Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-03 / 206. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. SZEPTEMBER 3., SZOMBAT Tokos Zoltán a flamencóról, a gitároktatásról, a magára hagyott ember önmegvalósításáról Andalúziából jött gitáros Andalúziából, a gitár hazájából érkezett előadóművész, Tokos Zoltán lép fel az érdligeti plébániatemplom őszi hangversenysorozatának nyitókoncertjén, szeptember 4-én, délután 16 órakor. A négy éve a flamenco hazájá­ban élő és tanító gitárművész koncertje nem mindennapi csemegének ígérkezik. De hát mit is kell tudnunk a gitá­rosok Mekkájáról, Andalúziáról és kultúrájáról, a fla­mencóról — kérdeztem, amikor beszélgetni kezdtünk. Andalúzia művészete a flamenco. Ami persze több mint művészet. Egy 15. szá­zad óta a világtól elszigetel­ten fejlődő sajátos életérzés, öltözködés, táplálkozás, tánc és muzsika — vagyis egy sa­játos kultúra. Aminek termé­szetes, mindennapi velejáró­ja a gitározás. Egész nap szól a rádióban, a tv-ben, az utcán, ez teszi fényessé az ünnepeket. Mert mindazt, amit szavakkal nem lehet el­magyarázni, a spanyolok a muzsikával fejezik ki. A fla- mencóban van például a can- teondo, ami a mélység meg- szólaltatója — valami olyas­fajta sajátos hangulaté, mint amit az erdélyi sirató hor­doz. Persze, alkalmazásához technika is kell: a hüvelykuj­jat úgy kell pergetni, hogy ha az ember hallja ezt a basz- szust, hátra essen a szék­ben... Ezt csak Andalúziá­ban lehet megtanulni. És a sajátos jobbkéz-tartást, a hangképzést, a döbbenetes ritmust és hangszíneket is. Ha ez nincs, csak felületén maradunk a muzsikálásnak. Ezért a világ összes nagy gi- társztáija rendszeresen eljön ide, és megmerítkezik a fla- mencokultúrában — mond­ja, és hogy kissé érzékeltes­se az elmondottakat, feltesz egy Paco de Lucia felvételt.' Es a pesti szobában hirtelen megváltozik a hangulat és felizzik valami: — Hallja? Ez Spanyolország! A fény, az erő! Az élet pulzálása! — rezdül rá a muzsikára, hogy alig tudom visszatéríteni az itthoni valóságba. Pedig, mint megtudom, ez a valóság nagyon is fog­lalkoztatja kintléte alatt is. Mert a szerencsés véletlent, hogy magyar létére Andalú­ziában taníthat gitárt, tavaly egy másik véletlen követte: hosszú évtizedek harca után megnyílt a lehetőség, hogy hazai munkahelyén, a debre­ceni zeneművészeti főiskola gitártanszékén művészkép­zőt létesíthesen. De a lehető­séget csak akkor tudná iga­zán kiaknázni, ha (felettesei elképzelésével ellentétben) nem jönne haza, hanem más­fél hónaponkénti váltásban kint is és itthon is tanítana. — Igazgatómnak meg­mondtam, hogy a művész­képző létesítése óriási lehető­ség, de balkáni szinten nem érdemes megcsinálni! Meg kell teremteni a művészi kép­zés hátterét — mondja. — A lehetőség hallatán azonnal gyűjteni kezdtem az anyago­kat. Szakkönyveket szerez­tem be a hangszer fejlődésé­ről a 15. századtól a 19. szá­zad végén megjelenő kon­certgitáron át egészen a hat­vanas években kifejlesztett, nagy koncerttermeken átszó­ló hangszerig. Aztán művek sokaságát a különböző gitár- iskolákról, stílusokról, CD- ket, kazettákat, videofelvéte­leket zeneszerzőkről és olyan sztárokról, mint John Williams, Julian Bream, Se­govia vagy Paco de Lucia — sorolja a fiókokban, a pol­cokon sorakozó több száz hanghordozóra és könyvre mutatva. — Aztán minőségi hangszereket kell szerezni, hogy versenyekre, kurzusok­ra, koncertekre kölcsönöz­hessük növendékeinknek. Mindezt csak kint, és kinti fi­zetésemből tudtam össze­gyűjteni. Nem mondhatok le az óriási lehetőségről sem, amit ez a kétlaki élet hor­doz: hallgatócseréket tudok kapcsolataimmal megvalósí­tani, szponzorokat szerezni hangszervásárláshoz, ott len­ni az információk forrásá­nál, ami a versenyeket, kur­zusokat illeti... Vagyis egye­lőre nem itthon akarok ülni, hanem sajátos koordinátor­szerepet betölteni. De igaz­gatóm erről egyelőre hallani sem akar, az idő pedig