Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-14 / 215. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAC 1994. SZEPTEMBER 14.. SZERDA Levél a Gödöllői Agrártudományi Egyetem rektorának A mezőgazdálkodás mindeneseire lesz szükségünk Tisztelt Rektor Úr! Egyáltalán nem szeret­ném szerteágazó munkájá­ban hosszan zavarni, de ha mégis úgy ítéli, hogy érde­mes valamennyi időt áldoz­ni, tisztelettel kérem, gondol­ja végig levélbeli felvetései­met, hátha haszon is szár­mazhat elképzeléseimből. A mezőgazdaság, a falun élő emberek sorsa, a velük való törődés számomra elhivatás. A kialakult bizonytalanság, amely a vidéken élő embert körülvette, mindig nyomasz­tó volt. Most ehhez társult a tanácstalanság is, ami a jö­vendőt illeti, mert gazdátlan a falu, árvákra hagyottak az emberek, pedig a holnap raj­tuk fordul, de nem látják a kibontakozást, mert a felé­jük vetett szavakból bajos ki­okoskodni, mit is vár tőlük az ország. Az agráregyetemek, így természetesen Gödöllő is százával, ezrével bocsátot­ták ki a végzett szakembere­ket, hogy a magyar mezőgaz­daság arcát átformálják és kolhozok helyett valódi szö­vetkezeteket teremtsenek az országban. Sajnos félresike­rült vállalkozás lett, mert ki­zárólag központból irányítot­ták a gazdaságokat, de az embereket is, nem a falu, ha­nem az úgynevezett szocia­lizmus érdekében. Mára az idő új feladatokkal bővíti a kikerülő gazdasági vezetők munkakörét, mert meg kell teremtődjék a gazda-vállal­kozó réteg, hiszen új és régi ezrek próbálkoznak saját földjeiken, olykor gyakorlat, de főleg irányítás és támoga­tás nélkül. A magyar mező- gazdaság örök baja volt — és maradt mára is —, hogy termelni tudott a földdel élő ember, de értékesíteni nem! Az elmúlt negyvenöt év so­rán sohasem sikerült a meg­termelt áruk tisztességes érté­kesítése, a falu mindig ki­szolgáltatott maradt. A régi rendszer nem tekintette tel­jes értékű termelési üzemág­nak a mezőgazdaságot, nem kezelte megtermelt értékeit elsődlegesnek, s annak felvá­sárlására a legképzettlenebb, de a maguk hasznát kitűnő­en érvényesítő hálózatot hagyta élősködőként kitelje­sedni, s ez a különítmény igen alkalmas volt arra, hogy minden kedvét elve­gye a termelőnek. A magyar falu, a magyar vidék mindig saját értéke alatt kapott munkája után, gyakran örülnie kellett, hogy egyáltalán méltóztat- ják átvenni verejtékének kin­cseit. Ma még mindig ugyan­ezt emlegethetjük. Egyetlen példa a mázsánként 800 fo­rintos búzafelvásárlási ár és 60-65 forintos kilónkénti ke­nyér, amely világosan bizo­nyítja a mezőgazdaságból élő emberek másodrendűsé- gét. De tessék sétát tenni csak megyénk, Pest megye gyümölcstermő tájain. A megtermett érték beborítja a gyümölcsfák alját, s ha kerül kéz a fölszedéséhez, legfel­jebb pálinka lesz belőle (kör­te, alma, szilya, de még ba­rack is), a vásárló meg ve­gyen banánt, az most már kapható téltől őszig, most ép­pen 100 forintért kilónként. Vessük össze az említett banánt (többnyire zölden sze­dett) a mi almánk, körténk s más gyümölcseink beltartal- mi értékeivel, a különbség minden esetben a magunké mellett beszél, de nem folyta­tom. A finnek a maguk zord északi égtája alatt például al­matermeléssel is foglalkoz­nak. Amíg a maguk zöld, gyakran éretlen termése el nem fogyott, finn ember nem vásárol banánt vagy ar­gentin almát. Ez nem nacio­nalizmus, egyszerűen a má­sik ember, a finn termelő megbecsüléséből követke­zik, aki fontosabb számára, mint az önmagát kínáló kül­földi áru. És ha a finnek pél­dáját említettem, bizonyára rektor úr is tudja, hogy ter- melés-felvásárlás-forgalma- zás-értékesítés olyan teljes összhangban működik Finn­országban, hogy abban a klasszikus szövetkezési rend­szerben nem akarja senki ki- semmizni a termelőt, mert nem érdeke. Egyetlen cél ér­vényesül és azt úgy nevez­hetjük, össznemzeti érdek. Ennek hazai megteremtésére kellene felkészülni most, töb­bek között oly módon, hogy az egyetemekről kirajzó szakemberek a termelés