Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-07 / 209. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. SZEPTEMBER 7., SZERDA 3 Tiltakozás A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt Budapest, XV. kerületi szervezetének vezetősége és tagsága nevében sajnálattal konstatáljuk, hogy az 1996. évre tervezett expó — amely a honfoglalásunk 1100 éves jubileumát is magában foglalta volna — meghiúsulni látszik. Elszomorító és egyben felháborító, hogy a hatalom urai ezt megtehetik a magyar néppel, holott nem ezt sejtették, ígérték. Becsvággyal, szorgalommal és igen nagy lelkesedéssel fogott hozzá a magyar nép az expó megrendezéséhez, mert itt látott lehetőséget kiugrásra a recesszió szorításából. A világ népei megismerkedhettek volna, megismerkedhetnének a sok évtizedes elszigeteltség után hazánkkal. Tudjuk, a gazdaság romokban hever, de ezekért a romokért nem a népet kell büntetni, mert meg vannak ennek a felelősei. Igaz, akkor még nem volt demokrácia, nem hagyták a népet beleszólni dolgaik vitelébe. Most viszont úgy látjuk, hogy még időben szólni kell, mert mi úgy látjuk, hogy a gazdaságot nem a szakértelem, hanem a politika befolyásolja, irányítja! Tiltakozunk a kormány azon döntése ellen, amely az expót megtorpedózta. A „szakértői kormány” -ezzel a lépésével — úgy látjuk — a hozzá nem értését bizonyítja. A világkiállítás munkahelyeket teremt, tőkét vonz az országba, erkölcsi tartást ad a magyarnak, és hírnevet a világ előtt. Ellenkező esetben szavahihetetlen lesz, lustának, tehetségtelennek, bátortalannak és egyéb jelzőkkel megbélyegzett lesz. Ha most visszalépünk, több lesz az anyagi és erkölcsi veszteségünk, mint ha megrendeznénk a világkiállítást. Ezért tisztelettel kérjük a Magyar Szocialista Párt a Parlamentben többséggel rendelkező képviselőit, hogy az expó kérdésével kapcsolatosan igennel szavazzanak. Major Sándor Naszódi Lajos István FKgP XV. kér. szervezet FKgP XV. kér. szervezet titkára elnöke Salgótarjáni sortűz (Folytatás az 1. oldalról) A tanú a továbbiakban úgy rekonstruálta a történteket, hogy a szovjet katonák és a karhatalmisták egy provokatív lövéssorozatra reagálva kezdtek el tüzelni. Erre parancsot •Házi szerint senki sem adott. Jakab Sándor volt megyéi első titkár viszont úgy emlékezett, hogy a szovjet városparancsnok adta ki a tűzparancsot, karhatalmisták pedig nem voltak jelen ezen a helyszínen. A két vallomástevő beszámolójából nem derült ki, hogy a több szemtanú által is a megyei tanács épülete felől észlelt provokatív sorozatot követően a főkapitányság védői miért céloztak a tömegbe és miért nem a tanács épülete felé irányították lövéseiket. Parlamenti napló Éles vita az önkormányzati választásokról (Folytatás az I. oldalról) A módosítások szerinte egy méltányosabb és kedvezőbb választási rendszert eredményeznek, amely lerövidíti és olcsóbbá teszi mind a választási kampányt, mind magát a választási procedúrát, erősíti a közvetlen választás hatáskörét és arányosabbá teszi a választási eredményeket. Tímár György (FKgP) teljes egyetértését fejezte ki azokkal a szakmai ellenérvekkel, amelyeket az MDF vezérszónoka hangoztatott. Kiemelte, hogy az önkormányzati választások szabályainak megváltoztatása sértené azt az összhangot, amely az országgyűlési és az önkormányzati választások között áll fenn. Osztotta azt a nézetet is, amely szerint a kormánykoalíció elsősorban politikai érdekeit követve dolgozta ki törvényjavaslatát az önkormányzati választási rend-' szer megváltoztatására. A kisgazdapárti vezérszónok külön szólt arról, hogy frakciója szükségesnek tartaná a visszahívhatóság intézményének bevezetését. — Semmiféle szakmai érv nem indokolja az önkormányzati választási törvény megváltoztatását és ilyen jellegű lakossági igény sem tapasztalható — hangoztatta- a KDNP vezérszónoka, Ivanics István. Kifogásolta azt is, hogy az érdekeltek — és különösen az önkormányzatok — nem rendelkeztek megfelelő idővel a törvényjavaslat áttanulmá- nyQzására, véleményük megfogalmazására. Lényeges