Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-23 / 223. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. SZEPTEMBER 23., PÉNTEK 13 Milyen legyen a médiatörvény? A közelmúltban folytak a tárgyalások és egyeztetések a médiatörvényről. Engedtessék meg, hogy erről a nagy horderejű kérdésről a közszolgálati tájékoztatás egyik alanyának véleménye is elhangozhassák. Az a médiatörvény, amelyet akár egyeztetésnek nevezett procedúra után, mintegy diktátumot elfogadna a mai parlamenti többség és egy nemzetellenes elit, az ország népe érdekeinek nem felelhet meg. Ezért volna néhány gondolatom és javaslatom a törvénytervezetben foglaltak ellensúlyozására. Mivel ebben a diktatórikus helyzetben nem lehet tisztességes törvényt alkotni, javaslatom a legkisebb rossz elfogadása. Mivel a múlt évben (amikor még a kormánypártok nem voltak ilyen hatalmi túlsúlyban) már tárgyalták és egyeztették a különböző pártoknak a médiumokkal kapcsolatos elképzeléseit, s ezek legnagyobb részében megszületett a megegyezés, javaslom, hogy e megállapodások érvényességét ne lehessen továbbra sem megkérdőjelezni. Ezt én az elengedhetetlen legkisebbik rossznak tartom. Ismerve az Antall-kabinet, sőt még a Boross-kormány túlzott engedékenységét is az ellenzékkel szemben, biztos, hogy e korábbi megállapodások sem teremtenék meg az igazi sajtószabadságot, a magyarság érdekeit szolgáló tisztességes, szabad és igaz tájékoztatás létrehozását, de ez még mindig jobb volna, mint a mostani hatalmi pozícióból diktált törvény. Ez a törvény ugyanis a mai mindenható sajtócézárok kezére játszaná át az egész köz- szolgálati tájékoztatást. Tartalmaznia kell az új törvénynek azt is, hogy se nyíltan, se bújtatva, egyetlen fillér külföldi tőke sem kerülhet a jövőben a közszolgálati tájékoztatás semmilyen területére, hiszen így is túl nagy már a külföldi tőkések befolyása a hazai hírközlésben. (...) A médiumok a lakossághoz szólnak. Ezért ha ez a törvény nem a széles néprétegek véleményére támaszkodva születik meg, úgy ez könnyen népellenes, a sajtószabadságot semmibe vevő törvény lenne. A törvénynek meg kellene szüntetnie a sajtó mai korlátlan hatalmát, ellenőrizetlen tevékenységét. A jelenlegi sajtó jelentős része nem épít, hanem rombol, félretájékoztat, elhallgat, sőt esetenként kimondottan hazudik. Száműzni kell a tájékoztatásból az ocsmány hangot, az erkölcsileg romboló jelenségeket. A törvénynek ugyanakkor követelményként kellene megfogalmaznia az erkölcsre, a hazaszeretetre való nevelést. Az igazi családi életre is nevelnie kell, hiszen a család a társadalom legkisebb sejtje. Ahol nem rendezett a családok élete, ott nincs egészséges társadalom, ott csupán egy önmagát megsemmisítő amorf tömeg létezik. Azt a sajtót pedig, amelyik nem tiszteli a nemzetet múltjával, jelenével együtt és nem a jövő építésén fáradozik (e hármas feladat mindegyikének teljesítése legyen kötelező!), azt ki kell söpörni a köz- szolgálati tájékoztatásból. Az ellenőrzést egy teljesen független kuratóriumnak kell ellátnia minden közszolgálati médiumnál. Ez havonta tárgyilagosan megbírálná az eltelt időszak műsorait, s ezt a kritikát az adott médium mindig köteles* lenne teljes terjedelemben közreadni. így utólagosan, vagyis cenzúra nélkül érvényesülhetne egy széles társadalmi réteget képviselő szerv ellenőrzése. Ez a kritika tisztábbá és tisztességesebbé tehetné a tájékoztatást