Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-03 / 206. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. SZEPTEMBER 3.. SZOMBAT 3 Tanácskozik a Magyar Újságírók Közössége Szabó Iván: A kormány fordítva ül a lovon A magyar jövő' a tét Világvége-hangulatot terjesztenek (Folytatás az /. ódáiról) A felhőtlen sajtószabadság átalakult egy látszólag szertelen, de tudatosan átgondolt, minden tisztességtelen eszközt felhasználó sajtószabadsággá. Megemlítette, hogy az Új Magyar- ország, a Pesti Hírlap és számos olyan folyóirat indult, mely ellensúlyozni próbálta a bolsevista hagyományokra épülő sajtó- orgánumokat. A Híradó, A Hét, a Panoráma a tények erejével próbálta tájékoztatni a közönséget, s ezek a műsorok pontosan ezért kerültek a támadások középpontjába. — Ma, úgymond a parlamentáris demokráciában nem vetettek börtönbe senkit, de megfosztottak több száz újságírót a megszólalás lehetőségétől — mondta. — A cél az egzisztenciális ellehetetlenítés. Ami most történik a Magyar Televízióban, a Magyar Rádióban, ami történt a Pesti Hírlappal, az Esti Hírlappal és sorolhatnám tovább, az nem más, mint a felelősséget érző nemzeti újságírás megsemmisítése. A magyar sajtó nagy része elvesztette harciasságát. Amilyen keményen ostorozták az Antall-kor- mányt, számon kérve apró részletekig, s nem teljesítve az ígéreteket, olyan simogatok és megértőek most a szociálliberális kormánnyal szemben. — Szándékainkkkal és tetteinkkel benne voltunk egy olyan folyamatban, amely a parlamenti demokrácia kialakításával és megszilárdításával kecsegtetett — mondta beszédében Pálfy G. István, A Hét műsorának volt főszerkesztője. Az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy éppen emiatt nincs szükség rájuk a sajtóban. A helyzet egyértelmű: jelenleg tragikus mélyrepülésben van a magyar sajtó. Mint azt Pálfy G. István elmondta: nem hittek abban, hogy ez bekövetkezhet, ám mégis megtörtént. Napjainkban nemcsak egyes személyeket támadnak munkájukért, hanem teljességgel szétverik a nekik nem tetsző műhelyeket. Azonban biztos, hogy nem folytatódhat így sokáig — tette hozzá. A már jql ismert módszerre — a szalámitaktikára számítottak, s ez volt a hiba. Ami most történik, az már nem az ötvenes évek eljárása. Ma már nincs szalámizás, a teljes megsemmisítésére törekednek. Ilyenre vagy hasonlóra a civilizált világban még nem volt példa. S ezért ezt itt, Magyarországon sem lehet sokáig csinálni — hangsúlyozta Pálfy G. István. A választások óta bizonyos mértékben a sajtó hangvétele is megváltozott. Talán még van remény a kiölt szolidaritás feltámasztására. A küzdelmet nem szabad feladni, hiszen még nem veszett el minnden. Még létezik a Magyar Újságírók Közössége mint szellemi műhely. Ha a vidéki, az egyes városokban megtalálható helyi sajtó munkáját összeadjuk, az felülmúlja a legnagyobb példányszámokat' is. A fiataloknak iskolákat kell létrehozni, ahol a szakmát elsajátítják, s az ezen az oldalon dolgozó újságíróknak országos fórumról kell gondoskodni. (A konferencia további eseményeiről következő számunkban számolunk be.) (Tudósítottak: Banos János, Nádai László és Varga Csilla) A tanácskozáson Nádai László, lapunk munkatársa javasolta, hogy alakítsák meg a Magyar Újságírók Közösségének ifjúsági tagozatát. Ennek feladata a fiatal és pályakezdő újságírók összefogása lenne. A fiatal újságíróknak szociális és oktatási támogatásra van szükségük, s mivel a huszonéveseknek más az érdeklődési köre, mint a MÚK idősebb tagjainak, szeretnének a közösségen belül egy olyan csoportot létrehozni, ahol önmagukat is segítve, egymással találkozva megbeszélhetnék gondjaikat. kicserélhetnék véleményüket. Interjú Kosa Csabával Példa nélküli leszámolás Kosa Csaba, a Magyar Újságírók Közösségének elnöke egyik ötletadója és szervezője volt a törökkoppá- nyi tanácskozásnak. Azt tudakoltuk tőle: mi hívta életre ezt a háromnnapos, közös elmélkedést? — Szinte példa nélküli leszámolás következett a magyar sajtóban — válaszolta. — Ehhez hasonlót csak az 1948 és 1956 utáni korszakban találhatunk. Egyik napról a másikra megfosztották