mel­lett a felvásárlás, a hazai terí­tés, a nemzetközi kereslet és értékesítés kiváló szakembe­rei legyenek. Új szakokra volna szük­ség, s az új szakágak kiváló, nyelveken szóló, világpiaci friss információval rendelke­ző mezőgazdasági mérnö­kök kell legyenek, akik a nemzet érdekét képviselik a régi rossz beidegzettségű ál­lami hivatalnokok gyakorla­ta helyett. Az úgynevezett földmű­ves-szövetkezetek, s az álta­luk vezetett felvásárlás, érté­kesítés eltemetődhet a múlt­ba, hiszen rendeltetését soha nem töltötte be. Új szerveze­ti formákra van szükség, de ezeket most és sürgősen kell életre hívni. Az elavult keres­kedelmi — még kereskede­lemnek sem nevezhető — gyakorlat termelőellenes volt. Nem szövetségben mű­ködtek, hanem megalázó alá­rendeltségben, amelynek ká­rát mindig a termelő látta. Minden új gyakorlatban gyümölcsöző elképzelés a tu­domány műhelyében ková- csolódhat ható erővé, s ez a műhely az egyetem. A vidék egyeteme és ez a jelző Gö­döllőre kiváltképpen érvé­nyes. Önöknél kellene új sza­kágak létesítése segítségével olyan mezőgazdasági szak­emberek képzését megindíta­ni, akik a világpiac mezőgaz­dasági tájékozódásában ott­hon lesznek, akik Európa és a világ igényeinek jövőjébe is belelátnak, s ezt közvetítik a gazdákhoz, a termelőkhöz, akikkel együtt és közösen formálják korszerűvé a ma­gyar mezőgazdálkodást. Di­vatos szó a menedzser, szán­dékosan nem használom. Ne­künk a mezőgazdálkodás mindeneseire lesz szüksé­günk, s a mindenes több a szervezőnél, bonyolítónál. Ne restelljük a magyar szót, Mikszáth Kálmán nevezte Fáy Andrást a haza mindene­sének. Tisztelt Rektor Úr! Meglehet, nyitott kapukat döngetek, s Önök, az egye­tem vezetői már régen gon­doltak ennél is jobb megol­dásokra, én csak azt szeret­tem volna, ha a mezőgazda­ság tudományának műhelyé­ben mennél több és jobb öt­let születhetne a falu jobbítá­sára és boldogítására. Elgon­dolásaim megismertetésére azért választottam lapunkat. Pest megye újságját, (amely e sorok közzétételével fel­ajánlja a nyilvánosságot az intézmény eredményeinek is — a szerk.) ebben a nyílt le­vélformát, hogy megmozdít­sam a jó ötleteket másokban is, akik a magyar falvakért kívánnak tenni, a sokak által mellékesnek ítélt fejlesztés érdekében, hiszen a magyar mezőgazdálkodás kulcs az ország felemelésében, de ezt sokan észre sem veszik. Tisztelettel köszöntőm: Fábián Gyula újságíró, tanár Budapest, 1994. szeptember 10., az új tanév küszöbén „Sohasem sikerült a megtermelt áruk tisztességes érté­kesítése, a falu mindig kiszolgáltatott maradt” A Szent Erzsébet otthon bérbe adná *7,6 m* alapterületű eszpresszó helyisé gél, a raktárral együtt. Az eszpresszó az otthon kétszáz lakójá­nak és dolgozóinak kiszolgálásai biztosí­taná. A teljes berendezésről az otthon gondos­kodik. Érdeklődni lehet munkaidőben, szemé­lyesen (Pilisvörősvár, Szent Erzsébet u. 135.) vagy a (06-26)-330-002-es és a {06-26)-330-287-es lelelonszámon. CIPÖBÖRZE, CIPŐVÁSÁR! Őszi, téli lábbelik rendkívül kedvezményes áron. Várjuk kedves vásárlóinkat szeptember 15-én 9-től 18 óráig ÉRDEN, a Művelődési Központban, szeptember 16-án 9-től 18 óráig TÖRÖKBÁLINTON, a Művelődési Központban és SZÁZHALOMBATTÁN, a Pártok Házában. ÉLKER Gmk. f 1015 Bp. Csalogány u. 6-10. VI./253. Tel./fax: 201-0164 1 Felzárkózik a textilipar Megnyílt a Fenomén Nincs abban semmi külö­nös, ha megnyílik egy üzlet. A Fenomén Divatáru Nagy- kereskedés új áruháza mégis megkülönböztetett figyel­met érdemel, Gáti Mátyás. cégtulajdonos ugyanis nem kevesebbet tűzött célul maga elé, mint azt, hogy a négyszáz négyzetméter alap- területű eladóteret túlnyomó- részt magyar árukkal töltik fel. Mint mondta, nagyon sok nehézséggel kellett megküzdenie, hogy elhatá­rozását véghezvihesse. A hazai termék nagyon drá­ga, egyre egyenlőtlenebb a verseny a magyar és a kül­földi, főleg távol-keleti cik­kek között. Kétségbeejtő helyzetben van a textilipa­runk — Lakatosné Győri Katalin, a Textilipari Mű­szaki Tudományos