Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-01 / 230. szám
xxxviii. évfolyam, 230. szám Ára: 17,50 forint 1994. október i., szombat Felhívjuk kedves olvasónk figyelmét, hogy lapunk ára mától — mint fentebb látható — 17,50-re emelkedett. Ennek megfelelően az előfizetési díjak is növekedtek. A körülmények kényszerítették erre a lépésre kiadónkat, kérjük olvasóink szíves megértését Veresegyházon megnyugodtak a kedélyek (5. oldal) A politikus Benedek Elek Benedek István írása (8. oldal) Patkós Irma megnyugodhat A közelmúltban lapunk hasábjain beszámoltunk arról, hogy ismeretlen tettesek megtámadták és kirabolták ceglédi otthonában a magyar színjátszás nagyasszonyát, a kilencvennégy éves Patkós Irma érdemes művészt. Gál János hadnagy, a Ceglédi Rendőrkapitányság "bűnügyi osztályának vezetője tegnap arról tájékoztatott bennünket, hogy összehangolt munkával — járőri és a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság technikai és személyi segítségével — felderítették az elkövetőket. Akik egyébként a feltételezések ellenére nem ketten, hanem hárman voltak: T. András, B. Béla és R. János. (Folytatás a 4. oldalon) Gyermekvédelmi fórum a megyeházán A rendszerváltás vesztese az ifjúság? Hihetetlennek tetszett, amit tegnap a megyeházán, a nemzetiségi és társadalompolitikai, illetve a közművelődési és oktatási bizottság szervezésében megtartott megyei gyermek- és ifjúsági konferencia megnyitójában Bányai Judit alelnök asszony mondott: azt, hogy e témában több mint húsz esztendeje nem tartottak ebben a régióban ilyen tanácskozást. Talán emiatt is, meg a tegnapi vitathatatlanul jól szervezett, sokoldalú tapasztalat- és véleménycserére is alkalmas eszmecsere miatt is emelték ki a hozzászólók: e konferencia sokat segíthet a mostoha sorban tartott térségi és országos gyermekvédelem ügyének. A legmegdöbbentőbb előadást' talán Fuer Angéla rendőr őrnagytól, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi Információs és megelőzési iroda vezetőjétől hallhatták az érdeklődők, akik csaknem betöltötték a megyeháza dísztermét a délelőtti tanácskozás ideje alatt. A közismert szakember e szavakkal kezdte előadását: sokat elmond a gyermekvédelem helyzetéről az, hogy ez a feladat tulajdonképpen a bűnmegelőzés része. Sőt, az állami szervek sorában is egyedül a rendőrség az, amelyik egyáltalán foglalkozik a fiatalkorúak bűnmegelőzésével. Természetesen ez a munkamegosztás már önmagában is behatárolja a hatóság tevékenyMelocco Széchenyije Széchenyi-emiékművet formáz Miskolc városának Melocco Miklós Kossuth- díjas szobrász. A Zsámbé- kon élő és Pilisszentivá- non alkotó művész ezekben a napokban ítélte arra érettnek művét, hogy betekintést engedjen műhelyébe, s ezzel az első lehetőséggel lapunkat, a Pest Megyei Hírlapot tisztelte meg. Az öreg Széchenyi megmintázásának a gondolata négy éve merült fel Miskolc akkori vezetőiben, s a nemzet iránt elkötelezett szobrászt, Melocco Miklóst kérték fel elkészítésére. Az elöljárók ott azóta többször is változtak, ám őszintén támogatták, továbbvitték a jó ötletet, örökségként azt ápolták. A város szívében . fog állni a szobor, ott, ahol a megyeháza és a városháza között kiszélesedik az út, s a kis tér, a patinás környezet szeretettel öleli majd magába „a legnagyobb magyar” kőbe álmodott alakját. Az emlékművet október 23-a tiszteletére avatják fel. A műteremlátogatásra hétfői lapunkban visz- szatérünk Vimola Károly felvétele ségi körét, amit tovább nehezít a szervezet korlátozott anyagi ereje is. — Büszkék lehetünk arra, hogy a megyében valamennyi rendőrkapitányságon van hivatásos ifjúságvédelemmel foglalkozó kolléga. Ugyanakkor szomorú az a tény, hogy ők, többségükben, másodtevékenységben látják el azt az egész embert kívánó munkát — részletezte a bűnmegelőzés területén a hatóságra jutó feladatokat az őrnagy. — Hasonlóan nagy gondokkal küszködünk az úgynevezett DA- DA-program (az amerikai mintára hazánkban is beindított dohányzás-, alkohol-, drog-, AIDS-ellenes tréning) végzése közben is. (Folytatás a 4. oldalon) Üdvözlő' távirat Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, Hóm Gyula miniszterelnök, Gál Zoltán az Országgyűlés elnöke és Kovács László külügyminiszter a Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Csiang Ce-mint, a Kínai Nép- köztársaság elnökét, Li Peng miniszterelnököt, Csiao Sit, a kínai parlament elnökét és Csien Csi- csen külügyminisztert. Ki a felelős? A miniszterelnök parlamenti beszéde nagy visszhangot váltott ki. Sok mindent elmondtak róla, csak jót nem. A televízió még a Nap-keltében is foglalkozott vele. Egy hosszú interjút csináltak Horn Gyulával, s közben megszólaltattak Boross Pétertől Vitányi Ivánig több politikust. Úgy látszik, a koalíciós hatalomátvétel egy kicsit féloldalasra sikeredett a tévében, mert a riporter nem valami kíméletesen bánt a kormányfővel Persze Horn mondta a múltkoriban, hogy a sajtó csak ellenzéki lehet Hát most megkapta! Én azonban nem a miniszterelnökkel akarok foglalkozni, van neki elég baja nélkülem is. Vitányi Iván, az egyik megkérdezett azonban olyasmit mondott, amire fölkaptam a fejem. Nem az hökkentett meg, hogy szavaiból nem sugárzott a pártvezére iránti odaadó szeretet, hanem az, hogy a kéretlenül kapott publicitást a társadalom felelősségének megállapítására használta föl. Kijelentette ugyanis: „Ami az elmúlt tíz évben történt, az az egész társadalom felelőssége.”Hogyan? A tíz évből hat a kommunista kurzus, négy pedig a demokrácia idejére esik. Visszafelé haladva valóban megállapítható a társadalom valamelyes felelőssége, hiszen az 1990-es szabad választáson érvényesült a nép szabad akarata. Az érintett időszak hatvan százaléka azonban az egypárti diktatúra jegyében telt el. (Emlékeztetőül: a demokráciára hagyott hatalmas dolláradósság felét ekkor rakták a társadalom vállára!) És ez a diktatúra a megszálló szovjet hadsereg igen aktív közreműködésével alakult ki, de szerepet játszottak az uralom megszilárdulásában és fennmaradásában a magyar kommunisták százezrei is. Ráadásul ez a társadalom 1945-ben a november 4-i választáson és 1956-ban, a forradalomban félreérthetetlenül kinyilvánította, hogy nem tud és nem akar azonosulni a kommunista rendszerrel, melynek alapja nem a nép szabad döntése, hanem az a terror, amit egy imperialista hatalom és honi kiszolgálói alkalmaztak a társadalommal szemben. Egy levert rendszerellenes forradalom és az azt követő rettenetes megtorlás után cinikus dolog a társadalom felelősségéről beszélni Én még az MSZMP-tagok felelősségét is csak igen óvatosan emlegetném. A 800 000 tag jelentős részének ugyanis fogalma sem volt arról, hogy milyen párt tagja. (Egy vállalatvezetőnek például a fordulat előtt nem sokkal fogalma sem volt arról, hogy Nagy Imrét 1958-ban kivégezték!!!) Azoknak a felelősségét viszont nem hallgatnám el, akik tudták, mert értelmi képességük és tanultságuk, valamint beosztásuk alapján tudniuk kellett, hogy párttagságukkal mit támogatnak, vagy legalábbis fedeznek. így hát Vitányi Iván ne mutogasson a társadalomra, inkább nézzen a tükörbe. Török Bálint A kormányalakításnál dói el minden Szlovákia választ Tegnap kezdődtek el s ma fejeződnek be Szlovákiában a parlamenti választások; több mint hárommillió választó- polgár dönt, az induló tizennyolc párt és koalíció közül melyiket támogatja, s egyben dönt arról is, milyen irányban haladjon tovább a közel két éve fíiggetlenült ország. Minden felmérés szerint a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom megőrizte vezető pozícióját, s a szavazatok 26 százalékára számíthat, ám beválni látszanak azok a jóslatok, miszerint Michal Kovád államfő mégsem a DSZM elnökét bízza meg kormány- alakítással. Vladimír Meciar ugyan még ma is a legnépszerűbb szlovák politikus, de a korábbinál már kevesebb meggyőző erővel. Meciart az elmúlt három évben kétszer váltották le kormányfői tisztségéről, s míg első alkalommal mártírként viselkedve még növekedett is a lakosság iránta érzett rokonszen- ve, legutóbbi távozása (ez év március 11 -én) már igencsak eltérő reagálásokat váltott ki, azonfelül a Csehországról időközben levált Szlovákiában nem a beígért gazdasági fellendülés következett be, ellenkezőleg, a komoly visszaesés mind sötétebb jegyei mutatkoztak meg. A Meciar vezette — immár önállósult — országban megtorpant a privatizáció, a nehéziparra és a hadiiparra beállított gazdasága konkurencia-képtelenné vált külföldön, a korábban a csehországi piac felé irányuló mező- gazdaság pedig termékeit nem tudta hol értékesíteni. Robbanásszerűen növekedett a munkanélküliség, és rendkívül súlyos helyzetbe került az oktatásügy, valamint az egészségügy. A külpolitikában is egyre inkább elszigetelődött, kudarcok sorozata járatta le a másfajta hangnemet megütő diplomácia próbálkozásait, egyszóval Szlovákia — kitűnő esélyei ellenére — hétmérföl- des léptekkel kezdett távolodni Európától. (Folytatás a 2. oldalon)
