Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-01 / 230. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. OKTÓBER L, SZOMBAT 3 A kék békegalamb szárnyalása Ahogy azt mindenkinek tudnia illik, kis hazánkban egy ideje hivatalosan kitört a médiabéke. A győztesek a nagytakarítás után kegyeskedve tűzszünetet hirdettek. Kitört a béke, amely testét jóízűen nyúj- tóztatja el a tükörfényesre pucolt televízi­óban. A nép pedig élvezi áldásait. A kü­lönböző műsorok által adagolt béketab­letták gyógyító hatású szopogatásával töl­ti szabadidejét. Egy ilyen pasztillát igye­keztek a minap is beadni a nagyközön­ségnek a Sajtóklub című újdonsült vita­műsor első adásában. A műsorvezető hölgy, aki ígérete sze­rint „csak sütemények és tea kínálásával tölti majd idejét”, bevezetőjében egy vár­va várt és talán túlságosan is jól ismert asztalról szólt, amely azzal emelkedik ki társai közül, hogy kerek, és ádáznak hitt ellenfeleket ültet egymás mellé. Csakugyan szívderítő volt azt látni, hogy az Új Magyarország főszerkesztőjé­nek lehetősége nyílt a Népszabadaság-os Bossányi Katalin kormányt féltő, anyai­on meleg duruzsolásának lélegzetvétel­nyi szüneteiben ellenzéki puskájából egy-két nem igazán hatásos patront el- durrantania. Mély érzelmeket kelthetett a nézőben az az átváltozás is, amelynek során a tényleg sűrűn kínálgató műsor­vezető, talán mindezt megelégelve, ráme­nős riporterré alakult, kérdésekkel ostro­molva a miniszterelnököt bírálót. A mű­sor zárásaként azt is megtudhattuk: a be­idézett újságírók a jövőben nemcsak a csúnya és minduntalan vitát szülő politi­káról, hanem más témákról is eszmét fog­nak cserélni. (Talán a következő műsor süteményeinek receptjeit veszik majd éles bírálat alá.) Mert így néz ki a kék békegalamb leg­újabb szárnycsapása. Csak egy dolog hi­ányzik belőle: a kiengesztelődés. Ez a béke nem más, mint a megfojtott szó csendje. Pedig az egy asztalhoz ülés, a kézfogás másról szól: a megkövető sza­vak csak egyszerre szólhatnak, és ugyan­arról a két fél által elismert bíró, a szigo­rú tekintetű előtt: legyen köztünk békes­ség mindörökké. Nánási Tamás Tanácskozás a televízió jövőjéről Gyengült a kimondott szó hitele Parlamenti napló — Az ellenzék kivonult Egyfordulós lesz a választás A közszolgálati és a keres­kedelmi televíziózás együt­tes létéről, a Magyar Televí­zió tervezett átalakításáról és a készülő médiatörvény­ről tartott közös tanácsko­zást az MTV és a Friedrich Ebert Alapítvány meghívott neves német, francia, angol és más nemzetiségű média­politikusok és -szakértők részvételével. A jelenlévőket Göncz Ár­pád köztársasági elnök le­vélben üdvözölte, amely­ben kiemelte: az elmúlt idő­szakban személyesen is igyekezett a közszolgálati- ság követelményeinek fenntartását elősegíteni, amelyre a törvény garanciá­ja híján csak kevés esély nyílott. A bevezető szavak után Horváth Ádám, a Magyar Televízió elnöke előadásá­ban kifejtette: ő az első olyan tévéelnök, akit nem politikai megfontolásból he­lyeztek az intézmény élére. Majd a nemzeti médiummal kapcsolatos tervekről szólva elmondta: a politika túlzott eluralkodása miatt gyengült a kimondott szó hitele, ezért ezt a folyamatot szükséges megváltoztatni. Fő elvük to­vábbra is az igazmondás, ki­számítható műsorstruktúrát kívánnak teremteni, átszer­vezik a tévé felépítését, csök­kentik létszámát, és igényt formálnak a jelenlegi he­lyett egy új központi épület­re is. Bővíteni szeretnék a re­gionális stúdiókat, nagyobb teret kapnak a kisebbségek­kel és az ifjúsággal foglalko­zó műsorok. Horváth Ádám a tervezett parlamenti felügyeletben ugyan a függetlenség biztosí­tását továbbra sem látja, mégis jobbnak ítéli, mintha üzleti körök gyakorolnák ugyanezt. Az MTV elnöke síkraszállt a két csatorna megtartása mellett is, amely­nek szükségességét a svájci, német és más példák alapján tanácsokat adó külföldi szak­értők is alátámasztották. A pótköltségvetés általános vitáját folytatta tegnap dél­előtti plenáris ülésén az Or­szággyűlés. Boldvai László, az MSZP vezérszónoka első­sorban azt próbálta érvek­kel