Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-06 / 208. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. SZEPTEMBER 6., KEDD 5 Akik népszavazást szeretnének Nem a tábla teszi a várost Vélemények az expóról A kormány expóval kapcsolatos elutasító döntése felkavarta az ország közvéleményét. A lakosság jelentős része helytelennek tartja a döntést, s mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy több tízezren írták alá azt az ívet, mely népszavazásra szólít a világkiállításért. Lapunk hasábjain az aláírókat kérdeztük, hogyan vélekednek az eseményekről, a népszavazás kezdeményezéséről: A nyugdíjas, Budapesten élő Móker Erzsébet úgy vélekedett, a kormány csak hivatkozik arra, hogy nincs pénz az expóra, valójában azonban ki tudná gazdálkodni, ha akarná. — Hogy tulajdonképpen miért született ilyen döntés, azt nem értem, s bármennyit törném is a fejem rajta, nem találnám meg az okát — mondta. — A döntés meghozóit valószínűleg nem érdekli, hogy az ország végre fejlődésnek indulna. Lehet, hogy a népszavazás megtörténik, a döntés ellenben szerintem a kormány kezében van, és sajnos ott is marad. Nem mondom, hogy a népszavazás felesleges, de a nép egyszer már rosszul tette le a voksát. Akkor kellett volna másképp. A jelenlegi kormány már beindította a gépezetét, s nem hiszem, hogy bármiben is valóságos döntési lehetőséget adna a lakosságnak. Úgy tűnik számomra — folytatta —, hogy a mostani kormány szándékosan rombolja azt, amit az Antall-kormány épített. A lényeg, hogy mindennek az ellenkezőjét tegyék. Káros ez a hozzáállás, legfőképp a magyarságra, mert szétbom- lasztja és megfojtja azt. * A Pomázon élő Fülöp Zoltánná az expó egyik legpozitívabb velejárójának tekinti, hogy több tízezer munkahely teremtődne. — Őszintén szólva nem tudom, miért ez a kormány álláspontja — tűnődött. — Állítólag nem éri meg, és az adófizető állampolgárok zsebéből veszi ki a pénzt. Nos, én osztom a másik oldal szakembereinek véleményét: a befektetés szerintem is megtérül, s lehet, hogy igazán csak az utódaink élveznék, de ezt egyáltalán nem bánom. Szükségét látom a népszavazásnak, de ez megint csak sokba kerülne. Kár, hogy idáig jutottunk... V. Cs. Amire figyelni kell Dabason Szinte csak a — mesterségesen szított — botrányairól ismerjük Dabast, s főleg annak sári részét. Pedig az elmúlt négy évben, Horváth István polgármestersége alatt más is történt a városban. S ezek közül némelyik nem csak a megyében, de országosan is példaértékű lehet. A várost alkotó három település, Gyón, Dabas és Sári egy dologban mindig egységes volt: mindháromban csapnivaló utak voltak, de kiváltképp Sáriban. Azóta — az elmúlt években — sokat javult a helyzet. Az utak kilencvennyolc százaléka szilárd burkolatot kapott, s a járdák jó része is elkészült. Persze mindez nem ment egyszerűen, tájékoztatott Horváth István, a falu vezetője. Mint elmondta: az utakra minden évben az önkormányzati költségvetés mintegy felét fordították, azaz összesen körülbelül kétszázmillió forintot. Bizony nem kevés, de a városban az út létkérdés volt, mely mára megoldódott. A város gyóni részének negyedszázados gondja volt az óvoda. A szülőknek egy leromlott állagú épületbe kellett hordani a gyerekeket. Tíz hónap alatt óvodát kaptak a gyóniak, ugyanis ennyi idő leforgása alatt építették fel az új intézményt, melyre nyugodtan lehet mondani, hogy a város legszebb óvodája. Erre harmincmillió forintot fordított az önkormányzat. Nem is túl régen a város dabasi részében volt az egyetlen gyógyszertár. Aki ismeri a települést, tudja, hogy ehhez a sáriaknak vagy a gyóniaknak több kilométert kellett gyalogolniuk, esetleg autózniuk. Ma már nincs erre szükség, hiszen mind Sáriban, mind Gyónón van patika, sőt talán nem is ismerik a hiánycikk fogalmát. Régen szinte mindenki azt felelte, ha Sáriról érdeklődött valaki, hogy ott kezdődik, ahol a lámpák véget érnek. Nos, ez a válasz is hitelét vesztette, ugyanis a sári rész közvilágítása is teljesen megoldódott. A gyóni iskolát még a nyolcvanas évek végén akarták tatarozni, ám az akkori árakon húszmillió forintba került volna, ennyit pedig nem volt hajlandó áldozni a tanács. Ez az ösz- szeg ma körülbelül százmilliót jelent. Az iskola épületének helyreállítását négymillió-hétszázötvenhá- romezer forintból elvégezte a jelenlegi városvezetés. A városban a telefonok a mai napig kézikapcsolá- súak, bár már a hetvenes évek elején be kívánták kapcsolni a crossbar rendszerbe. Ez akkor tizenki- lencmillió forintot emésztett volna fel... Most, amikor ismét szóba került a crossbarba való csatlakozás, az egyes társaságok negyven-, ötven- és hatvanezer forintért vállalták volna ezt. Ám a' város elöljárója úgy döntött, csak akkor állnak át, ha ez olyan áron történik, amit a legszegényebbek meg tudnak fizetni. A kitartó keresés meghozta gyümölcsét: Dabason minden egyes telefonigénylőnek csak tizenhétezer forintot kell fizetnie a crossbar vonalért. A temetők képe is megváltozott, hiszen utak, kerítések készültek ott is, fákat ültettek, s bevezették a vizet-is, hogy az idősebbeknek se kelljen a távoli kutakról cipelniük azt. A városban emlékművet állítottak az első és a második világháborúban elesett katonáiknak, valamint az 1956-os forradalom mártírjainak is. De a házak nagy részében bent van már a gáz, s lehetne még sorolni az elmúlt négy évben épült-ké- szült dolgokat. Talán a botrányok keltése is arra volt jó, hogy ezekre kevésbé figyeljen fel ország-világ. Az említettek megvalósításához Horváth István szerint mindössze annyi kellett, hogy a gazdaszemléletet sikerüljön megvalósítani. Ha mindenki tudja, hogy magának tesz jót, akkor az egész könnyebben megy. Mint a polgármester mondta: egy település nem attól lesz város, hogy a határában táblát állít: „Üdvözöljük városunkban!”, hanem attól, hogy ennek érdekében lépnek is. Dabason ez sikerült, s erről a városról ezt is tudni kell. Nádai László Tanévnyitó a Zsámbéki Katolikus Tanítóképzőben Nem volt vastaps a városházán Tanítói lesznek a szeretetnek (Folytatás az F oldalról) A gólyatáborban kórussá kovácsolt, kis közösség Katanicsné Mohay Mária vezényletével olyan nehéz többszólamú művek megszólaltatására is vállalkozott, mint Bárdos Szellő zúg vagy Istené az áldás című darabja. Díszvendégként Jánosi György államtitkár és Takács Nándor székesfehérvári megyéspüspök is részt vett az ünnepségen, melynek hallgatóit Bencze Lóránt főigazgató cigány nyelven is köszöntötte. Azoknak a gyerekeknek a nyelvén, akiknek anyanyelvi képzésére idén megnyitották a romo- lógia tanszéket, s akiknek reprezentánsuktól, Bari Károly költőtől Hazám címen, szép verset szólaltattak meg. A Himnusz és a Jöjj, Szentlélek Úristen című katolikus népének felhangzása után Bencze Lóránt azokról a célokról szólt, amelyekre törekedve a nehézségek ellenére is eredményeket tudtak és tudnak elérni. Pázmány Pétert idézve hangsúlyozta: az ország fundamentumainak és fejlődésének alapja a gyermek nevelése. Akik egy ország legyőzése után a nemzetet rabigába akarták hajtani, leghatékonyabban úgy tehették, ha az ifjakat megfosztották a tudományokra, a lelki tartásra, az erkölcsökre való neveléstől. A ázsiai „kis tigrisek” példájára hivatkozva hangsúlyozta: a nemzet felemelésének az oktatás megújítása az alapja, ahogy ezt Pázmány Péter is tanította, aki iskolákat, egyetemeket alapított, „hogy alkalmas tanítókat képezzenek az egyház és az állam javára”. Áz általa létrehozott nagyszombati egyetem szellemi örököseinek tartják ezért magukat, és a nagy előd, értelmezése szerint, catholicosnak: mindenkit befogadónak, egyetemesnek. Zászlójuk és új emblémájuk felirata szerint, oktató-nevelő munkájukat „állhatatossággal és szeretettel” végzik. Az új romológia és köz- gazdasági, pénzügyi és jog-pedagógiai tanszék, valamint a tervbe vett Családtudományi Intézet a megújulás tanrendi fedezetét, kiváló tanári karuk a szellemi biztosítékot jelentik. Közülük külön is köszöntötte Katanicsné Mohay Máriát, akit a közelmúltban Köztársasági Középkereszttel tüntettek ki. Jánosi Györgyöt „kö- zénkvalóként” üdvözölte tanítói diplomájára és gyakorlatára utalva. Az államtitkár hangsúlyozta: két szempontból is a tárca elismerését vívta ki és támogatására számíthat a tanítóképző. Az egyházi és magániskolák rugalmasabbak, a kor igényeihez jobban idomulnak. Ugyanakkor Zsámbékon a legelesettebb, leghátrányosabb helyzetű réteg, a cigányság oktatására felkészült tanítókat nevelnek, hozzájárulva ezzel a növekvő társadalmi és szociális esélyegyenlőtlenség csökkenéséhez. Takács Nándor hálával emlékezve hatelemis iskolájának tanítójára, példáját állította követendő eszményképül a tanítóképzősök elé: úgy tanított, hogy megkedveltette a tanulást, ugyanakkor nemcsak intett a jóra, hanem azt az életet élte, amit tanítványaitól is elvárt. A legfontosabb, hogy a diákok emberi magatartását kell egy életre megszabni — mondta. Ehhez kiművelt tanítók kellenek: „Tanulj, hogy taníthass, neveld magad, hogy nevelhess!” — intette a hallgatókat. Az ünnepség szép pillanataként e szavakkal áldották meg a főiskola új zászlaját: „Uram, add, hogy mindazok, akik e zászlót követik, az Isten, a haza és az ember szeretetében napról napra növekedjenek...” Áz elsőévesek eskütétele után Bencze Lóránt — immár hagyományosan — kitüntette a tanítóképző ötven, hatvan, hatvanöt és hetven éve végzett növendékeit, akiket a tanári kar is fogadáson látott vendégül, a Szózat közös eléneklésével záruló ünnepély után. (veszelszky) Végleges piacról döntöttek Úgysem tudunk akként dönteni, hogy minden- i ki tapsoljon. Ellenben valamennyien bennün- 1 két tesznek felelőssé, hogy mi lesz a város gyönyörű, Eötvös téri arculatával — jeTentette ki Mácz István polgármester a legutóbbi ceglédi önkormányzati testület ülésén, amelynek az űj piac üzemeltetése és létesítése volt az egyik napirendi pontja. A városháza dísztermében igen sok kereskedő és őstermelő is ott ült. Akik közül néhányan közbekiáltásokkal, tapsokkal fűszerezték a nemegyszer indulatoktól vibráló mintegy kétórás eseményt. Bamai Benő, a mezőgazdasági és vállalkozási osztály vezetője szóbeli kiegészítőjében elmondta, hosz- szú távra kell dönteni — nem egyes csoportok, hanem a lakosság érdekében — egy végleges piac sorsáról, szem előtt tartva az Eötvös tér védelmét. Farkas Albert, a műszaki osztály vezetője felhívta a figyelmet arra, a műemlékvédelmi felügyelőség nem engedélyezi, hogy az Eötvös teret csak kerítéssel zárják le. Az efféle megoldás ellen a Városvédő és Szépítő Egyesület is tiltakozik. A hozzászólásoknál Farkas Márta (őt többször megtapsolták) hangsúlyozta, a képviselő-testület egy évvel ezelőtt már óriásit tévedett, mert nem mérte fel az igényeket. Most igenis jóvá kell tenni ezt a végzetes hibát. Inkább maradjon a Selyem utcában a piac, mintsem hogy megint egy ideiglenes megoldás készüljön. Kispéter Zsolt megjegyezte, az elképzelések közül a negyedik változat — amely garantálja a háromszázharminchat (esetleg ennél több) férőhelyet és a tér védelmét — az egyetlen, amely kompromisszumokat tartalmaz. A képviselő utalt a kereskedők és őstermelők által írt levélre. Kifejtette, nem egészen helyes, hogy majdnem ultimátumszerűén fogalmazták meg némely igényüket a testületnek. Elkészült egy egyeztetett terv, aminek hatósági előírásait be kell tartani az építkezéskor. Mácz István nem titkolta amiatti csalódását, hogy az erdélyi vállalkozóknak — az adott szó ellenére — mégsem adja a város a korábban odaígért telket. Kárteszi Ferenc alpolgármester leszögezte, a képviselő-testület egykor úgy döntött, hogy a Kossuth téri teljes területen piac legyen. Nem lehet tízévenként új objektumot tervezni. Erre az elképzelésre áldozni kell, mert az unokák is élvezni fogják az előnyeit. Csáky András rámutatott, az elmúlt évtizedekben anynyi minden volt ideiglenes ebben az országban. Ha valamibe belekezdett az ön- kormányzat, azt tökéletesen be is kell fejeznie. A piaci őstermelők érdekképviseletében Ecseri- né Kárteszi Katalin egyebek mellett elmondta, igazán reális az az igény — s eddig ebben bizakodtak —, hogy a városnak egyetlen piaca legyen, s azon mindenki elférhessen. Aggodalomra ad okot, hogy a Selyem utcában háromszázhatvan asztalon árusítanak, míg az új területen háromszázharminchat férőhely lesz. A képviselő-testület úgy döntött, hogy a város garantálja a háromszázharminchat asztal elhelyezését. Zárolja az egykori összedőlt Táncsics-iskola telkét, hogy szükség esetén a piacot bővíteni lehessen. A képviselők — igen hosszas vita után — határoztak a bérleti díjakról is. Az előterjesztéshez képest szerényebb tarifákat szavaztak meg. Harmincezer forintot állapítottak meg a fedett és huszonegyezret a szabad piaci új asztaloknál. A pénzt négy részletben, negyedévenként kell kifizetni. A régi asztalokért havonta kétszáz forintot kérnek és árujegyet is kell váltani. Ötven-hatvan alkalmatosságon bárki értékesíthet — érkezési sorrendben —, ha megvette az árujegyet. F. F.