anélkül, hogy ennek szabadsága a legkisebb csorbát is szenvedné. A televízió és a rádió egyik csatornáját sem szabadna privatizálni. (...) Ez nem szakértői vélemény, de a törvény megalkotóinak nem árt, ha a médiamérgezésben szenvedő laikus állampolgárok véleményét is megismerik. Nagy Sándor Budapest Válasz egy panaszra (Lapunk szeptember 6-i számában Előfizetni nem elég? címmel tudósítás jelent meg, amelyben Horváth István da- basi polgármester tájékoztatása alapján többek között arról adtunk hírt, hogy az önkormányzathoz nem érkezett meg a Pest Megyei Hírlap szeptember 3-i száma. A cikkben foglaltakat kivizsgálva a Magyar Posta illetékes igazgatója az alábbi levélben tájékoztatta Dabas polgármesterét. (A szerk.) • Horváth István polgármester részére Tisztelt Polgármester Úr! A Pest Megyei Hírlapnak út levelében jelzett panaszát megvizsgáltam, annak eredményéről az alábbiakban tájékot- atom. 1994. szeptember 3-án a Pest Megyei Hírlap előfizetői példányában 14 db hiány volt (szombati szám). A hírlapkiosztást végző dolgozó a közületi előfizetők részére az esedékes előfizetői példányokat a HISTÓRIA Az útlevél hazai történetéből (XIII.) Kazinczy Gödöllőn, Aszódon (...) Világot látni, a maga kedvére utazni csak kivételképpen indult a 18. században egy-egy erdélyi főnemes, mint például az udvarhű (bár protestáns) családból származó Teleki grófok: a marosvásárhelyi könyvtárat megalapozó Teleki Sámuel, Teleki Adám és Teleki Józsefi Közülük elsőnek Teleki József indul el Budáról 1759. július 2-án titkára és inasa társaságában. Svájcba, Németországba, Hollandiába és Franciaországba utazik, mert „a többi része Európának fegyver között, vagy legalább gyanúsok lehetvén" oda nem is mer engedélyért folyamodni. Több mint két évig tartó ta- nulmányútjáról gondos-pontos (és igen élvezetes (naplót vezetett, amely valódi kin- csestára a kor Európájára vonatkozó eleven megfigyeléseknek. Feljegyzéseiből tudjuk azt is, hogyan kapta meg az útlevelet ilyen alkalmatlan időpontban „a prussiai király hadakozása ”, a hétéves háború (1756—1763) kellős közepén. Ekkor a kiutazáshoz különleges királyi engedély kellett, s aki a kancelláriára nyújtotta be a kérelmét, aligha kapott kedvező választ. A 21 éves ifjú Teleki épp ezért januárban Bécsbe utazott, kihallgatást kért Mária Teréziánál, s személyes hódolata, diplomáciai ügyessége meglágyította a királynő szívét. Később indul majd utána két unokafivére, útjaik a svájci Bázelban találkoznak. A külföldi utak tehát ritkák, kivételesek, annál inkább megélénkül azonban az élet a végre békét élvező ország határain belül. A nemesség — a királynő szándékainak megfelelően — gazdáikon dik, gyarapszik, építkezik; és utazik, már nemcsak ügyei intézésére, hanem szórakozás, okulás kedvéért is. A gyermeA felnőtt Kazinczy is átutazott a Galga mentén: 1800. augusztus 1-jén Bagón pihent meg rabként Kufsteinből Munkácsra szállítva. Az egykori postaállomás épületén tiszteletére emléktáblát állított az idén a Helytörténeti Baráti Társulat Balázs Gusztáv felvétele keket gondosan kiválasztott, távolabbi iskolákba küldik, német szót tanulni meg a sze- pességi városokba: Kazinczy Ferenc 9-10 évesen, Dienes öccsével együtt két évet tölt e célból Kézsmárkon. Sárospataki kisdiák koráról így ír: „Atyám ... vitt mindenhová, ahol látni lehete valamit, és mind hogy lássunk, mind hogy láttassunk. Gyűlés vala Újhelyben, s ott valánk; akasztottak, megnézeté velünk; tortúráztak, jelen volt, s a jobb érzés, jobb gondolkozás magvát hinté el kebleinkbe...” Nagyobb események is adódnak Sárospatakon: 1770. május 20-án maga II. József császár áll meg ott ebédelni, Munkács felé utaztá- ban. „Más atya me gélé gélé vala, hogy gyermeke a nagy utazót szekerében pillantsa meg: ő bejöve (ti. Regmecről, ahol lakott, kocsin három óra járásnyira Pataktól — D. I., s a jobb nézők közé vezetett el”. Már tizenévesen elviszi gyermekeit a gondos atya Pestre is, látják Gödöllőt, Aszódot — „...kimondhatatlan a haszon, melyet ránk ez az egy holnapnyi utazás hozott", állapítja meg visszanézve, sok év múlva. Kazinczy (s nemcsak ő) szívesen száll szekerébe, hogy felkeresse távoli barátait, írótársait; bejáija az országot a erdélyi végektől Sopronig, ke- resztül-kasul. Ha valami új élmény, tapasztalás megragadja, el nem mulasztja másokkal is tudatni; lelkesen számol be a legelső gőzhajón tett utazásáról, mint egy igazi nagy kalandról: 1831. április 7-én hajnalban indult el Pestről, s 8-án este érkezett Gönyűre. (Az út tehát sokkal tovább tartott, mint szárazföldön, — jóval többe is került.) A leírás oly tömör és szemléletes, hogy érdemes belőle idéznünk: (.••) „Végre, végre tisztult az ég, s hajónk megindula, s a nap legelső súgárát a Margit szigete nyárfáira lőtte ki... Kapitányunk, Sir John Andriews, együtt viseli módjaiban az ángoly nyugalmat és a francia hideg melegséget, s a helyre, hol ő áll, talán éppen ez kelle, mert csak így érzik magokat kényökre, akiket viszen. ...Asztalnál Ulénk, midőn a kapitány felkele hitvese mellől, s az egyedül evő olasz asszonyságnál jelentést teve, hogy Visegrádnak romjai látszani kezdenek. Az asszonyság otthagyá csemegéit s narancsait, s kitekinte egyik ablakon, ... hogy láthassa egykori királyainknak ezt a lakát. ... Már elsetétedék, de a kapitány mégis hajtata, hogy helyrehozhassa a köd vétkét. Végre Neszmély alatt megál- lapodánk. ... A kajütben társaim már elfoglalák a hálóhelyeket, a kipámázott két lócán, mely a szobát körülfogja. Az említett két asszony felfordító egy asztalt, s annak üregében fiekvék; az egyiknek férje, három taboureten, hitvese mellett. Én csak annyi helyt találtam a polcozaton, hova fejem fért, s testemet és lábaimat két taboureten nyújtottam el, s vagy azért, mert laphiány miatt nem osztotta ki, így minden egyéni előfizető az1 esedékesség napján az előfizetett példányait megkapta. Hétfőn (IX. 5.) a hírlapfelelős a hiánypótlás iránt intézkedett és következő nap a hiányzó előfizetői példányokat, ösz- szesen 14 példányt a fiókbérlő közületek részére kézbesítette. A cikk megjelenése napján a Polgármesteri Hivatal is megkapta az önök által előfizetett 4 db Pest Megyei Hírlapot. A mulasztást nem a postahivatal követte el, mivel a laphiány expediálási hiba miatt történt. Remélem, hogy a jövőben hasonló eset nem fordul elő. A posta által okozott kellemetlenségért szíves elnézést kérem. Szathmári Géza Magyar Posta Részvénytársaság Budapest Vidéki Igazgatósága Köszönet A Ceglédi Vasutas , Énekkar vezetősége l. y) köszönetét mond mindazon közületek- nek, intézményeknek, magánosoknak, akik lehetővé tették, hogy ezt a szép ünnepet a kórus meg tudja rendezni. Tátrai Rezső elnök Cegléd Tiltakozom Most csak az egyik legutóbbi tévéműsor ellen tiltakozom, s hívom tiltakozásra mindazokat, akik