Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-17 / 218. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. SZEPTEMBER 17.. SZOMBAT Konferencia a Blaskovich-emlékkönyvről Műgyűjtő köznemesi otthon Tápiószelén A Blaskovich-múzeum épülete India ma — Gödön India ma címmel Szabó Róbert fotóművész munkáiból nyílik kiállítás ma este 7 órától Gödön a FÉK — Fotó- és Képzőművészet Galériában (Pesti út 72.). A tárlatot Pálfai Gábor fotográfus nyitja meg. Bálint Zsigmond fotókiállítása Karácsonytól pünkösdig Tápiószele ? Blaskovich-rhú- zeum? No, és mi volt ott olyan nagyon érdekes? — kérdezte egyébként múzeumrajongó ismerősöm, amikor látta felvillanyozottsá- gomat hazatérőben a múzeum keddi konferenciájáról, amelyen a gyűjteményükről megjelentetett kötetet mutatták be. Azt hittem viccel. Egy eredeti középnemesi otthon teljes berendezése az övék... A család méneséből való a Kincsem — próbáltam emlékeztetni. Ja, az a híres ló. Ott a szobra a lóversenypálya előtt — kezdett jobban érdeklődni. Aztán belelapozott a magammal hozott Blasko- vich-emlékkönyvbe, és kissé elhült. Hogy mik vannak* ezen a Magyarországon! Na, persze! Csak sajna, Budapesttől 85 km-re a hírverésektől nem „háborgatott” Tápiószelén. Pedig hazánkban ez az egyedül fennmaradt középnemesi otthon, a család úgynevezett „kisebb kúriá”-jában. A tápiószentmártoni „nagyobbat” száz és száz más társával együtt kifosztották, az enyészetnek hagyták vagy széthordták. A tá- piószelei, maradt a múlt egyetlen hírvivője, ez taníthatna nekünk történelmet — a tárgyak nyelvén. Kissé másként, mint ahogy a könyvekből tanultuk... Szenvedély és múzeumalapítás Hogy mennyi mindennek hozza hírét a gyűjtemény, s a róla készült tanulmánykötet, arról Gócsáné Móró Csilla igazgató asszony szólt köszöntőjében. A Blaskovich-emlékkönyvben neves szakemberek tollából olvashatunk a művelt köznemességről, a XIX. század második felének köznemesi kúriájáról, az ebeczki Blas- kovich család felemelkedéséről, a múzeumalapító és régészkedő testvérpárról, Jánosról és Györgyről, a világhírű ménest fenntartó Ernőfői, valamint az egykor természetes környezetüket adó és ma csodált képző- és iparművészeti, illetve régészeti gyűjteményükről — mondta az igazgató asszony a mintegy százfőnyi közönségnek: a meghívott megyei múzeológusok- nak és levéltárosoknak és persze az általános és középiskolai tanároknak, hiszen ők nevelik a jövő múzeumlátogatóit. A Blaskovich-gyűjte- mény páratlan forrásul szolgál a XVII. századtól kialakuló középnemesi értékkategóriák megismeréséhez, amelyek kevéssé feltártak a szakmában — mondta R. Várkonyi Agnes egyetemi tanár, az ELTE tanszékvezetője. Ezt a réteget a gazdálkodásban racionalitás, alkalmazkodás és vállalkozói kedv, műveltségeszményben a tanulás, otthonoknak szép bútorokkal, használati tárgyakkal és műalkotásokkal való berendezése, majd nemritkán a műgyűjtés és múzeumalapítás jellemezte. A hatékony közéleti szerep betöltéséhez készülve alapították korszerű könyvtáraikat. A politizálásban pedig szociális érzékenység jellemezte réteget — nemcsak a reformkorban, hanem jóval korábban is. Család a műalkotások között A képzőművészeti gyűjtemény megerősíti a középnemesség művészeti eszményéről elmondottakat — hallottuk Rózsa Györgytől, a Nemzeti Múzeum osztályvezetőjétől. A saját gyönyörködtetésre vásárolt, majd tudatosan gyűjtött képek között egytől egyig jó képeket láthatunk, Markó Károly, Székely Bertalan festményei, valamint a családnál gyakran időző és a tagokat megörökítő Barabás Miklós rajzai tárulnak a szemünk elé a németalföldi festők művei társaságában. A gyűjtemény legnagyobb részét kitevő ipar- művészeti tárgyak között ugyan kevés az országos jelentőségű műremek, de igen igényes vásárlásról tanúskodnak — mondta Németh Annamária muzeológus. A bútorokat, ötvösmunkákat, üveg- és kerámiatárgyakat, fegyvereket és díszpipákat láthatólag műgyűjtőknél vásárolták, először nyilván használatra, később a tudatos gyarapítás céljából. A családi gyűjtemény alapját idősebb és ifjabb Blaskovich Gyula (a nagyapa és az apa) vetette meg, majd János és György kezdte tudatosan fejleszteni, amikor 1912-ben Tápió- szelére költöztek — tudtuk meg a múzeum történetéről Körmöczi Katalintól, a Nemzeti Múzeum osztály- vezetőjétől. A gyűjteményt 1952-ben vette át a Nemzeti Múzeum, és János 1967- ben bekövetkezett haláláig a két testvér vezette. Nevüket az intézmény 1968- ban vette fel. Körmöczi Katalin élvezetes előadást tartott a korábban világhírű tápiószentmártoni ménes történetéről, egy Széchenyi eszményein nevelkedett korabeli vállalkozó középnemes képét megrajzolva az alapító Blaskovich Ernőben. A ménes világhírű tagja, Kincsem itthon és a világ legnagyobb Blaskovich de libeczk Az ebeczki Blaskovich család címere lóversenypályáin 54 alkalommal futott — és ugyanennyiszer vitte el a pálmát — tudtuk meg. Szkíta temető' — mint leltári tárgy A régészkedés szervesen illett a múzeumalapító testvérpár életébe — hallottuk Dinnyés István ceglédi múzeumigazgatótól. Az 1923-tól kezdve feltérképezett területek feltárására a Magyar Nemzeti Múzeum szakembereit kérték fel. Eredményül az ország akkor legnagyobb, de máig leggazdagabb szkíta temetőjét kapták, több mint négyszáz sírral és közel ezer lelettel, melyek legértékesebbjeit ma a Nemzeti Múzeum őrzi. Dinnyés István végezetül a lelkes múzeumvezetői tevékenységről emlékezett meg, amely- lyel annak idején a testvérpár a látogatók egész tömegét vonzotta. Meg is érdemelte, s mi több, meg is' érdemelné a gyűjtemény — gondoltam, amikor a méltó utód Móró Csilla kalauzolásával magunk is végigjártuk a kúriát, és csodálattal nézegettük a falakat és vitrineket zsúfolásig megtöltő értékeket. D. Veszelszky Sára Karácsonytól pünkösdig címmel székely dramatikus népszokásokat mutat be Bálint Zsigmond a Néprajzi Múzeum tegnap nyílt tárlatán. A marosvásárhelyi fotóművész Erdély és Székelyföld azon vidékein kalauzolja végig a látogatókat, amelyek ez ideig jórészt elkerülték a szokáskutatók figyelmét. A kiállítás az egykori Marosszék jellegzetes tájait, a Nyárád mentét, a Kis- Küküllő felső völgyét a SóHogyan lehet vidáman, élelmesen és végül is eredményesen átvészelni a szegénységet? Erre az örökké aktuális kérdésre kefesi a választ a Kaviár és lencse szerzőpárosa. Giulio Scarnazzi és Renzo Tarabusi egy bolondos olasz család történetét vetette papírra. A fordulaAz Egyetemi Színpad azon kevés kulturális intézmények egyike, amely a támogatók segítségével megvalósíthatja terveit. A tízmillió forintos ösz- szeg ugyan szerény, de lehetővé teszi, hogy a színpad a továbbiakban is otthona lehessen a színházi bemutatóknak, alkotói műhelyeknek, filmsorozatoknak, koncerteknek, vidékkel, valamint a marosszéki Mezőség falvait mutatja be. Bálint Zsigmond — talán utolsók között — örökítette meg az erdélyi magyarság egyházi ünnepeihez kapcsolódó népszokásait, így például a betleheme- zést, a szilveszteri tüzeske- rék-engedést, a húsvéti határkerülést és fenyőágazást, a pünkösdi virágozást. Bálint Zsigmond tárlata október végéig, tekinthető meg a Kossuth téri intézményben. tos vígjátékot 1966-ban tűzte műsorára először a Madách Színház. Scarnazzi és Tarabusi darabja az első bemutató után huszonnyolc esztendővel ismételten megelevenedik a Madách Színház színpadán — a bemutató kedden, szeptember 20-án lesz. előadásoknak és vitafórumoknak — mondta Puskás Tamás igazgató. A Szerb utcában harmadik szezonját kezdő intézményben az első bemutatót holnap tartják, a darab címe Barkaszoló. Az előadást Hudi László rendezte, és az Egyetemi Színpad udvarán tekinthetik meg az érdeklődők. Milan Kosmel: Kritikus és mosoly A tegnapi lapszámunkban közölt Szlovák kisplasztikái tárlat Budapesten című cikkünkből — technikai okok miatt — kimaradt a Milan Kosmell szobrászművész illusztrációnak szánt munkájáról készült felvétel, amiért a művész és az olvasók szíves elnézését kérjük Az úgynevezett Bercsényi- (a), Máriássy- (b) és Rákóc- zi-pipa (c) Ismét Kaviár és lencse a Madáchban Évadnyitó az Egyetemi Színpadon Ónfedelű fajanszkupák a gyűjteményből