az újságírókat és a sajtóműhelyeket a hírközlés szabadságától. Sajnálatosan jó példa erre a Tv Híradó szőnyegbombázá- sos fölszámolása. Ezek után természetes, hogy az újságírók végiggondolják: hogyan tovább? Miként védhetik — védhet- jük meg a most már igazán veszélyben lévő sajtószabadságot. Hogyan tarthatunk fönn olyan nemzeti szellemű újságokat, amelyekre legalább másfél millió állampolgár kíváncsi. A tanácskozás lényege most már nem a lehet, a kell, hanem a muszáj! Ha nem tudunk Magyarországon megszólalási fórumokat teremteni, akkor kialakul az egynemű- és egyhangú sajtó, amely törvényszerűen sajtódiktatúrához vezet. Megszűnik a sajtószabadság, s nem Európába, hanem a Balkánra menetelünk. (bános) Az IKU nyilatkozata Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Unió (IKU) aggályosnak tartja, hogy az MSZP—SZDSZ kormány a többségi közvéleménnyel szemben elhamarkodott és szakmailag megalapozatlan döntésével a politikai csatározások területére kényszerítette az 1996-os világkiállítás ügyét. Bár az IKU egy sikeres és magasszínvonalon megtartandó világkiállítás érdekében szigorúan szakmai kérdésnek tartotta és tartja most is az expó ügyét, egy kedvezőtlen parlamenti döntés esetén támogatná népszavazás kiírását e kérdésben, miután a kormány politikai indíttatású döntése a szakmai alapokon történő állásfoglalást lehetetlenné tette. Az IKU a társadalmi béke megőrzése érdekében nem ért egyet azzal, hogy egyes társadalmi szervezetek, politikai érdekcsoportok tüntetésekkel az utcára kívánják vinni az expó ügyét. A fiatal keresztény- demokraták a párbeszéd és ameddig az lehetséges a tárgyaló asztal hívei. Az esetlegesen megtartandó népszavazás költségeinek csökkentése érdekében javasoljuk a népszavazás és az önkormányzati választások egy időpontban történő megrendezését. Elősegítené ezt ha november végére, december elejére tervezett önkormányzati választások korábbi időpontban lennének megtartva, tekintettel így az év végi ünnepekre is. Szilágyi Szabolcs az IKU elnöke az IKU Ügyvivő' Testületének nevében OS Szabó Iván MDF-frakcióve- zető úgy érzékeli: a kormány nem kíván ellenállni annak a csábításnak, hogy parlamenti többsége révén hatalmi monopóliumot építsen ki. Az MDF-politikus ezt azon a pénteki sajtóbeszélgetésen jelentette ki, amelyet a frakcióvezető ezentúl az újságírók tájékoztatása céljából rendszeressé kíván tenni. Mint Szabó Iván fogalmazott: „a kormány fordítva ül a lovon”, s mostanában néhány olyan döntést hozott, amely kiváltotta az MDF- frakció aggodalmát. Az MDF számára abszurdumnak tűnik az a menetrend, hogy előbb kerül sor önkormányzati választásokra és azután születnek meg a polgármesterek hatáskörére vonatkozó módosítások. Szabó Iván bírálta a kormánykoalíció gazdasági koncepcióját és pótköltségvetését is, mondván: világvége-hangulatot terjesztenek a restriktiv politika megvalósítása érdekében, s figyelmen kívül hagyják a biztató gazdasági tendenciákat. Sepsey Tamás MDF-es képviselő, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal volt elnöke bírálta a kabinet kárpótlási jegyekkel kapcsolatos politikáját, s emlékeztetett arra: az MSZP választási kampányában a kárpótlási folyamat felgyorsítását és a kárpótlási törvény előírásainak betartását ígérte. Ehelyett megítélése szerint két hónap alatt a kárpótlási jegyek elértéktelenítését gyorsították fel, pedig — mint mondta — a kárpótlási jegy hivatalos fizetőeszköz, tehát azonos elbírálás alá kellene esnie, mint a készpénznek. Ötvennapos kormánymérleg A Valutaalap igényei drasztikusak (Folytatás az 1. oldalról) A kormány jövőbeli német orientáltságát firtató kérdésre válaszolva Horn Gyula leszögezte: kormánya minél szélesebb körű nemzetközi kapcsolatokra törekszik. A miniszterelnök a közelgő önkormányzati választásokon hasonló sikereket vár pártjától, mint a tavaszi választások alkalmával. Úgy vélte, hogy az ország előnyére válna, ha a helyhatósági választásokon hasonló erőviszonyok alakulnának ki, mint az országgyűlé- siképviselő-választásokon, s így a korábbiaknál jobb lehetne az együttműködés a kabinet és az önkormányzatok között. Szeptember 27-ére tervezett, valós tényeket bemutató parlamenti beszédével Törököt fogtak Tizenkét Magyarországon érvénytelen útlevéllel rendelkező török állampolgárt fogtak el (pontosabban ki) tegnap a határőrök Dunakili- ti térségében a Duna 18.42-es folyókilométerénél. Az elfogott határsértők, mint azt Csiszár Tamás alezredestől, a határőrség tájékoztatási osztályának munkatársától megtudtuk, hazánkon keresztül Németországba szándékoztak eljutni, egy szlovák állampolgárságú embercsempész segítségével, aki fejenként 1500, 2000 német márkát kért tőlük a veszélyes és törvénysértő „kirándulásért”. Ezen egyébként további öt török személy, köztük két tíz év körüli gyerek is részt Vett, ám őket a Dunakiliti- nél az átlagosnál keskenyebb, s ezért nagyon erős sodrású folyó elsodorta. Felkutatásukra a határőrség nagy erőket mozgósított, aminek eredményeként az egyik szerencsétlenül járt határsértő lapzártánkig már előkerült. Mégpedig szerencsére élve. (ribáry) kapcsolatban Horn Gyula elmondta: nem áll szándékában az elődöket felelősségre vonni. Célja az emberek elé tárni a helyzetet és az abból adódó feladatokat. Mint mondta: ebben szó eshet korrupciós botrányokról is annak érdekében, hogy bemutassák egyes döntések szubjektív oldalát, illetve elrettentésként, hogy a jövőben minél kisebb legyen a korrupció. Horn mindehhez hozzáfűzte: biztos abban, hogy kormánya tiszta kezű kormány lesz. A gazdaság állapotát jellemző számadatokról szólva a miniszterelnök kiemelte, hogy a fizetési mérleg hiánya 2,5-3 milliárd dollárra tehető. Mint mondta: a költségvetés hiányát a kabinet szeretné a továbbiakban is 330 milliárd forint alatt tartani. Elhangzott: az első félévben 460 millió dollár körül alakult a külföldi tőke bejövetele. A miniszterelnök szólt arról is, hogy a Nemzetközi Valutaalap szakembereinek helyzetértékelése az országról megegyezik a kormányéval, viszont igényeik Magyarországgal kapcsolatban jóval drasztikusabbak, mint amit a kormányzat tervez. Horn hangsúlyozta: a kormány intézkedései során a legrászorultabb rétegek helyzetének némi javítását szem előtt tartja. A kormányzat gazdasági elképzeléseihez kapcsolódva egyébként Horn Gyula rámutatott például, hogy az MSZOSZ vezetése rendkívül konstruktívan áll azokhoz. Zsebből vagy zsebbe? Ismerősöm meséli, hogy az expó megrendezéséért tartott, az Ifjúsági Demokrata Fórum által szervezett tüntetést követő napon munkahelyén több kollégája is csóválta a fejét. Csóválta, mégpedig azért, mert, mint mondták: az expót megrendezni kívánók az ő zsebükből próbálják meg kihúzni a pénzt. Ám ez a gondolkodásmód engem azokra emlékeztet, akik — szerencsétlenek — elhitték azt a jelmondatot, amelyet az egypárti diktatúra olyannyira hangoztatott: „Tiéd a gyár, magadnak dolgozol.” Most azt hiszik el, hogy az expó nagyon sokba kerül, és ha a kormány javaslata alapján a parlament úgy dönt, hogy a ’96-os világkiállítást nem rendezzük meg, akkor majd ő 200 forinttal több fizetést kap és a korábbi ígéreteknek megfelelően olcsóbb lesz a kenyér meg a tej. Szó sincs róla! A propagandát, amit az expó ellen folytatnak, a nép nyelvére lefordították, s olybá tűnik, mintha az ő érdekeiket tartanák a jelenlegi hatalom birtokosai a legfontosabbnak, holott pont az ellenkezője tűnik igaznak. íme rá a példa: ha egy munkahelyen azt mondják a dolgozók, hogy ne vegyük meg az ötödik szövőgépet is, hanem az árának bizonyos részét osszuk szét a dolgozók között, akkor az ilyen fejlesztéstől visszahúzódók biztosak lehetnek benne: munkahelyük rövidesen bezárja a kapuját, s ők munkanélküliek lesznek a korábban szétosztott pénz elköltése után. Az ország fejlesztéséhez ebben a pillanatban az expó úgy kellene, mint éhezőnek egy falat kenyér, mert ha a világ egy része ránk figyel, tudomásul veszi, hogy ebben a térségben van egy ország, mely oly békés és tevékeny, hogy még világkiállítást is tud tartani, akkor mindez valóban a mi zsebünkre fog menni, de korántsem úgy, hogy kihúznak belőle néhány ezer forintot, hanem pont ellenkezőleg, bele fognak tenni. (Vödrös)