nem hajlandók elfqgadni azt, hogy pénzükből, pénzükért szembe lehet köpjék őket. A TV 1-en „top-show”, több millió ember akarva-akaratlanul tanúja a trágárságnak. A beharangozás szerint Kém András vadonatúj paródiát ad elő. A humor már induláskor nívótlan. Váijuk, hogy valami majd helyreteszi a dolgokat. Nem teszi helyre semmi. Helyette a színész úr többször is káromkodik. A jelenetben az MTV közönségszolgálati dolgozója (!) szidja a telefonáló nézők néni- káját és anyját. Egy bevágás a nézőteret mutatja: középkorú apa tini leánya mellett szórakozik. A leány arca egy pillanatra megrebben a k... anyázásra, de az apja nem néz se jobbra, se balra, csak mosolyog. A leány is elfogadja: úgy látszik, ez az intelligens humor. A szám végén vastaps. A jelenetet Verebes István írta, a színész Kern András, a műsorvezető-szerkesztő Rózsa György. Mit szólnak ehhez az édesanyák? Netán az urak édesanyjai? A fent nevezettek kérjenek nyilvánosan bocsánatot! Megyeri József Budapest hozzá vagyok edzve az élet alkalmatlanságaihoz, vagy mivel a múlt éjét levelek írásában töltém, oly csendesen álvám, ahogy kevés a bíboros alkóvokban. ... A hajó már ment, s én még aludtam. — Almás alatt tisztelettel pillan- ték által Virtre, s kápolnája előtt láttam a keresztet, melynek tövében a honhoz hű Baráti fekszik... A hajónak tűzifára, a fűzőnek konyhabélire vala szüksége; Komárom alatt tehát meg- állánk A kapitány kérte a kiszállókat, hogy egy óránál tovább ne múlassanak. Én veszteg maradék a hajón. Egy ángoly utazó, s egy berlini kereskedő, ki Budáról öt hordó bort vive a honjába, és én, együtt forgatónk az újságleveleket. Minthogy a gőzhajó ismeretlen látvány vala itt, a városbeliek, kik azt már tegnap estve várták, hallván lövésünket, mellyel az a várost megköszönté, csoportosan tolakodtak a partra, s a hajó íródeákja a jobbsorsúaknak nem tiltá a béjövetelt...” (Vége) Dienes Eva Dömsöd helynevei Pesty Frigyes a múlt század 60-as éveiben kezdte meg monumentális adattárának, az ország helyneveinek gyűjtését. Magyarország területét vármegyénkénti csoportosításban dolgozta fel, a 63 kötetes anyag kiadását csak az elmúlt években kezdték meg. Pesty Frigyes egységes kérdőívet küldött az egyes települések elöljáróinak, adatokat kért a község történetéről, betelepüléséről és a „község határában előforduló topographiai” nevekről. Pest vármegye falvainak bírói, jegyzői 1863—64-ben küldték vissza a lapokat. így Dömsöd jegyzője, Kudar Ferenc is. A község határában összesen huszonegy helynév volt akkoriban. Pesty azt is kérte, hogy az egyes helynevek eredetét is próbálják összeírni, így gyakran valóságos kis folklórremekművek kerekedtek ki. Dömsöd határában egy domb neve Leányvár volt, „ebbe állítólag egy leány lakott, ki azt maga építette, s váralakúvá formálta”— értelmezte Kudar Ferenc — nyilván a helyi hagyomány alapján — a név eredetét. „Sárkány keverés”— ez a név onnan kapta nevét, hogy „az erdő közepén egy nagy vadállatot foghattak.” „Korhán”— ez egy lapos hely, mely onnan vette eredetét, hogy igen korhogott, vagyis a kocsiknak „döczögős volt”. Dab akkor még önálló község volt, az ottani „Hegyes halom”elnevezés a helyi hagyomány szerint temetkezési hely a tatárjárás idejéből, mely hegyes alakú. „Kavicsos” volt a neve egy helynek, mert sok kavics és kődarab került onnan elő — a hagyomány szerint egykor ott kápolna állt. Pogány György
