Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-14 / 215. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. SZEPTEMBER 14., SZERDA 7 Könyvespolc Az újkori kultúra története Egon Friedell kultúrtörténeti munkája nagy ívű társadalomfreskó, szélesen hömpölygő jelenetekkel, tobzódó színekkel jelenítve meg az európai kultúra drámáját. Ábrázolása annyira képszerű, kaleidoszkóp- szerűen színes, olyan kihívóan sokrétű művészi erényről árulkodik, hogy állítható: Friedell könyvének zenéje, akusztikája, friss, káprázatos ecsetkezelése van. Ha ezek után úgy érzem, Friedell inkább művész, mint tudós, nagyot tévedek, de elhiszem, amit Vas István, a mű egyik fordítója (a másik Tandori Dezső) bevezetőjében ír, hogy Spengler óta nem volt történész, aki így ontotta volna az új meglátásokat és gondolatokat. Friedell nem (csak) kylső szemlélő — belehelyezkedik ebbe a „fényűző gazdagságával, csillogó palotáival, díszes templomaival még ma is lenyűgöző, XVI— XVIII. században” —, mintha „útleírást” adna, annyi frissességgel, szenvedéllyel, olyan biztos kézzel ír. Megjárta a helyszíneket, ismeri szereplőit. De tárgyát, magát a világtörténelmet nem veszi túlságosan komolyan. Összefoglaló munkája bevezető részének fő konklúziója, hogy csak olyan történelmet érdemes írni, amely a mai kor, a ma emberének alaposabb megértését, megismerését segíti. Történelemfelfogása alapján a szellemtörténeti iskolával rokonítható — ahogy erre a fülszöveg is rámutat. A sorozat második része a középkor és újkor határát keresi, és ezt a szokásos 1640 helyett 1348-ra, a nagy pestisjárvány évére teszi. Véleménye szerint maga a betegség, s a gyógyulásért folyó küzdelem késztette az emberiséget új utak keresésére. Analógia ez, utalás az I. világháború utáni egzisztenciális, szellemi és morális válságra. A harmadik rész a XVII. és XVIII. század izgalmas összefoglalása. Friedell gúnyos bírálata, ironikus hanghordozása sokszor felületes, de mindig mulatságos szellemesség — mutat rá mél tatója. Számtalan erénye közt talán nyelvi zsenialitása a legmegragadóbb, előadásának személyessége, az újkor jelenetezésé- ben megmutatkozó mesteri dramaturgiája. Jellemzésül mit írhatnánk még: hogy eredeti, s hogy a történetírásnak ebben a „műfajában” egyedülálló? Vas István úgy tartja, nem szakember és nem is céhbeli. Újságíró volt, színész, színműíró. Maga is tisztában volt outsider voltával, műkedvelőségét, könnyelműségét sokszor han'gsúlyozta. Olyasfajta jelenség volt — hogy Vas István szavainál maradjunk —, mint a költészetben Heine: jó, hogy nincs ilyen több, de nagyszerű, hogy van legalább egy ilyen is. Radnóti Balázs Adina Durkó-grafikák tárlata Durkó Gábor grafikusművész munkáiból nyílik ma kiállítás a Magyar Nemzet Galériájában (Budapest VII. kerület, Erzsébet körút 6.). A tárlat október 11-ig tekinthető meg Palóc menyecskék — ecsettel Mészáros Erzsébet akvarelljei Szentendrén # Nem mindennapi kiállítás látható szeptember 17-éig Szentendrén, a Népművészetek Házában. Ugyanis a kiállítóhelyiségekben most nem népi használati tárgyakat, vagy éppen népművészeti remekműveket láthatunk, hanem akvarelleket; palóc menyecskéket népviseletben, valósághűen megfestve. Mint I. Sándor Ildikó etT nográfus elmondta, az akva- rellek kettős értékkel bírnak, néprajzi és képzőművészeti szempontból egyaránt figyelemre méltóak. Alkotójuk, a „Palócországban” élő Mészáros Erzsébet szeretettől és lelkesedéstől indíttatva, régi vágyát valóra váltva elindult, és faluról falura járva felkereste Nógrád megye tájait, ahol a palóc viselet ma is él. Az asszonyok szívesen fogadták Mészáros