mú­lik, s a növendékek újabb és újabb lehetőségektől esnek el... Az Európába jutás lehe­tőségétől — fűzi hozzá indu­lattal. Ahova szólamok emle­getésével nem fogunk eljut­ni: Európát használni kell! Amit egyebekben azzal is Tokos Zoltán másfél honaponkenti váltásban szeretne Andalúziában és Debrecenben tanítani elkezdhetnénk, ha hagynánk a kinti tapasztalatokat itthon hasznosítani — gondolom, amint Tokos Zoltánt tanítási elképzeléseiről hallgatom. — A gitártanszakon — mondja — a négyéves tanár­képzésben továbbra is meg kell tanítani a hallgatókat a technikai dolgokra, a peda­gógiai búvárkodásra. De a művészképzősöknek ezekbe a kérdésekbe nem kell olyan mélyen belemenni. Nekik jógagyakorlatokat kell tanítani, hogy kilazíthas­sanak az öt-hat órás gyakor­lás után, koncentrációfejlesz­tő gyakorlatokat, kondíció- tartást, a darabok pszichés megfogalmazását. Aztán a megjelenést, az öltözködést, a hangszer, a repertoár kivá­lasztását, a muzsika emberi megformálását. Arra is tuda­tosan kell felkészíteni a mű­vészjelölteket, hogyan mene­dzseljék magukat... Vagyis mindarra, amit én az életben a saját verejtékemen tanul­tam. És akkor nyílegyenes lehet pályájuk. — Milyen darabokat hall­hatunk öntől- a vasárnapi koncerten? Vannak-e leme­zei és kazettái azok számá­ra, akik nem hallhatják élő­ben előadását — kérdeztem végül. — A koncerten nagyjából azokat a darabokat játszom, amelyeket most vettünk fel a Hungarotonnál, és amelye­ket a boszniai háború kitöré­sekor adott itthoni hangverse­nyemkor és a kinti szolidari­tási koncertre gyűjtöttem. A legkülönbözőbb népek zené­jét játszom: török, görög, ku­bai, japán, mexikói zenén át az andalúziai, dél-amerikai táncokig és Bartók Román táncok című darabjáig. Saj­nos, az Este a székelyeknél című darabot nem sikerült felvetetnem erre a lemezre — ez majd a második soro­zat egyik darabja lehet —, mondja Tokos Zoltán, aki­nek eddig, tíz CD-lemeze ké­szült Spanyolországban és itt­hon a Naxos megrendelésére. És ahogy életfilozófiáját hallgatom, biztos vagyok benne: a második sorozat is elkészül majd. — Itt, Ma­gyarországon sokáig minden terv irreálisnak fog tűnni, de nem szabad belenyugodni. Álmodozni kell és utánamen­ni a dolgoknak. Még sokáig csak az fog boldogulni, aki észreveszi a lehetőségeket, és kiharcolja, amit megálmo­dott. Aztán nagyobbat álmo­dik, és megint harcol. És ak­kor — ahogy a szólás tartja — az Isten is megsegíti majd. D. Veszelszky Sára Megnyitják a Cernín-palotát Hat évig restaurálták Ma megnyitják az érdeklődő látogatók előtt a cseh külügyminisztériumnak helyet adó pompás Cernín-palotát, Prága legna­gyobb barokk s'tílusú épületét. A nyolcva­nas években még igen leromlott állapotban lévő építményt hatévi restaurálással hozták helyre, s kapuit épp 60 évvel azután tárják ki a nyilvánosság előtt, hogy a Cernín-palo- ta a csehszlovák külügyek irányításának székhelye lett. A palotát 1669—1692 között építették Francesco Caratti olasz építész tervei alap­ján Chudenici Cernín Humprechtnek, az osztrák 1. Lipót császár velencei követének megrendelésére, s elkészülte után még hosz­szú évekig olasz szobrászok és festőművé­szek dolgoztak belső díszítésén. A viszon­tagságos történetű barokk emléket leg­utóbb. 1928—1932 között állították szinte teljesen helyre Pavel Janák építésznek, a cseh kubizmus kiemelkedő alakjának irá­nyításával. A barokk kedvelői azonban megnyugod­hatnak: Janák művészeti elképzeléseinek nyomát csupán a kertben 1934—35-ben fel­épített úgynevezett Narancsházon lehet fel­ismerni. Az érdeklődők szombatonként gyönyör­ködhetnek majd a cseh külügyminisztérium reprezentációs célokat szolgáló részeiben. Rába-parti vendégkarnagy Századik, jubileumi évadját kezdi a Győri Filharmoni­kus Zenekar — hangzott el a szezonnyitó társulati ülé­sen tegnap Győrött. A jubile­umi évben az együttes csak­nem 100 koncertet ad, s fel­lép Karintiában is még eb­ben a hónapban az