Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-03 / 206. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. SZEPTEMBER 3., SZOMBAT Kétszázezres bosnyák katonaság A fegyverek döntenek Az RMDSZ a kétoldalú szerződésről Állásfoglalás a minisztereknek A kegyetlen balkáni mészárlásban az átlagnál egy árnyalattal is jobban tájékozottak már eddig is azt állították, hogy hamarosan nem lesz béke a volt Jugoszlávia központi köztársaságában, hiszen a három nemzet egymás iránti gyűlölete immár az egekig ér. Egy villámháborúról csak a fegyveres összetűzések kezdeti szakaszában álmodhatott Szlobodán Milosevic szerb elnök, de az idő múlásával kénytelen volt belátni, hogy a vérzivatar időtlen időkig eltarthat, közben pedig állama a gazdasági és egyéb szankciók terhe alatt igen gyorsan össze fog roppanni. A nemrégen vett száz- nyolcvan fokos politikai fordulata mit sem ér, hiszen hiába igyekezik békegalambként feltüntetni magát, a boszniai muzulmánok most már végképpen a „terepen” igyekeznek dűlőre vinni a dolgot. Legalábbis erre lehet következtetni Alija Izetbegovic boszniai elnök napokban adott nyilatkozatából. Meggyőződése szerint a békéről a fegyverek fognak dönteni, s ennek érdekében már huzamosabb ideje folynak az előkészületek egy 200 000 főből álló bosnyák hadsereg felállítására. Kétségtelen azonban, hogy a volt Jugoszláv Néphadseregtől a boszniai szerbek kezére került nehézfegyverzet ellenében nem elég az emberállomány, ezért — Izetbegovic szerint — igyekeznek minél kisebbre csökkenteni a szemben álló felek műszaki felszereltségében mutatkozó különbséget. Más szóval, a bosnyák elnök ezúttal (is) bevallotta, hogy a fegyverszállítási embargó ellenére folyamatosan kapják a fegyvereket, és ez a jövőben sem lesz másképpen. Állítása szerint az ellenük bevezetett zárlat feloldása ugyan megkönnyítené a leendő, mint említettük, kétszázezres hadsereg, felszerelését, de számos kellemetlenséget vonna maga után. Kétségtelen ugyanis, hogy a boszniai szerbek beváltanák fenyegetésüket és megtámadnák a békefenntartó erőket, arról nem is szólva, hogy a kéksisakos sok esetleges kivonása után a polgári lakosság jelentős része teljesen ki lenne szolgáltatva a harcoló feleknek. A világ tehát semmiképpen sem ringathatja magát a közeli balkáni béke reményében. Sőt, valószínűleg már a közeljövőben szembe kell néznie egy, az eddigieknél is véresebb és talán az egész Balkánra kiterjedő háború szörnyűségeivel. (b. m.) A Romániai Magyar Demokrata Szövetség nyilvánosságra hozta a román— magyar alapszerződéssel kapcsolatos állásfoglalását, amelynek szövegét augusztus 29-én Kovács László magyar, a nap során pedig Teodor Melescanu román külügyminiszternek adta át. A dokumentumban leszögezik: az RMDSZ alapvető •fontosságúnak tekinti, hogy a két ország kormánya és parlamentje vonja be a jószomszédi viszonyt rögzítő egyezmények képLengyelországban nem enyhítik az abortusztilalmat. A lengyel^ parlament alsóházában tegnap a tilalomenyhítés híveinek nem sikerült megszerezniük az államfő vétójának elvetéséhez szükséges kétharmados többséget. Az előző parlament 1993. január 7-én fogadta el azt a törvényt, amely csak abban az esetben engedélyezte az abortuszt, ha a terhesség súlyosan veszélyeztette az anya egészségét, illetve életét; ha az bűncselekmény következménye volt; illetve, ha a magzat súlyos, gyógyíthaviselőit is. Az alapszerződésnek az RMDSZ szerint tartalmaznia kell egy részletesen kidolgozott kisebbségvédelmi megállapodást, amely a romániai magyarság és a magyarországi románság legitim szervezetei által megfogalmazott jogok, és az általuk összeállított igénylista figyelembevételével készül el. Az RMDSZ az általa javasolt kisebbségvédelmi rendelkezések elvi alapjának tekinti a nemzeti kisebbségek aktív szerepét a tatlan betegséggel jött volna világra. Az új baloldali többségű parlament a képviselőnők