alátámasztani, hogy mi­ért vált szükségessé a tör­vényjavaslat benyújtása. So­rolta az egyensúlyhiány okozta problémák mutatóit, utalva arra, hogy a folyó fi­zetési mérleg hiányáért — ráadásul eddig javuló csere­arányok mellett — a külke­reskedelem a felelős. A kialakult helyzetet érté­kelve a kormány úgy látta, hogy fennállnak a pótkölt­ségvetés benyújtásának fel­tételei, hiszen az eredeti bü­dzsé végrehajtását jelentő­sen veszélyeztető körülmé­nyekkel szükséges szembe­nézni. A 25 milliárd forin­tos általános tartalék 92 szá­zalékát már az előző kor­mány felhasználta, holott az államháztartási törvény erre az időszakra csak 40 százalék elköltését teszi le­hetővé. — Az államháztartási tör­vény által meghatározott egyetlen előírás szempontjá­ból sem kellett volna pót­költségvetést benyújtani — hangoztatta Csépe Béla, a KDNP vezérszónoka. A tar­Tréning sofőröknek A jövőben Magyarorszá­gon a tartálygépkocsit ve­zetők biztonságtechnikai programon vehetnek részt, amely a veszélyes árut szállító sofőrök veszélyér­zetét erősíti. A Német Köz­lekedésbiztonsági Tanács (DVR) által kifejlesztett programot Budapesten a XI. nemzetközi tehergép­kocsi közlekedésbiztonsá­gi konferencián ismerhette meg a magyar közönség. Ennek háttere az, hogy a német közutakon a teher­gépkocsi-balesetek 90 szá­zaléka a helytelen emberi viselkedésre vezethetők vissza. — A hibák nem a kész­ség hiányára, hanem a helytelen hozzáállásra utal­nak — mondta Gerhard Schork, a DVR elnöke. — Ezzel azonban nem azt ál­lítjuk, hogy a tehergépko­csivezetők rosszabb részt­vevői a közlekedésnek, mint a személygépkoesi- vezetők — tette hozzá. — A DVR 1986-ban tehergép­kocsi-biztonsági tréninget fejlesztett ki, s ezt három évvel később kiterjesztette a tartálygépkocsi-vezetők- re is. A Magyar Közúti Fu­varozók Egyesülete tanul­mányozta ezt, s a helyszí­nen győződött meg annak minőségéről. Ennek fő cél­kitűzése, hogy megváltoz­tassa a balesetek okát jelen­tő viselkedésmódot. V. Cs. talékokat nem használta fel teljes egészében az előző kormány, a költségvetés tel­jesítése a kiadások és bevéte­lek egyenlegének szempont­jából jobb az időarányosnál. Az egyetlen törvényes in­dok a gazdasági folyamatok­nak a várttól jelentős mér­tékben való eltérése lehet, hiszen ez már a beterjesztő mérlegelésének függvénye. A kereszténydemokrata ve­zérszónok szerint a javaslat benyújtásának igazi indoka egyedül abban áll, hogy új kormány került hatalomra. Gaál Gyula, az SZDSZ vezérszónoka beszédében el­sősorban az elhangzott ellen­zéki megállapításokkal vitat­kozott. Hiányolta, hogy mi­közben az ellenzék előszere­tettel idézi az Állami Szám­vevőszék véleményét a költ­ségvetésről, arról a megálla­pításról megfeledkeznek, mi­szerint mindkét törvényi elő­feltétele megvalósult a pót­költségvetés-készítési köte­lezettségnek. — Nem az államháztartá­si reformot kérjük számon a pótköltségvetésen, de azért lehetnének benne olyan elemek, amelyek a jövő lépéseire utalnak — hangsúlyozta Urbán Lász­ló, a Fidesz vezérszónoka. A Fidesz szerint a pótkölt­ségvetés csupán egy fiská­lis fűnyírás. Valójában nem képes tenni azért, hogy a be­ruházások részaránya a fo­gyasztáshoz viszonyítva emelkedjen, s így nem szol­gálja a gazdaság fejlődésé­nek beindulását. Kádár Béla (MDF) ki­emelte: súlyos anyagi káro­kat okoz hazánknak, ha pénzügyminisztere azt üze­ni a nagyvilágnak, hogy az ország az összeomlás előtt áll. Nincsen ugyanis pénz­ügyi szolidaritás, tőkét csak a valós teljesítmény vonz­hat az országba. A kormány­zat által beterjesztett pót­költségvetés nem más, mint pótcselekvés — folytatta a képviselő. A t. Ház 224 igen és 1 nem szavazattal, 2 tartózko­dás mellett módosította az önkormányzati választási törvényt. így egyfordulóssá válik az önkormányzati vá­lasztás, megszűnik az érvé­nyességi és az eredményes­ségi küszöb. A polgármeste­reket, beleértve Budapest főpolgármesterét is, közvet­lenül választják az állampol­gárok, és megváltozik az ajánlások rendszere is. A szavazás előtt az ellenzék kivonult az ülésteremből. (n. t.) Jubileumi nagygyűlés