Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-06 / 208. szám

Ismét megtekinthetőek a zsidó múzeumból ellopott műkincsek Kultúrtörténet és kriminalisztika Bizonyára sok legenda tapad a zsi­dó múzeum felbecsülhetetlen esz­mei értékű műkincseihez, s a törté­netek száma most gyarapodott. A kriminalisztika történetében is új fe­jezetet jelentett az, hogy négy or­szág rendőrsége dolgozott együtt a kincsek visszaszerzéséért, a tolva­jok kézre kerítéséért. A tévénézők milliói láthatták a képernyőn 1994. augusztus 24-én, amint óriási rendőri biztosítás — kommandósok sorfala — mellett le­ereszkedett a kincseket szállító repü­lőgép a tököli katonai repülőtérre. Azután ládákban vitték az értékes csomagokat a Magyar Zsidó Hitköz­ségek Szövetségének Síp utcai dísz­termébe, mely azóta már nyitva áll minden érdeklődő előtt. Talán hang­súlyozni sem kell, hogy a legszigo­rúbb biztonsági intézkedések betar­tása mellett. Tagadhatatlanul, rendőri mulasz­tás is közrejátszott abban, hogy nem volt nehéz dolguk azoknak, akik, ha rövid időre is, de megszerezték a kincseket. A módszer ugyanaz volt, ami jól bevált évekkel korábban a Szépművészeti Múzeum kifosztásá­nál. Mindenki láthatta, hogy hosszabb ideje tatarozzák a fővárosi Dohány utcai zsinagógát, melyet kívülről áll­ványok vesznek körül. Az állvá­nyok előtti zöld háló pedig függöny­ként leplezi az épületet, kedvezve a betörőknek. Ezt használták ki azok, akik 1993. december 11-re virradó éjjel az állványzatról eljutottak a múzeum ablakáig. Ott a védőrácso­kat kicsavarozták, az ablakot befe­szítették és a riasztórendszert is ha­tástalanították. Egyelőre még sem kizárni, sem bizonyítani nem lehet azt, hogy a rendőri mulasztáson túlmenően nem történt-e összejátszás is a tolvajok­kal. Tény viszont, hogy egy rendőrt kötelességmulasztás miatt elbocsáj- tottak és többeket felelősségre von­tak a történtek miatt. Óriási erővel indult meg a nyomo­zás. Huszonhárom feltételezést el­lenőriztek a nyomozók, ami éjjel­nappali munkát jelentett. Ma már többé-kevésbé feledésbe merült, hogy 1994. február 28-án történt olyan bejelentés is, mely sze­rint egy szentendrei orgazdánál van­nak a zsidó múzeum kincsei. Ezt a változatot egy minden hájjal meg­kent betörő hitette el olyan sikere­sen a nyomozókkal, hogy nemcsak a rendőrség vonult ki nagy erőkkel a helyszínre, hanem ott volt több „jólértesült" napilap riportere, vala­mint a televízió stábja is kivonult. Az értékek megkerülésére azonban még várni kellett. Magyar, német, izraeli és osztrák rendőrök kitűnő együttműködésé­nek köszönhető, hogy a Bukarest melletti Dascalu nevű helység padlá­sáról végül előkerültek a kegytár­gyak. Ami az előzményeket illeti: egy magyar betörőcsoport letartózta­tása után került a képbe a román Ste- fán Emílián (jelenleg Ausztriában folyik ellene a büntető eljárás), a ki­adási őrizetben lévő Chirita Niculae és a még bujkáló, izraeli állampol­gárságú Arié Bacal. A történet ak­kor kerekedik majd ki igazából, ha mindhárom bűnözőt kihallgatják a magyar hatóságok. Egyelőre nem lehet tudni, hogy kizárólag vagyonszerzés állt-e az ügy hátterében, vagy egy dúsgazdag műkincsgyűjtő hóbortos vágyainak kielégítése. A bűnügy kapcsán job­bára csak anyagi értékeket és krimi­nalisztikai érdekességeket emleget­nek, de a zsidó múzeum tárgyainak felbecsülhetetlen kultúrtörténeti érté­kük van. S ezeket a csodálatosan szép darabokat ma már újra minden érdeklődő megtekintheti. (ga. j.) PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. SZEPTEMBER 6., KEDD

Next

/
Oldalképek
Tartalom