Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-01 / 230. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. OKTOBER /., SZOMBAT A Romániai Magyar De­mokrata Szövetség legfel­ső döntéshozó szerve, a Szövetségi Képviselők Ta­nácsa tegnap reggel meg­kezdődött kétnapos őszi ülésszakának kezdetén szavazással úgy döntött, hogy külön napirendi pontként foglalkozik az RMDSZ által, román— magyar alapszerződés kér­désével kapcsolatban ki­adott állásfoglalás meg­erősítésével. A 45 szavazattal, 8 elle­nében, 10 tartózkodás mellett elfogadott döntés az eredeti napirendet ab­ban módosította, hogy ezt a kérdést kiemelte a szö­vetségi elnök, Markó Béla politikai tájékoztató­jának általános vitájából. Az eredeti 13 pontos napi­rend külön nem foglalko­zott az alapszerződés kér­désével. A Katona Ádám nevé­vel fémjelzett erdélyi— magyar kezdeményezés szeptember 11 -én Homo- ródjánosfalván elfogadott határozatában nehezmé­nyezte, hogy az RMDSZ ügyvezető elnöksége által megfogalmazott, mind a román, mind a magyar külügyminiszterhez eljut­tatott állásfoglalást — a keresztény népi-nemzeti irányzatú EMK szerint — nem előzte meg kellő egyeztetés az RMDSZ- ben képviselt platformok­kal, pártokkal. Katona Ádám a kérdés külön na­pirendi pontként való megvitatásáról folytatott vitában „létkérdésnek” ne­vezte ezt a témát. A kérdésről kétszer sza­vaztak, először egyenlően oszlottak meg a voksok, másodszor az érvek hatá­sára a külön napirendi pont hívei kerültek több­ségbe. Légicsapások várhatók Boszniában? A NATO védelmi miniszte­reinek tanácskozásán az amerikai, a brit és a francia védelmi miniszter tegnap megállapodott, hogy azt ja­vasolják majd kormányaik­nak és a világszervezetnek, hogy az eddigieknél hatéko­nyabb légicsapásokat kell mérni azokra, akik megsér­tik az ENSZ boszniai biz­tonsági övezeteit. Ezt az AFP szerint tegnap Sevillá­ban egy magas rangú fran­cia tisztségviselő közölte. Olyan légicsapásokról van szó, amelyeket nem fel­tétlenül a kiváltó incidens helyszínén, adott esetben pedig akár több célpont el­len is végrehajthatnának. A NATO eddig csak mint­egy jelképes légi csapások­kal élt, nem folyamodott el­lenben olyan légiakciókhoz, amelyek a biztonsági övezet megsértőit valóban elrettent­hették volna további hasonló cselekményeiktől — idézi az AFP a francia tisztségviselőt. A NATO legutóbb szep­tember 22-én támadta meg a boszniai szerbek egy már üres harckocsiját. G yermekkönyvek kedves történeteiből, olvasókönyvek tanulságos szemelvényeiből egy életre megtanulhat­tuk, mennyire szerette Vlagyimir Iljics a gyermekeket. Gyarló módon már-már kezdtem elfeledkezni nagy Leni­nünk eme kétségtelenül pozitív tulajdonságáról, amikor is a Betlen-féle Híradó hétközi alakítása kapcsán feleszmél­hettem: Hóm Gyula is ugyanúgy szereti a gyermekeket. A háttér persze közismert, a szándék jó, valamikor hóna­pokkal ezelőtt kihirdették a Ha én miniszterelnök lennék című pályázatot, amelyben kisiskolások ezrei fejtették ki naiv és tiszta, dicséretre méltó gondolataikat. Ne legyen munkanélküliség, csukják le a bűnözőket, legyenek olcsób­bak a mesekönyvek és a játékok, megannyi hamvas és bá­jos gondolat. Az is üdvözlendő, hogy a sok ezer kismókus közül a pályázat nyertesei eljuthattak a Parlament épületé­be, mi több, a miniszterelnök dolgozószobájában fogadta őket. S hogy erről a legfontosab közszolgálati hírműsor, a Betlen-féle Kék Híradó tudósított, teljességgel érthető. Mi akkor a bökkenő ezzel a Betlen-féle kékséggel? Bár­mennyire is fontos esemény volt a miniszterelnök találko­zása a kisdedekkel, a Kék Híradónak azért tudnia kellett volna arról, hogy aznap mik történtek a parlamentben. Eh­hez képest alig két percben tálalta az eseményeket. Pedig folyt az ádáz vita, az alkotmányt, az alkotmányos demokrá­ciát alapvetően érintő kérdésekről, az önkormányzatokról, a választási törvény módosításáról, a köztársasági megbí­zotti intézmény várható megszüntetéséről. Sajnálatos ugyan, hogy a részletes vita gyér érdeklődés mellett zaj­lott, ugyanis ezzel egy időben négy-öt bizottság, továbbá a koalíció egyik pártja, természetesen az SZDSZ teljes tagsá­ga is ülésezett. Ezek okán némileg szánalmas volt nézni az ellenzéki felszólalások üres padsorok előtti sorozatát, az azonban mindenképpen a Kék Híradó hibája, hogy nem fe­dezte fel a hozzászólások politikán túlmutató szakmai ag­gályait. Miket is beszélek, mi az hogy nem fedezte fel, pro­A kormányalakításnál dói el minden Szlovákia választ (Folytatás az 1. oldalról) A belső és külső sikerte­lenségeket felismerve — s már nem bedőlve a dema­góg magyarázkodásoknak — fogadta el a szlovák par­lament a bizalmatlansági indítványt, és menesztette Meciart, aki mindaddig az önálló Szlovákiáért kiví­vott harc első emberének szerepében tetszelgett, s szorgalmasan építgette az egyeduralmon és a leple­zetlen nacionalizmuson alapuló pozícióját és politi­káját. Vladimír Meciar most is kiapadhatatlan energiával és a legváltozatosabb esz­közök bevetésével folytat­ta választási kampányát, ám a sajtó mintha lassan el­pártolna tőle, Kovác állam­fő pedig — tovább vállal­va a súlyos politikai har­cot — máris kijelentette, választási győzelme ese­tén sem ad esélyt Meciar- nak a kormányalakításra. S az alkotmány szerint erre joga is van. A Szlovák Statisztikai Hivatal legfrissebb, köz­vetlenül a népszavazás megtartása előtt közzétett adatai szerint a polgárok többsége a DSZM után a baloldali pártokat és a Zöl­dek Pártját tömörítő né­gyes koalícióra (Közös Vá­lasztás) voksolna, ami kö­zel 20 százalékot jelent. Minden felmérés szerint biztosan tartja harmadik helyét a magyar koalíció, amely 11 százalékra szá­míthat. A pozsonyi Új Szó című napilap nemrégiben tette közzé a kizárólag a szlovákiai magyar lakos­ság körében végzett véle­ménykutatás adatait, azok egyértelműen bizonyítják, hogy a Felvidéken élő ma­gyarság saját politikai kép­viseletet akar, s támogatja az Együttélés Politikai Mozgalom, a Magyar Ke­reszténydemokrata Mozga­lom és a Magyar Polgári Párt egységes fellépésének szoros vagy részleges for­máit. Más szóval: a szlová­kiai magyarok megköny- nyebbüléssel és nagyfokú rokonszenvvel vették tudo­másul, hogy a három ma­gyar párt választási szövet­ségre lépett, s a helyzet rendkívüliségét is megért­ve minden eddiginél na­gyobb számban járulnak majd az urnák elé. Köny- nyen előfordulhat, hogy az eddigi 14 helyett 18, akár 20 magyar politikus is be­jut a szlovák parlamentbe, s az már valóban komoly politikai tényezőt jelent. Még korai arról beszélni, hogy a választások lezajlá­sa után ki kivel próbál meg koalícióra lépni, a ma­gyar politikusok azonban máris kijelentették, adott esetben részt tudnak vállal­ni a kormányzásban. A szlovák pártok taktiai okokból egyelőre nem je­lezték még szándékukat a magyar koalícióval lehetsé­ges későbbi együttműkö­dést illetően, még az egyébként mérsékelt, s az ott élő magyarság körében is népszerű két szlovák po­litikus, Jozef Moravcík ed­digi kormányfő és Michal Kovác államfő is tartózko­dott ennek latolgatásától, csak Ján Camogurskynak, a szavazatok minden bi­zonnyal valamivel 9 száza­lék feletti részarányával rendelkező Keresztényde­mokrata Mozgalom elnöké­nek kijelentése képez kivé­telt, egyszersmind világo­san jelzi is némely szlová­kiai pártok szándékát a ma­gyar koalíció irányában. Camogursky a következő­képpen fogalmaz: „Ha a magyar kisebbség pártjai visszalépnek azon követe­lésüktől, amelyek mögött egyesek a területi autonó­mia kialakításának szándé­kát sejtik, pártjaink való­színűleg hajlandóak lesz­nek együttműködni velük egy közös kormányban.” Amennyiben tehát Meci­ar nem talál partnereket, il­letve nem kap lehetőséget kormányalakításra, akkor valószínűleg amolyan jobb-bal kabinet jön majd létre, a Közös Választás­ban domináns, Peter Weiss vezette Demokratikus Bal­oldal Pártjának, a keresz­ténydemokratáknak, né­hány polgári pártnak, s ez esetben a magyar koalíció­nak is a részvételével. Ez a változat biztosítaná a felté­teleket annak a politikának a folytatásához, amelyet Kovác és Moravcík neve fémjelez, s mely — szándé­ka szerint — a polgároso­dás folyamatát és a privati­záció ütemét kívánja egyér- telműsíteni és felgyorsíta­ni, a tolerancia és a korsze­rű gondolkodás szellemé­ben. Teljes baloldali győze­lem esetén viszont az törté­nik majd, amit Meciar né­hányszor már végigcsinált. Európa vagy Balkán. Ez most a tét Szlovákiában. Sinkovits Péter A nagyvilág hírei í Az izraeli hírszerző szolgálat, a Moszad ölte meg Robert Maxwell brit sajtómágnást — ál­lítja a szervezet volt ügy­nöke, Victor Ostrovsky hamarosan megjelenő könyvében, melyből teg­nap közölt részleteket a Jediót című független iz­raeli lap. % Egészében kedvezően értékelték, a tegnapi moszkvai lapok a csütörtö­kön befejezéídött washing­toni amerikai—orosz csúcstalálkozó eredmé­nyét, noha több lap is ko­rainak tartotta a végleges mérleg megvonását. 4 A Dzsamáa Isziámija szélsőséges földalatti szer­vezet vállalta a kedden Hurgadában végrehaj­tott merénylet elköveté­sét, melyben két egyipto­mi és egy német turista vesztette életét. Tegnap közzétett közleményé­ben újra arra figyelmez­tette a külföldieket, hogy kerüljék el Egyiptomot 4* Ismeretlen tettes csütör­tökön késő este meggyilkol­ta az azerbajdzsán parla­ment elnökhelyettesét. A Gejdar Alijev államfő egyik közeli emberének számító 48 éves Afijaddin Dzsalilovot Baku egyik fő­utcáján érték a halálos lö­vések. Göncz Árpád köztár­sasági elnök franciaor­szági látogatásának teg­napi, utolsó napját a fő­várostól 300 kilométerre levő Poitiers városában töltötte. A látogatásra el­kísérte őt Alain Madelin, a francia kormány vállal­kozási és gazdaságfejlesz­tési minisztere is. EGY HÉT Lenin lámpácskái fi Híradónk nem is akarta feltárni, esze ágában nem volt két percen túl foglalkozni ezzel az alkotmányosságot érin­tő és a demokráciát mélyen sértő eljárással. Mi az, Kék Híradó, hogy a plenáris ülés alatt négy-öt bizottság ülése­zik, mi az, Kék Híradó, hogy a plenáris ülés alatt, a részle­tes vita idején az egész SZDSZ-frakció távol marad? Ezek tudatában valóban a legfontosabb, hogy miniszterelnökünk fogadja a gyermekeket. Szerencsére a Sonda Ipsos sem tétlenkedik, hetente hoz­za nyilvánosságra varázslatosabbnál varázslatosabb felmé­réseit. Nemrég azt vizsgálta, melyik Híradó, a Pálfy G. vagy a Betlen-féle stáb munkája nyomán volt szélsősége­sebb a hírműsor. Jól tetszenek olvasni: szélsőségesebb. Nem arról van tehát szó, hogy elfogult vagy elfogulatlan, érdekes vagy unalmas, jó vagy kevésbé az, hanem arról, hogy szélsőséges. Nem borzolva a kedélyeket, gyorsan el­árulom, hogy a felmérés szerint a régi Híradó elsöprő szá­zalékban minősült szélsőségesnek, amíg az új kékség^ — természetesen szintén elsöprő arányban — nem az. Órá­kon át meditáltam, nem sok sikerrel, vajon mitől lehet szél­sőséges egy hírműsor. Hogy egy-egy személy vagy cso­port eszmerendszere alapján (bár ez is relatív) szélsőséges­nek minősül, az még érthető. De egy ekkora nézettségű, ösz- szetett hírműsort utólag annak nevezni, kissé meglepő. Kétségtelen azonban, hogy az új stáb a kéken kívül új színt is hozott a képernyőre. Megtudhattuk például, hogy a miniszterelnök pedáns lakó, aki maga viszi le a szemetet. Másutt meg azt, egy divatdiktátor jóvoltából, hogy Boross Péter előnytelen arca és rosszul megválasztott öltözéke mellett Hóm Gyula jó arcú, jó megjelenésű politikus s ha nyakkendőkollekcióján kismértékben módosít, még előnyö­sebbé válhat. Mindezek nem egy délelőtti vagy éjszakai rá­diós háttérműsor keretében hangzottak el, hanem A Hét fő­műsoridejében. A hét közepén megismerhettük azt a közvélemény-kuta­tást is, amely a Hom-kormány tagjainak, illetve az általuk vezetett minisztériumok tevékenységének lakossági meg­ítélését vizsgálta. Bizonyára jóleső érzés a kabinet számára az a rendíthetetlen bizalom, amely a megkérdezettekből árad. A nullától százig terjedő alkalmassági skálán (ahol a száz a kiválóan alkalmas) a kormánypárti szavazók sze­gény Baja Ferencet tették az utolsó helyre, de még a kör­nyezetvédelmi miniszter pontszáma is 62, tehát magasan a középérték felett áll. Hogy jó néhány úgynevezett sikermi­niszter pontszáma az egeket súrolja, szóra sem érdemes. Az is örvendetes, hogy valamennyi minisztérium pontszá­ma e hónapban emelkedett. Az itt sereghajtó szegény mun­kaügy augusztusban még 40 pontot kapott (hogy miért, nem tudom, talán a nyári szabadságok miatt), most azon­ban hála a munkakezdésnek, máris 43 a mutató. E lindult és révbe ért a héten a médiahajó is, erről a vi­dám eseményről azonban a tragikus kompbaleset miatt nem ildomos írni. Nagy beszédet mondott — immár széle­sebb nyakkendőben — a kormányfő is. Ha mások nem, leg­alább a hajléktalanok megnyugodhattak: „Ha az ország el tud tartani ötvenezer menekültet, el kell tudni tartania száz­ezer magyar nyomorgókat is.”. Örültek tehát a Parlamentbe látogató gyerekek, örülhet­nek a hajléktalanok is. Csak én nézek kissé tanácstalanul, mert sem ez, sem az nem vagyok. Ez is valami. Székely Ádám RMDSZ-álláspont Létkérdés az alapszerződés

Next

/
Oldalképek
Tartalom