Nem riadnak vissza a sztrájktól Jubileumi nagygyűlést tartott tegnap Buda1 pesten a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszer­vezete, amelyen az elmúlt öt év munkájáról hallhattak értékelést a megjelentek. Gaskó István: Szociális békét szeretnénk a MÁV-nál Erdó'si Ágnes felvétele A VDSZSZ azzal a céllal alakult meg, hogy újragondolják a vasúji érdekképvisele­tet, helyreállítsák a szakszervezeti mozga­lom függetlenségét, hangot adjanak a vasuta­sok rossz munkakörülményeinek, az ala­csony fizetéseknek, a gyenge szociális ellá­tottságnak, és hogy megpróbáljanak ezeken javítani — tudtuk meg Gaskó István elnök­től. Mint mondta, a szakszervezet — amely­nek 14 ezer tagja van — működése sikeres­nek tekinthető, hiszen az eltelt öt évben a kol­lektív szerződések szellemiségének megvál­toztatásával jelentősen csökkent a munkavál­lalók kiszolgáltatottsága, a bérhelyzet tekinte­tében is komoly eredményeket értek el. Röviddel megalakulásuk után beléptek a Független Szakszervezetek Demokratikus Li­gájába, s tagjai a londoni székhelyű Szállítá­si Dolgozók Nemzetközi Szövetségének is, azonban pártsemlegességüket és politikai függetlenségüket mindvégig megőrizték. Jövőbeli terveikről szólva Gaskó István el­mondta, hogy szociális békét akarnak a vas­útnál, szeretnék minimalizálni a munkaadók és a munkavállalók közötti konfliktusokat, azonban ha a dolgozók érdekei megkíván­ják, nem riadnak vissza a sztrájktól sem. Végül átadták az idén alapított „Vasutassá- gért” kitüntetés arany-, ezüst- és bronzfoko­zatát három-három olyan személynek, akik kiemelkedően sokat tettek a munkavállalók érdekeiért. Arany pecsétgyűrűt kapott Gaskó István, akinek az elnöksége alatt erősödött meg a VDSZSZ. (fenyvessy) Fővárosunk vezére vak és süket? Nem! SZDSZ-es Budapestnek van főpolgármestere, aki mint a „tettek embere” vált ismertté. A jelző idővel kissé megkopott, ma már nem annyira lényeges, de hát hogy is lenne az, amikor tettei főképp abban merültek, s merülnek ki, hogy megtorpedózza a világkiállítást. A szabaddemok­rata farsúlyú fővárosi önkormányzat kiad egy hetilapot összemosva azt egy reklámújsággal, amelynek a címe: Buda-Pesti Piac. E kiadványnak harmincnyolcadik heti száma Vásármérleg címen az alábbi összegzést tárja elénk. (Nagyon kérem kedves olvasóinkat, figyelmesen tanulmányozzák, tűnődjenek el azon, hogy ha 1993-ban a vásárközpont területén megtartott kiállítás ilyen hasz­not hozott, akkor vajon a fővárosi önkormányzat ugyan­ezt miért nem képes a világkiállításról feltételezni. A cikkben szereplő adatok nem feltevések, jóslások, ha­nem tények. Olyan tények, amelyekre teljesen függetle­nül attól, hogy valaki mely párttal szimpatizál, feltétle­nül támaszkodhat) No, de nem csigázom tovább a kedé­lyeket, íme a cikk: „A Fővárosi Önkormányzat Kereske­delmi és Fogyasztói Érdekvédelmi Bizottsága szeptem­ber elején kihelyezett ülést tartott a Hungexpo Rész­vénytársaságnál. A találkozón a cég vezetői arról adtak tájékoztatást, hogy a Hungexpo által szervezett kiállítá­sok milyen hatással voltak a gazdaságra. A vásárköz­pont területén 1993-ban megrendezett harmincöt kiállí­táshoz kapcsolódóan a résztvevők és a látogatók össze­sen 11,9 milliárd forintot költöttek el, s — mert mindeh­hez 2,9 milliárdos adókötelezettség társult — gyarapod­tak az állami és önkormányzati bevételek is. A vásárok alkalmával elköltött pénz 31 százalékát, 3,7 milliárd fo­rintot idegenforgalmi kiadások (szállás, étkezés, szóra­kozás) tették ki; magáncélú áruvásárlásra 2,9 milliár- dot, közlekedésre (üzemanyag, taxi, tömegközlekedés) 656 millió forintot fordítottak. Az adatok azt bizonyít­ják, hogy a kiállítások nemcsak a szervezők számára je­lentettek jó üzletet, hanem kedvező hatást gyakoroltak a gazdaság más területeire és a foglalkoztatottságra is.” Ha ezek a kiállítások kedvező hatást gyakoroltak a gazdaság egyéb területeire és a foglalkoztatottságra is, akkor önök szerint a világkiállítás ugyanerre miért nem lehetne, szabaddemokrata uraim, ugyancsak alkalmas? (Vödrös)

Next

/
Oldalképek
Tartalom