csoportjának kezdeményezésére olyan törvénymódosítást fogadott el, amely a lehetőségek körét kiterjesztette volna az anya nehéz életkörülményeire is. Ezt a katolikus egyház és a jobboldali politikusok egyaránt elfogadhatatlannak minősítették. Lech Walesa államfő közölte: abban az esetben, ha a parlament elvetné vétójogát, nem hajlandó aláírni a törvényt, inkább vállalja, hogy az alkotmánybíróság jószomszédi kapcsolatok kialakításában és erősítésében, az európai integráció elősegítésében, az őshonos kisebbségek saját történelmi hagyományait és az azokból eredő intézményi formákat, etnikai, kulturális, vallási és nyelvi sajátosságokat és azok megőrzését, a nemzetközi emberi jogi, szabadságjogi és kisebbségvédelmi dokumentumokat és az Európa egyes országaiban létező modelleket, autonómiaformákat. elé állítsák és eltávolítsák államfői tisztségéből. A szavazás sorsát nyilván befolyásolta az alkotmányos válságtól való félelem is, a döntő azonban az volt, hogy a második legnagyobb kormánypárt — a baloldalinak tartott, de az egyházhoz közel álló Lengyel Parasztpárt — az abortusztilalom fenntartása mellett döntött. A művi terhességmegszakításra kimondott tilalom — híveinek várakozásával ellentétben — egyébként nem járult hozzá a népszaporulat növekedéséhez. A nagyvilág hírei * A pozsonyi Pravda tegnapi számának kommen- tárírója Kovács László magyar külügyminiszter szemére veti, hogy prágai látogatása során egy sajtótájékoztatón kijelentette: a szlovákiai magyar kisebbség lelkiállapotát kedvezően befolyásolná, ha a második világháború után ért sérelmekért és a kollektív bűnösség vádjáért megkövetnék őket-é Gerry Adams, az IRA fedőszervezetének tartott Sinn Fein párt vezére tegnap követelte, hogy az észak-írországi katolikus körzetekből vonják ki a brit rendőrséget és a katonaságot. % Huszonnyolc év szünet után először vesz részt Franciaország a NATO- országok védelmi minisztereinek találkozóján — jelentette a Reuter. Genfi diplomáciai körök szerint holnap Betgrádba látogat a nemzetközi Jugo- szjávia-konferencia két társelnöke, Lord David Owen és Thorvald Stoltenberg. A két politikus Slobodan Milosevic szerb elnökkel tárgyal majd a boszniai válság rendezésének lehetőségeiről. Belgrádban egyelőre nem erősítették meg a diplomaták jugoszláviai látogatásáról szóló híreket. Walesa vétója sikeres volt Nem enyhítik az abortusztilalmat EGY HÉT V ége a nyárnak, lebontották már sátraikat a kempingezők, a vándortáborozók, a cserkészek, az úttörők, hogy az NDK-s turistákról ne is beszéljünk, igaz, ők már öt éve vették a sátorfájukat. (Berlinből meg most az oroszok, de hagyjuk a nagypolitikát.) Elmúltak a sátoros ünnepek is, ám sátoros ügyeink csak szaporodtak, fiatal kultuszminiszterünk nem kis bánatára. Áll még Buda vára, akarom mondani a vígszínházi sátor a Nyugatinál, Klapkáé is, ha nem is Komáromban, hanem a Felvonulási téren, dinókkal berendezve, a minap pedig a dabasiak gondoskodtak arról, hogy sátoros ünnep legyen a tanévnyitó. A Vígszínház társulata visszaköltözhetett körúti, csodálatosan felújított épületébe, ám az ideiglenes sátorszínház még áll, nem kis viták közepette. Hagyjuk a múltat, a fakivágásos, faültetéses cirkuszokat, a társulat a kőszínházban folytaja. De jött a nagy felismerés ’94 augusztusában, hogy jó néhány fővárosi színház — statikailag és anyagilag — végóráit éli, így a sátor az idők végezetéig az éppen renoválandó színházépületek helyett átmeneti megoldás lehetne. Az illetékes műemlékvédelmi hatóság persze ragaszkodik az eredeti határozat, a sátorbontás gondolatához, így máris ő a bűnbak. Más erők — anyagi, szociális, művészeti érvekre hivatkozva — a minisztérium beavatkozását kérik. Rendjén is lehetne a dolog, de akkor miért papolunk évek óta arról, hogy ne szóljon mindenbe bele a politika? Új koalíciós kormányunk már egyébként is bizonyította, hogy szociális érzékenységét