osztrák Brahms Társaság rendezvé­nyén. A győri muzsikusokat több vendégkamagy dirigál­ja a következő hónapokban, így ellátogat a Rába-parti városba a Stockholmban élő Maros Miklós is. Az Európa Könyvkiadó újdonságai A Wall Street világában Világraszóló botrányt kel­tett három évvel . ezelőtt Bret Easton Ellis: Amerikai pszicho című regénye, amely az Európa Könyvki­adó újdonságaként szeptem­berben első ízben jelenik meg magyarul. Ä nemzedékének legje­lentősebb írójaként számon tartott B. E. Ellis műve a Wall Street üzletemberei­nek világába kalauzolja el olvasóit. Regényének fősze­replője egy fiatal yuppie, akinek lételeme a csillogó felszín, valójában azonban értéket, mértéket nem isme­rő pszichopata. Szeptember­ben lát napvilágot a „Mér­leg” sorozat következő da­rabjaként Luc Ferry: Új rend, az ökológia — Fa, ál­lat, ember című műve is. A filozófusprofesszor, az öko­lógia vitathatatlanul legna­gyobb szakértője ebben a könyvében világos és élve­zetes áttekintést- ad -az öko­lógiai mozgalmakról. A könyv 1993-ban elnyerte a „legjobb esszé” díját Fran­ciaországban. A nagy sikerre való tekin­tettel új kiadásban jelenik meg Umberto Eco műve, A rózsa neve. Ma is valódi bestseller az angolszász vi­lágban Hermann Hesse né­met író Sziddhárta című mű­ve, amely a regényből ké­szült Bertolucci-film bemu­tatójával egy időben kerül a magyar olvasókhoz. Konferencia a tankönyvhelyzetről Arellendrzés kellene „Tankönyv —- helyzetkép — jövő” címmel kezdődött tegnap kétnapos konferen­cia a témával foglalkozó specialisták — kiadók, tan­könyvírók és szakmai szer­vezetek képviselőinek — részvételével. A tanácsko­zás az ELTE Tanárképző Főiskoláján augusztus 31. és szeptember 7. között le­zajló, tankönyvbemutatóval és vásárral kiegészített „tan­könyves hét” elnevezésű rendezvénysorozat része. Honti Mária, a Művelő­dési és Közoktatási Minisz­térium közigazgatási állam­titkára felszólalásában hang­súlyozta: a tankönyvek plu­ralizmusára szükség van az olyan szaktárgyak esetében, ahol meggyőződésbeli és vi­lágnézeti különbségek áll­hatnak fenn. Más a helyzet viszont az olyan tárgyak­nál, mint például a matema­tika vagy a kémia. Az ál­lamtitkár — aki ez idáig több tankönyvet írt — azt is felvetette: meg kell vizsgál­ni annak lehetőségét, hogy a könyvek elbírálásánál már rendelkezésre álljanak a gyakorlati kipróbálás ta­pasztalatai. Benedek And­rás, a Munkaügyi Miniszté­rium helyettes államtitkára, a Magyar Szakképzési Ta­nács elnöke kifejtette: az utóbbi években — a piaci viszonyok felé történő el­mozdulás hozadékaként — számottevően bővült a tan­könyvek kínálata. A minő­ség is javult, külföldi szak­értők véleménye szerint is világszínvonalúak a ma­gyar tankönyvek. Benedek szerint ugyanakkor szükség lenne a fizetőképes keresle­tet jobban figyelembe vevő árkontrollra. Ä szakképzést szolgáló tankönyvekről szólva a helyettes államtit­kár elmondta: 1949. és 1990. között a tanulók jelké­pes összegért, 10 forintért kapták meg a meglehetősen uniformizált, a ’80-as évek közepére már elavult szak­mai színvonalú könyveket. Folytatódik a történelem A XVIII. század első felétől íródik az evangélikus kö­zépszintű oktatás aszódi története. 1833-tól 1856-ig Ko­ren István volt a scola latina rektora, s itt tanult három évig Petőfi Sándor. A híres diák 1915-ben lett névadó, ettől kezdve Aszódi Ágostai Hitvallású Evangélikus Pe­tőfi Főgimnázium a tanoda hivatalos neve. 1931-ben ké­szült el az új épülete, 1948-ban pedig államosították. Négy és fél évtizedes szünet után ismét lesz tanévnyitó istentisztelet — vasárnap 16 órakor az evangélikus templomban —, mert újra indul az evangélikus gimná­zium. Egyelőre társbérletben az (előd) önkormányzati­val, hiszen az új falakat csak ezután kezdik húzni a templom mellett. Néhány év múlva nem csak a torony lesz kivilágítva az alkonyatban. Balázs Gusztáv felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom