Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-10 / 212. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP TUDÓSÍTÁS 1994. SZEPTEMBER 10.. SZOMBAT Megkérdeztük Mikor lesz komp Százhalombattán? A százhalombattai révátkelő sok bonyodalmat keltett már a Duna két partján, végül meg is szűnt. Mikor várható, hogy újra közlekedik komphajó Batta és Tököl között? — kérdeztük Mátyás Györgyöt, volt révészt. EMSU-szeminárium vállalkozóknak Törékeny a magyar gazdaság — A közlekedés nyár elején állt le a Dunán, mert az utolsó üzemeltető szerint a kompot nem igényelték — kezdte válaszát. — Kiderült, hogy azért ez mégsem így van, s most újabb pályázatot írták ki a kompjárat üzemeltetésére. A nyitótáf- gyalásra szeptember 7-én került sor. Hárman nyújtottuk be pályázatunkat, a tököli Autohaus Kft., a budapesti Dunayacht Kft. és jómagam. A komp és hajó adatai mellett egy részletes üzleti tervet is be kellett nyújtanunk, melyek a díjszabásokat is tartalmazták. A komp tehát rövidesen beindul, a kérdés csak az, hogy ki lesz az üzemeltető. Az ezt megelőző versenytárgyalás sajnos nem a jávamra dőlt el, méghozzá azért, mert szabálytalan pályázatot adtam be. A történetből tanultam, s úgy érzem, most minden szabálynak megfelel a dolgozatom s persze a járműveim is. Az eredményt 14-én délelőtt tudhatjuk meg, addig is reménykedni tudok csak, hogy minden visszazökken a régi kerékvágásba, s elfoglalhatom megszokott munkahelyem a battai révállomáson. V. Cs. (Folytatás az 1. oldalról) Ursula Braun-Moser, az EMSU elnöke megnyitójában egyebek mellett elmondotta, hogy az EMSU gazdasági és politikai feladatokat egyaránt ellát. A szervezet tizenegy évvel ezelőtti megalakulásakor alapvető célként azt fogalmazták meg, hogy az élet minden területén elősegítik az összhang megteremtését. Elsősorban azokra a magánemberekre és csoportokra számítanak munkájuk során, akik a vállalkozói osztályhoz tartozónak érzik magukat. Szakértelmük fejlesztésével ugyanis, a társadalmi munkamegosztásba való hatékony bekapcsolódásukkal érhető el az EMSU célkitűzése: az összhang a piacgazdaság szereplői között, melyben a polgárok szociális biztonsága a legfontosabb. Az EMSU több szállal kötődik az Európa Parlamenthez — tudtuk meg az elnöktől. Tagjai közül sokan képviselők vagy valamilyen tisztséget töltenek be a szervezetben. így mód nyílik arra, hogy elősegítsék Magyarország minél előbbi felvételét az EK-ba. Gulácsi Gábor, az IKM helyettes államtitkára gazdaságunk jelenlegi helyzetét elemezve emlékeztetett arra, hogy a nyolcvanas évek végén a kelet-európai piacok megszűnése, a piac- gazdaság kiépítésének megkezdése, a nemzetközi kapcsolatok megszilárdítása nagy kihívás elé állította az országot. Állami vállalatok százai kerültek csődbe vagy jutottak annak szélére, s jelentősen visszaesett a fogyasztás. Igaz, az import előtt megnyíltak a kapuk, azonban ez a vállalkozások között éles importversenyhez vezetett a belső piacon. A vállalatok technikai felkészültsége és a bankok támogatási rendszerének hiányosságai a csőd-, illetve a számviteli törvények elfogadása a gazdasági élet további hanyatlását idézték elő. — Egészen 1992 végéig tartott ez a folyamat — mutatott rá a helyettes államtitkár —, s csak 1993 közepén volt érezhető, hogy a magyar gazdaság elérkezett a lábadozás korszakába. Ekkor az ipari termelés négy százalékkal emelkedett, ez évben pedig már elérte a nyolc százalékot. Törékenynek és kiegyensúlyozatlannak ítélte a mostani helyzetet Gulácsi Gábor, aki az export növekedésének hiányát, valamint a korszerűsítő beruházások elmaradását említette az okok között. Arvay Zoltán, az Országos Kisvállalkozás-fejlesztési Iroda elnöke előadásában kifejtette: a kis- és közép- vállalkozások nagy része alkalmazkodóképességének köszönhetően maradt talpon a nehéz