Egyesü­let főtitkárhelyettese meg­döbbentő adatokat közölt, melyek szerint gyapjúipa­runk tönkrement, pamutipa­runk is nagy bajban van, textilipari vállalataink két­harmada csőd- és felszámo­lási eljárás alá került. Hogyan juthattunk idáig? Nem is olyan régen Magyar- ország egyik legjelentősebb ágazata éppen a textilipar volt. Csakhogy azóta elve­szett a nagy felvevőképessé­gű szovjet piac, a hazai vá­sárlóerő is gyengült, egye­dül a konfekcióipar van aránylag kedvező helyzet­ben, mivel a tíz-tizenöt éve meglévő konvertibilis piaca megmaradt, s ez némiképp ellensúlyozza a keleti piac kiesését. Ezen a téren is fel kellene zárkóznunk Nyugat-Európá- hoz, de ennek alapfeltétele a műszaki fejlesztés. A Fenomén Divatáru Nagykereskedés a közepes kategóriájú kereskedői réteg­re számít. A múlt évben, az akkor meglévő két nagyke­reskedelmi üzletükben 70 millió forintos forgalmat bo­nyolítottak le, az idén, az új áruház belépésétől a forga­lom megkétszereződését vár­ják. Pécsi Ildikó színművész- nő országgyűlési képviselői minőségében vett részt a saj­tótájékoztatón. Véleménye szerint a magyar termelők és kereskedők összefogása szükséges, de az igazi piac­védelmet csak kormányintéz­kedés teremtheti meg. Védő­vámokra és mennyiségi meg­kötésekre lenne szükség. Gáti Mátyás végezetül azt mondta, hogy kell a kereske­delemben a verseny, de pilla­natnyilag a hazai és a távol­keleti kereskedők nem azo­nos feltételekkel versenyez­nek. Mint régi kereskedőcsa­lád sarja — Böhm Sándor­nak, a nagyapjának 1928-ban egyfilléres áruhá­za volt a budapesti Rákóczi úton — azt vallja, hogy jobb a sűrű fillér, mint a rit­ka forint, azaz kisebb ha­szonra, de nagyobb forga­lomra törekszik. Az általa kí­nált árucikkeknek mintegy nyolcvan százaléka magyar termék. Bízunk benne, hogy ez az arány nőni fog. P. M. Őszi BNV A fogyasztók védelméért A Fogyasztóvédelmi Főfelü­gyelőség az őszi BNV-n is a fogyasztók segítségére siet. Az A pavilonban informáci­ós és panasziroda működik, ahol nemcsak tájékoztatják a látogatókat, hanem felhívják a figyelmet a vásárlási tudni­valókra is. Emellett a BNV ideje alatt hétfőn építőanyag­ipari szakmai fórumot szer­veztek, csütörtökön pedig bú­toripari és bútorforgalmazási fórumot tartanak a gyártók, a forgalmazók és fogyasztók részvételével. Szeretnék, ha a gyártók és forgalmazók is fellépnének a minőségi köve­telmények betartása érdeké­ben. Az építőanyag-ipari fó­rumon szóba került a termé­kek szabványosítása, minő­ségtanúsítása és a garancia kérdése is. A fórum sürgette, hogy az építőanyagok eseté­ben is jöjjön létre az előzetes vizsgálati és engedélyezési gyakorlat már a vámkezelés­nél. A Fogyasztóvédelmi Fő­felügyelőség ellenőrzi az őszi BNV-n látható kínálati piacot, és felméri, hogy felké­szüljenek a forgalomba kerü­lő termékek minőségét illető­en. Ezúton is felhívják a fo­gyasztók figyelmét, hogy gyanús eredetű, minőségtanú­sítás nélküli termékeket ne vásároljanak, és tanácsért, jogorvoslatért forduljanak bi­zalommal a főfelügyelőség­hez, illetve a megyei szerve­zeteikhez. (b) Forintos hírek A Német Magánvállalko­zók Szövetsége Német Iparszövetség delegáció­ja megkapta a magyar kormány támogatását ah­hoz, hogy közvetlen kap­csolatot alakítson ki a magyar vállalkozókkal — tájékoztatták a sajtót a Horn Gyula miniszter- elnökkel folytatott meg­beszélésükről a két napja Magyarországon tartóz­kodó küldöttség vezetői tegnap. Az amerikai Egyesült Ál­lamokba exportáló hazai vállalatok várhatóan csak szeptember 30-án 24 órá­ig szállíthatják termékei­ket vámmentesen az USA-ba. Ekkor jár le ugyanis az általános prefe- renciális vámelbánást biz­tosító rendszerről szóló amerikai törvény hatálya. Tegnapi számunkban az egyik gazdasági jelle­gű cikkünk címe sajnála­tos módon hibásan je­lent meg. A helyes cím: Megnőtt a méltányossá­gi nyugdíj emelést kérők száma. A hibáért az érin­tettek és olvasóink elné­zését kérjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom