérésüket megtárgyalta a szociális bizottság — több más hasonló kéréssel együtt — és hozzájárult a kölcsönhöz. Az erről szóló szerződést én nem írtam alá, tartalmát nem is ismertem. Mint ahogy arról is csak utólag szereztem tudomást, hogy a hivatal részéről a fiamékkal szerződést kötő előadó azt javasolta, hogy a kérelem tárgya ne lakásvásárlás legyen —, mivel azt gyakorlatilag már megvették —, hanem lakásfelújítás. Viszont a Pécelen érvényes szociális rendelkezések értelmében lakásfelújításra nem vehető igénybe a kamatmentes hitel. A „törvénysértés” tehát nem általam történt, hanem a hivatal jóindulatú javaslata miatt következett be, s én a banki átutalást a többivel együtt július 6-ai hivatalba lépésemkor jóhiszeműen aláírtam. Viszont — és gondolom ez a lényeg —, a kölcsön végül is nem lett felvéve, az átutalást utólagosan sztorníroztattam.

Piac téri műtárgy építésével kapcsolatosan annyit: testületi döntés van arról, hogy ahol önkormányzati költségek csökkenthetők, ott közterületen lehetőséget biztosítunk arra, hogy a polgárok saját munkaerejüket, eszközeiket közrebocsátva az önkormányzat anyagából közterületen munkát végezzenek, és bármit megépítsenek.

A vízmű területén 25-30 évvel ezelőtt telepített nagy mennyiségű nyárfa állt, a vízmű a fák elöregedésére, életveszélyessé válására és a várható rekonstrukcióra hivatkozva kért fakivágási engedélyt a hivataltól. Én úgy láttam, hogy a támadások elkerülése végett célszerű, ha nem adja meg a hivatal a fák kivágására az engedélyt, így a kérelmet a soron következő testületi ülés elé vittem, és kértem a döntésüket az ügyben. A testület határozattal döntött, hogy az elöregedett 100 m3 mennyiségű fa kivágásához hozzájárul.

Ezután került sor a vízmű részéről a fakivágási szerződés megkötésére és a fák kivágására, ami összesen 86 m3 volt, a hivatal műszaki csoportvezetőjének felmérése alapján.

Teleki Gyula nemcsak hogy fáradhatatlanul járja a községet, hanem levelez is a lakossággal szórólapokon. Felfüggesztésének ideje alatt mint „Teleki Gyula polgármester” jegyzi ezeket a szórólapokat, hivatalos rendezvényeken vesz részt a tudtom és hozzájárulásom nélkül, noha erre nincs felhatalmazva, vagy megbízva a testület részéről.

Pécel 1994-es költségvetési tervezetét ez év január 21-én Teleki már eleve 106 361 000 Ft hiánnyal terjesztette a testület elé. Ennek ismeretében nem tudom megérteni, milyen további új önkormányzati beruházásokról lehet még beszélni. A továbbiak megértéséhez és a Teleki állításait cáfolandó mellékelem az első féléves mérleg fénymásolatát. (Ezeket, valamint a többi cáfolat írásos dokumentumjait Márkus János valóban megküldte, szerkesztőségünkben megtekinthetők. M. Gy. O.)

A perköltségek fedezete:

Ha a képviselő-testület mint munkáltató fegyelmi határozatot hoz Teleki ellen, és az ezzel nem ért egyet, természetesen a munkaügyi bírósághoz fordulhat. De egyet nem szabad elfelejteni: a képviselő-testület a munkáltató, azaz a hivatalos jogi szerv, a munkavállaló jelen esetben Teleki a magánszemély. Tehát Teleki Gyulának a perköltséget mindaddig (hiszen magánperről van szó) viselnie kell, míg a pert meg nem nyeri és a perköltség viselésére a bíróság ilyen vagy olyan mértékben az önkormányzatot nem kötelezi.

Tehát addig Teleki nem vehet ki a kasszából pereinek finanszírozására egy fillért sem, amíg a bíróság erről nem dönt. Az önkormányzat viszont hivatalból jár el, és azt hivatalból illeti meg a perköltség fedezete.

Esetünkben Teleki magánperéhez, magánügyvédjének bírósági döntés nélkül előre kivett a kasszából 70 000 Ft-ot.

A leveleket közreadta: Matula Gy. Oszkár