gazdasági környezetben. Mivel jelentős szerep hárul rájuk a foglalkoztatási feszültségek kezelésében,' joggal várnak támogatást az államtól. Elsősorban kedvezményes hitelek, az adózás átgondolása és a piacra jutás könnyítése jöhet szóba. A délután folyamán nyugat-európai előadók ismertették az együttműködés szélesítésének lehetőségeit, majd konzultációval zárult a szeminárium. K. M. Maga határozott (Folytatás az F oldalról) Nem hallgatta el azt sem, hogy nem véletlenül született meg annak idején a jogkör korlátozására vonatkozó döntés. Ennek előzménye az volt, hogy a felfüggesztett polgármester felhatalmazás nélkül 11 millió forintos költséggel készítette el egy evvel foglalkozó vállalkozással a kiskunlacházi vagyonka- taszterrel kapcsolatos felmérést. A képviselők, amikor megtudták az erre kifizetett összeg nagyságát, körülnéztek, hogy más Pest megyei településen menynyit áldoztak ilyen célra. Egyáltalán, mi az a reális költség, amelyért elvállalják a munkát. Megdöbbentek, amikor szembesültek a tényekkel. Dabasnak 60 ezer forintjába került a vagyonkataszter feltérképezése. Igaz, a város maga végezte el ezt. Több kft. pedig úgy nyilatkozott, hogy 1,2 millió forint fejében már szó lehet erről. A 8 ezer 500 lakosú Kiskunlacháza most igen nagy bajban van. A csőd miatt az OTP Bank Rt. zárolta az önkormányzat bankszámláját, s csak az alapszolgáltatásokra elegendő pénzhez juthat hozzá a nagyközség. Tanévkezdéskor az iskolás korú gyermekeket nevelő családok nem kaptak' támogatást a tankönyvek megvásárlásához. Várható, hogy még számos olyan dologra nem jut majd, ami eddig megszokott volt Lac- háza életében. A kérdés csupán az: ki tartozik mindezért felelősséggel? (klug) Világkiállítási fórum Budafokon Törvényellenes volt a kormánydöntés Mintegy százan jelentek meg csütörtökön este a budafoki városházán, ahová az Expó Baráti Kör invitálta lakossági vitafórumra az érdeklődőket. A résztvevők két táborra oszlottak: az expó mellett állt ki Kádár Béla, Csapody Miklós és Janzsó János, a közgazdasági tudományok doktora, egyetemi tanár; az ellentáborban csak ketten foglaltak helyet, Tímár Istvánná, a XXII. kerületi MSZP elnöke, listás országgyűlési képviselő és Lendvai Ildikó, a kerület egyéni képviselője. Lendvai szerint szándékosan nem hoztak' magukkal gazdasági szakértőt, mert alapelvük az, hogy nyitottak a kritikai hangvételre és megbíznak a volt gazdasági miniszter szakértelmében. Személyes programjában, fűzte hozzá, szerepet kapott az expó megrendezése is. Csa-. pody Miklós, reagálva erre azt mondta, a választó polgárok szívesen veszik, ha képviselőjük nemcsak ígérget, hanem be is tartja választási programját. A kérdésre, hogy látnak-e a jelenlevők lehetőséget arra, hogy a lemondó döntés ellenére mégis csak megrendezik az expót, a kormányoldal kevés, míg az ellenzéki oldal reálisabb esélyt látott, mely bejelentést rős tapsvihar fogadott. Kádár Béla erőteljesen bírálta a jelenlegi pénzügyminisztert, aki — szerinte — számok helyett blöffnek és beetetésnek minősítette az expót, és ezzel igencsak megrontotta a magyar gazdaságnak a világ szemében kiharcolt tekintélyét. A társadalom véleménye, amely a jelenlevő közönségben is egyértelművé vált, le kell képződjék a parlament majdani döntésében. A volt miniszter szerint, most már nincs más hátra, mint kivárni a parlamenti csata eredményét, hiszen ezt a partit is végig kell játszani. Janzsó János emlékeztette a kormányoldalt arra, hogy 1991-ben, az akkor még kis' létszámú MSZP-frakció minden tagja egyöntetűen megszavazta az expót, és felhívta a figyelmüket, hogy a tulajdonképpeni döntés joga az MSZP-nél és nem az SZDSZ-nél van. Véleménye ta, nagyon sajnálatos, hogy Pál László ipari miniszter úr nevét adta egy olyan, szerinte ollózott anyaghoz, amely egyértelműen az SZDSZ gazdaságpolitikai alapkoncepcióit tartalmazza. Ugyanakkor nem vette figyelembe a kormányzat annak az ad hoc bizottságnak az állásfoglalását, amely az öt az egy arányban az expó megrendezése mellett foglalt állást. Érdekességképpen néhány név a bizottságból: Baráth Etele (igen), szerint az MSZP-nek nem kellene „bedőlni” az SZDSZ gazdaságpolitikusai szólamainak, de ha ebből konfrontáció születik, az nem érinti károsan a magyar társadalmat. Lendvai Ildikó válaszában kihangsúlyozta, hogy a frakción belül is igen nagy csaták folynak az expó megrendezése körül, de úgy érzi, hogy a parlamentet meg tudja győzni a kormányzat, és így a lemondás legalizálható lesz. Hozzátette még, hogy nem kell félteni , az MSZP-t az SZDSZ-től. Erre a kijelentésre reagálva Csapody Miklós elmondramiroda 93,7 milliárd forintban. Felvetődik a kérdés, mi okozza ezt a nagy különbséget. Ezt jelen pillanatban még senki sem tudja, hiszen a kormány még nem készítette el saját számításait a világ- kiállítással kapcsolatban, és így nem lehet tudni pontosan, ltogy mire is fordítanák ezt a 62,3 milliárd forintot. A kormány másik aggálya, hogy a világkiállítás nem lesz nyereséges. A volt miniszter számokkal támasztotta alá, hogy Székely Gábor alpolgármester (igen), Csiha Judit (igen). Épp ezért a kormányzat döntése, a világkiállítás lemondásáról, amelyet a parlament jóváhagyása nélkül már be is jelentett a nemzetközi szerveknek, illegitim és törvényellenes. A döntéshozó szerveknek csak előterjesztési lehetőségük van, amelyet aztán a parlament jóváhagyása szentesít. Ezután Kádár Béla rátért az expóval kapcsolatos számháború részleteire. A mostani kormány 156 milliárd forintban állapította meg az expó költségvetését, míg a progVimola Károly felvétele az expó nagyban hozzájárni az ország gazdasági fellendítéséhez, piszén 1996-ra létrejön egy 100—150 milliárd forintos vagyon, emellett a főváros út- és infrastrukturális hálózata teljesen megújul és felépül az új egyetemi campus. Jelen pillanatban az expó költségvetése a következőképpen néz ki: a költségvetés 27,9 milliárd forinttal támogatja a megrendezést, míg az Expó Kft. 38 milliárd forinttal, ezenkívül marad 40 milliárd forint, amely az előbb említett maradandó beruházásokra fordítódna. A sajtóban csak ellenpropagandát lehet olvasni az expóval kapcsolatban, arról azonban nem esik szó, hogy mennyi is pontosán az elmaradt haszon. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a belépő jegyekből 14 milliárd forint, a pavilonbérleti díjakból 2,5 milliárd, a pavilonok felépítéséből 16,5 milliárd, a szponzorokból 6,5 milliárd és a tervezett utóhasznosításból közel 2 milliárd forint haszna származik a költségvetésnek. Összesen: 41,5 milliárd forint, amelytől elesik az államkassza. Ugyanakkor nem számolta még bele a volt miniszter az ide érkező külföldi turisták szállását, étkezését, benzinköltségét és egyéb kiadásait. Tímár Istvánná válaszában kifejtette, ők ugyan csak laikus szemmel szemlélhetik a dolgot, és pontosabb információkkal is csak akkor tudnak szolgálni, amikor a kormány majd elkészül saját pontos számításaival. Janzsó János kétségbe vonta a kormány demokratikus szellemét, hiszen az expó lemondásának a döntéséhez ez a kormány egy hetet, míg a volt kormány a megrendezéshez közel másfél évet fordított, amely önmagában is magáért beszél. * A vitafórum jó hangulatban folyt, a közönség sűrűn tapsolt és a volt kormánypárt véleménye nagy tetszést váltott ki. Sejthető, hogy a „szakértő” kormánypárt miért nem küldött a vitára valóban közgazdasági ismeretekkel rendelkező szakembereket, noha tudhatták volna, kik is fognak ülni az ellenzéki oldalon. Vajon azért nem küldtek, mert nincs szakemberük, vagy azért, mert az egyetlen expóban jártas szakemberük éppen az ellenkező oldalon ültté. (w. b.)