szakmai hiányosságnak nevezte Ivanics István, hogy a megyei önkormányzat szerveinek megválasztásánál alapvetően megtérül a területiség elve, amely a jelenlegi magyar választási rendszerének egyik alappillére. Ez a mai politikai helyzetben véleménye szerint oda vezethetne, hogy mind a 19 megye élére szocialista párti elnök kerül. Ader János (Fidesz) szerint legalábbis furcsa, hogy egyik kormányzó párt programjában sem szerepelt az önkormányzati törvények megváltoztatása, ami pedig nagy horderejű kérdés. A listás rendszer egyébként szerinte növeli az aránytalanságokat. A hatpárti egyeztetést a Fidesz szónoka formálisnak nevezte, hiszen a javaslat utolsó érvényes változatát csak néhány nappal ezelőtt kapták kézhez a képviselők. Bombariadó a zsinagóga előtt A budapesti Újlipótvárosban levő Hegedűs Gyula utcában alkonyat táján több száz bámészkodó verődik össze a szalagkordonnal elkerített Skoda körül. Gyerekek, asszonyok, vének. Közelről szemlélik az eseményeket. A vajszínű autó gazdája valószínűleg nem lehet jártas a héber vallási naptár terén vagy pedig a nemzetközi nagypolitikában. Mert ha így lenne, akkor nem hagyta volna kocsiját a zsidók újévének (Ros Ha- sana) előestéje előtti órákban az egyik leglátogatottabb zsinagóga bejárata előtt. De mivel ezt tette, magára — illetve járművére — vonta az imaház látogatóinak, illetve a riasztott rendőrség alapos gyanúját. Jönnek is a rendőrségi autók szép sorjában. Végül is igen kellemetlen lenne, ha az Országház és a Mátyástemplom elleni robbantásos merénylet után most egy zsinagógát rongálnának meg az agyafúrt terroristák. Nem sok időbe telik és már mintegy harminc egyen- és polgári ruhás rendőr sürög-forog, vizsgálódik a robbanóautó körül. Eközben imakönyvvel a kezükben csoportosan érkeznek a zsinagógába az ünneplő zsidók. Másrészt meg egyre duzzad a járdán és az úttesten ácsingózó kíváncsiak hada. Itt mindenki nyugodt, pániknak nyoma sincs. Pontosabban csak egy valaki esett kétségbe a csődület láttán: az autó tulajdonosa, aki mit sem sejtve, kulcscsomóval a kezében lohol a helyszínre. A tulajdonos, egy rendkívül vonzó,. húsz év körüli hölgy tudatáig csak hosszas rendőrségi magyarázat után jut el a döbbenetes tény, hogy másfél órás távolléte idején valaki robbanóanyaggal bélelte ki a szeretett Skodáját. Ekkor már nem tudom tovább türtőztetni magamat, odalépek a legmagasabb rangot viselő egyenruháshoz, és fölteszem a követelésnek is beillő esti kérdést: az Isten szerelmére, miért nem ürítik ki a környéket?! Hiszen fönnáll a robbanás lehetősége! „Ne avatkozzon bele a rendőrség munkájába!” — hangzik á válasz. Az élő embergyűrű közben egyre közelebb húzódva figyeli, miként tanakodnak a helyszínre érkezett antiterrorista szakértők. Nemsokára érdemleges esemény szemtanúi lehettünk. A frissen fodrászolt hölggyel a — robbanóautó tulajdonosával — a rendőrség fölnyittatja a motorháztetőt. De a pokolgépre egyelőre még itt sem lelnek rá. Mint ahogy a rendőrkutyát is hiába szaglásztatják a kocsi belsejében. Jól elrejtették a bitangok! Egyszerűen nincs és kész. Az egyik polgári ruhás rendőr végül megelégeli a dolgot, és rádión jelenti a központnak, hogy a veszélyt elhárították, s engedélyt kér a kocsitulajdonos elbocsátására. A tágra nyitott zsinagóga kapuja fölött a mózesi kőtáblákon vibrálnak a héber betűk. Összesen tíz, a parancsolatok számának megfelelően. Belülről fény és imádság szüremlik az utcára. A bámészkodók is lassan eltávoznak a helyszínről, miközben ösztöneim azt sugallják: ezeknek a rendőröknek ki kellene használni ezt a nem mindennapi istenközelséget, s hálát adni azért, hogy hazánkban egyelőre még nem ismert az autóba rejtett pokolgépes támadás ijesztő jelensége. Hering József KESZOSZ-nyilatkozat A Keresztényszociális Szakszervezetek Országos Szövetségének Szövetségi Tanácsa legutóbbi tanácsülésén — korábbi törekvéseivel szemben — úgy határozott, hogy nem kívánja képviseltetni magát az Érdekegyeztető Tanácsban. A döntés oka, hogy az elmúlt hónapokban kialakult helyzet — amely egybemosta a tanácsban a munkavállalói oldalt a kormányzatot adó parlamenti párttöbbséggel — nem teszi lehetővé e fórumon a tényleges munkavállalói .