Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-06 / 208. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP VÉLEMÉNY 1994. SZEPTEMBER 6., KEDD 7 A z angolszász imperializmus történetének egyik legcsúnyább fejezete az úgynevezett ópiumháború kirobbantása volt, amikor egy — több ezer éves fennállása alatt ag- resszorként sohasem viselkedő — nem katonai erejére támaszkodó birodalomra kényszerítették rá a kábítószer-fogyasztást és -forgalmazást a Kelet-indiai Társaság „védelmére” odarendelt modern hadihajók. Kína ezt a problémát közel száz évig nem tudta kiheverni, és részben ennek, részben a század eleji nyugati nagyhatalmi politika harácsolásá- nak és agresszivitásának köszönhető, hogy végül évtizedekre a kommunizmus válhatott vezető ideológiájává. Az már a kínai kultúra erejére jellemző, hogy még ezt is — több-kevesebb buktatóval — saját képükre tudták formálni, s jelen éveinkben a kapitalizmusba tartó átmenetnek olyan változatát valósítják meg, hogy már a most vezető nyugati nagyhatalmak is reális jövőként számolnak Kína élretörésével. Mindenesetre drasztikus intézkedésekkel szüntettek meg, irtottak ki minden kábítószerrel kapcsolatos tevékenységet. A kínai császár és mandarinjai már évszázadokkal ezelőtt tökéletesen tisztában voltak vele, hogy az ópium rövid távon méreg az egyénnek és hosszú távon káros a társadalomnak. Tegyük még hozzá, hogy az általuk annyira tiltott ópium nem is tartozik az igazán „kemény” kábítószerek közé, ma már ennek hatását százszorosán felülmúló drogokkal csábítanak az illegális kereskedők. Nem véletlen, hogy minden jóérzésű ember mélységesen meghökkent és megbotránkozott hazánk önminősített legnagyobb írójának, Kon- rád Györgynek a Nép- szabadságban közzétett legutóbbi nyílt levelén, melyben felszólítja az új parlament tagjait, engedélyezzék az úgynevezett „könnyű drogok”, a marihuána és a hasis for- galmazását-élvezetét. A Magyar Narancs és a szabadságjogok Az egykori gyámügyi előadó, ma „humanista író” nem érti, sőt elítéli a rendőrségnek a lakosság segítségével végrehajtott kábítószer-ellenes akcióit, mondván: a szocialista-liberális vezetés létrejöttével (visszatértével?!) most már minden szabadságjoMagyar narkó gunk biztosítva van, kivéve a kábítószer-fogyasztás szabadságát. Az sem véletlen, hogy az egykor Fidesz, most SZDSZ-orientáltsá- gú, maximum 4 ezrelékes olvasottságú botránylap, a Magyar Narancs rögtön lelkesen kiállt az olyannyira hiányolt „szabadságjog” mellett. Már ez a tény önmagában jelzi, hogy a téma botrányos, hiszen eddigi megnyilvánulásaival a „Mancs”-nak becézett ifjú liberális lapocskának sikerült kivívnia a szakmára valamit is adók megvetését és a jó- érzésű befogadók undorát. (Az eleinte pártlapként megjelenő orgánumtól a Fiatal Demokraták Szövetsége már régen és sürgősen elhatárolta magát.) Ebben jelent meg a pápalátogatás idején a letolt nadrá- gú, szükségét végző pápa karikatúrája, és ebben nyilvánulnak meg időnként ordenáréságra és trágárkodásra vágyó liberális politikai „nagyjaink”. Nos, közönségesség helyett most a liberalizmus örve alatti társadalmi kártevés lelkes és áldemokratikus indokokra hivatkozó támogatását választotta a Narancs. Kellő publicitás Konrád ötletének A Magyar Televízió sasszemű szerkesztői is lecsaptak a témára, és 24 Óra című műsoruk teljes terjedelmét ennek szentelték, meghíva a lap megbízott főszerkesztőjét, ezáltal neki is és egyben a Konrád által felvetett témának is biztosítva a kellő publicitást. A szándék visszafelé sült el. Az általános felháborodást nem kockáztatva — az objektivitás látszata miatt — meghívtak ugyanis két szakértőt is műsorukba, s ez nem bizonyult szerencsés húzásnak. Az egyik, igaz, hogy MDF-es parlamenti képviselő, de ugyanakkor orvos (koalícióst nem hívtak, valószínűleg úgy érezhette a műsor szerkesztője, hogy Nádori Péter mb. fő- szerk. kellően képviseli ezt az oldalt), a másik pedig megfellebbezhetetlen szaktekintély, lévén Szomor Katalin, a Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság titkára. A műsor abszolút botrányba fulladt, ugyanis a műsorvezető — aki, ki tudja, miért volt ott azon kívül, hogy megpróbálja egy- egy tétova közbeszólással „fogyaszthatóvá” tenni a Narancs álláspontját — nem vezette a műsort, nem tartotta kézben és nem tudta megakadályozni exhibicionista, neveletlen és mindenáron bizonyítani akaró narancsos vendégét a műsor lejáratásában. Az agresszivitás iskolapéldája A primitív agresszivitás olyan iskolapéldáját láttuk, mely az érveket hangerővel kívánja pótolni, belebeszélve mindenbe és mindenki szövegébe, odáig fajulva, hogy hölgy beszélgető- partnere kénytelen volt megjegyezni: „... ha megengedi, uram, hogy egy hölgy is hozzászóljon...” — minden látható eredmény nélkül. A női nemmel és meghívott műsorbeli partnerével szembeni neveletlenségét odáig vitte a mégis „úr”-nak titulált ifjonc, hogy a szakértő egyik szövege után így érvelt: „Szép volt a tiráda, csak nem 1972-ben, hanem 1994-ben vagyunk.” Lehet, hogy az emlegetett elmúlt huszonkét év alatt az intelligencia és a modor eny- nyire megszűnt volna létezni egyesekben? És ami a legszomorúbb, hogy ilyen lény egy párttámogatott sajtótermék főszerkesztője! Mindenesetre: madarat tolláról... Nem ültem volna le írni a témáról, ha nem látom ezt — az MTV legSzabad élet ä la Konrád? Legkiválóbb esernyős közírónk, akiben úgy ro- tyog a szabadság utáni vágy, mint kuktában a babfőzelék, új megváltó ötlettel lépett elő. Szerinte bizonyos kábítószerek forgalmazását hazánkban szabadon kellene engedélyezni, hiszen ez hozzátartozik a szabadságjogokhoz. Hát ez nem semmi! Most már izgalommal várom, hogy európaiságtól és liberalizmustól áthatott tollnokunk mikor áll elő az ötlettel: legyen engedélyezett a betörés és a rablógyilkosság is, hiszen milyen jogon szólunk mi bele, hogy valaki mivel tölti a szabad idejét? Ki kirándulni megy, ki nyakat vágni. Az, hogy az áldozatot is megilleti az élethez való jog? Ilyen konzervatív apróságon ne akadjunk már fenn. Függesszük szemünket inkább Amerikára, annak is chicagói fertályára. Ott van ám igazi liberális paradicsom. Arrafelé nincsenek holmi elaggott, klerikálisán nevelt erénycsőszök, akik nem átalla- nak becsületre, lelkiismeretre, meg más ilyen, ideológiai roncstelepre vetett fogalmi kövületre hivatkozni. Azt is mondta még az emberi jogok lánglelkű apostola, hogy a vadkenderből kivont kábítószer nem olyan veszélyes, csak növeli a meditálóhajlamot és a humorérzéket. Nem rossz ötlet! Ezentúl, aki jót akar röhögni, nem a két Lata- bárt nézi meg videón, hanem kimegy a kertbe, s jól megszedi a nejlonzacskót vadkenderrel. Szinte lelki szemeim előtt látom az ifjút, aki szerelmi bánatában hazatántorog, s első útja hova máshova vezetne, mint a vadkenderhez. Öngyilkosjelöltek és filozófia szakos felvételizők számára majd „szedd magad” akciót is meghirdetünk. Ami azonban az egész ügyre feltette a koronát, s erkölcsi közéletünk degenerálódását jelzi, az augusztus 19-én, a „Kinn, pádon” című műsorban következett be. Jeles riporterünk, az európaiságban és nagyképűségben nehezen felülmúlható Havas Henrik Páskándi Géza írót vallatta, alig leplezett indulattal amiatt, hogy merészelt vitába szállni az írófejedelemmel. Már a helyzet is fonák! Az én maradi elképzelésem szerint — a még pillanatnyilag érvényes erkölcsi normák alapján — inkább azt kellett volna „kínpadra” ültetni és zavarba ejtő kérdésekkel vallatni, aki ilyen ötlettel áll elő. Ehelyett az Európa felé száguldó pártatlan, hankissos média arra támadt rá, aki a becsület és a józan emberi értékek nevében még szót mert emelni eme modernségtől és herointól megrészegült agyrém ellen. Lehet, hogy ezután ehhez kell hozzászokni? Földes Gyögy Nagykőrös újabbkori színvonalát is alulmúló — műsort, melyről legliberálisabb beállítottságú ismerőseim is csak azt mondhatták, hogy nemcsak botrányos, de nem valószínű, hogy a rendszer-visszaállítás drogprófétájaként fellépő Konrád is megköszönné elvtársának. Viszont ha már a televízió is helyet adott a pró és kontra érveknek, próbáljuk azokat felidézni, ugyanis még az sem biztos, hogy akik végignézték a műsort azok is sokat értettek volna az ott elhangzottakból a narkó- párti fiatalember vehemenciája miatt, aki Kon- rádot majmolva legfőbb érvként az emberi szabadságjogokat emlegette. Arról szellemi atyja is és ő is — K. Gy. kvalitásait ismerve vélhetőleg szándékosan — elfelejtkeznek, hogy ez nemcsak az egyén szabadságát jelentené ebben az esetben egészsége rongálására, hanem a társadalom veszélyeztetésének és veszélyeztetettségének szabadságát is. Nádori Péter tudatosan hazudott, amikor azt mondta: a „lágy drogok” fogyasztásának és forgalmazásának törvényi engedélyezése nem érdekelné a bűnözőket. Nem hiszem, hogy Nádori — aki többször is hangoztatta témabeli olvasottságát — nem hallott volna a narkóüzletről, melybe szervesen beletartoznak a marihuána és hasis — még az ez ügyben oly liberális Hollandiában is. Ennek aztán további társadalmi-kriminológiai következményei vannak — de hát mit érdekel ez olyan valakit, akinek lapja egyébként is az egyéni és társadalmi morál semmibevételéről, az alapvető értékek lejáratása iránti próbálkozásokról ismert a nem liberális fel- fogásúak között. A drogárusítás hasznot hozna? Ugyanakkor cinikusan jelentette ki, hogy a szabad drogkereskedelem következtében növekvő idegenforgalom még hasznos is lenne, s a jövedéki termékként árusított kábítószer jelentős hasznot hozna az államkasszába. Hivatkozva az alkoholra és a dohányra pedig elfelejti, hogy a kábítószer nem csereszabatos. Viszont orvosilag ismert jelenség a köny- nyű drogok utáni többnyire szükségszerű átállás a már tényleg halálos heroinra, kokainra, crackra és így tovább. A Konrád által emlegetett humorérzék-javítóból így lesz rettenetes halál tíz- és százezrek számára. Dr. Kiss Gyula, aki nemcsak egészségpolitikával foglalkozó orvos, hanem szociológus is, elmondta a műsor során — vitapartnere számára egészen hiába —, hogy az úgynevezett könnyű drogok is mozgáskoordinációs és agyzavarokat, kényszerképzeteket, idő- és térérzékelési zavarokat, genetikai károsodásokat okoznak. Nádori valótlan és hangos érvelése ezzel szemben: kevésbé káros, mint az alkohol. Nem volt szép látvány. Távolkeleti útjaim során viszont jártam egy kábító- szereseket leszoktató táborban is. A torz liberalizmus drogprófétái Az emberi pokolnak ilyen iszonyatos megnyilvánulásait lidérces álmaiban sem tudná elképzelni ' egy normális gondolkodású ember. Ajánlanék egy ilyen látogatást a torz liberalizmus minden drogprófétájának és minden követőjüknek. Azt már csak úgy mellékesen említeném meg, tekintettel egyesek amerikanofil hajlamaira, hogy a liberális Amerikában törvényhozási vizsgálat után sem engedélyezték a legegyszerűbb lágy drog használa- tát-forgalmazását sem. Hogy van egy-két olyan ország, ahol mindezt mégis engedélyezik? Miért kellene nekünk mindig a legrosszabb példákat követnünk? Hiszen van olyan ország, ahol törvényes házastársnak számítanak, sőt gyermeket fogadhatnak örökbe homoszexuálisok is. (Csak nehogy az ilyesmit támogató Fodor Gábor kultuszminiszter hozzon ebben rendeletet!) E gyáltalán: ha ezt a kérdést vitatni kell (talán még van annyira egészséges ez a társadalom, hogy nem kell!), akkor ajánlom mindenkinek — a Magyar Televíziónak is — figyelmébe Szomor Katalin vitazáró szavait: „Ezt a kérdést szakértőknek kellene megvitatnia, nem dilettánsoknak.” Utóirat: Páskándi Gézának a Heti Nemzeti Újság szeptember 2-án megjelent számában lehozott és Konrád Györgyhöz intézett pa- rainézisével, valamint dr. Réthy Lajosnak a Pest Megyei Hírlap szeptember 3-i számában megjelent parlamenti ellenjavaslatával teljes mértékben egyetértek. Szekeres László