csak egy múlja felül, a politikum. Nagykövetcserék, államtitkári posztok, médiaügyek, világkiállítás, mindmind politikai hadműveletek. Nem tudom, a kultuszminiszter mikor vonja össze szemöldökét, mindenesetre érdekes döntés lesz. Áll a Gyurasik Park sátra is, miért is maradhatnánk le a legaktuálisabb világőrületről, a dinoszaDabas-Sátor uruszok élete és halála című attrakcióról. Ebben a sátorban legalább az a jó, hogy nem terheli közvetlenül fiatal kultuszminiszterünk drága hivatali idejét, hiszen ez kőkemény üzleti és önkormányzati vállalkozás. Gyere ide szabadidős magyar, nem tudsz semmit Szent Istvánról, Mohácsról, Trianonról, legalább élvezd a műanyag állatok több ezer éves, felidézett mozgását. Ennél ugyanis most nincs fontosabb. (V. ö. Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedő — Sándor György még annak idején hozzáfűzte, hogy/és kevesebbet Csíkszeredáról, de hagyjuk a nagypolitkát.) Tanévkezdés van, szeptember elseje, itt sem nélkülözhetjük a sátorépítést. Most éppen Dabas-Sári- ban, ebben a virtuális oktatási fellegvárban zajlanak az események. Ki gondolta volna, hogy szű- kebb hazánk kincse, Dabas-Sári oktatáspolitikai fogalom lesz? Keresztény kurzusról dübörgött mindenki, mikor az intézmények 2 (kettő) százaléka van egyházi tulajdonban az országban, ez az arány a fordulat éve (de szép szó) előtt hatvannégy százalék volt. Szívmelengető, hogy a kurzustól való félelem hogyan nyilvánul meg. A közszolgálati Magyar Televízió híradója természetesen beszámolt az eseményről, csak éppen azt nem lehetett tudni, hogy kik voltak a sátorverők. Ismeretes, hogy az iskola megosztott, mint egykoron Berlin vala. A diákok kétharmada az önkormányzati, egyharmada a katolikus iskola tanulója. A feszültség állítólagos oka a helyhiány, a szülők ugyanis megelégelték, hogy a tanórák a folyosón folyjanak. Csütörtök este megszületett a döntés, hogy a jövő nyárig bővítik az épületet, újabb szintet emelnek és a tetőteret is beépítik. Addig azonban marad a kényelmeden helyzet. A felekezeti intézményben a szülők már összefogtak, s a nyáron már segítettek az osztálytermek és a kápolna kialakításában. Összefogott persze a másik fél is, s órák alatt sátrakat varázsoltak az udvarra. Néhány újságíró már aggódik is, mi lesz, ha befúj a bús őszi szél... A jól működő iskola nem pártpolitikai kérdés — hangzott el a kultuszminiszter országos évnyitó beszédében. Ezzel egyet is lehet érteni, csak azt nem tudom, miért rohangált akkor ennyi politikus az elmúlt napokban iskoláról iskolára, megnyitóbeszédeket tartani. A tudás hatalom — tartja a mondás, ám hogy ez a hétköznapok valóságában mennyire érvényesül, az más kérdés. Mindenesetre a hatalom, azaz a jelenlegi kormány is felfogta ennek jelentőségét, megalakult a miniszterelnök tanácsadó testületé s néhány nap múlva a tudományos kabinet is. Az előbbi nagy tudású gazdasági szakemberekből, politológusokból áll, s, mint hallhattuk, minden ellenszolgáltatás nélkül végzi tevékenységét. A másik grémium sem adja alább, ennek az akadémikusokból álló testületnek például maga a miniszterelnök a vezetője. Örvendetes a kormányfő és az Akadémia javuló kapcsolata is. Az MTA áttanulmányozta a kormány- programot, s a kormányszóvivő szerint az elnöknek nagyon kedvező volt a véleménye. Más kérdés, hogy ugyanabban a híradásban azt is hallom, hogy a Munkáspárt szerint a kormányprogram csak ígéretek gyűjteménye. Szép ez a sokszínűség. E gyébként béke van, a pedagógusok nem fenyegetőznek, nem lesz sztrájk. De miért is lenne, hiszen szakszervezeti vezetőik ott ülnek a parlamentben, s azóta sokkal csendesebbek. Most mintha a mozdonyvezetők mocorognának, nem tetszik nekik, hogy a takarékra fogott gazdálkodás ürügyén gyakorlatilag nem lépett hatályba a vasúti törvény. Pedig addig jó, amíg elindul a vonat. Pláne akkor, ha áll még a sátor is a pályaudvaron. ' Székely Ádám