Erzsébetet. Felöltöztek a különféle alkalmak viseletébe, beavatták a különböző ruhadarabok és az öltözet kellékeinek — kendők, kötények, főkötők, szalagfajták stb. — alkalmazási titkaiba. .. Mészáros Erzsébet megismerte a viselési szabályokat és alkalmakat is. Képeinek azért van különlegesen nagy néprajzi értéke, mert a viseleteket a legapróbb részletekig hitelesen, szerkezeti és funkcionális egységben ábrázolta a kiegészítők teljes gazdagságával együtt. A palóc viselet számunkra azért is érdekes — tudtuk meg az etnográfustól —, mert megyénk északi részének, a Galga mentének és a Börzsöny vidékének a népviselete sok rokonságot mutat a palócföldivel. Dr. Hann Ferenc művészettörténész szerint. Mészáros Erzsébet lapjai abszolút pontosak, teljesen hitelesek, mégis mások, mint a fotó, pontosabban másféle szépséget hordoznak. Először is személyesek, intimek, érzékenyek, az akva- rell természetéből adódóan frissek. Előadásmódjukban diszkrétek. Nem érezzük a fedőfesték, a színes ceruza jelenlétét, pedig szolidan, szordi- nósan ott vannak. Persze mondhatnánk: ez korántsem közömbös. Réti Zoltán, a kitűnő akvarellista technikai bravúrnak mondja Mészáros Erzsébet lapjait. Mint ahogy első látásra, most is — már alaposabb vizsgálódás után is — különös és érdekes vállalkozásnak tűnik e művek sorozata, melyek jóval többek ügyesen megfestett etűdöknél. „Szépek -— mondhatnánk —, holott ezzel a fogalommal máig nem tudott mit kezdeni az esztétika tudománya, épp azért, mért a szubjektív elem kiiktathatat- lanul minduntalan közbeszólt. Mészáros Erzsébet akvarelljei mindenesetre etnográfiai tanulságain túl nekem azért tetszenek, mert egyszerűén szójva szépek, s úgy vélem, az Önök véleménye nincs túl távol az enyémtől” — fejezte be megnyitó beszédét a művészettörténész. Máté György Kezdődik a budapesti őszi fesztivál Fiatalok a mérlegen Szeptember 23-ával kezdődően két héten át tart az immár hároméves múltra visz- szatekintő budapesti őszi fesztivál, amely választott programjával a kortársi, alternatív művészetek legfrissebb eredményeinek bemutatásával új színfoltot jelent a főváros gazdag kulturális rendezvényeinek sorában. A fesztivál 1992-ben lépett a nagy múltú budapesti művészeti hetek helyébe — célja pedig az, hogy a rangos eseménynek és alkotó művészeinek európai rangú fórumot biztosítson. Koltay Gábor, a fesztivál igazgatója a művészeti rendezvény eseményeiről tájékoztatta lapunkat. Eszerint a sok színházi és operabemutatók, film, hangverseny és kiállítás, de a főváros terein, utcáin is látható vígságos programok színvonalas áttekintést nyújtanak a legjobb, nemzetközileg is elismert hazai művészek, művészeti műhelyek alkotásairól. Ugyanakkor alkalmat biztosítanak a magyar művészeti avantgarde legígéretesebben induló fiatal generációjának a bemutatkozásra és megmérettetésre. (r. a) Évadnyitó az Operaházban A színvonalhoz támogatók kellenek A pénzügyi nehézségek, valamint a hazai kulturális élet viharos eseményei ellenére nyár elején jó évadot zárt az Operaház — jelentette ki Ütő Endre igazgató, az elmúlt színházi esztendőt értékelve, az évadnyitó társulati ülésen. Az Operaház igazgatója hangsúlyozta: át kell alakítani az Opera eddigi szerkezeti felépítését. Az egyszemélyi vezetést több pilléren nyugvó, irányító-tanácsadó testületnek kellene felváltania. Ennek megvalósulásához azonban a társulat részéről az eddiginél nagyobb, egymás iránti bizalom szükséges. Ütő Endre vázolta az irányítása alatt álló 110 éves intézmény pénzügyi gondjait is. Véleménye szerint, az Opera csak abban az esetben képes a jövőben is működőképes maradni, ha a Művelődési és Közoktatási Minisztérium mint fenntartó, biztosítja a színház számára szükséges összeget. Az igazgató felhívta a figyelmet arra, hogy ez a pénz csupán a létezéshez elég. Valódi, művészi értékeket hordozó előadások továbbra sem lehetségesek támogatók nélkül. Művészeti és pénzügyi szempontból egyaránt sikeresnek értékelte Ütő Endre a társulat külföldi útjait. Véleménye szerint, a vendég- szerepléseket a jövőben is folytatni kell. Az Állami Operaház igazgatója végezetül eddigi munkájuk elismeréseként okleveleket, díjakat osztott ki több művésznek. Az Operaház örökös tagságáról szóló okleveleket, Lás Jó Margit és Szirtes György magánénekesek vehették át. Lukin Márta, valamint Daróczi Tamás, az Operaház magánénekesei számára a magánszemélyek által alapított Juventus-díjat nyújtotta át az igazgató. Végezetül a Melis György által alapított Melis-díj idei jutalmazott- ját, Kukely Júlia művésznőt köszöntötte Ütő Endre gs az Opera társulata. Asszonykórus Domonyban Domonyban is alakult hagyományőrző csoport. Az asz- szonykórus magyar és szlovák dalokkal az októberi szüreti mulatságra készül, amit az óvoda és iskola pedagógusaival együtt a szülői munkaközösségek szerveznek. Zenei évad a Duna Palotában Pódiumot a tehetségeknek! A Belváros egyik legszebb „ékszerdoboza”, a Duna Palota immár négy éve nyitott a nagyközönség számára. A színházteremben otthont kapott Evangélium Színház előadásairól korábban már szóltunk. Az új évadban a jó akusztikájú, háromszáz embert befogadni képes, gyönyörű hangversenyteremben ezentúl péntek esténként a BM Duna Szimfonikus Zenekar muzsikál. A zenei programokról kaptunk felvilágosítást Fklenár Ferenctől, az együttes művészeti vezetőjétől. Eszerint a repertoár a teljes zenekari irodalmat felöleli a barokktól a XX. századik. A zenebarátokat „kapaszkodókkal” segítik a műsorválasztásban. Tematikus esteket állítanak össze, melyek egy-egy kiváló zeneszerző életművéhez vagy egy-egy nemzet muzsikájához kötődnek. A bérleti évad mottója: „Pódiumot az ifjú tehetségeknek!” A Zeneakadémiával évek óta tartó együttműködés során számos diploma- és nagydíjversenyen működtek közre, és a sok kitűnő produkciót szeretnék újra színpadra állítani. Az évadot Mozart Requiemjével kezdik először Svájcban, majd itthon, a Mátyástemplomban és a Duna Palotában adják elő svájci kórus és karmester közreműködésével. Az egyeztetés gondjával is meg- küzdve hazai művészeket is sikerült előadásaikhoz megnyerni. Magyar vendégkarmestereik Jármai Gyula, Kovács János, Makláry László és Med- veczky Adám lesznek. Bérletsorozataikhoz a vokális és hangszeres szólisták közül ebben az évben olyan művészek fogadták el felkérésüket, mint Kál- mándi Mihály, Pándi Piroska, Bándi János vagy Sudlik Mária. Műhelymunkájuk fontos eleme az is, hogy a felnőttsorozatokhoz kapcsolódóan vasárnap délelőttönként két gyermekkorosztálynak bérleti hangversenyeket szerveztek. Az őszi program különlegességei közül is megtudtunk néhányat: a Szuvenír Alapítvány szervezésében fiatal énekművészek lépnek fel Pitti Katalin és Kelen Péter védőszárnyai alatt, vezényel Nagy Ferenc és Deák András. Egy későbbi est folyamán Mikó István színművész mutatkozik be mint debütáló karmester egy nagy zenés komé- diázásban. Hagyományt teremtő szándékkal, az együttes közreműködésével másodszor kap itt otthont, a Magyar Fuvolás Társaság alapítványi bálja, ahol a díszvendég James Galway, a világ egyik első számú fuvolis- tája lesz. A BM Duna Palotában egy kitűnő, vacsorával egybekötött zenés estére minden zenerajongót szeretettel hívnak. (r. b. a.)