érdekképviseletet. Ez részvételünket formálissá tenné és végül a tényleges érdekvédelem lehetőségének feladásához vezetne. A KESZOSZ e döntésével fenn kívánja tartani lehetőségét az önálló véleményformálásra és a soraihoz tartozó, illetve oda csatlakozó munkavállalók érdekében történő fellépésre. A KESZOSZ fenti döntése nem érinti a szövetség azon szándékát, hogy folytatja a párbeszédet a munkaadói kör képviseleteivel, más szakszervezetekkel, illetve résztvevője legyen ágazati szintű egyeztetéseknek. Lántzky László elnök Nyílt levél Gál Zoltánnak, az MSZP frakcióvezetőjének Gál Zoltán Úrnak, az MSZP frakcióvezetőjének Tisztel Gál Úr! Köszönettel vettem a mai napra szóló meghívását, de sajnos egy temetés miatt nem tudok azon részt venni. Az ’56-os Magyarok Világszövetségét Rácz Sándor István, szövetségünk főtitkára fogja képviselni ezen a megbeszélésen. Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok Önhöz, hogy a nemzeti megbékélés érdekében győzze meg Horn Gyulát, az MSZP elnökét, Magyarország következő miniszterelnökét, hogy Borisz Jelcin és a pátriárka példájára kövesse meg az ’56-os felkelőket, és az egész magyar nemzetet, az 1956—57-ben elkövetett tettei miatt. Nézetem szerint, a Nagy Erzsébettel való 1994. 06. 15-i koszorúzás a 301-es parcellában azt jelképezte, hogy Magyarország új miniszterelnöke Nagy Imre politikáját akarja folytatni. Azért tartom szükségesnek az ’56-osok és a nemzet megkövetését, hogy elmúljon az a kettősség, ami Nagy Imre politikájának a folytatása és Horn Gyula karhatal- mista múltja között feszül. Bízom abban, hogy a nemzet megkövetésével, Horn Gyula Magyarország következő miniszterelnöke el fogja végezni azt a munkát, a nemzet érdekében és a nemzeti erők támogatásával, ami hazánk felemelkedéséhez vezet. Hazafias üdvözlettel: Pongrátz Gergely ’56-os Magyarok Világszövetség elnöke Tisztelt Főszerkesztő Úr! A mellékelt levelet küldtem Gál Zoltán Úrnak, 1994. VI. 17-én, amikor Ő az MSZP frakcióvezetője volt. Tekintettel arra, hogy semmilyen reakciót nem kaptunk, kötelességemnek érzem ezt a levelet nyilvánosságra hozni. Ezért kérem, hogy nagyrabecsült lapjában ezt a levelet leközölni szíveskedjék. Köszönettel: Pongrátz Gergely Bűn volt, erény lett Elképesztő véleményeket lehet hallani arra vonatkozóan, hogy az ország jelenlegi nehéz helyzetéért egyértelműen az elmúlt négy esztendő politikusai okolhatók. A jelenlegi politika is ezt sugallja, hiszen hétfő este a televízió valamelyik csatornáján Békési László úgy beszélt a ’90 előtti bértömeg-szabályozásról, mint egy ma már nemkívánatos rosszról. Lefitymáló szavai úgy hangzottak, mintha ő abban az egészben nem lett volna benne, mintha ő akkor nem is lett volna „politikus”, mintha szűzi hófehéren került volna a politikai életbe az 1990-es demokratikus választásokat követően. Magam csodálom, ahogy a jelen urai, akik 1990 előtt is igen tisztességes pozíciókat töltöttek be, rugalmasabban el tudnak szakadni a diktatúra évtizedéitől, mint az Antall-kabinet tagjai tudtak. Ők a vállukra vették az örökölt terheket, és igyekeztek valamiféle rendet teremteni a szocializmusból öröklött káoszban, így például a bérszabályozásban is. Most mindezt, szinte az asztalról lesöpörve, próbálja a szakértői kormány — lássuk be, néha az említett Békesi-féle beszélgetéshez hasonló ízléstelenséggel — eladni a választóknak. Azoknak a választóknak, akik Békési László beszélgetőpartnere szerint nagyon nagy türelemmel szemlélik a kormány tevékenységét. Ámulattal hallgattam a liberális riportert, akinek ez feltűnt, ám az nem, hogy bizony ehhez hozzájárul a sajtó kormánnyal való őszinte együttérzése is, hiszen mindaz, ami az elmúlt négy esztendőben bűn volt, az mára az újságok hasábjain legalábbis erénnyé kovácsolódott. Kíváncsian figyelem, hogy vajon meddig lehet a feje tetejére állítani ily módon a közéletet? (Vödrös) /
