Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-06 / 208. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. SZEPTEMBER 6., KEDD Népesedési világkonferencia Kairóban Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár tegnap Kairóban megnyitotta a népesedési világkonferenciát, amelyen több mint húszezer küldött vesz részt. II. János Pál pápa ellenzi, míg IV. Sanuda „kopt pápa” elfogadja a konferencia népesedést korlátozó elképzeléseit; 15 ezer biztonsági őr óvja a küldöttek testi épségét. Kairóban tegnap 172 ország és mintegy negyven szervezet képviselőjének jelenlétében Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár megnyitotta a népesedési világkonferenciát. A konferenciára nem véletlenül kerül sor az egyiptomi fővárosban, hiszen a Nílus-parti országban már szinte megoldhatatlan gazdasági és társadalmi problémákat okoz az óriási népszaporulat. A megnyitó után a küldöttek a konferencia elnökének megválasztották Hoszni Mubarak egyiptomi elnököt. Mubarak beszédében kihangsúlyozta: a népesedési robbanás manapság komoly gondokat okoz az egész világon, de ezzel együtt meg kell érteni, hogy a problémát csakis a különböző népek sajátos kultúrájának, vallásának és szokásainak a figyelembevételével lehet megoldani. A családtervezést is fölkínáló konferencia küldöttjeihez intézett üzenetében II. János Pál pápa azt írta, hogy a népszaporulat okozta nehézségeket az életkörülmények javításával, nem pedig a terhesség mesterséges megszakításával kell megoldani. A kairói konferencián részt vesz Benazir Bhutto, Pakisztán miniszterelnöke is. Az iszlám vallásos fundamentalista körök nyomására nem ment el az egyiptomi fővárosba Már jordániai királyné. Az arab és az iszlám világban komoly ellenállást váltott ki a konferencia gondolata, s ezért a tegnapi megnyitón nem vettek részt Szaúd-Arábia, Irak, Libanon és Szudán képviselői. Hering József Sokat írtak-beszéltek arról, hogy a volt jobbközép kormány az előző rend bukása után olyan csődtömeget örökölt, amit egy ciklus alatt semmiképpen nem lehetett volna használható társadalmi-gazdasági renddé átalakítani. Ez aztán magával hozta a szükségszerű vesztést. Vitathatatlanul megvoltak ezek az előnytelen tényezők (a hendikep). Ám a legnagyobb kormányzópárt rendkívüli veszteségei egymagában ezzel aligha magyarázhatók. Ha a volt koalíció három pártját nézzük, a kereszténydemokraták még növelték is szavazataik számát. A kisgazdáknál áldatlan belső küzdelmek dúltak a teljes ciklus idején, hiszen a választásokon két kisgazdapárt is indult. A parlamentbe bejutott párt ugyan 3%-ot vesztett, ám ez a párt ellenzékben politizált. A másik, a kormányban maradt rész a leadott szavazatok 1%-át sem tudta elérni. Ezt azonban hiba lenne a kormány egyik pártja vereségeként értékelni: sokkal inkább a kettévált párt erejének megoszlásáról van itt szó (bár a két párt együtt is több, mint 2%-kal kapott kevesebbet az össz-szavazatból, mint az egyetlen párt négy évvel korábban). Itt tehát a belső meghasonlás eredményezett egy olyan helyzetet, amelyben a választópolgárok kötődése a régi zászlóhoz nagyban-egészében megmaradt, a kétféle párt mindegyikétől elfordulok abszolút számban 50 ezren voltak. A legnagyobb párt azonban a szavazóinak felét, közel 600 ezer választópolgárt veszített. Ugyanakkor a Fórumból kivált politikusok két pártja, a Köztársaság Párt és a MIÉP együtt valamivel több, mint 200 ezer szavazatot kapott. Vagyis feltételezhető, hogy 400 ezer szavazó nemcsak a Fórumtól, de az általa képviselt világnézettől is elfordult — feltehetőleg ez a jelentős szavazótábor a világnézetről nem sokat tart, talán keveset is tud —, s a nyertes szocialisták szavazatszámát növelte. (Az elemzés lehetőségeinek korlátot szab az a körülmény, hogy az idén közel félmillióval többen mentek el szavazni, olyan adat azonban nincsen, hogy ezek szavazata miként oszlott meg a palettán. A számokkal való okoskodást folytatva elmondható, hogy a négy évvel ezelőtt is indult, baloldali színezetű kis pártok —- MSZMP, MSZDP, Agrárszöv., Vállalkozók Pártja, Zöldek — együttesen több mint 200 ezerrel kevesebb szavazatot kaptak az idén. Mindezen adatokat csoportosítva megkapjuk az MSZP közel egy és negyedmilliós szavazatnövekedését.) Az adatokból kitetszik, hogy a következő választásokon ez az egy-egy és negyedmillió szavazat lesz a döntő, ezek megnyeréséért kell harcba szállni. Érdemes még egy összesítést megemlíteni: Négy éve a hat parlamenti párt együtt 4,1 millió szavazatot kapott, az idén 4,7 milliót. E tekintetben — tehát, hogy a bevezetett, a parlamentben már szerepelt pártok vonzereje nagyobb, mint a kis vagy új pártoké — főleg e kisebb pártok vonhatnak le hasznos következtetéseket. A nagy múltra visszatekintő parlamentáris demokráciákban egyébként ez a jelenség ugyancsak tapasztalható. E 4,7 millió szavazó belső megoszlása is érdekes. Közülük mindössze 3,4 millió azok száma, akik a két választáskor ugyanarra a pártra szavaztak (a kiszámítás úgy lehetséges, hogy mindSzlovák politikus a magyar autonómiáról Peter Weiss, a szlovákiai Demokratikus Baloldal Pártjának elnöke, a szlovákiai magyarok etnikai alapon szervezendő — önkormányzatot, esetleg autonómiát célzó — törekvéseiről igen határozott elutasító hangon nyilatkozott. Weiss pártjának tegnapi sajtótájékoztatóján úgy vélekedett, hogy e szándék megvalósítása fékezné a dél-szlovákiai térség gazPuccsistaszökés Megszökött házi őrizetéből a július eleji kambodzsai puccskísérlet egyik irányítója, Sin Song volt belügyminiszter még vasárnap — közölték tegnap. Sin Songot július 3-án vették őrizetbe. A meghiúsított puccs másik szervezőjét, Norodom Csakrapong herceget ugyanakkor száműzték az országból. dasági fellendítésének esélyeit. Mint mondta: az a körülmény sem téveszthető szem elől, hogy Dél- és Délkelet-Szlovákiában máig is érezhetők a „bécsi döntés” nyomán kialakult traumák. Weiss pártja szerint az etnikai alapon szervezett ön- kormányzat vagy autonómia nem feltétele a nemzetiségi jogok szavatolásának. Kijelentette: örömmel venA Román Nemzeti Egységpárt mint kormánypárt nem fogja megengedni, hogy a román—magyar alapszerződésbe belefoglalják a Romániai Magyar Demokrata Szövetség követeléseit, nevezetesen a nemzeti kisebbségek védelméről szóló megállapodást, amely arra irányul, hogy megteremtse a konkrét feltételeket előbb Erdély autonómiájához, majd Magyarországhoz törné, ha ezt a szlovákiai magyar politikai vezetők is fontolóra vennék, hiszen ez az előrehozott őszi választások utáni együttműködés feltételének tekintendő. Ugyanakkor elismerően nyilatkozott Horn Gyula magyar miniszterelnök álláspontjáról, aki a szlovák— magyar alapszerződésben kész rögzíteni a határok állandóságát szavatoló fejezetet is. ténő csatolásához — mondta tegnap Gheorghe Funar, az RNEP elnöke. A Romániai Demokratikus Konvenció elnökéhez intézett nyílt levelében abbeli véleményének is hangot ad, hogy „az RMDSZ követelései arra irányulnak, hogy meghiúsítsák Románia törekvését az euro-atlan- ti politikai, gazdasági és biztonsági struktúrákbavaló integrálódásra”. A nagyvilág hírei 4t Egynapos tanácskozásra a szlovák fővárosba utazott tegnap a magyar Honvédelmi Minisztérium Keleti György honvédelmi miniszter által vezetett küldöttsége. 4t A Szentszék még választ vár némely kérdésre Boszniából, mielőtt megszületne a végleges döntés II. János Pál pápa csütörtökön esedékes szarajevói látogatásáról. Lemondott tegnap a kirgiz kormány, miután parlamenti válság bontakozott ki a közép-ázsiai köztársaságban. 4t A szlovákiai magyarokat és németeket sújtó benesi dekrétumok érvénytelenítését követelte a magyar nyelvű pozsonyi Új Szó hétfői közlése szerint a Szlovákiában működő Kárpáti Németek Egyesülete hét végén megtartott közgyűlésén. Funar újabb követelései VÉLEMÉNY Az egyenlőtlen verseny két választási eredményből egy-egy pártnál a kisebb adatot vesz- szük számba). Ez a szám az összes leadott szavazatok — vagyis az 5,5 millió szavazat — nem egész 63%-a. A parlamentbe nem került kisebb pártoknál is tapasztalható egy bizonyos fajta állandóság; ott is szép számmal szavaztak most is azokra, akiket négy éve választottak, noha valószínűnek tarthatták, hogy a parlamentbe kerülés most sem fog menni. Ha a parlamentbe be- kerültekéhez e kis pártok konstans szavazatait is hozzávesszük, már 70%-ot kapunk: azaz, a választók több mint 2/3-a szavazott ugyanarra a pártra. Az már a magyar választójogi törvény sajátossága, hogy mindeme felsorolt adat és jelenség a parlamenti mandátumok megoszlása terén az ismert, földcsuszamlásszerű módosulást eredményezte. Végezetül — és ez vizsgálódásunk szempontjából a fontos —, a parlamentbe bejutott jobbközép pártok, másszóval a jelenlegi parlamenti ellenzék, közel háromnegyedmillióval kevesebb szavazatot tudott szerezni, mint négy évvel ezelőtt (roha félmillióval több választópolgár szavazott). A parlamentáris demokráciákban közhely, hogy a hatalmon lévő (kormányzó) párt nagy előnnyel indul az ellenzékhez viszonyítva. És ha ez a kormányzópárt veszít — kiváltképpen az első kormányzati .ciklusa után —, akkor az a vélemény alakul ki róla, hogy rosszul kormányzott. A hazai események mögött is megvannak ezek a momentumok, s egyszer ezekkel is szembe kell néznünk. Most azt vizsgáljuk, hogy a normális, begyakorlott parlamentáris küzdelmekben — például a nyugati világban — milyen mögöttes támasza van a kormányzó pártnak, ami a hazai helyzetben nem volt meg, s ezzel szemben mi segítette az ellenzéket, ami a nyugati világban nem nagyon segíti őket. Hazánkban szinte a hálószobákig lebontva éltek és virultak az egypártrendszer idején a hivatalból életre hívott pártszervezetek helyi, városi, járási, megyei, kerületi, fővárosi, üzemi, vállalati, hivatali, kirendeltségi, akadémiai, kutatóintézeti, minisztéri- ■ umi, tanácsi, rendőrségi, honvédségi és még ki tudja milyen pártszervezetek Akik párttagok voltak, bizonyára hővebben szolgálhatnának további kiegészítésekkel; de a pártonkívüli is hallott a pártcsoportbizalmiról, a gazdasági egység pártvezetőségéről, a pártpropagandistáról (és még azt is tudta, hogy ezek közül jó néhányan őt magát is figyelik). Megvolt tehát az élet egész területét átfogó, abba minden oldalról behatoló, katonás, fegyelmezett hadsereg, amelyik a központi gombnyomásra működésbe lépett. Emlékezzünk: a bennfentesek már napokkal előbb megkapták az áremelés híreit, talán még az ajánlást is arra, hogy miként kell „teríteni a tömegek között” a nem éppen kellemes hírt. Ezek a szervezetek feloszlottak, de alkotóelemeik, az egyes emberek ott maradtak a helyükön. Kevés energia kellett ahhoz, hogy működésbe lépjen a mechanizmus. Bizonyára voltak, akik örültek, hogy kiszabadultak a katonás drillből, de maradtak jócskán, akik a kezdeti kábulat után megkezdték az agitációs munkát. Ebbe elferdített tények, rémhírterjesztés egyaránt beletartoztak. A pártapparátus mellett ott volt a munkásőrség. S ha mindez kevésnek bizonyult volna, rendelkezésre állt a teljes szakszervezeti hálózat. Ezzel az előnnyel a hatalomra jutott jobbközép nem tudott szembeszállni. Túl sok próbálkozást sem tett, de ebbeli törekvésének eleve gátat szabott volna a szervezetek kezdetlegessége, rutintalansága. Ráadásul, a szándékot illetően, a hatalom csúcsán — mert csekély fogalmuk volt a széles rétegek megnyerési technikájáról — boldog önelégültséggel állapították meg, hogy „mi dolgozunk”. A szakszervezeti (ehhez közelállóan az üzemi tanácsi) választásokhoz a törvényi kereteket megteremtették, s ismét csak, mint aki jól végezte dolgát, hagyták magukra az eseményeket s a híveiket is. Egy valamirevaló brosúrát nem nyomattak, hogy a vállalatnál, üzemnél a tájékozódni vágyókat informálják. Amikor egyetlen intézkedéssel még lehetett volna többszínű munkahelyi sajtóellátottságot teremteni, alig akadt egy-két tárca, ahol intézkedtek (párezer olvasó a többmilliós munkavállaló-tömeggel szemben). Nem nagyon róható fel a volt kormánynak, de az esélyegyenlőtlenség egyik jó példája a privatizáció elkezdése, a spontán privatizáció jó néhány jelensége. Amikor a régi rend látta, hogy Moszkva levette róla óvó-védő kezét, azt is tudta, hogy e külső alátámasztás nélkül sem politikailag, sem gazdaságilag nem tud fennmaradni. Elmés tanácsadóik kieszelték, hogy ha már búcsút kell mondani a szocializmusnak, gyorsan, minden helyzeti előnyt felhasználva lovagoljuk meg a kapitalizmust. A gazdasági társaságokról szóló törvény 1988-ban született, és számos más, a régi rendet lebontó jogszabály is az 1990 közepén történt hatalomváltás előtt született meg. E szabályozásnak oroszlánrészben a régi káderek lettek a haszonélvezői. A sajtó privatizációjába az elmélázó koalíció ugyancsak alig tudott beleszólni. E jelenségekben nem a tehetségtelenségre kell gondolni, hanem azokra a tehertételekre, amelyek egy korábbi pártonkívüli- re nehezedtek a hatalmon belüliekkel szemben. A későbbi szabaddemokraták e téren különös helyzetet élveztek: csendes kiszorítósdi mellett zavartalanul építhették külső bázisaikat, s a döntő pillanatban teljes fegyverzetben léphettek elő. Mit tudott ezzel szemben a koalíció felmutatni: a vitathatatlan jó szándékot, a tisztességet, s — mivel negyven éven át nem szerveződhetett — a hirtelen megnyílott szabadság közepette a nyomban jelentkező véleménykülönbségeit. Átlagos körülmények között a parlamenti ciklus végén egy kormány számos intézkedést tud felhozni, amellyel valami módon előre lépett a nemzetközi versenyben. Nálunk a kormány százszor többet végzett, de minden törekvése ellenére csak a régi rend lebontását tudta felmutatni (négy év alatt többre sehol- sem képesek), s ezt, a velejáró megrázkódtatások közepette a tájékozatlan vagy célzatosan tájékoztatott közvélemény jelentős része nem tudta megérteni. Kárhoztatható hibákat minden egyes ember és minden szervezet elkövet az idők folyamán. Ám az ostorozás megkezdése előtt végig kell gondolni azokat a lehetőségeket, esetenként egyenlőtlen esélyeket, amelyek a cselekvést sajnálatosan korlátozták. (Harsányi László)
